Franciaország: A munkás-paraszt szövetségért

 

Képfelirat: ""Emeljék a munkások bérét, az növeli a mi jövedelmünket is!"

A lázadással határos, szörnyű dühkitörés az, ami parasztok ezreit sodorja az utakra, útblokádokat állítanak fel, hogy követeléseiknek nyomatékot adjanak. Egy hatalmas, kétségbeeséssel átszőtt düh, amely alulról jön, a legszegényebb rétegekből, a legelnyomottabbakból, azokból, akik már nem tudnak megélni a munkájukból.

A kormány látja ezt. Legalábbis - eddig - hajlandóságot mutatott a párbeszédre, elkerülve a konfrontációt. Sőt, egyre gyakrabban találkozik a Fédération nationale des syndicats d'exploitants agricoles (FNSEA, Mezőgazdasági Szakszervezetek Országos Szövetsége) és a Jeunes agriculteurs (JA, Fiatal Mezőgazdászok) vezetőivel, azzal a céllal, hogy megpecsételje a kormány és a "nagyok", a nagyon nagy földbirtokosok közötti szövetséget, hogy megfékezze a "kis" gazdák mozgalmát, akik nem bírják tovább.

Itt jön a munkásosztály és a parasztság közötti különbség. A munkásosztályba tartozik minden bérmunkás, közel 27 millióan, akik a megélhetés érdekében kénytelenek eladni a munkájukat. Természetesen a felsővezetők nem ugyanolyan körülmények között élnek, mint a bizonytalan munkások. De az közös bennük, hogy bérért cserébe kénytelenek eladni a munkaerejüket: a magánszektorban egy főnöknek, aki a munkaerejük kizsákmányolásából profitál; a közszférában pedig azért, hogy a kapitalista kizsákmányolás rendszeréhez nélkülözhetetlen állami és önkormányzati szolgáltatásokat a lehető legolcsóbban működtessék. Ezért az egész munkásosztály követelései közösek, mint például a nyugdíjreformmal szemben.

Mi a közös a parasztok osztályában? Formálisan minden paraszt "birtokolja" a termelőeszközöket, és maga használja azokat. De ez az egység csak fikció. A csúcson a nagygazdák igazi kapitalisták: emblematikus, hogy az FNSEA elnöke, aki állítólag minden paraszt nevében beszél, a Lesieur olajok és tucatnyi ipari létesítmény tulajdonosa világszerte. Mint minden tőkés, ő is kizsákmányolja alkalmazottait. És amikor azt mondja, hogy véget akar vetni a normáknak, mindenekelőtt azokra a normákra utal, amelyek korlátozzák a mások munkaerejének kizsákmányolásához való jogát.

A kisgazdák ezzel szemben formálisan ugyan birtokolhatják a termelőeszközeiket, de a legtöbbször minden jelzáloggal terhelt, és a bank tulajdonában van. És amikor nyugdíjba mennek, akkor nyomorúságos nyugdíjjal.

A kérdés továbbra is fennáll: hogyan lehetséges, hogy a világ 7. legnagyobb ipari hatalmában, amely egyben nagy mezőgazdasági nemzet is, a gyümölcs-, zöldség-, hús- és bortermelők nem tudnak megélni a munkájukból? Hogyan lehetséges, hogy "a másik oldalon" a bérből élők és családjaik már nem tudják megvenni a legszükségesebb dolgokat sem, hogy táplálkozzanak?

Ki veszi meg a mezőgazdasági termékeket a gazdáktól nevetséges áron? Ki adja el őket túlzott áron?

A valóságban a jelenlegi válság főszereplői az agrár-élelmiszeripari multinacionális cégek, a szupermarketek és a közvetítő nagykereskedők, akik - ahogyan a lapban szereplő gazdák fogalmaztak - "mind a mi hátunkon zabálnak", mert a kormány "a nagy csoportok számára hoz törvényeket".

Tudtad? A negyven CAC 40 vállalat között, amelyek most több mint 100 milliárd eurót fizettek ki osztalékként, ott van a Carrefour, a Danone, a Crédit Agricole... Mindegyikük milliárdokat oszt ki a részvényeseiknek, milliárdokat, amelyeket a kistermelőktől loptak el, akiknek a terményeit a legalacsonyabb áron vásárolják fel, hogy aztán a fogyasztók hátán hatalmas haszonkulcsot csináljanak. Ezt a politikát a "nagyok" számára a Macron-kormány a kapitalisták fizetésére szervezi, és az Európai Unió irányelvei védik és ösztönzik.

Mi a kiút ebből a helyzetből? A munkások és a parasztság szövetsége, a munkavállalók, bérből élők és a kisgazdák szövetsége. Egy olyan szövetség, amelynek a termelők és a fogyasztók közös védelmének politikájában kellene testet öltenie: a termelési árakat olyan szinten kellene garantálni, hogy a gazdák meg tudjanak élni a munkájukból, a bérek általános emelése minden munkavállaló számára növelje a vásárlóerőt, a bérek csúszóskáláját vezessék be, indexálva azokat az árakhoz, és ennek érdekében a Crédit Agricole, a Danone, a Carrefour és más multik gigantikus profitját kobozzák el, hogy mindenki meg tudjon élni a munkájából és annyit tudjon enni, amennyire szüksége van.

Ez kellene, hogy legyen a munkások és parasztok szövetségének kormányának politikája, amely megvédi a városok és a vidék dolgozóit.

La Tribune des Travailleurs, szerkesztőségi cikk, 425. sz. 2024. jan. 31.