2010.jan.13.
Jan. 8-9-én zajlott Berlinben az Európai Bal Végrehajtó Bizottságának és Elnöki Tanácsának 2010. évi első találkozója. A legfontosabb vitapontok voltak: a 2010-es év politikai naptára és az Európai Bal harmadik kongresszusa előkészületei, az aktuális európai politika és a baloldali erők új kihívásai a Lisszaboni szerződés ratifikálása után.
Az Iroda tagjai megvitatták a baloldali erők jelenlegi helyzetét az Unión belül és kívül, sikereiket és kudarcaikat. A hangsúlyt arra a tényre helyezték, hogy a pénzügyi válság különösképpen érinti az európai reálgazdaságot az utóbbi hónapokban, amint a kelet-európai, a görögországi és az íroszági helyzet tanusítja.
A válság következményei drámaian csökkentik annak esélyét és a kapacitását, hogy megoldás szülessen az éhség, a szegénység, a klimatikus felmelegedés elleni világszintű harcban és az európai szélsőjobboldal növekedésével szemben.
Eképpen 2010-ben az EBP számára az elsőszámú akcióvonal a szélsőjobboldali erők elleni mobilizáció lesz, főként Közép- és Kelet-Európában. A náci rendszer bukásának 65. évfordulójára az EBP közös tüntetést szervez és konferenciát Kärntenben (Ausztria).
A most már érvénybe lépett Lisszaboni szerződés kapcsán, a Végrehajtó Bizottság lehetséges akciókereteit kibővítette a szociális és igazságos Európáért való küzdelem végett, ugyanakkor megerősítette oppozicióját a szerződéssel szemben. Az Európai Bal konkrét intézkedéseket kér a munkahelyek és a szociális védelem érdekében: béremelést, szociális (társadalmi) segítséget és nyugdíjat a dolgozóknak. Azonban piacszabályozást, a pénzügyi tranzakciók adóztatását, a Központi Európai Bank feletti demokratikus kontrollt is, valamint a stabilitási paktum helyettesítését egy olyan új paktummal, mely szolgálja a fejlődést, a teljes foglalkoztatottságot és a környezetvédelmet.
Az EBP határozott kritikával illeti a Lisszaboni szerződés tartarmazta újrafegyverkezést, nem csak halálos és környezetvédelmi kockázata miatt, hanem mivel ezek a tervek a gazdasági, társadalmi és ökológiai fejlődésre szánt alapokat használnák fel.
Az Afganisztán témájában tartandó londoni nemzetközi konferencia közeledtével (2010.jan.28.) a Végrehajtó Bizottság újból kihangsúlyozza állásfoglalását: a csapatokat ki kell vonni Afganisztánból. A nemzetközi közösség és az EU az afgán népességet politikai, nem pedig katonai megoldás elérésében köteles segíteni, a nemzetközi emberi jogok tisztelete alapján.
A Végrehajtó Bizottság szintén érintette a fegyveres konfliktusok kérdését a világban, valamint a közel-keleti helyzetet. Abból az alkalomból, hogy 2010. májusában lesz New Yorkban az atomsorompó egyezmény átvizsgálásának 8. konferenciája, az EBP az ENSZ-nél, az EU-nál és más európai államoknál benyújtott kérésére támaszkodik, miszerint ezek tanusítsanak felelősséget és a lefegyverkezés kérdését állítsák politikai tevékenységük központjába.
A klimatikus változásokról szóló koppenhágai tanácskozás összefoglalójaként az EBP 34 tagpártja és megfigyelői kritikával illették az államfők és kormányok elkötelezettségének hiányát a gazdaságpolitikai változásokat illetően. Szintén megerősítették álláspontjukat: a környezeti kihívásoknak való megfelelés és a valódi ökologógiai alternatíva elérése érdekében a tőkés termelésből ki kell vonni legalább az egész emberiséget szolgáló közös javakat.
Az Európai Bal pártja nem elégedik meg azzal, hogy csak szemléli a koppenhágait követő mexikói konferencia előkészületeit, hanem saját aktivitásával kezdeményez politikai téren csakúgy, mint elméleti téren. Következtetésképpen ezen az területen támogatja az ápr.20-22-i boliviai “Conférence Mondiale des Peuples sur le Changement Climatique et les Droits de la Terre-Mère” (a népek világkonferenciája a klimatikus változásokról és a Föld-anya jogairól).
Közeledve a szegénység és a szociális kirekesztés elleni harc európai éve felé, az EBP aláhúzza kérését a társadalmi gazdagság lefele történő újraosztásáért. Az Európai Bal alapító kongresszusa óta kéri a pénzügyi tranzakciók megadóztatását mint eszközt ehhez az újraelosztáshoz, mely téma ezúttal megjelent más politikai erők programjában is.
2010-ben az Európai Bal folytatni és megerősíteni kívánja kapcsolatait a szociális mozgalmakkal. Ahogy a korábbi években is, az EBP készül a 7. Európai Szociális Fórumon való részvételre, melyet Isztambulban 2010 júliusában tartanak.
A Végrehajtó Bizottság fogadta Francois Houtart-t, a Szociális Alternatív Világfórum elnökét és Nemzetközi Tanácsa tagját, eszmét cserélt a jelenlegi válságról és a jövő akcióiról, tekintettel az elemzések elmélyítésére és a társadalmi beavatkozás megfogalmazására. Az EBP felújítja részvételét az “Enlanzando Altermativas” alternatív erők bikontinentális találkozóján, melyre az EU – Latin-Amerika csúcstalálkozóval párhuzamosan kerül sor Madridban 2010 májusában. Az EBP megerősítiti szándékát a Sao Paulo-i Fórummal való együttműködés elmélyítésében, reméli, hogy az Európai Bal párizsi 3.kongresszusa alkalmából sok latin-amerikai, afrikai, ázsiai és a földgömb más térségeinek meghívottaival találkozhat.
Más fontos találkozások is lesznek a kongresszus előtt: a hagyományos nyári egyetem (júliusban a moldáviai Kisinyovban) és az 5. ParlaCon (júniusban Athénben), melyek alkalomként szolgálnak a viták és határozatok összefűzéséhez az európai baloldal politikai intervenciójához sok téren (oktatás, egészségügy,stb.). Alkalom kinálkozik szociális és kultúrális vívmányaink védelméért vívott harcra.
A Törökországi Szociáldemokrata Párt közelmúltbéli betiltása nyomán az EBP fogadta Sebahat Tuncel (szoc.dem.párt) Berlinben, aki országának helyzetéről beszélt. Az EBP teljes métékben támogatja az új pártot (BDP) harcában a kurd probléma békés és demokratikus megoldásában, annak politikai kampányával szolidáris.
Jan. 10-én az Európai Bal képviselői és nagyszámú aktivista több mint 40 ezer személy részvételével emlékezett meg – mint minden évben – Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht meggyilkolásáról Berlin-Friedrichsfelde történelmi temetőjében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Európai Bal (Berlin után)
VálaszTörlésAz Európai Bal helyesen állapítja meg, hogy a (kapitalista rendszer) pénzügyi válsága a reálgazdaságra mér csapásokat. Azonban ezt nem csak a kelet-európai, ír, görög példa mutatja, hanem az összes tagállamé: elbocsátások, üzembezárások, racionalizálás, kiszervezés, munkabércsökkenés, munkanélküliség emelkedése, stb. nyugaton csakúgy mint keleten. Ezzel párhuzamosan és szintén mindenütt újabb csapásokat szenvednek el a demokratikus szabadságjogok,szakszervezeti jogok, a közszolgáltatások, a szociális ellátás, a nyugdíjak, stb.
Mégis, az EBP a hangsúlyt a szélsőjobb elleni akciókra fekteti! Nem a szélsőjobb létrejöttének és sikeres felfutásának alapvető okairól beszél, nem azok megszüntetésére céloz! Nem, mert ez a jelenség éppen annak a politikának tudható, amelyben az EBP – ha vonakodva is - részt vesz. A privatizációkról, munkahelyek abszolut védelméről sem ejt egy szót sem (kivéve a « méltó munka » korporatista kifejezését használva) – talán mert tagpártjai is aktívan magánosítanak, lásd pl. a moldáv kommunisták pártját.
Amit a «szociális és igazságos Európáért» kér, az teljesen jogos, de tudnia kellene, hogy ettől az Uniótól ugyan kérheti! A munkahelyek ügyében az uniós szabályozás szerint tilos az állami beavatkozás (a verseny « akadályozása »); a szociális védelem és a nyugdíjak ügye szintén veszett fejsze nyele az IMF és az EU utasításai (a költségvetések kiadási oldalának mérséklése, a nyugdíjkorhatár emelése) tükrében. A különböző formákban követelt „ökológia”, a „tartós fejlődés” egyetemes emberi feladatában azonban már az ellentétes érdekű társadalmi osztályok létezésének tagadása rejlik. Mintha a liberális és finánctőke által fenyegetett Föld „megmentése” azt jelentené, hogy a „fejlődés más útját” választják. Kapitalizmus-kritikája bármennyire is radikális (vagyis megfelelően leírt), mégiscsak arról van szó, hogy ellenáll a politikai hatalom proletariátus általi megszerzésének, annak, ami megmenti az emberiséget, amely egyedül képes más társadalmi rendszert létrehozni.
Nyilván egyetértünk a katonai kiadásokról mondottakkal, az Afganisztánról írottakkal. A termelőeszközök magántulajdonának rendszere válságba torkollott, s az imperializmus saját megmentése érdekében a nemzetek kontrollálhatatlan szétesésének folyamatát provokálja a háborúk és konfliktusok megsokszorozódásával, a külső beavatkozás és a multinacionális vállalatok profit- és fosztogató tevékenységének termékeként. Ez az offenzíva hívja elő a dolgozók és népek ellenállását, ideértve a burzsoázia és kispolgárság nacionalista áramlatait is. A háború az elnyomás és kizsákmányolás kiegészítő lépését jelenti, ezt az IMF, az EU, a nemzetközi intézmények szervezik. Először tehát ez utóbbiakat kellene megkérdőjelezni.
Summa summárum, az EBP igényt tart a liberális és finánctőkés kapitalizmus elleni harcra, de alapjában véve a termelési eszközök magántulajdonán alapuló rendszernek szekundál.