Nemzetközi információk 369.sz.

2010.jan.6.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Brazilia: az O Trabalho (Dolgozók Pártja) levele: «a dolgozók pártja közvetlen belső választásának első mérlege, “Föld, munka és szuvererenitás (TTS)”, több mint 5.000 szavazattal.»

Algéria: 2010 novemberére 54 országból 463 munkásaktiva hívta össze a háború- és kizsákmányolásellenes nyílt világkonferenciát.
A felhívást 367. számunkban publikáltuk.
Erre utalva:
—Interjú Louisa Hanoune-nal, az Algériai Dolgozók Pártja főtitkárával és Daniel Glucksteinnel, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének koordinátorával.
— Mi is a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése?
— Részletek a felhívásból.

Guadeloupe: Travayè é Péyizan (dolgozók és parasztok) mozgalom újságának néhány oldala, melyet levelezőnk jutatott el hozzánk.
Kommüniké Raymond Gauthiérotaz UGTG volt főtitkárának támogatására, akit a francia állam bíróság elé hurcolt. A «Solidarité Guadeloupe» (szolidaritás Guadeloupe-pal) összejövetelének dec 12. párizsi közleménye.


Brazilia
O TRABALHO
Az O Trabalho, a Dolgozók pártja (PT) áramlatának levele • 2009.nov.25.

A PED (1) 2009 első mérlege
A “Föld, munka és szuverenitás (TTS)” átlépte az 5.000 szavazatot
Belső közvetlen választás a Dolgozók pártjában (PT)

500 ezer tag választott. Elértünk célunkat, a párt nemzeti vezetésében 5 000 országos szavazattal egy helyet biztosítottunk magunknak (Sokol jelölése átlépte a 4 000 szavazatot, listája 1,3%-ot kapott, kicsivel kevesebbet a 2007-esnél.). A többségi lista (CNB, NR és PTLM) Dutrát választotta meg új elnöknek a szavazatok 59%-val, a vezetést pedig 56%-kal. A PED olyan volt, mint vàrtuk: kiegyensúlyozatlan, tárgyukat vesztett vitákkal … a Planalto [elnöki palota] irányában szervilis vezetés a sajtón keresztül jelentette be döntését. A PT-t degeneráció fenyegeti.
Gratulálni kell a helyi és az O Trabalho áramlat aktivistáinak (...), akik a nehéz vitákban helyt álltak – az egyetlenek, akiknek nincsenek kedvezményeik –, a bürokratikus akadályokat leküzdötték már a lista állításakor, nyilvánosan harcoltak a Föld, munka és szuverenitás platform (TTS) bázisán az államosított kőolajért, a produktivitási indexért, stabilitásért, stb. … és ők jártak házról házra.
Ugyanakkor eredményünk csak azért születhetett meg, mert a párttagok többsége ugyanazon szükséglettel bíró dolgozó, valamint a tömegek még mindig a vörös csillagot látják a pártban mint egyetlen eszközt legmélyebb vágyaik megvalósítására. Ennek köszönhető, hogy a PT elnökének még tegnapi reményeit is meghaladó mértékben csatlakoztak (400 ezer), a PED meghatározó tulajdonságai ellenére.

A tény, hogy a vezetés ilyen körülmények között szavazásba hajszolt, aláhúzza minden irányzat felelősségét (ideértve a «baloldalét» is), melyek kieszelték és tökéletesítették a PED-et, amely ma «kimerültnek» tűnik számunkra, holott mi mindig a küldöttek találkozásának hívei voltunk.

Saját jelöltjeink (PT)
A PT smegjelenése a színen a “szövetségi politika” alapján történt. Csak Rio de Janeiroban váltak a körülmények olyanná, hogy az aktivisták az elnökválasztások második fordulójára találták lehetségesnek a Planalto legyőzését saját PT-s jelölttel a kormányzói posztra. Ugyanez merült fel Sao Paulo-ban és Minais Gerais-ben. Lula és Dilma árnyaltabb nyilatkozatai a közelmúltban is alátámasztják ezt. De a PT támogatásának saját jelöltjei részéről van más tartalma is: a népi törekvések megvalósítása olyan kormánnyal, mely szakít az imperializmussal. Ezt fogalmazta meg a TTS platform a PED-ben és ez lesz a PT elnökjelölti programja vitájának tárgya is Dilmával, ideértve a „más kormányzat” kérdését is a népi konzultációra alkotmányozó nemzetgyűlés által is.

PT-párbeszédek
Itt az idő az elért eredmények megerősítésére és országos talákozón a PT-n belüli párbeszédek megnyitására. A TTS-listái a PED réseit használták az aktivistákkal való párbeszédre és az eredmény ezt tanusítja: vannak csoportok és aktivisták, akik nem látnak jövőt a PED-ben, más listákban sem, de akik keresik, hogy a PT más, a dolgozók harcához kötődő politikai irányba forduljon.
A mi felelősségünk, hogy segítsük ezeket az elvtársainkat, találjunk anyagi lehetőséget arra, hogy Sao Pauloban dec. 13-án jelen lehessenek, hogy a dolgozók független platformjáról vitatkozhassunk. Ki fog menni és hogyan, ez azonnali megoldásra vár.
Annak a helyzetnek a mélye ez, melyben földrészünkön a forradalom és az ellenforradalom szembenéz, ahogyan ez volt a hondurasi elnökválasztási csalás mélyén is. Ugyanez viszi Lula kormányát az Obamától való távolság tartásához is, ez jellemzi a mexikói ellenállást, a venezuelai, ecuadori, boliviai kormányok intézkedéseit. Ebben a helyzetben ül össze a a PT-dialógus.
A platform 2010-re ezekben a dialógusokban és bizottságokban az osztályharc legégetőbb kérdéseit kell felvesse – mint a kőolaj kérdését, az agrárreformét, a haiti csapatkivonást, a Fegyveres Erőknek adott rendőri hatalmat többek között – de Brazilia részvételét is a 2010.novemberi nyílt világtalálkozón, és természetesen a PT februári 4. Kongresszusát, ahol kibontakozhat a harc a «PMDB egyezménnyel» (Movimento Democrático Brasileiro (PMDB) – Brazil Demokratikus Mozgalom pártja) szemben és a küzdelem a PT saját jelöltjeiért.
2009.nov.25.
az O Trabalho végrehajtó bizottsága


Alger: 2010. novembere

54 ország 463 munkásaktivája meghirdette a háború- és kizsákmányolásellenes nyílt világkonferenciát

367-es számunkban részletesen ismertettük a tanácskozás körülményeit, közöltük aláíróinak névsorát.
Interjunk Louisa Hanoune-nal et Daniel Glucksteinnel.

Ez év novemberére Alger-ba 463 afrikai, amerikai, ázsiai, közel-keleti, európai munkásaktiva, szakszervezeti és politikai felelős válaszolt a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének felvetésére. Levelében Louisa Hanoune, az Algériai Dolgozók Pártja főtitkára és Daniel Gluckstein, az Egyetértés koordinátora az aláírókhoz fordult aláhúzva, hogy mennyire időszerű ez a találkozó. Az afganisztáni háború kiszélesedik, Irakban folytatódik a diszlokáció, a Közel-Keleten folytatódik a fenyegetettség; a háborúk spektruma ma is a legnagyobb veszélyt jelenti.
Ami a munkásosztály kizsákmányolását illeti, valamint szervezeti függetlenségének folyamatos támadását, a válság következtében az egész világon erősödésüket látjuk. Ellenük harcolnunk kell, a tapasztalatokat össze kell gyűjteni olyan módon, hogy a dolgozók, a fiatalok küzdelme nemzetközi keretekben eredményt hozzon.

Emlékeztető

Mi a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése?
- A Dolgozók és Népek Nemzeközi Egyetértése különféle eredetű, különféle irányzatokhoz tartozó csoportok, pártok, szervezetek és munkásaktivisták együttműködése a munkásosztály, követeléseik, osztályszervezeteik függetlensége védelmében.

-A Nemzetközi Egyetértés 1991-ben Barcelonában született az első nyílt világkonferencián az összes földrész küldöttei részvételével.

- A második világkonferenciát Párizsban tartottuk 1993. júniusában, 1995. márciusában a szlovákiai munkáskonferencia hirdette meg a 3. találkozót szintén Párizsban 1996. októberére, a világ 70 országának részvételével. A háborúk és a munkásosztály kizsákmányolásának körülményei súlyosbodásával további nyílt tanácskozásokat tartottunk San Franciscoban, Berlinben, Madridban… az aktivisták köre kitágult, munkásszervezetek kapcsolódtak hozzánk az egész világból a dolgozók és népek érdekeinek védelmére és szervezeteik függetlensége érdekében.

- A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése harcol az IMF (Nemzetközi Valutaalap) és a Világbank strukturális rendezési, kiigazítási tervei ellen, melyek a közszolgáltatásokat felszámoltatják és privatizálnak. Küzd a munkásmozgalom függetlenségéért, annak állami beintegrálása ellen. Harcol a munkatörvénykönyvek és a kollektív szerződések védelméért, ellenzi a jelenlegi a globális gazdaság nevében bevezetett a deregularizáció (szabályok, törvények kiiktatását) és a flexibilitás politikáját (a munkavégzés rugalmasságát).

- Az Egyetértés nem kíván a dolgozók különböző nemzetközi szervezete helyébe lépni, sem pedig versenyre kelni velük.
Szerepe annyi, hogy találkozási pontot biztosít azoknak a munkásaktivistáknak, akik az egész világon a dolgozók különleges érdekeit és a demokratikus szabadságjogokat akarják védeni, hogy testvéri vitában tisztázódjanak a különböző nézőpontok a világ munkásosztálya előtt álló számtalan probléma láttán.

- Kapcsolatfelvétel: Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France).
Tél. : (33 1) 48 01 88 28. Fax : (33 1) 48 01 88 36.
E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Miért kell ez a tanácskozás és miért Alger-ban?

Kérdések Louisa Hanoune, az Algériai Dolgozók Pártja főtitkárához és Daniel Gluckstein, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátorához.


Mindketten megfogalmaztátok az alger-i meghívólevelet. Milyen meggondolásból?

Louisa Hanoune: Először is azért, mert a Dolgozók Pártja a Nemzetközi Egyetértés alapítótagjai közé tartozik, ott voltunk 1991-ben Barcelonában a «Háború- és kizsákmányolásellenes manifesztum» megalkotásánál. Az Egyetértés minden nemzetközi és kontinentális aktivitásában részt veszünk. A tanácskozás elnevezését, a háború- és kizsákmányolás-ellenességet különösen nagyra értékeljük. Mindenki azt mondja, hogy ez a cím koncentrálja a világ mai helyzetét.

Daniel Gluckstein: Senki nem tagadhatja, hogy ma a háborúk, a válság, az ipartalanítási folyamatok, a közszolgáltatások tönkretétele, a demokratikus vívmányok eltüntetése és az állami szuverenitás megszűnése jelentik az emberiségre leselkedő legnagyobb veszélyt. A kérdés csak az, hogy ki tudja ezt a barbárság felé menetelő folyamatot visszafordítani. Az 1991-ben kezdődött Nemzetközi Egyetértés-tanácskozások folyamatában mi azt tartjuk, hogy ezt mindenekelőtt a független módon szerveződött és szervezeteik függetlenséget meg is őrző dolgozók tudják megtenni a demokrácia, a munkásjogok, a nemzeti szuverenitás, a béke és következésképpen a politikai demokrácia védelme érdekében.

Több nemzetközi konferenciát is hirdetnek hasonló témában. Mi lesz ennek a tanácskozásnak a sajátossága?

D.G.: Az Alger-i konferencia sajátossága maga annak témája, a háború és a kizsákmányolás. Ha egyidőben akarunk a háború és a kizsákmányolás ellen küzdeni, világosan meg kell jelölnünk, kik azok, akik a háborút csinálják, kik zsákmányolnak ki. Ez a tőkés osztály, az, melynek tulajdonában vannak a termelési eszközök, mely a kormányokat dirigálja, háborús utakra viszi. Tanácskozásunk különlegessége, hogy középpontba állítja azt a kérdést, mellyel a világon a dolgozók és a munkásszervezetek szembenéznek: meg kell-e akadályozni a mindenféle mesterkedést, amivel a munkásszervezeteket társítani akarják a munkáltatói szervezetekkel és a kormányokkal, amit világkormányzatnak hívunk. A nemrég lezajlott koppenhágai csúcs a klimatikus felmelegedés fedőszerve alatt javasolja, hogy minden munkásszervezet tartozzon ugyanahhoz a világkormányzathoz, ami regionális, majd vállalati kormányzatból állana. Mi azt gondoljuk, hogy a dolgozóknak és szervezeteiknek nincs semmi keresnivalójuk ezekben a korporatív kormányzatokban, hogy függetlenségük őrzését kell keresniük, ahogyan ezt is teszik nap mint nap a világon mindenütt harcukban. Azt hiszem, ez lesz a vita tárgya a különböző irányzatoktól érkező aktivisták között, mert ugyanazokkal a nehézségekkel találkoznak és ugyanazokat a megoldásokat keresik.

L.H.: A tanácskozás másik különlegessége, hogy az afrikai kontinensen tartjuk. Afrika az első, melyet feláldoztak és véres vergődésbe taszítottak a ’80-as évektől, nemzeteinek, szervezeteinek széttépésével, a strukturális rendezési terveknek való alávetéssel, az afrikai népek gazdagságának kifosztásával, külső adósságuk megteremtésével, mely az állandósult háborúk és fegyveres konfliktusok eredete. Számunkra nagyon fontos, hogy itt, az afrikai földön legyen a konferencia, mely lehetővé teszi, hogy sok afrikai aktivista vegyen részt rajta. Szintén nagyon szeretnénk, ha sok arab résztvevő lenne. Meg kell mondani: igen, vannak háborúk és mindenféle szerencsétlenség, de van ellenállás is! Vannak még a dolgozókért küzdő szakszervezetek, pártok Európában, Ázsiában, Amerikában… mindenütt! Ennek a hangnak hallatnia kell magát!
A tanácskozás idején a kapitalista rendszer korábban sosem látott mértékű válsága a háborúk kiszélesítésével védekezik, mert a krízis mélysége akkora. Munkahelyek ezreit semmisíti meg, ami a nemzetek dezintegrációjával fenyeget. A legnagyobb barbárság készülődik.
Obama elnök döntése az újabb 30 000 katona küldéséről Afganisztánba – aminek pont az ellenkezőjét ígérte – az országot káoszba sodorja. A közoktatást támadás éri, a társadalombiztosítási reform meghátrált. Az amerikai nép nem ezt akarja, hanem az ellenkezőjét! Ugyanakkor magában az USA-ban és számos országban dec. 5-én megmozdultak. Algériában ezen a napon tartotta kongresszusát a Dolgozók Pártja ifjúsági szervezete és együtt követelte a világ fiataljaival az iraki és afganisztáni csapatok azonnali kivonását. Számunkra mindez a konferenciára készülődés nemzetközi mozgósításának része.

Miért Alger városa, Algéria fővárosa?

L.H.: Alger ma egyike az olyan helyeknek, mely egy ilyen esemény számára optimális körülményeket összesít. Az UGTA főtitkára támogatja, hogy itt tartsuk meg. A szakszervezettel közösen többször együtt dolgoztunk, ilyen pl. az ILO éves közgyűléseivel párhuzamos tanácskozások, vagy szolidaritási akciónk a palesztin dolgozók szerveződéshez (szakszervezeti) való joga elérésében. Az UGTA is részt vesz a mostani tanácskozás szerveztésében, még azt is javasolta, hogy a nyitónap legyen székházában. Az is tény, hogy a Dolgozók Pártjának van parlamenti csoportja. A múlt évben egy nemzetközi konferenciát tartottunk az 1948-as határokon belüli palesztin nőkkel való szolidaritás jegyében, s konstatáltuk azokat a jelentős távlatokat, melyek ilyen tanácskozások megrendezésére alkalmat adnak Algériának. Tudnillik, az USA és az Európai Unió kormányai szinte bunkerré alakították országaikat.
Tény, hogy Algéria kilábalóban van nemzeti tragédiájából, mely korábban gyakorlatilag teljes elkülönítettségbe döntött bennünket. Még csak folyamatban van a normális életkörülmények, a politikai gyakorlása, tehát a béke újra elsajátítása. Ezért nagyon fontos számunkra, mert a találkozó lehetővé teszi, hogy felelevenítsük az algériai hagyományokat, a felszabadítási háború alatti tradicionális nemzetközi szolidaritást.
A függetlenség elérése után és a ’80-as évek elejéig Alger-t a forradalom Mekkájának nevezték. Ez azt jelenti, hogy azok a vezetők, népi aktívák, akik harcoltak még függetlenségükért, Algériában menedéket találhattak. Sokan jöttek gyilkos diktatúrákból, pl. Franco Spanyolországából vagy Salazar Portugáliájából, Pinochet Chiléjéből, a tábornokok Argentinájából – nagyon sokan találtak itt befogadásra. Ezek a hagyományok élnek ma is, különösen Palesztinát, Irakot, Afganisztánt illetően. Tehát belső és nemzetközi politikai okok indoklják, hogy a tanácskozás Alger-ban legyen. Internacionalista párt vagyunk.

D.G.: Afrika, mindenki tudja, olyan földrész, mely minden nappal mélyebbre süllyed. Nincs átok rajta, csak kifosztásának és a gyarmatosító típusú imperialista nagyhatalmakkal való kapcsolatának következményei hatnak. Holott Afrikában is, mind mindenütt, dolgozók, népek, szervezetek vannak, küzdenek jogaikért, mely a munkásosztály együttes harcának és a népek szuverenitásának része.
Az afrikai földön, Alger-ban megtartva konferenciánkat támpont lesz ahhoz is, hogy elszánt akciót hozzunk e földrész dolgozónak és népeinek, s ez egyben egy vádpont is lesz. Vádpont a multinacionális vállalatok és szolgálatukban álló minden kormány ellen, mely ebből a földje alatt leggazdagabb kontinensből népessége számára a legszegényebbet csinálta.

Részletek a felhívásból

18 éve, az iraki nép elleni első gyilkos háború előestéjén 53 országból különböző irányzathoz tartozó aktivista 1991-ban Barcelonában létrehozta a Nemzetközi Egyetértést. Akkori manifesztuma megerősítette az összefüggést a kegyetlen háború és a tőke magántulajdonon alapuló társadalmi rendszere között (…).

18 éve történt. A nemzetek közötti és a nemzeteken belüli konfliktusok növekednek. A háborúk tönkretették Afganisztánt, aztán Irakot újból, a Közel-Keletet, a Balkánt, a Kaukázust, Afrika teljes vérző régióit. Háborúkat, melyeket az USA volt elnöke, George W. Bush így jellemzett 2001-ben: “Totális háború: gazdasági, társadalmi, politikai, katonai.” (…)

Lehet-e tudomásul nem venni a közel-keleti roppant veszélyes kaland, az üzemek bezárása és az elbocsátások hulláma, az összes kontinens munkásait sújtó stabil munkahelyek megszüntetése közötti kapcsolatot, mely alátámasztja a termelési eszközök magántulajdonán alapuló gazdaság világválságának mélységét? (…)

A katasztrófa felelőseinek pedig van képük megerősíteni, hogy a munkásosztály számra az egyetlen kiút a “világkormányzatba” integrálódás, a fellendítési tervekbe való beépülés és együttműködés, amely újbóli dollár- és eurómillárdokat fecskendezve a bankokba és a spekulációba a munkaerőt teszi tönkre és minden osztályharcban elért vívmányt megsemmisít. A válság felelősei mindenütt azzal kísérleteznek, hogy megsemmisítsék a sztrájkjogot, a tárgyalás és szerződés jogát, a munka különleges érdekvédelmét a tőke ellen. Azokat a jogokat, melyek nélkül nincs demokrácia.

De minden földrészen a munkásosztály keresi osztályharcban született szervezeteit megragadva létezésének őrzését sztrájkokban, tüntetésekben, a háborúk elutasításában.

Sokféle szemléletünk ellenére ezért hívjuk össze nyílt világkonkonferenciánkat, szélesre tárva kapuját az összes munkásmozgalmi és demokratikus erő előtt, mely elutasítja azok diktátumát, akik velünk akarják megfizettetni az általuk előidézett válság árát. Mindnyájan egyetértünk a munkásmozgalom, szervezetei függetlensége és vívmányai megőrzése gondolatában. (…)


Guadeloupe

A Travayè é Péyizan mozgalom újságából levelezőnk által, valamint nyilatkozat Raymond Gauthiérot, az UGTG volt főtitkára ügyében, akit a francia állam bíróság elé citált.

Küzdelmünket folytatjuk!

Mozgalmunk kezdetén azt írtuk, hogy «Guadeloupe népe és dolgozói évek óta ellenállnak a gyarmati hatalom védelmét és gyakran választott képviselőink támogatását élvező munkáltatók csapásainak. Ma Guadeloupe népe és dolgozói, szervezeteikkel együtt az offenzíva mellett döntöttek.»

Ehhez eszköz kellett, az LKP, melyet 146 pontból álló követelés platformja köré szerveztük.
Ezen a bázison mobilizáltunk, s mozgósításban is maradtunk.

Sztrájkoltunk, tüntettünk, sokan válaszoltak az LKP felhívására, a 2009. nov. 24-25-i mozgósítás a tanuja.

Eltökélten folytatjuk a harcunkat, mert sem a francia állam, sem azok, akik a gyarmati intézményeket működtetik országunkban, nem tudják, nem akarják követeléseinket teljesíteni.

Ez az oka annak, hogy egyre több dolgozó, fiatal és a nép megértette, hogy a győzelemhez más utat kell választani.

Ahogy mondtuk a Travayè é Péyizan 23. számában: «Ez az ösvény nem lehet sem a «rendi gyűlések» politikai dialógusai útja, sem a 73-as vagy 74-es törvénycikké, sem pedig más variánsé, mely a gyarmati intézményeknek behódol.»

Ez az út szoros kapcsolatban van mindenféle kelepcével. Közeledünk a gyarmati hatalom által kitervelt választásokhoz, a különféle kezdeményezések és nyilatkozatok formájában megmutatkozó nyomás nagy.

Az LKP azoké, akik a dolgozókat, a fiatalokat, Guadeloupe népét kísérik egy éve, hogy folytassa harcát, hogy minden csapdát megszüntessen, s ugyanakkor a harchoz szükséges eszközt készítsen.

Ezzel a szándékkal folytatják a Travayè é Péyizan aktivistái.

Válasz a francia kormánynak

A francia kormány «rendi gyűléseinek» politikai dialógusa semmi más nem volt, mint kísérlet arra, hogy a gyarmatbirodalmat, annak egy év óta folyamatban levő megingásával szemben megerősítse. Ez arra szolgált, hogy bevezesse a «gyarmatosítás újraszervezett kormányzatát».
A francia elnök 2009. nov. 6-i beszédében a tengerentúli területekről, az utolsó francia gyarmatokról szólva nem a dolgozókhoz, a fiatalokhoz fordult, s nem ezen országok népéhez. Követeléseinkre nem is válaszolt. Így tehát nem válaszolt az LKP-nak sem. Egyetlen célzása a fenyegetőzés volt.
Tudva, hogy semmiféle kielégítő választ nem adott a dolgozóknak, fiataloknak, sietősen újabb 800 mozgógárdistát küldött Guadeloupe-ba, s a Direction de la Surveillance du Territoire (DST- területi felügyeleti igazgatóság) szolgálatát.
Megerősítette megtorló jogi apparátusát; négy újabb ügyészhelyettest nevezett ki a Pointe-á-Pitre-i és Basse-Terre-i ügyész mellé.
Ahelyett, hogy a 44 napos sztrájkot lezáró 2009. márc.4-i megállapodás szerinti sürgősségi tervet a munkahelyekért, az ifjúság képzéséért és beilleszkedéséért bevezette volna, a fiatalság elleni megtorlást honosította meg.
Az ügyvédek szerint szakszervezetellenes represszió éri a küldötteket, az UNSA két vezetőjét, az LKP aktív tagjait, az UGTG delegáltját – munkahelyi szakszervezeti tevékenységük miatt. A gyarmati bíróság most az UGTG volt főtitkárjára, R.Gauthiérot-ra támad dühödt szenvedéllyel.
A francia elnök a munkáltatókhoz fordult, hogy újabb kedvezményeket ajándékozzon nekik, milliókat a hoteltulajdonosoknak, akik mindent megtettek a kollektív szerződések megsemmisítéséért hivatkozva a sztrájk alatti rossz üzleti eredményeikre.
Semmiféle hajlandóságot nem mutatott a kizsákmányolást kézben tartó békék (a gyarmatosítók leszármazottjai) járadékainak csökkentésére. Ez a 400 éve tartó ültetvényes gazdálkodás örökkévalóságának kísérlete.
Szavát intézte az úgynevezett legitim képviselőkhöz is, azokhoz, akik garantálják a gyarmati rendszer fenntartását, akik működtetik országunk gyarmati intézményeit – kérve tőlük, hogy Franciaországot erősítsék régiójukban, Franciaország kirakati szerepét.
A gyarmatügyi államtitkár, akit most, a választási eseményekre «emeltek fel» miniszteri rangra (ő is indul), csak megerősíteni tudta mindezt. Az LKP delegációját meghívta nov. 14-re a megállapodási bizottság keretében, azonban egyetlen választ sem tudott adni arra, miért nem tartja be szavát az állam az általa vállalt kérdésekben. Viszont fenyegetőzni ő sem felejtett el.

Kommüniké Raymond GAUTHIEROT támogatására

— A 44 napos, kizsákmányolás elleni általános sztrájk és az egyezmény 2009. márc. 4-i aláírása utáni jegyzőköny-áradat és igazságügyi vizsgálat nyomán;
— A több vezetővel szembeni szakszervezetellenes megtorlás után;

a francia állam úgy döntött Basse–Terre-i ügyésze útján, hogy megerősítit az első fokon kirótt 3 havi börtönbüntetést és 2000 eurós bírságot R. Gauthiérot-val szemben.

A francia államnak nem sikerült a kizsákmányolás elleni 11 hónapja tartó mozgalmat, a szakszervezeteket meghátrálásra késztetni, így jogi apparátusát használja a megtorlásra. Ezen a ponton tartja szavát.

A Travayè é Péyizan teljes támogatásáról biztosítja R. Gauthiérot elvtársat és szakszervezetét, az UGTG-t.
— Kéri tagjait és szimpatizánsait, hogy mutassák ki szolidaritásukat és vegyenek részt minden minden ilyen irányú kezdeményezésben.
— Nemzetközi szintű segítséget kér mindenekelőtt a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésétől és a Represszió Elleni (a szakszervezeti és politikai jogvédő) Nemzetközi Bizottságtól.

Torlaszoljuk el a megtorlás útját!

Abymes, 2009.dec.8.

FRANCIAORSZÁG
GUADELOUPE SZOLIDARITÁS

Megtudván, hogy a francia állam a Basse-Terre-i ügyészen keresztül cselekedve jóváhagyta az elsőfokú bíróság által két évvel ezelőtt Raymond Gauthiérot-ra kirótt háromhavi börtönbüntetést és 2 000 eurós bírságot, úgy találjuk, hogy a francia állam megtorláshoz folyamodik, mivel nem képes az LKP kizsákmányolásellenes mozgalmát meghátrálásra késztetni. Így a népi mozgalom, munkás- és demokratikus szervezetek szétverése érdekében nemtelen eszközökhöz nyúl.
Párizsi dec. 12-i gyűlésünk, ahol részt vett az LKP delegátusa, Jocelyn Lapitre, Gilbert Bissainte és Jean-Philippe Ledreck (Marie Galante), Joss Rovélas (CLKP) és Alex Deluge (POI), követeli a francia kormánytól Raymond Gauthierot, az összes szakszervezeti és LKP-vezető üldözésének felfüggesztését.
Az LKP aktivistái ellei eljárások azonnali leállítását!
Azonnal abbahagyni a megtorlást!

Kérjük a Nemzetközi Egyetértéstől, a Represszió Elleni Bizottságtól, az összes munkás- és demokratikus szervezettől, hogy járjon közre, a francia kormány álljon el a szakszervezeti mozgalom vezetője R. Gauthiérot üldözésétől, a dolgozók, fiatalok és Gudeloupe népe szakszervezeti szabadságát tiszteletben tartva.
Párizs, 2009.dec.12.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com




Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse