Kína-levél

363.sz. 2011. szept. 15.

Minek szentelje magát? Kína vajon Olaszország segítségére fog sietni, ahogyan már megtette Görögországgal, Portugáliával és Spanyolországgal? Meg kell mondani, az Európai Unió országai Kína első számú kereskedelmi partnerei és államcsődjük exportja számára is összeomlást jelentene. Wen Jiabao miniszterelnök újból emlékeztetett augusztusban, hogy az ország «belső és külső környezete nagyon komplikált, instabil és bizonytalan».
Saját országában saját kormánya nem képes az infláció kézbentartására – amely feladathoz hat hónapja annyira ragaszkodik, minden siker nélkül.

«Az árak stabilizálása a kormány első számú feladata», hangsúlyozta a múlt hónapban Zhang Ping, a Fejesztési és Reform Nemzeti Bizottsága igazgatója. Sajnos a hivatalos adatok azt jelzik, hogy augusztusban a fogyasztói árak 6,2 %-kal emelkedtek az elmúlt évhez képest (júliusban 6,5 % volt)! Ismét az élelmiszerárak nőttek leginkább, több mint 13 %-kal egy év alatt, de – a legnyugtalanítóbb – a nem élelmiszerárak is 10 éves rekordot értek el plusz 3 %-kal. Itt ugyanis nem a klimatikus viszonyok és a kevésbé jó termés okozza az emelkedést…

A kínai milliárdosok jól vannak, köszönik szépen! Ha az átlagos háztartásnak nehéz is a véget nem érő inflációval lépést tartania, ez a társadalmi réteg nem ismeri ezt a borzalmat: a (dollár) milliárdosok száma nagyot emelkedett ebben az évben, ma már 271-en vannak a múlt évi 189 helyett (a specializált Hurun cég szept. 7-án közzétett besorolása alapján).
A vagyonok legnagyobb része az ingatlanterület, az építőipar és a kereskedelem. Az első a sorban Liang Wengen (11 milliárd), egy szerszámgépgyártó cég megalapítója; két italmágnás követi, azután egy kínai internetes keresőprogram feltalálója. Ezután jön az ingatlanpiachullám, az 50 elsőben 29-en ebből gazdagodtak meg. Téved, aki összefüggést lát az ingatlan-milliárdosok inváziója és az új lakások árának fantasztikus megugrása között?

Az egyenlőtlenségek növekednek.
Az ennek mérésére szolgáló mutatószám elhagyta az Egyesült Államokét, ahol pedig a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti eltérés különösen magas. A garantált munkahelyet, olcsó lakhatást, orvosi ellátást, ingyenes alsó és középfokú iskolát jelentő sok tízezer állami vállalat – a reform és a nyitás nevében végrehajtott – likvidálása elszegényítette a munkásság tízmillióit, akiknek el kell adósodniuk, állandóan spórolniuk, hogy az orvost vagy a kórházat, a gyerekek iskoláját fizetni tudják, anélkül, hogy normálisan lakhatnának, mert a nagy csinnadrattával bejelentett szociális lakásprogram eddig a napig csak ígéret… Mindenfelől, minden társadalmi réteg hallatja hangját, igényli, hogy odafigyeljenek rá, azonnali megoldást kérő követelésekkel él, azt az akaratot mutatja ki, hogy a nép érdekeivel ellentétes bürokrata döntésektől elszakadjon.

«Kína békés fejlődése» apropóján »…
A Global Times (szept. 7.), a Kommunista Párt egyik lapja írja a Fehér könyvről, melyet a hatóságok éppen most tették közzé: «A kínai politikai rendszer és a tartós társadalmi és gazdasági fejlődés biztosítása első ízben lettek hivatalosan az ország alapvető értékeinek minősítve. Lehet, hogy rejtjelezett üzenet? „Kínának folytatnia kell a reformpolitikát, célja nem az ország alapvető politikai rendszerének felforgatása, hanem annak hatékonyabbá tétele. A társadalmi instabilitás elkerülhetetlen, ha egy politikai rendszert sietve felváltunk vagy megszüntetünk.» A fordítás: maradunk egypárti rendszerben, ahol a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és szervezkedési szabadság, a szakszervezetek vagy pártok létrehozása csak társadalmi instabilitás esetén gyakorolható! Maradunk olyan politikai rendszerben, melyben a nagy és kisebb vezetők kasztja mindent megtesznek, hogy semmi ne mozduljon, mert mindnek megvan a védenivaló helyzete és privilégiuma. «Meg kell találni a konszenzust a reformok irányításában, azt, milyen alapvető értékei vannak Kína számára, de az ország a konszenzus keresése közben bizony akadályokkal találkozik.»

A hivatalos szakszervezet, az ACFTU válhat-e igazi szakszervezetté?
Minden bizonnyal erről folyik majd a vita nemzetközi szinten, mivel júniusban a Kínában egyetlenként elismert szakszervezet képviselőjét Genfben beválasztották az ILO adminisztratív tanács „dolgozók” szekciójába. Hogyan tudja megvédeni az egész világ dolgozóinak jogait egy olyan szakszervezet, mely mindig opponált saját országában pl. a szabad tárgyalásokban és a szakszervezeti szabadság kérdésében?
Han Dongfang, a «China Labour Bulletin» alapítója így érvelt (361-es Kína-levél): «A munkásmozgolódások eme új periódusa arra kényszerítette a kínai hivatalos szakszervezetet, az ACFTU-t, hogy újraértékelje szerepét és keresse annak lehetőségét, hogy valóban a dolgozók érdekeit képviselje (...) Most vagy soha, itt az alkalom, hogy kezet nyújtsunk. Igazi előrelépés motorja lehet az ACTFU-val való konstruktív együttműködés». Ron Oswald, az élelmezési, mezőgazdasági és vendéglátóipari nemzetközi föderációjának főtitkára más véleményen van. Nézőpontját közöljük.

Az ACFTU apropóján vita indult
Válhat-e valódi, a dolgozók érdekeit védő szakszervezetté egy «hivatalos» szakszervezet, mely orientációja és döntései nem a dolgozóktól, hanem állami hatóságoktól vagy intézményektől erednek? Han Dongfang, a «China Labour Bulletin» alapítója, aki júniusban felvetette a kérdést, úgy becsüli, hogy lehetséges: «A nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak milyen attitüdöt kell megvalósítani a Kínával kapcsolatos változásokkal szembenézve? Sokáig megosztott volt, egy része elutasította a párbeszédet az ACFTU-val, hogy az nem igazi szakszervezet, másik része elfogadta ugyan az együttműködést, de csak felületes módon, elkerülve az alapvető kérdéseket az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról, mert ezek túl kényes kérdések.» Hang Dongfang úgy találja, a helyzet változásával, nevezetesen a sztrájkok okából, az ACFTU-ból lehet igazi szakszervezet, főleg, ha a nemzetközi szakszervezeti mozgalom bátorítaná ebben: «A Nemzetközi Szakszervezeti Konföderációnak meg kellene ragadni az alkalmat, hogy az ACFTU csatlakozásáról tárgyaljon». Ron Oswald (élelmezési, mezőgazdasági és vendéglátóipari föderáció főtitkára) nem ért egyet ezzel és így érvel aug. 10-i blogján:
Miért és milyen eredmény érdekében?
”Szövetségünk a munkásmozgalom kisebbségben levő szervezeteihez tartozik, amelyek nem látnak semmi okot arra, hogy váltaztassanak álláspontjukon. Mint szakszervezet, mely másokkal együtt harcol a dolgozók alapvető jogaiért, mely küzdelemben tagjaink oly gyakran és az egész világon feláldozzák magukat, nem látjuk, mi tudná igazolni ezen áldozatok és elvek leértékeléset olyan kapcsolat kedvéért, melyet egy ettől messze eltávolodott szervezettel hoznánk létre. (…) Semmi pozitív eredménye nem lenne, vagy túl kevés a dolgozók jogait illetően az ACFTU-val való kapcsolat felvétele után.”
Az ILO elveit védené az ACFTU?
«Az ILO adminisztratív tanácsának szerepe elvben az, hogy védelmezze konszenzus által az ILO elveit, az alapvető jogokat. Az ILO három csoportja közül a dolgozókénak kell védeni a legnagyobb szenvedéllyel ezeket a jogokat és elveket. Most egy félelmetes lépést tettünk: azt akarják elhitetni velünk, hogy az ACFTU kész minden alapvető jog és elv védelmére, melyek közül is a leglényegesebb a szövetkezés szabadsága. (…) Az ACTFU számára még nem is választás kérdése a szövetkezés szabadsága, hanem egyszerűen lehetetlen, nem ütközhet az őt lábra állító és dirigáló politikai apparátussal. Kína fejlődését és alapvető célját nézve az ACFTU egyáltalán nem képes támogatni az egyesülés szabadságát. Itt vagy ott, az elmosódott zónák világában vitatkozhatunk a szakszervezetek függetlenségéről és a dolgozók érdekében vitt akciói szabadságáról, de nekünk teljes meggyőződésünk, hogy az ACFTU esetében még csak erről sincs szó, akármit is mondhat egyik vagy másik felelőse mint magánember a változásokról, ez nem az intézmény álláspontja; az ILO-ban pedig, a dolgozói jogokat legelismertebben védő nemzetközi szervezetben az ACFTU intézménye kapott helyet, hogy a dolgozói jogokról beszéljen.»
Veszélyben a független szervezetek?
«Az élelmezési, mezőgazdasági és vendéglátóipari föderáció egyáltalán nem osztja azt a nézőpontot, miszerint az ACFTU-nak legitim helye, sőt konstruktív szerepe kell legyen az ILO adminisztratív tanácsában, legyen az tiszta naivitás vagy reálpolitikai meggondolásból. Az ACTFU-t támogatni ebben a szerepben nem jelent mást, mint - mélységesen sajnálatos módon - alárendelni a munkásmozgalom bázisának alapelveit más szempontoknak. Ezért mi rendkívül nyugtalanok vagyunk az ILO-konferencia által elfogadott állásfoglalásnak az egész világon az alapvető jogokért küzdők számára küldött üzenete miatt. Gondolunk a hong kongi független szakszervezetek szövetségére (HKCTU) Kínában is. Emlékeztetni kell arra, hogy a Christian Industrial Committee (CIC) által szervezett független szakszervezetek kicsiknek találtattak, elhanyagolandónak számíttattak, mert csak a Peking vagy pat Taipeh támogatta nagy szakszervezetek számítanak. Szerencsére a dolgozók és a bátor vezetők Hong Kongban nem „pragmatizmusból” harcolnak, hanem elvből. Bátor döntést hoztak, akkor is, mikor a város még brit dominancia alatt élt, bátrat, mikor független szakszervezeti mozgalmat hoztak létre. Büszkék vagyunk, hogy azon ritka szervezetek közé tartozunk, melyek feltétel nélkül támogatta a CIC-t, később a HKCTU-t első küzdelmeiben. Azt hisszük, a HKCTU szakszervezeti konföderáció és a független hangok, melyek Kínában merészen hallatszanak, a kínai munkásvilág elveit és becsületét képviselik. Mi óvakodunk eme állásfoglalással kapcsolatban, a „nagy hal a serpenyőben” a marginalizáció veszélyét hordozza. A mi álláspontunk tiszta és világos, kétértelműség nélküli, azok mellett állunk, akik Kínában - gyakran kockáztatva - a mi alapvető elveinket védik. Saját magukért teszik, de értünk is.»

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Luxusfehérnemű-üzemi munkássztrájk
Több, mint tízezer munkásnő lépett sztrájkba szept. 8-án Haikouban (Hainan sziget tartományi fővárosa) a Triumph luxusfehérnemű-gyártó üzemben. Követeléseik: béremelés és az új bérpolitika elhagyása.
2009. nov. 11-én már 3000 munkásnő sztrájkolt ugyanebből az okból (322-es levél).
Szept. 8-án reggel 800 munkásnő tiltakozott az új bérpolitika ellen, mely a termelés ütemének emelésére kényszerít havi 250 yüanos (28 euró) prémium fejében: 38 perc alatt kellene 40 darabot elkészíteni, mondja egy munkásnő. A prémiumot sovány fizetés egészíti ki, a bázisbér 700-900 yüan (78-100 euró). A vezetés válasza nem késett sokat szolgálati üzenet formájában érkezve: ma és holnap szükségtelen dolgoznotok, menjetek haza, majd hívunk benneteket! Többek kérésének elutasítása után döntöttek a munkabeszüntetésről.
A sziget szakszervezeti felelősei azonnal a helyszínre érkeztek a helyi hatóságok képviselőivel egyetemben „a tárgyalások segítése” céljából. Meg kell mondani, az előző sztrájk alatt a vezetésnek a sztrájkolók nagygyűlése előtt kellett bemutatni javaslataikat... (forrás: Xinhua ügynökség).

Taxisofőrsztrájk
Az augusztusi wenzhoui és Zhejiang tartomány más városaiban, majd a - szegény - Yunnan tartományban lezajlott sztrájkok után szept. 2-án ismét Zhejiangban, majd szept. 15-én Chengduban szüntették be a munkát. A követelések mindig nagyjából ugyanazok: béremelés vagy a tarifák emelése, mivel az árak is emelkednek, különösen az elégtelenül kompenzált dízelolajé.

Tüntetés Hong Kongban
Többezer tüntető vonult fel szept. 4-én a HKFTU szakszervezeti konföderáció felhívására. Ez a szövetség, mely általában inkább a pekingi központi kormányt, mint a hong kongit favorizálja, most azt kérte, hogy hozzanak intézkedéseket a lakhatás megoldására, vessenek véget a stabilitást veszélyeztető inflációs spirálnak. «Kis idő alatt az élelmiszerárak megduplázódtak», mondja egy tüntető nyugdíjas.