A Negyedik Internacionálé újjáalakításának szervezőbizottsága nyilatkozata

 

A világ munkásai, fiataljai és népei megrendülten gyászolják a több ezer civil áldozatot, különösen az Izraelben és Gázában életüktől brutálisan elszakított fiatalokat és gyermekeket.

"Ez háború" - hirdette Netanjahu izraeli miniszterelnök. A valóságban a régiót hetvenöt éve pusztító háború nem 2023. október 7-én kezdődött. Hetvenöt éve a palesztin népet elűzték a földjéről, elűzték a falvaiból, lerombolták az otthonait. Hetvenöt éve megtagadják tőlük a visszatérés jogát, és a gyarmatosítással szembesülnek, amely egyre több és több palesztin földet emészt fel. A megkülönböztetés, az elnyomás és a megaláztatás valóságos apartheid rendszerének vannak kitéve, de az ellenállás és a harc soha nem szűnt meg.

Ma minden oldal vezetői - különösen a "baloldali" szervezetek és pártok vezetői, akik a munkások nevében beszélnek - felszólítják az ENSZ-t, hogy nyissa meg az utat egy "igazságos és tartós béke" felé.

De tény: az 1947. november 29-én elfogadott 181-es ENSZ-határozatban gyökerezik a jelenlegi tragédia. Ez volt az a megállapodás, amelyet az ENSZ-ben pecsételtek meg az amerikai imperializmus - a brit és francia imperializmust is magával rántva - és a Sztálin vezette Szovjetunió bürokráciája között, amely Palesztina felosztását kényszerítette ki, mesterségesen felosztva területét egy "zsidó államra" és egy "arab államra", amely utóbbi soha nem látta meg a napvilágot.

Az is tény, hogy a Palesztinának szentelt nyolcvanhárom későbbi ENSZ-határozatban az Izrael Állammal szemben megfogalmazott szerény követelések egyike sem teljesült: legyen szó a palesztin menekültek visszatérési jogáról (194. határozat) vagy az izraeli hadsereg kivonásáról az 1967-ben elfoglalt területekről (242. határozat).

Az egyetlen határozat, amely jogerőre emelkedett, az volt, amellyel a nagyhatalmak Palesztina minden lakosára - arabokra és zsidókra egyaránt - rákényszerítették a felosztást. Az 1948-as Nakba és az azóta elkövetett mészárlások (függetlenül az áldozatok vallásától vagy nemzetiségétől) ennek a felosztásnak a közvetlen következményei lettek.

Emlékezzünk vissza, mit írtak a Negyedik Internacionálé palesztinai szekciójának harcosai 1947 szeptemberében a La Voix de la classe című lapjukban: "Az Egyesült Nemzetek Bizottságának javaslata nem jelent megoldást sem a zsidók, sem az arabok számára, ez a megoldás tisztán és egyszerűen az imperialista országok érdekeit szolgálja. A cionista politikai vezetők ráugrottak erre a csontra, amelyet az imperializmus dobott nekik (...). Mi a helyzet a Palesztinai Kommunista Párttal? Úgy tűnik, hogy az ENSZ-től vár egy "igazságos" megoldást. Mindenesetre továbbra is illúziói vannak az ENSZ-szel kapcsolatban, és ebben az értelemben segít az imperializmus terveinek álcázásában és megvalósításában".

Netanjahu és kormánya számára a mai mészárlás és háború éppen jókor jött: a cionista állam a megalakulása óta a legnagyobb válságát éli, és ez a tökéletes alkalom Netanjahu számára - akit személyesen börtönbüntetés fenyeget korrupció miatt -, hogy a "nemzeti egység" kormányának élére álljon azokkal, akik tegnap még az utcán szidalmazták őt. Tény - és ennek sok izraeli zsidó kezd tudatában lenni -, hogy a közelmúlt eseményei tragikusan megerősítik a Cionista Világszervezet korábbi elnöke, Avraham Burg 2008-ban kiadott figyelmeztetését: "Izrael, amelynek a zsidók menedékének kellett volna lennie, a legveszélyesebb hellyé vált a zsidók számára".

Az amerikai imperializmus számára a Netanjahunak nyújtott azonnali támogatás - aki mögött Macron, Sunak, Scholz, Meloni, Trudeau és Kishida jó kiskatonaként felsorakozott - része annak a kontextusnak, amelyben a militarizmus és a népek elleni háború az imperializmus egyik fő eszközévé válik a termelési eszközök magántulajdonán alapuló kapitalista rendszer válságának leküzdésére. Afrika és a Közel-Kelet egész régióinak elpusztítása, az ukrajnai háború alatt, és miközben az amerikai imperializmus már nem is titkolja a Kína elleni háborúra való felkészülését, most egy hosszú távú háborút folytat Palesztinában, amely azzal fenyeget, hogy az egész régióra, egészen Iránig terjed. Ezt konstatálják a dolgozók és a népek, amikor Washington a USS Gerald Ford repülőgép-hordozót, a világ egyik legnagyobb katonai hajóját küldi a térségbe, vagy amikor Stoltenberg NATO-főtitkár október 12-én kijelentette: "Izrael nincs egyedül".

Az összes imperialista kormány számára a jelenlegi tragikus események ismét lehetőséget jelentenek arra, hogy megpróbáljanak egy szent szövetséget létrehozni, hogy megkérdőjelezzék a demokratikus szabadságjogokat: a véleménynyilvánítás, a tüntetés szabadságát stb., és arra is, hogy a jelenlegi eseményeket a munkavállalók és a fiatalok közötti vallási alapon történő mesterséges megosztás eszközeként használják fel.

Meg kell törni a háború lefelé tartó spirálját, amely tovább terjed és egyre jobban elhatalmasodik. És az egyetlen társadalmi erő, amely képes megtörni azt, a világ munkásai. A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának támogatói a nemzetközi munkásmozgalom számos harcosához, csoportjához és szervezetéhez hasonlóan úgy vélik, hogy nincs sürgősebb dolog, mint követelni :

- a bombázások azonnali leállítását;

- a gázai blokád feloldását.

E közvetlen követeléseken túl a Negyedik Internacionálé újjáalakulásának támogatói megerősítik, hogy Palesztinában demokratikus megoldást kell találni. Egyértelműen a palesztin népen múlik, hogy eldöntse, hogyan kell ezt elérni.

A Negyedik Internacionálé újjáalakulásának támogatói a maguk részéről megerősítik azt az álláspontot, amelyet áramlatunk soha nem hagyott el, azt az álláspontot, amelyet a Negyedik Internacionálé az 1947-es ENSZ-szavazás idején kimondott: a Negyedik Internacionálé "élen fog járni a felosztás elleni küzdelemben, az egységes és független Palesztináért, amelyben a tömegek szuverén módon, egy Alkotmányozó Gyűlés megválasztásával fogják meghatározni a sorsukat". Az imperialista effendik és ügynökök, az egyiptomi és szíriai burzsoázia manőverei ellen, akik a tömegek emancipációjáért folytatott küzdelmet a zsidók elleni harccá próbálják átterelni, a vidéki forradalomra, az antikapitalista és antiimperialista harcra fog szólítani, amelyek az arab forradalom alapvető hajtóerői. De ezt a harcot csak akkor tudja sikerrel vívni, ha egyértelműen állást foglal az ország felosztása és a zsidó állam létrehozása ellen" (vezércikk a Negyedik Internacionálé folyóirat 1947. november-decemberi számában).

Ezt az álláspontot a Negyedik Internacionálé közvetlenül az oslói megállapodások aláírása után (1993 szeptemberében) megerősítette: "Ennek az "önkormányzatnak" (az Osló által létrehozott Palesztin Hatóságnak - a szerk. megjegyzése) az alkotmánya, amely tagadja a palesztin nép önrendelkezési jogát, arra késztette Arafatot, hogy az izraeli miniszterelnökhöz intézett levelében kijelentse a PFSZ alapjául szolgáló Palesztin Charta tekintetében, hogy "a Charta azon preambulumbekezdései, amelyek ellentmondanak ezeknek a megállapodásoknak, ezentúl semmisek"*. Megismétljük, az amerikai imperializmus által vezetett nagyhatalmak számára ez nem a béke és a népek jogainak kérdése, hanem az imperialista rendé. Mivel ez a megállapodás a felosztáson, a megosztottságon, a népek jogainak megtagadásán, az elnyomáson és a demokrácia megtagadásán alapul, minden feltételt megteremt az új konfrontációk, az új háborúk és az új mészárlások számára".

Tény, hogy a 2023-as palesztinai helyzetet harminc évvel korábban rögzítették az oslói megállapodásokban, amelyeket akkoriban nemzetközi szinten és minden országban az összes jobb- és "baloldali" erő széles körű konszenzusa üdvözölt.

Annak idején a Negyedik Internacionálé az oslói egyezményeket egy "egységes és testvéri palesztin nemzet (...) kilátásba helyezésével szemben állította, amely szükségszerűen kapcsolódik a térség összes népének emancipációs harcához, hogy a Közel- és Közép-Kelet népei és államai egyenrangú, az imperialista elnyomás alól felszabadult, a földbirtokos osztály és a burzsoázia uralma és kizsákmányolása alól felszabadult uniót hozzanak létre." A Negyedik Internacionálé az Oslói Egyezményt nem támogatta. A munkások és a népek harca, az imperializmus elleni egységük megvalósításában a munkások és a népek harcán keresztül nyílik kiút az egész emberiség számára. Ezért áll a Negyedik Internacionálé hűen az Első Internacionálé jelszavának talaján: "A munkások emancipációja maguknak a munkásoknak a műve lesz". A Negyedik Internacionálé számára a munkásokon, a népeken múlik, hogy döntsenek a jövőjükről".

Ki merné azt mondani, hogy ezek a harminc évvel ezelőtt írt sorok elvesztették erejüket és aktualitásukat? Ez a mi álláspontunk: a béke, az igazságosság és a társadalmi haladás ügye iránt elkötelezett minden munkás, aktivista és fiatal figyelmébe ajánljuk őket.

2023. október 14.

* 1969-ben a Palesztin Nemzeti Mozgalom kijelentette: "A Palesztin Felszabadítási Mozgalom ünnepélyesen kijelenti, hogy e harc végső célja a demokratikus és független Palesztina Állam helyreállítása, ahol minden polgár, fajra és vallásra való tekintet nélkül, egyenlő jogokat élvez". 1970-ben a Palesztin Nemzeti Mozgalom által szervezett Második Palesztinai Világkongresszus kijelentette: "Minden zsidónak, muszlimnak és kereszténynek joga lesz a palesztin állampolgársághoz". Ezeket az álláspontokat az összes palesztin vezetés feladta. A Hamász 2017. május 1-jén az "1967-es határokon belüli állam" mellett foglalt állást.