Munkás Hírlap

2010 márciusa, 1. szám

Nyugati kampány a köztulajdonbavétel ellen

Elszabadult nemzetközi kampány indult Pécs város önkormányzatának határozata ellen, mely hatályon kívül helyezte a vízszolgáltatás privatizációját. A francia «Le Monde», az Európai Unió nemhivatalos lapja, február 20-i száma gyűlölködő cikket jelentett meg: „Magyarországon a jobboldal nacionalista érzelmeket szít”. Méltatlankodik, hogy Pécs városa merészelte «tulajdonától kíméletlenül megfosztani a Suez Environnement leányvállalatát és újraállamosította a lakossági vízszolgáltatást». Denunciálja azokat a magyarokat, akik meg merik erősíteni, hogy «a magyar víznek vissza kell térnie magyar tulajdonba», és főleg azokat, akik kritizálják a víz árának szakadatlan emelkedését. Semmi hála a nyugati megmentők segítsége iránt! – mivel mégiscsak: «Magyarország a csődöt 2008-ban a nemzetközi intézmények 20 milliórd eurós kölcsönének köszönhetően kerülte el (…) viszonzásul a szocialista kormány megszorításai ellenében», s annyi baj legyen, ha ennek következtében: «a munkanélküliség eléri a 11 %-ot és a GDP 6,2 %-kal csökkent»! A cikk folytatja: ”A pécsi ügy meglehetősen nyugtalanító, mivel ezt kibővíti az ország két legrentábilisabb magánrádiója, a Sláger és a Danubius „újraállamosítási” ügye, mely során külföldi befektetőit kíméletlenül félreállították” – indokolja.

2009. nov. 18-án 9 budapesti nagykövetség, Németország, Belgium, Franciaország, Norvégia, Hollandia, az Egyesült Királyság, Svájc, oldalukon az USA-val és Japánnal kifejezték aggodalmukat ezen gyakorlat felett, mely előidézheti – húzzák alá az aláírók – a tőke menekülését, melyre pedig Magyarországnak szüksége van. Tehát 9 nagykövetség tiltakozik az ellen, hogy Magyarország “újraállamosítja” a rádiókat, rendelkezni akar természeti kincsei és földje felett.

Görögországban az EU döntött az ország csődbe jutásáról, hogy gyámság alá helyezzék, diktálván a “szocialista” kormánynak a dolgozók elleni harc fokozását (az állami alkalmazottak fizetésének 10–20 % -os csökkentését, a tisztviselők számának zárolását, a költségvetésben a közkiadások leszállitását.)

S Magyarországon az amerikai követ akarja megtiltani a népi tulajdon újraállamosítását!
Milyen jogon veszik gyámság alá a nagytőkés intézmények Európa és a világ népeit? S mindezt az úgynevezett «szocialista» kormány egyetértésével?
Visszautasítani ezt a gyámságot egyáltalán nem nevezhető nacionalizmusnak, sovinizmusnak. Éppen ellenkezőleg, ez a feltétele annak, hogy létrejöjjön a balkáni és dunamenti régió dolgozóinak egysége, Európa és az egész világ egysége.

A “Le Monde” írja: “Ilyen intézkedések csak akadályozhatják a magyar piacon domináns szerepet játszó francia cégeket, a Suezt és a Veoliát”. De kit kell megmenteni: a dolgozókat, vagy a multikat?
A Munkás Hírlap állítja: a dolgozókat! S ha szükséges, érvényteleníteni kell a privatizációt, újból köztulajdonba kell venni, nacionalizálni!

A cikk magyarra fordítva és megjegyzésekkel ellátva megjelent egy internetes honlapon. A reagálás nem maradt el:

„Amikor az egészségügy privatizációja ellen a Fidesz kezdeményezett indirekt kérdésekkel népszavazást, akkor is mellé álltam. Most, hogy Páva polgármester visszavette önkormányzati kezelésbe Pécs vízellátását – ezt is támogatom. Én értékekben gondolkodom. Aki baloldali értékeket jelenít meg, azzal én egyetértek. Egyébként esze ágában sincs a tőkének Magyarországot megmenteni, amelyik pedig menekül, az azért teszi, mert nem folytathatja minden mértéken felül a haszonszerzést... Azt üzenjük a lopott pénzzel sáfárkodó "befektetőknek": menjenek az ördögbe, ha nem tetszenek a magyar viszonyok. .. A két rádióadó közül az egyik amerikai, a másik talán francia érdekeltség volt… Tőlem be is tilthatnák azokat. Ízlésromboló, a kultúrmocsok közvetítői a kereskedelmi tv-kel együtt. Viszont, ha itt is sikerült szétverni átmentileg egy monopóliumot, akkor ez is helyes volt. Megértem, hogy aggódnak bizonyos körök a felsorolt európai államokban.”

Második: «Az euró okán aggódunk. Remélem, nem sikerül bevezetni azokban az országokban, ahol eddig még nincs. Világosan kimutatták, hogy tragédia lenne Magyarországra nézve…»

Harmadik : «Budapest közszolgáltató műveit sem kellett volna elkótyavetyélni. Szinte ajándékba kapták a szép idegenek a teljes infrastruktúrát, semmit nem építettek hozzá, de a közüzemi számlákat felverték a csillagos égig.»

Egy szakszervezeti felelős: «Azt mondják, hogy a jobboldal nacionalista, de látjuk, hogy a pécsi polgármester döntése a lakosság akarata, az embereknek pedig elege van a víz árának emelkedéséből és abból, hogy az ország gondnokság alá került a válság ürügyén, amiben semmi szerepe nem volt.» …«Ez nem csak Pécsett van; sok más helyhatóság is visszaveszi tulajdonába a víz üzemeltetését az árak mérsékeléséért. Ezt a példát követni kell és nem csak a víz ügyében… Ugyancsak Pécs az a város, ahol 2007 tavaszán a szavazóképesek 35%-nak részvételével helyi szavazáson 92 %-nyi mondott nemet a NATO radarjának felállítására. A helyhatóság, számos tüntetéssel megerősített lakossági akaratból természetvédelmi körzetnek nyilvánította a helyet és eltorlaszolta az utakat...”

Ezeknek a dolgozóknak, aktivistáknak igazuk van.

(A Munkás Hírlap köré csoportosult magyar munkásaktivisták hozzájárulása az Algirban (2010. nov. 27-28. és 29.-án) tartandó Nemzetközi Konferencia előkészítéséhez)

Interjú Észak-Magyarországon: mit akarnak a fiatalok?

Az Unió országaiban a mezőgazdasági termelés 2009-ben átlagosan 12,2 %-kal csökkent. Magyarországon a legnagyobb arányban, 35, 6 %-kal. Az IMF helyettes főigazgatója – abból az alkalomból, hogy Magyarország rendelkezésre bocsájtotta kölcsöne ötödik, 788 millió eurós szeletét – üdvözölte «a programmal egybevágó gazdaságpolitika koherens megvalósítását» különösen a nyugdíjrendszer strukturális reformja és a szociális szolgáltatások alkalmazásában.
Az ország egyik csücskében, a hajdani virágzó nagyipar romjain „az elmúlt év utolsó hónapjában 114,7 ezer regisztrált álláskereső keresett munkát, számuk a november végi 110 ezerhez képest 4,3 százalékkal emelkedett, az előző év azonos hónapjához viszonyítva viszont már 18,3 százalékkal.
A regionális munkaügyi központ adatai szerint az országban tavaly decemberben nyilvántartott 51,3 ezer pályakezdő álláskereső közül minden ötödik e régió valamelyik megyéjében él, számuk csaknem elérte a 11,5 ezret.” (az adatok a HVG-ben jelentek meg.)
Ebben térségben élő, 7-8 fiatalból álló csoport válaszol kérdéseinkre.
- Miként definiáljátok önmagatokat?
Mindenképpen önállónak. Mint baloldali gondolkodók próbálkoztunk baloldali pártokkal, ifjúsági szervezetekekkel, mindenhol falakba ütköztünk, eltávolítottak bennünket. Mi tiszteljük az időseket, de nem akarjuk, hogy helyettünk döntsenek, hogy megmondják, mit kell akarnunk. Ugyanaz a korosztály diktál, ugyanazok a módszerek érvényesülnek a helyi pártpolitikában. Az akciók kimerülnek a szórólapok kiosztásával – ekkor bezzeg szükség van ránk! –, de ha önállón kezdeményezünk, akkor önhatalmuan letiltanak bennünket. Amit mi akarunk, az résztvenni a vitákban és határozatokban, akciókat szeretnénk minden olyan kérdésben, amit fontosnak tartunk. Most, a közelgő országgyűlési és helyhatósági választások előtt egy laza civil szervezetben dolgozunk. Nem értünk egyet azzal, hogy négyévente elmegyünk voksolni, azzal kész is van a demokrácia. Közvetlenül akarunk beleszólni a dolgok alakulásába, a megválasztott képviselőket is visszahívhatónak gondoljuk.
- Milyen gondok foglalkoztatnak benneteket leginkább?
Munkanélküliek vagy tanulók vagyunk. Nekünk a legfontosabb kérdés éppen a munka hiánya. Hiába végzett közöttünk valaki egyetemet, még sincs munkája. Aki tanul még, szakmunkásnak készül, annak se biztos, hogy lesz. Hogyan gondolhatnánk családalapításra, lakásra? A múltkor azt mondtam: olyan a házunk, mint egy börtön, rácsok nélkül. Téblábolunk egész nap, igyekszünk elfoglalni magunkat, de – munka nélkül vagyunk… A szüleink nyakán kell élnünk, akiknek szintén kevés a jövedelmük. Mitőlünk el akarják venni a jövőnket. Nekünk munka kell, diszkrimináció nélkül. Mert van megkülönböztetés, nem csak cigányok-magyarok között mindkét irányban, hanem munkához is csak az juthat, akinek ismeretsége, kapcsolatai vannak.
- Hogy látjátok a háború és az egyre emelkedő magyar katonai kiadások viszonyát az elégtelen számú és megszűnőben lévő munkahelyekkel kapcsolatban?
Azt gondoljuk, hogy egyrészt a zsebünkből húzzák ki ezt a pénzt, másrészt pedig, hogy pont a fiatalokat küldik mindig háborúba. Szemérmesen missziónak nevezik, de magyarok is otthagyták a fogukat. Mi keresnivalója van országunk katonáinak Afganisztán, Balkán, Ciprus, Irak, Kongó, a Sínai félsziget, Libanon, Ny-Szahara, Csád területén? Miért nem lehet hagyni a népeket, hogy megoldják a gondjaikat saját maguk és úgy rendezzék el? Mindennek az elnyomás, a kizsákmányolás az oka. Nem szabad hagyni, hogy fegyverekre költsék az emberek, a fiatalok pénzét.
- Mit szóltok a haiti eseményekhez, tényleg "csak" egy természeti jelenség a katasztrófa?
Az amerikaiak felhasználják a katasztrófát is arra, hogy kiterjesszék uralmukat, ez világos. A kezükben akarják tartani Haitit, most már katonailag is, hogy megfélemlítsék a térség mozgalmait és tovább profitáljanak ebből az országból. Obama se jobb, mint a többi elnök volt.
- Hogyan látjátok az utóbbi hónapok munkásmozgalmi fellendülését: a kézbesítők sztrájkját, a BKV-sokét, mit szóltok a kirúgásokhoz, a sztrájkok lezárásásához?
A legtöbb szakszervezet csak megélhetést jelent a vezetőknek, nem a munkások védelmét szolgálják. A vezetés csak egy bizonyos határig megy, nem akarja megütni a bokáját… A mostani sztrájkoknak nagy eredménye nem lett, leszámoltak az emberekkel. Más eszközök is kellenének a sztrájkon kivül, melléjük kellene állni… a többi szakszervezetnek is, szélesebb szolidaritás kellene.
- Mit gondoltok a munkáltatók javaslatáról a kormánynak címezve a sztrájkjog módosításáról?
Nem szabadna engedni, rögtön összhangolt akcióval kellene válaszolni! A szakszervezeti vezetők erre nem nagyon akarnak hajlani! Ahogy az országban romlik a helyzet, úgy születik egyre több, a demokratikus jogokat korlátozó intézkedés. Szeretnénk tenni ez ellen.

Európai körkép

Egy hónapja, hogy egy izlandi bank (Icesave) londoni székhelyű fiókja, mely hazájában gyakorlatilag ismeretlen volt, csődbe jutott. Az angol és holland kormány kártalanította a részvényeseket, az összes nagy-britanniai izlandi tulajdonban levő vállalat javait zárolta, s a számlát benyújtotta Izlandnak. Ez a számla GDP-jének 40 %-a!
Az Európai Unióba belépni kivánó izlandi kormány pedig elfogadta!
A lakosság fellázadt, népszavazás kiírását követelte. Több mint 60 ezer aláírás reklamálta a kormánytól az adósságfizetés
megtagadását (amit azóta népszavazás is megerősített).
Görögország is a csőd szélén áll. Az IMF és az EU kötelezi «a deficitcsökkentés konkrét és hatásos intézkedéseire». Az agrárlakosság és a közalkalmazottak torlaszokkal és sztrájkkal utasítják vissza ezeket a szigorú intézkedéseket.
Most pedig Portugálián és Spanyolországon van a sor, ahol az IMF a költségvetés kiegyensúlyozását «a folyó kiadások,
különösképpen a tisztviselői bérek és a szociális szolgáltatások csökkentésével» kéri számon.
Ukrajnában, ahol a privatizáció felgyorsult, a kormány a munkásság nyomására kénytelen volt néhány grivnyával emelni a minimálbért. A francia «szocialista» Strauss-Kahn, az IMF elnöke pedig tiltakozik ez ellen, mert ez – szerinte – tervei egyensúlyának felborulásához vezet és az igért kölcsön 2. részlete folyósítását elutasította...
Magyarország is ezen a listán van. Egy évvel ezelőtt az IMF infúziójára szorult, mely kötelezi a kormányt az összes közszolgáltatás drasztikus megnyirbálására, a privatizáció folytatására, az ipar és mezőgazdaság további pusztítására.
Ezek azok a jelenségek, melyeket a nemzetállamok láncreakció-szerű csődjének és a nemzetek szuverenitása megsértésének hívunk. A kormányok és a munkáltatók felbecsülve ezen politika várható hatását, nyomást gyakorolnak a szakszervezetekre, tárgyalásokra szólítják őket, hogy maguk is konstatálják a nehézségeket és csatlakozzanak a dolgozók és a lakosság elleni intézkedések bevezetéséhez.
Görögország, Izland mellett Romániában is tömegek mozdulnak, a sztrájkok egymást követik a 100 ezer közalkalmazotti munkahely megszüntetése ellen; vagy Szerbiában, ahol egy hónap alatt több mint 30 munkabeszüntetés zajlott a bérek ki nem fizetése miatt; Boszniában a bérek csökkentése, a munkahelyek megszüntetése ellen. Szlovákiában a teherautósofőrök a főváros felé vezető utakat zárták le tiltakozásul az autópályadíj-emelés bejelentésére; jan. 29-én Belgiumban, az Európai Unió szívében 35 ezer munkás tüntetett szakszervezeteivel együtt az elbocsátások ellen. Nálunk Magyarországon a BKV dolgozói, a postai kézbesítők, a vasutasok lázadtak az IMF és az EU által kierőszakolt intézkedésekkel szemben, bérük emeléséért, a munkaritmus fokozása ellen.
Elismeréssel tartozunk a szakszervezeteknek a decemberi érdekegyeztető tárgyaláson megfogalmazott közös álláspontjukért, melyben elutasították a munkáltatók kérését, hogy a minimálbér érintetlen maradjon az állítólagos nehézségekkel küzdő vállalatok esetében. A kormány és a vállalkozók megkerülvén a kérdést, megnyirbálták a dolgozók kivívott jogait, mint az étkezési utalvány megadóztatása, az évvégi prémiumok csökkentése, illetve eltörlése. Visszavéve így jobbkezükkel, amit balkezükkel kénytelenek voltak nyújtani. A BKV sztrájkja 14 szervezet támogatását élvezte, a vasutasok szolidaritási sztrájkkal álltak melléjük, a KÉSZ és az MKMP együtt tüntetett a postaszékház előtt. A dolgozók osztályharcban szerveződnek a támadások kivédésére, hogy szembeszálljanak kizsákmányolóikkal, elnyomóikkal.
Itt, a munkásegység révén lehetséges a kiút, így lehet meggátolni, hogy az ország romba dőljön, hogy megszabaduljunk az EU-tól és az IMF-től, hogy visszaszerezzük nemzetünk szuverenitását és, hogy célt érjünk népünk jogos követeléseinek kielégítésében.

A Munkás Hírlap aktivistái felhívása a sztrájkoló kézbesítők elbocsátásáról

„A megtorló intézkedések nem csak erkölcstelenek, de sértik is a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 87. egyezményét
az egyesülési szabadság és szervezkedési jog védelméről és a 98-ast, a szervezkedési és kollektív tárgyalások jogáról. A magyar
kormány a Posta vezetőin keresztüli efajta lépése támadást jelent a demokratikus szabadságjogok ellen a kapitalista érdekek
feltételek nélküli kiszolgálásának újabb bizonyítékaként. Ezt az igazságtalanságot nem lehet eltűrni…”

Az MSZP Társadalmi Tagozata szolidáris nyilatkozatban fordult a BKV sztrájkolóihoz

«(…) Felháborodva értesültünk arról, hogy a vállalkozói szervezetek – látva elszántságotokat – rémületükben a sztrájkjogok gyengítésére szólították fel a kormányt. (…) Reméljük, hogy a kormány elengedi a füle mellett e felszólítást!
Amennyiben mégis bármely késztetés lenne ennek elfogadására, akkor az ország valamennyi dolgozójának együtt és egy
időben kell méltó választ adni erre a törvénytelenségre, szakszervezeteik vezetésével.
Tisztelt Barátaink! Folytassátok a küzdelmeteket a teljes győzelemig! Az ország dolgozó népe mellettetek van.»

Szakszervezeti aktivista a minimálbér emeléséről

«A decemberi érdekegyeztetésen a szakszervezetek együttesen elutasították a vállalkozók álláspontját, miszerint a
«veszteséges» vállalatok esetében nem lehetséges a minimálbéremelés. Hol vannak ezek a vállalatok? Felmérést végeztek legutóbb
3 ezer vállalkozásnál, ezek 30 %-a további leépítést, illetve elbocsátást készít elő 2010-re. Csak beszélnek a béremelésekről, valójában bércsökkentés folyik, azaz a nettó bérek – az összeg, amit a dolgozó kézhez kap – csökkenése. A kormány egyre súlyosabbá teszi a munkások terheit. A cégek általi juttatásokra (cafétéria-rendszer) adót vetettek ki:
-étkezési és vásárlási utalvány – 98 %-os adó
-meleg étkezési utalvány – 25 %-os adó
-üdülési csekk a minimálbér erejéig – 25 %-os adó
Több cég vezetője erre bejelentette, hogy megszünteti ezeket a juttatásokat. Az üdülési központokban az utóbbi két évben bizonyos
fellendülés mutatkozott az üdülési csekkek használata miatt, campingek, éttermek nyíltak, de ha a juttatásokat megadóztatják,
megszüntetik, ezen a téren is hatalmas visszaesés lesz. Az árak az infláció meghaladó mértékben emelik, a bérek viszont stagnálnak, illetve csökkennek. Egyszóval, ami itt folyik, az a lakosság kizsigerelése, elszegényítése. Ugyanakkor meg lehet figyelni, a jelentős ágazatokban a dolgozók reagálnak! Szakszervezeteikkel együtt sztrájkolnak jogaik védelméért, béremelésért, munkakörülményeik javításáért.»

A Munkás Hírlap visszhangja

Cseh-szlovák elvtársaink utolsó kiadványában cikk jelent meg a Munkás Hírlap első oldalával. ”Íme újszülött magyar testvérünk, a Munkás Hírlap, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése magyar aktivistáinak kiadványa, amit őszintén üdvözlünk, sok sikert kívánva a munkában, mely a miénkkel közös. Mint a Habsburg-dinasztia elleni harcosok leszármazottai ezzel a százéves köszöntéssel is üdvözöljük őket: „a Miénkre és a Tietekére!” (a szabadságra aktualizálva a jelenben).
Ez alkalommal is határozottan együtt, egymás mellett, ugyanazon ellenség ellen küzdünk.
Azok ellen, akik szolgasorsba vetettek minket is, Titeket is. Akik saját osztályérdekeiket követve eladták nemzeti államaink szuverenitását.
Szlovák és cseh olvasóinknak lefordítottuk a Munkás Hírlap szerkesztőségi cikkét, melyből megismerték a magyar helyzetet.
Ui: a szöveg bizonyos patetizmusa tükrözi a valóságot. A Havel-tipusú reakciós söpredék állítja, hogy harcol a „cseh nacionalizmus” ellen és felújítja a dinasztia emlékét őrző emlékműveket. Mi egyre határozottabban aláhúzzuk a nemzeti szabadságért folyó harcot, hozzátéve, hogy ez esetben egymás mellett kell cselekednünk, Kelet-Európa valamennyi népének.”

A Munkás Hírlap szerkesztőségének, olvasóinak és az összes magyar aktivistának

Kedves Magyar Testvéreinknek!
Immár egy éve nagy érdeklődéssel követjük figyelemmel a magyar dolgozókat és szakszervezeteit kitartó harcukban az
embertelen politika ellen, melyet a nemzetközi pénzügyi intézmények és bürokráciájuk folytatnak országotokban, élén az ún. EU diktátoraival. Harcotok bátorít minket is ebben a küzdelemben ugyanazon ellenség, a világ urai ellen. Biztosítunk Benneteket, Veletek vagyunk, egymás mellett küzdünk. Országaink kormányai mind egyformák az EU kiszolgálásában, igyekezvén alattomban vagy nyíltan egymás ellen uszítani népeinket. De a helyzettel tisztában levő dolgozók soraiban nem létezik a nemzeti gyűlölet. Éppen országaink kormányai ilyenek – függetlenül politikai színezetüktől –, akik már formálisan is eladták köztársaságaink szuverenitását.
Valójában külföldi uraik és a belföldi privatizálók szolgálatában teszik, ti. a Lisszaboni szerződés tiltja az államosítást, így a fosztogatók büntetlenül folytathatják a privatizációt. Azért, hogy eltereljék a figyelmet árulásukról, megpróbálják ugyanazzal a sorssal sújtott népeinkbe oltani a kölcsönös gyűlöletet.
Ha erre közösen mondunk nemet, akkor az sokkal erősebb és hatásosabb lesz. Jelenlegi helyzetünk és az a tény, hogy ellenségeink ugyanazok, kiváló alkalom arra, hogy szoros együttműködésünket elindítsuk.
Ennek érdekében közös vitát kell szerveznünk, kidolgozni közös alapelveinket és konkrét elképzelésünket népeink békés együttműködése érdekében, hiszen valamennyien nemzeti állam keretein belül élünk, saját kulturális arculatú nemzeti kisebbséggel együtt.
Szükséges, hogy e munka élére álljunk és eredményét ne csak országaink dolgozóinak mutassuk be, hanem az összes e kérdésben érintett népnek, a Balkán és Kelet-Közép- Európa népeinek.
El kell érnünk, hogy a nemzeti kisebbségek soha többbé ne legyenek túszok az egymást tápláló kormányok és soviniszta politikusok kezében. A mi feladatunk, hogy a nemzeti kisebbségeken keresztül felépítsük a népek kölcsönös testvériségén alapuló hidat.
Ugyanakkor ne engedjük, hogy egyedül a kisebbségek problémájára szorítkozzunk. Ne hagyjuk felelet nélkül azt a tényt, hogy szolgai kormányaink, a cseh és a magyar, uraik szolgálatáért és a jelentős baksisért való versenyben elöl járjanak azon az úton, mely egyszerűen büntetendőnek minősíti a termelőeszközök társadalmi tulajdona követelésének elvét is.
Az 1980-as évek népi mozgalmai manipulálóinak sikerült beolvasztani Cseh-Szlovákia alapvető dokumentumaiba a magántulajdonhoz való korlátlan jogot, s ma is ennek vagyunk szenvedő alanyai egyre elviselhetetlenebb körülmények között.
Ahhoz, hogy szembeszálljunk velük, elkerülhetetlenül szükséges az emberi és állampolgári jogokról szóló új koncepció alapjainak kidolgozása. Meg kell nyernünk a társadalom támogatását abban az elvben, ami a magántulajdont illeti, azaz mint minden emberi jogot, ezt is korlátozni kell; s a határ ott van, ahol a másik ember jogai kezdődnek, ami annyit jelent, hogy a kizsákmányolásra senkinek nincs joga.
Íme két indítványunk, s természetesen nem zárkózunk el más javaslattól sem.
Befejezésül megismételjük a régi köszöntést:
„A Tietekére és a Mienkére (a szabadságra)!”
Közösen, soha többé egymás ellen!
(Peter Schnur koordinátor, Jela Jurickova, Jan Tesar – a csoport nevében)

Moldávia

Moldávia fővárosában, Kisinyovban (volt SZU) február 23.-án a Glodeni Zahar és a Moldenkarton 100 munkása tüntetett a kormány székhelye előtt, jelszavuk: „Bérünket akarjuk! Üzemeink államosítását!”
Pécstől Kisinyovig, Athénen keresztül az európai és a világ dolgozóinak egysége érdekére alapozva állítjuk: „Nemet mondunk az EU diktátumának, az IMF-nek, az NATO-nak, és az összes multinacionálisnak! Igent mondunk a vállalatok és a privatizált közszolgáltatás államosítására!”
A Moldkarton és a Glodeni munkásai összejövetelükön követelik üzemeik újraállamosítását. Az orosz Duma vitát folytat
egy törvény felett, mely az „antiterrorizmus” keretében szigorúan büntetné a nyilvános területeket elfoglaló személyeket. Megelőző intézkedés a tüntetők ellen, különösen az egyetlen iparágra épült városokban, amelyeket a válság különösen érint. Moldáviában is sor került az üzemek államosításának követelésére. Dec. 17-én és 28-án a csőd szélén álló Moldkarton és Glodeni cukorgyár dolgozói gyűlést tartottak. A „Népi ellenállás” csoport tagjainak hozzászólásából: „A kormány a válságot teszi felelőssé a csődért, de mi, munkások látjuk, hogy cukorrépatonnák rothadnak az üzem udvarán. Bizonyíték arra, hogy a magántulajdon csak a termelés likvidálására törekszik. Ezért és kifizetetlen bérünkért, a termelés beindításáért követeljük az újraállamosítást!”

Haiti

Mindössze néhány órával a földrengés után az USA 12 ezer katonát szállított Haiti földjére, nukleáris repülőgép-anyahajója a fővárost, Port-au-Prince-t a tenger felől zárja le, a repülőtér ellenőrzését kezében tartja. Mindezt úgymond a fosztogatások elkerülésének biztosítására teszi – vagyis a szörnyű katasztrófa utáni túléléséért küzdő lakosság ellen. Haitiből érkező információ: a főváros, Port-au-Prince nagy bádogvárosaiban létrejöttek az önszerveződés elemi formái, a lakosság saját túléléséért maga vette kezébe az ellenőrzést biztonsága, az ivóvíz biztosítására érdekében.
Ezek a spontán szerveződések tárgyalnak a nem kormányzati (civil-) szervekkel az élethez szükséges javak megszerzéséről, azok kiosztásáról.
A haiti nép megmentése ma egy dologra koncentrálódik, szuverenitása visszaszerzésére – melyet éppen azok
kérdőjeleztek meg, akik a „segítség és a rend helyreállítása” nevében az ország feletti felügyeletet akarják gyakorolni.

Fignolé Saint-Cyr, a Dolgozók Autonóm Központi Szervezete (CATH) főtitkára: „Vannak, akik az országunkban történt
borzalmas szerencsétlenségből úgy húznak hasznot, hogy erősítik megszállásunkat. A 20 ezer fegyverest küldő USA.
Haitinek nincs szüksége fegyverekre, sem repülőgép-anyahajóra, se páncélozott járművekre. Haitinak ápolókra, orvosokra, mérnökökre van szüksége, hogy szembeszállhasson a jelenlegi helyzettel. Ami ma napirenden van ... az a függetlenség kérdése, a haiti nép jogainak tiszteletben tartása és a Haiti megszállása elleni harc.” A CATH követeli „ az ország nyomorba süllyedését és IMF-gyámság alá helyezését okozó adósságszolgálat eltörlését”, s nemzetközi tanácskozásra hívja a szakszervezeti mozgalmat, a munkásmozgalmat „a katasztrófát elszenvedett országban a nyugatiak, a bankárok bevezetendő hatalma ellen.”

«A gyárak és a föld a miénk, vissza nem adjuk!»

…hangoztatták a Munkástanácsok. Üdvözletünket küldjük a szakszervezeteknek, melyek tiszteletüket fejezték ki Bali Sándor, a Beloiannisz gyár dolgozója, a Nagybudapesti Munkástanács titkárának emléktáblája előtt.
Olvassátok el Kovács Marika- Liliane Fraysse: 1956 – A munkástanácsok forradalma c. könyvét!


Kik vagyunk?
A Munkás Hírlap szabad kiadvány, mely folytatja az Információ és vita (2007-2009) közleményeit.
Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért.
Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.
Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük.
Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, a szabad népek szabad Európája részeként, a szabad világ össztevőjeként.
Arra törekszünk, hogy az útról és eszközökről szabad vita jöjjön létre, melyeknek segítségével a tömegek meg tudják találni a kivezető utat abból a zsákutcából, amelybe az imperializmus és intézményei taszították őket.
Lapunk nyitva áll valamennyi dolgozó, aktivista előtt, akik célja hasonló: harc a privatizáció ellen, a munkához, az oktatáshoz, az egészségvédelemhez, lakhatáshoz... való jogért.
A megjelent, aláírt cikkek nem feltétlenül a kiadók nézeteit tükrözik.
Megjegyzéseiteket, állásfoglalásaitokat a következő számunkba várjuk.
Email-cím: somijudit@gmail.com