Hamasz - az igazsàg

1./ Henri Siegman: Tegyük helyére
«A kormányok és a sajtó nagy része is elfogadta az izraeli verziót, mely Gáza katonai megtámadására szolgált: ‘a Hamasz állandó támadásaival veszélyezteti a békés izraeli lakosságot, elutasítja a fegyverszünet meghosszabbítását, tehát Izraelnek nem volt más választása, mint a Hamasz, a terrorista, a dzsihád mozgalom kapacitásának megsemmisítése, így nagy szolgálatot tett a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben is’. A kormányoknak, sajtónak, ha kritikával is illették az izraeli politikát, legfeljebb az arányokkal volt bajuk, azzal, hogy kellő előrelátással a civil áldozatok elkerülhetők lettek volna.
Először is: Izrael, nem pedig a Hamasz tett erőszakot a fegyverszüneten. A Hamasz elfogadta az Izraelt elleni rakétatámadások leállítását, cserében Izraelnek enyhíteni kellett volna a blokádon. Nem tette. Semleges nemzetközi szervezetek alátámasztják, a blokádot méginkább megerősítette. Ugyanezt támasztja alá Shmuel Zakai tábornok, a gázai divízió volt parancsnoka a dec. 22-i Ha’aretz-ben: «. . . Nem mérhetünk csapásokat és nem tarthatunk palesztinokat gazdasági összeomlás közepette anélkül, hogy a Hamasz ne cselekedne.». A Hamasz még izraeli titkosszolgálati források szerint is ”rendkívüli hatékonysággal” betartotta a rakétatámadások leállítását, olyannyira, hogy az Iszlám Dzsihád mozgalmat is megakadályozta a harc folytatásában! Ezt az állapotot szakította meg a nov. 4-i izraeli behatolás a gázai övezetbe és a Hamasz 6 tagjának meggyilkolása. A Hamasz ekkor válaszolt, de még mindig fenntartotta a fegyverszüneti javaslatát a blokád befejezésének feltételével. Izrael visszautasította. Kötelessége lett volna pedig, éppen állampolgárai védelmében.
Nem állíthatja tehát senki, hogy védekezésképpen támadott. Azért tette, hogy folytassa a palesztin nép lassú megfojtását Gázában.
Úgy tűnik, mindenki elfelejtette, hogy a Hamasz az öngyilkos merényletek és a rakétatámadások befejezését deklarálta és több mint egy évig be is tartotta. Politikai megoldást akart. Bush nyilvánosan is elismerte ezt az elhatározást, a közel-keleti békeprocesszus folyamatának példájaként említette (mást nem is említhetett). Amikor a Hamasz meglepetésként győzött a választásokon, Izrael és az USA egyből az eredmények legitimásának megkérdőjelezésével kísérletezett és a Fatah lett a kedvenc, mely korábban célpontként szerepelt. Felfegyverezték, hogy a Hamaszt megdönse, s mikor a Hamasz – kétségtelenül brutálisan – visszaverte a támadást, Izrael és Bush bevezette a blokádot. Ahelyett, hogy elfogadták volna a demokratikus választásokat és a politikai megoldást, Gázát rakétakilövő bázissá tették. A vádak kétszeresen hazugok. A Hamasz rendbehozta a gázai övezetet, évek óta ismeretlen biztonságot és rendet teremtett, anélkül hogy sok pénz állt volna rendelkezésére (mint a Fatah vezette Palesztin Hatóságok esetében, ahová ömlik a pénz), szociális feladatokat vállalt magára, a bandákat és a lakosságot terrorizáló katonai vezetőket eltávolította.
A Ha’aretz-ben 2004 augusztusában Dov Weisglass Sharon főtanácsosa nyilatkozta: „az amerikaiakkal kötött egyezményben nem szerepelt, hogy a ciszjordániai zsidó kolóniák egy részét visszavonjuk, s maradékról pedig akkor lesz szó, ha a palesztinekből finnek lesznek... A politikai processzus befagyasztásáról volt szó. Ezzel a palesztin állam létrehozásának megakadályozásáról, a menekültekről, a határokról és Jeruzsálemről szóló tárgyalások felfüggesztéséről. Bush belegyezésével, a kongresszus két házának ratifikációjával.” Az izraeliek és amerikaiak azt gondolják, hogy a palesztinok nem olvasnak újságot? Az izraeli kormány azt szeretné, ha az egész világ elhinné, hogy a Hamasz rakétákat indít, mert a terroristák ezt teszik. A Hamasz nem jobban „a terror szervezője” (Izrael által kedvelt kifejezés), mint maga a cionista mozgalom volt a zsidó hazáért folytatott küzdelmében. Az 1930-as évek végén és a 40-es elején stratégiai célokért a cionista mozgalom terrorista akciókat hajtott végre. Benny Morris szerint, az Irgoun elsősorban civileket vett célba. Könyvében, a Righteous Victims-ban ír «tömegek és autóbuszok elleni bombatámadások hullámáról». Az 1948-49-as háború folyamán az izraeli hadsereg is atrocitásokat követett el (megjelent a Ha’aretz-ban 2004-ben), a zsidó állam nem születhetett volna meg a palesztinok elűzése nélkül. Túl egyszerű volna a Hamaszt «terrorista szervezetként» leírni. Nacionalista, vallásos mozgalom, ahogyan a cionizmus is az volt, tévutakkal tarkítva. Ideológiájában a Hamasz egy palesztin állam létrehozását tűzi ki Izrael állam romjain, de mindennapi politikáját ma nem ez határozza meg, ahogy a Mosszad volt főnöke és Sharon nemzetbiztosági tanácsadója, Ephraim Halevy is megállapítja a Yedioth Ahronoth-ban: «mivel ideológiai célkitűzése megvalósíthatatlan ... megváltoztak a játékszabályok, s ez az eredeti céloktól messzire visz”. Megerősíti az Al Kaidával való összehasonlíthatatlanságát is.Akkor miért vannak a hazugságok, Izrael miért akarja megsemmisíteni a Hamaszt? Mert úgy véli, hogy a Fatah-hal ellentétben nem lehet elfogadtatni vele egy szétdarabolt palesztin «államról» szóló békemegállapodást. Ciszjordánia ellenőrzése permanens katonai cél az izraeli politikai elit számára, a palesztin terület kantonokká darabolása a Hamasz és a palesztinok számára elfogadhatatlan - ami igaz is. Megfigyelők szerint, ha Izraelnek sikerülne is megsemmisíteni a Hamaszt, a mozgalmat minden bizonnyal egy sokkal radikálisabb palesztin ellenzék váltaná fel.»
Henri Siegman a US Middle East Project vezetője New Yorkban. A School of Oriental and African Studies de l’université de Londres tanára. A múltban az American Jewish Congress és a Synagogue Council of America igazgatója volt.

2./ Mohamed Hassan: «A muzulmán világ megértése»
”Meg kell érteni mindenekelőtt, hogy Gáza olyan, mint minden más hely, normális emberekkel, mindössze Izrael újgyarmatosítási módszerrel akadályozza a gazdasági fejlődést. Gáza nagyon jó kézműves hagyományokkal rendelkezik, esetleges fejlődése Izrael számára veszélyt jelent. Ezért mondta Arafat az Európai Parlament előtt: «ha segítséget kapunk, országunk az új Szingapúr lehet, ha nem, Szomália”. Izrael őrizni akarja gazdasági monopóliumát. Gáza egy igen urbánus társadalom nagyon aktív lakossággal: entellektüelek, egyházak, kisburzsoázia, nőszövetségek, export-import ügyletekkel foglalkozó businessmanek. Van parasztság is, de kevés. Gáza a világ legnépesebb területe, kevés a föld a művelésre. Ők mindnyájan alkotják a Hamaszt, a nacionalista mozgalmat, mely tehát nagyon heterogén, s az ellenállás gondolata köré gyűjti a palesztinokat. A fő ellentmondás a harc radikális vagy kevésbé radikális kérdésében merül fel. Vannak európaiak, akik egy haladóbb szervezetet látnának szívesen, de a történelem nem egzakt tudomány. Hasonlítsuk össze Indonéziával. Az első gyarmatosítóellenes mozgalom, a „Sarakat al Islam” a holland megszállás ellen harcolt, 1920-ban alakult. Ezért küldte Lenin Indonéziába a holland kommunistát, Henk Sneevliet-et. Ott egy nacionalista iszlám mozgalmat talált, velük kezdett el dolgozni. Nagyon türelmesen és okosan asszisztált a mozgalom átalakulásához egészen addig, míg ebből meg nem született Ázsiában másodikként az Indonéz Kommunista Párt. A türelem nagyon fontos a politikában. Palesztinában ilyen speciális kommunistákra lenne szükség, mint ez a holland, nem az ún. fax-kommunistákra, akik kívülről utasítgatnak. Az összes sikeres forradalom „házilag” készült. Palesztinában demokratikusabb elemeket kellene találni, hogy a megszállás ellen küzdjünk, de ha ez a Hamasz, hát a kommunistáknak közeledniük kell és együtt dolgozni vele. Ahogyan a házamban is lehetnek ellentmondások a feleségemmel, a gyerekeimmel, kutyámmal, macskámmal, de ezeket magunknak kell megoldanunk. A palesztin kommunistáknak tisztázniuk kell, ki barát, ki ellenség. Lehetnek ellenmondások a Hamasszal vagy más pártokkal. Ezeken felül kell emelkedni a családban, mert ezek másodrangúak az izrael okozta probléma mögött. Lehet, hogy a haladó európaiakat az iszlám zavarja, az egyházi állam gondolata. Ahogy mondtam, Indonéziában is így indult, végül pedig teljesen eltávolodott a mozgalom az iszlám állam restaurálásától a holland megszállás helyébe. Nem tudjuk a Hamaszról, hová fejlődik. Lehet, hogy holnap jön új tényezők következtében demokratikus forradalmi útra lép. A haladó erőkkel az a gond, hogy mindenáron garanciákat követelnek. Ilyen nincs, soha. A helyzet most az, hogy a Hamasz egyenlő az ellenállással, s ha sok mindenben nem is értünk egyet, a legfontosabb ponton igen: az ellenállásban. Hogy holnap mi lesz, nem tudhatjuk. Láttunk már imperialistabaráttá válni nacionalista mozgalmakat is, pl. Afganisztánban vagy Szaud-Arábiában. Az Amnesty International a Hamaszt elítélte, mert megszabadult ellenfeleitől a palesztin társadalomban. Izrael nemcsak bombákkal harcol, belső ellenséggel is. Ahhoz, hogy a Hamaszt lefejezzék, tudniuk kellett, hol keressék. Pl. az első támadás a rendőrség ellen történt pontosan szolgálatváltás idején. Ezt Izraelnek tudnia kellett beszivárogtatott ügynökein keresztül. A Hamasz védekezik. S miért folytatja a Hamasz rakétatámadásait? Tudjuk, hogy egy egér számára a macska a legveszélyesebb állat. Fütyül az oroszlánra vagy a vízilóra, a macska számára ő a legfinomabb falat. A Qassam (rakétakilövések) logikája erre épül. Ez az embargó kijátszása, a gettóban koncentráltan élő palesztinek elutasításának jele. Egy üzenet: „itt vagyunk, élünk, ha ti nem is akarjátok; folytatjuk”; az izraeli népnek is szól, mely annyira hisz fegyverei, kormányai védelmi képességeiben. De 60 év után a biztonság még mindig hiányzik – sok izraeli állampolgár el is hagyta Izraelt, a kormánynak demográfiai válsággal kell szembenéznie. A perui hegyekben indiánokat térítettek át a judaizmusra, az izraeli határvidékre telepítették le őket szemben az ellenséggel, házat, fegyvert kaptak, csak meg kell védeniük. Készen is vannak az új kolóniák. Bárki élhet Izraelben, kivéve a palesztinokat.”