Államadósságok

A Le Monde diplomatique két legutóbbi írása, mindkettő Damien Millet és Eric Toussaint tollából.
Törlesszük-e az államadósságot?

« …Németországban 155, Spanyolországban 187, Görögországban 191, Franciaországban 205, Portugáliában 245, míg Írországban (az adósság) elképesztő arányú, 1 137 százalék volt. Hihetetlen helyzet alakult ki.
Az Egyesült Államokkal ellentétben, ahol az állam refinanszírozhatja magát, likvid forrásokhoz juthat közvetlenül az amerikai központi banktól a Fedtől, az eurozóna országai ezt a megoldást megtiltották saját maguknak: az Európai Központi Bank (EKB) alapszabálya tiltja az államok közvetlen finanszírozását. Így amikor 2007 és 2009 között a tagállamok összefognak, hogy „megmentsék a bankokat” – ez összességében 1 200 milliárd euróba került, kölcsönök és különböző garanciák formájában –, akkor ehhez a forrást alapvetően a nyugdíjalapoktól, a biztosító társaságoktól és a magánbankoktól vették fel.
Az egyik meglepő és váratlan következménye a válságnak, hogy lehetővé tette a nyugat-európai bankároknak, nevezetesen a németeknek és franciáknak, hogy a Fedtől és az EKB-tól kapott kölcsönöket gyorsan tovább kölcsönözzék különböző országoknak (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország), természetesen nagy nyereséget zsebelve be az ügyleten. A 2007 júniusa (az amerikai jelzáloghitel-válság kezdete) és 2008 szeptembere (a Lehman Brothers csődje) közötti időszakban például a nyugat-európai magánbankok 33 százalékkal növelték a Görögországnak nyújtott hiteleiket, a görög hitelállomány így 120 milliárdról 160 milliárd euróra ugrott.
… az EKB nagyon kedvező, egyszázalékos kamatlábbal nyújt kölcsönt a magánbankoknak, amelyek viszont például Görögországtól már jóval magasabb kamatot követelnek: a három hónapos hitelekre 4-5 százalékot, és úgy 12 százalékot a tízéves görög államkötvényekre. Az indoklás a „magas a nemfizetési kockázat”, ez drágítja meg a görög állampapírokat. A veszély egyre növekszik, így 2011 májusában a tízéves államkötvények már a 16,5 százalékot is elérték. Ráadásul, hogy az államadósság-piac működőképességét fenntartsa, az EKB elvállalja, hogy garanciát nyújt a magánbankok követeléseire, megvásárolva tőlük az államkötvényeket. A garancia szépsége, hogy ugyanakkor az EKB megtiltotta magának, hogy közvetlenül nyújtson hitelt a tagállamoknak, így csak a magánbankok közvetítésével veheti meg a tagországok államkötvényeit.
… el kell gondolkoznunk az adósságtörlesztés felfüggesztésén, esetleg azt is meg lehet vizsgálni, nem igazságtalan és illegitim adósság-e a tartozások egy része. Amikor felvetjük az adósságtörlesztés felfüggesztésének lehetőségét, akkor mindig valamilyen óriáskáosz veszélyével fenyegetőznek. .. a lakosság szempontjából „szörnyű eseménynek” sokkal inkább a megszorító politikák programjai bizonyultak.
… a régebbi, már lejárt hiteleket nagyrészt új hitelekből újítják meg, így a törlesztések ellenére az adósság állandóan növekszik: 2009-re a fejlődő országok államai az 1970-es teljes tartozásuk 98-szorosát törlesztették már vissza, ráadásul időközben az adósságuk 32-szeresére nőtt.
Az európai kormányok is erre a pályára terelik lakosságukat, amikor nem hajlandók meghozni a kilátástalan helyzetet felszámoló politikai döntéseket. Pedig van más alternatíva a déli és az északi országok előtt is. Az utóbbi tíz évben volt példa arra, hogy egy-egy ország felfüggesztette az adósságtörlesztést: például Argentína 2001-ben, három évre, és ezzel kikényszerítette, hogy a magánhitelezők 2005-ben a hitelek több mint felét elengedték. Nemrég pedig Ecuador tagadta meg a fizetést. És nem történt semmi szörnyűség és a káosz sem uralta el ezeket az országokat. „Az elmélet és a gyakorlat is azt mutatja, hogy a hitelcsapok elzárásának veszélyét messze eltúlozzák” – összegezte Joseph Stiglitz, a Világbank 1997–2000 közötti vezető elemzője a helyzetet. 2003 és 2010 között Argentína átlagosan évi 8 százalékos növekedést ért el. A törlesztések felfüggesztése tehát nem jár együtt a beígért katasztrófával. Sőt, talán legitim, jogos és igazságos is az adósságtörlesztés megtagadása.
…Megfelelnek-e ezeknek a követelményeknek a mentőövek, amelyeket az Európai Bizottság, az EKB és az IMF nyújt a bajba jutott országoknak (és amelyek célja, hogy ezek az országok képesek legyenek fizetni hitelezőiknek)? 2009-ben Lettország számára a GDP 15 százalékának megfelelő közkiadás-csökkentést írtak elő. A közalkalmazottak bérét húsz, a nyugdíjakat tíz százalékkal csökkentették (ez utóbbit néhány hónappal később alkotmányellenesnek ítélték), és több iskolát és kórházat is bezártak. Pedig már 1980 óta érvényben van az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottságának állásfoglalása: „Egy állam nem zárhatja be például iskoláit, egyetemeit, bíróságait, nem építheti le rendőrségét és nem hanyagolhatja el szociális szolgáltatásait a lakosság anarchiába és kiszámíthatatlanságba való taszítása árán annak érdekében, hogy képes legyen forrásokat átcsoportosítani külföldi hitelezői javára.
Az 1969-es Bécsi Egyezményt megújítja és kiegészíti az 1986-os Egyezmény a Szerződések Jogáról. … Az Egyezmény 49. cikkelye a „megtévesztést” határozza meg: „Ha valamely államot egy másik tárgyaló állam (vagy nemzetközi intézmény) megtévesztő magatartásával vesz rá a szerződéskötésre, az érintett állam (vagy nemzetközi intézmény) hivatkozhat a megtévesztésre, mint olyanra, amely érvényteleníti a szerződés reá nézve kötelező hatályának elismerését. Nem minősíthetjük-e megtévesztőnek és csalónak az IMF viselkedését, amelynek deklarált céljai és a valóság között óriási szakadék tátong?
Pedig az IMF Alapszabályában az intézmény számára előírt célok között az első cikkely kimondja: „Elő kell segíteni a növekedést, a külkereskedelem harmonikus fejlődését és ezzel támogatni a magas szintű foglalkoztatás és reálbérek elérését és fenntartását, valamint a gazdaságpolitika legfontosabb célját minden tagállamban: a termelő erőforrások fejlődését”. A munkanélküliség növekedése, a jövedelmek csökkentése, a privatizálás: az IMF által kikényszerített intézkedések épp ellentétes következményekkel járnak. És beszélhetünk-e egy állam szabad beleegyezéséről, amikor a pénzpiacok spekulánsai, az IMF és az Európai Bizottság kereszttüzébe kerülve írja alá a kölcsönszerződést…?
Hosszan sorolhatnánk tehát az érveket, amelyek alátámasztják, hogy miért kell felfüggeszteni az adósságtörlesztését, sőt, miért mondhatjuk ki tisztán és egyértelműen, hogy a tartozás egy része jogtalan. Néhány hónapja ez az álláspont egyre világosabban, szinte magától értetődően vetődik fel. Mindezt maguk a spekulánsok is elismerik: a Morgan Stanley és a JP Morgan befektetési bankok szerint például Görögország piaci megítélése szerint 70 százalékos esélyt adnak az adósság nem fizetésének (ez két hónapja 50 százalék volt).
Ez a helyzetértékelés egybevág a nagy pénzügyi guruk elemzéseivel, akik ennek megfelelően már léptek is. Annyira aggódtak az esetleges átütemezés, akár a hiteleik egy részének leírása miatt (a Berlin által támogatott adósság-újratárgyalás erre irányult), hogy például a francia bankok 2010-ben csökkentették a görög államnak nyújtott hiteleiket: 19 milliárdról tízmilliárd euróra. A német bankok 2010 májusa és 2011 februárja között 16 milliárdról szintén tízmilliárd euróra apasztották a hiteleket. Minden bejelentés nélkül a nagy nemzetközi pénzintézmények, mint az IMF és az EKB, illetve különböző európai kormányok lassan felváltják a bankokat és más magánbefektetőket. Az EKB 66 milliárd eurónyi görög állampapírt tart (az ország államadósságának 20 százalékát); az IMF és az európai kormányok összesen 33,3 milliárd eurót. Az ír és a portugál adósság ügyében hasonló folyamat kezdődött. „Ez azt jelenti, hogy átütemezés esetén az adófizetők és nem a magánbefektetetők fizetik majd a számlát” – írja összefoglalóan a New York Times.»

MEGSZORÍTÁSOK
a különböző országokban

A pénzügyi válságra válaszul a 2010 óta, hivatalosan bejelentett vagy már meghozott megszorító intézkedések:

Görögország
Közalkalmazottak
- a bérek befagyasztása vagy csökkentése(egyes esetekben max. 20 százalékos mértékben)
- a 13. és 14. havi bér eltörlése
- 150 000 munkahely megszüntetése 2014-ig (700 000-ből)
Nyugdíj
- átlagosan 7 százalékos nyugdíjcsökkentés
- a nyugdíjkorhatár felemelése 60-ról 67 évre, 2014-ig
Társadalombiztosítás
- megszüntettek többféle jövedelemkiegészítő támogatást: a tartós álláskeresőkét, az alacsony jövedelműekét, a nyugdíjasokét és a parasztgazdákét stb.
- csökkentették a fogyatékkal élők támogatását
Adózás
- 13 százalékkal megemelték az ÁFÁt (így 23 százalékos lett)
- jövedelemtől függően 1–4 százalékos „szolidaritási” különadót vezettek be, a közalkalmazottaknak egységesen 3 százalékot
- „sürgősségi” adót vetettek ki a nagy értékű ingatlanokra, a jachtokra és a kerti medencékre.
Privatizáció (2012-ig)
- állami földek kiárusítása a turistaövezetekben
- a nemzeti telefonvállalat, az OTE további tíz százaléknyi részvénycsomagot ad el meghatározó részvényesének, a Deutsche Telekomnak
- a teljes állami tulajdon értékesítése Posta Bankban (34 százalék), a Pireai Kikötőben (75 százalék) és a Szaloniki Kikötőben (75 százalék)
- az állami tulajdon egy részének privatizálása a lottóvállalatban, a gáz- és áramszolgáltatókban, bányákban, autópályákban, a postavállalatban stb.

Írország
Közalkalmazottak
- 15 százalékos bércsökkentés a tanároknál és a rendőrségnél
- 25 000 munkahely megszüntetése (a 250 000-ből)
- felvételi stop a közalkalmazottaknál
- költségvetési megszorítások 10 milliárd euró összegben 2014-ig, miközben az állami költségvetés bevétele 31 milliárd volt.
Nyugdíj
- a közalkalmazott nyugdíjasok esetében 4 százalékos csökkentés az évi 12 000 euró feletti nyugdíjaknál
- a nyugdíjkorhatár felemelése 65-ről 66-ra 2010-ben és 68-ra 2018-ig
Társadalombiztosítás
- az egészségügy és a szociális ellátórendszerek kiadásainak 25 százalékos csökkentése 2014-ig
Adózás
- a jövedelemadó növekedése
- Különadó bevezetése a széndioxid-kibocsátás, a vízfogyasztás és a tulajdon után
- Az ÁFA felemelése 19,6-ról 21 százalékra 2013-ig, és 23 százalékra 2014-től
Munkajogi változások
- A minimálbér csökkentése 11,6 százalékkal

Portugália
Közalkalmazottak
- bérbefagyasztás
- a nyugdíjba menők felét pótolják csak új felvételekkel
- a magas jövedelmű köztisztviselők és az állami vállalati vezetők bérét 5 százalékkal csökkentik
- a közigazgatásban 1, az önkormányzatoknál 2 százalékos leépítés
- a nyugdíjkorhatár felemelése 62-ről 65 évre
- a havi 1 500 eurónál magasabb nyugdíjak csökkentése (összesen 445 millió euró értékben)
Társadalombiztosítás
- a szociális minimumjövedelem csökkentése,
- a munkanélküli segély összegének és folyósítási idejének csökkentése
- az oktatási és egészségügyi kiadások csökkentése
Adózás
- a jövedelemadó 1,5 százalékos növelése
- az ÁFA 21-ről 23 százalékra nőtt
- az évi 2 millió eurós árbevételnél nagyobb forgalmú vállalatok nyereségadójának növelése: összesen 300 millió euró többletbevételt várnak ettől
- ingatlanadó emelése, ettől is 300 millió euró többletbevételt várnak
- a szociális juttatások megadóztatása, ettől szintén 300 millió euró többletbevételt várnak
- a cigaretta, a gépjárművek és az áramfogyasztás adójának emelése, ettől 400 millió euró többletbevételt várnak
Privatizáció
Állami vállalatok értékesítése az energia-, a közlekedési, a kommunikációs és a biztosítási szektorban, 5,5 milliárd euró értékben


Hasonlítsuk össze csak a magyar konvergenciaprogrammal, Széll-tervvel, miegyébbel! Az Orbán-kormány «bátran szembeszáll » az ország «függetlenségének védelmében» az IMF-fel, az Európai Unióval? Szemfényvesztés!

Az államadósságok fizetésének azonnali eltörlését kell követelni, a költségvetési hiány, adósságszolgáltatás fejében meghozott intézkedések visszavonását!