A Falról

A II.világháború után a háborút kirobbantó és vesztes Németországot 4 zónára osztotta Nagy-Britannia, az USA, Franciaország és a Szovjetunió. Az első három nagyhatalom szállta meg a nyugatiakat, utóbbi a keletit. Berlint szintén két zónára osztották. Az indok Németország újrafasizálódásának megakadályozása és a háború okozta kártérítések behajtása volt, de hozzátehetjük, annak nagy múltra tekintő munkásmozgalmának megosztása is.
1949-ben megalakult a két német állam, az NSZK és az NDK.
Keletről tömeges elvándorlás történt (2.600.000 személy 1950 és 1961 között). Az okok között a náci propagandát kell keresni, a burzsoá föld- és gyártulajdonosokat, s a kispolgárság egy része is ezt tette.
Az NSZK újjáépítésében jelentős részt vállaltak a tőkés országok, különösen az USA, korszerű technika szállításával a tapasztalt munkaerő mellé – nem kis mértékben azért, hogy a jóvátételhez gyorsabban jussanak hozzá. A nyugati életszínvonal gyorsan emelkedhetett, hozzá társultak az osztályharcban kivívott szociális jogok, így vonzóvá vált a keletnémetek számára. Az NDK területét jobban sújtotta a háború, jelentős jóvátételt kellett a Szovjetunió számára fizetnie (mely maga is háború sújtotta ország lévén, nem volt képes a modern technika ideszállítására) s a hamarosan bevezetett sztálinista típusú rendszer a dolgozókat csalódásra kényszerítette.
Az NSZK ellenséges kampányba kezdett, mindent megtett az NDK gazdaságának szabotálására, ahogyan William Blum cikke is beszámol róla. 1962-ben egy másik cikk : «The Bonn government and the West Berlin Senate have systematically converted West Berlin into a centre of provocation from where 90 espionage organizations, the RIAS American broadcasting station in West Berlin (Radio in American Sector) and revanchist associations organize acts of sabotage against the GDR and the other socialist countries. Through our protective measures of 13 August 1961 we have only safeguarded and strengthened that frontier which was already drawn years ago and made into a dangerous front-line by the people in Bonn and West Berlin.»
Ugyanott : «In reality, the situation is being aggravated by persons who play at being the strong man on our state frontier, who are turning West Berlin into a NATO base and daily inciting West Berliners against the GDR. Municipal railway cars are being destroyed, frontier guards attacked and brutally shot, tunnels dug for agents and bomb attacks made on the GDR's frontier security installations.»
Az 1961-től álló Fal szolgált arra, hogy a nyugati provokációk és szabotázsok megszűnjenek, a nyugati lakosság ne használhassa éléskamrának a szegény és jóval olcsóbb Kelet-Berlint – ezzel hiányt idézve elő –, s főként ne történjenek katonai konfliktusok a NATO és a Varsói Szerződés között. A Nyugat jajveszékelt, de jó néven vette az egypárti keleti vezetőkkel együtt a berliniek szeparálását.
A New York Times 1963-ban írta: «A fal miatt Kelet-Berlin elveszített kb. 60.000 kvalifikált dolgozót, akik áttelepültek Ny-Berlinbe.»
A Le Monde 1989.okt.3-i címe: «1947-től 1961.aug.13-ig közel 4 millió keletnémet játszott alapvető szerepet az NSZK gazdasági csodájában.» Ugyanitt: «az 1948-as monetáris reform és a Marshall-terv biztosította a gazdaság újraindulását, mely mellett a Keletről jöttek képezték a legfontosabb elemet.» Másik Le Monde-cikk (1989szept.13.): «A nyugat-német gazdaság számára igen jelentős pozitív, a keletnémetére ugyanennyire negatív hatással járt a fiatal munkaerő vándorlása (...).»
«4th CONSIDERATION. What did the wall prevent? «We no longer wanted to stand by passively and see how doctors, engineers, and skilled workers were induced by refined methods unworthy of the dignity of man to give up their secure existence in the GDR and work in West Germany or West Berlin. These and other manipulations cost the GDR annual losses amounting to 3.5 thousand million marks. But we prevented something much more important with the wall - West Berlin's becoming the starting point for a military conflict. The measures we introduced in 13 August in conjunction with the Warsaw Treaty states have cooled off a number of hotheads in Bonn and West Berlin.»
A nyugati rádiók és tévék foghatók voltak az NDK-ban. Természetesen ezeket gyakran felhasználták a «földi paradicsom» propagandájaként.
Vajon tényleg akadályozták-e annyira az NDK-ban az utazásokat? A statisztika szerint: «1988-ben 2.780.582 NDK-állampolgár járt az NSZK-ban, 3.956.261 Ny-Berlinben és 241.506 más, nem szocialista országban. Az NDK-ba 3.579.213 NSZK-állampolgár lépett be, 1.972.496 ny-berlini és 1.521.431 egyéb, nem szocialista ország államplgára.»
Egyébként a Fal lebontása óta sem szűnt meg a keletiek elvándorlása, 1990 óta 1,8 millióan hagyták el a volt NDK területét. A munkanélküliség tömeges.