2013. június 13., csütörtök

Állásfoglalás


   
       IV. Internacionálé

                international-secretariat@laverite.org







Elvtársainknak a Munkástestvériség Pártja (Törökország) jún. 5-i nyilatkozatukban tökéletesen igazuk van, amikor aláhúzzák, hogy a fiatalság és a török nép kelt fel Erdogan ellen, s ez destabilizációs lépés az ellen, amivel az amerikai imperializmus a nemzetek diszlokációkációja útján próbálkozik. A 8. Kongresszus deklarációjában megfogalmazást nyert: «Tayyip (Erdogan), Törökországot háborúba kívánta sodorni kijelentve: «Vagy én, vagy Assad ». Meg kell fizetnie fenyegetései következményét, mert a fiatalság által bátran vezetett népi akció már megnyitotta a történelem szemétkosara felé vezető utat számára.  (…) a kormány az imperializmus közel-keleti politikájának első sorában akart magának helyet biztosítani, a szíriai konfliktusban játszott szerepe arra irányul, kivegye részét az olajkincs megrablásából. De beleütközött a török nép ellenállásába.»

 «Törökország a szíriai válság kezelésében minden hitelét elveszíti»

A fiatalság, majd az egész országban minden szinten a népi tömegek megmozdulása megkérdőjelezi az AKP kontrollszerepét a szakszervezeti mozgalomban, a kurd mozgalom vezetésével jelenleg is folytatott tárgyalásokat, megrázkódtatja az imperialista jelenlétet a régióban. «Az amerikaiak rosszul érzik magukat bőrükben, miután Törökországot a muzulmán világ előtti példának állították be», nyilatkozza egy think-tank «specialista », «az amerikaiak feladatai bonyolultabbak lettek» Szíriában, s összefoglalja: «Törökország elveszti a szíriai válság kezelésében vitt  szerepét». Obama teljes politikája rázkódott meg a tömegakció révén, t.i. az, hogy  olyan «mérsékelt iszlám» kormányokra, támaszkodik, mint amilyen Erdogané. (1). Washington «kényes» helyzetét illusztrálja az amerikai magasrangú vezetés magatartása, csakúgy, mint a szíriai «szabad hadsereg» felfegyverzése és más kérdések. Kerry államtitkár elítéli az erőszak «szélsőséges» használatát (a hippokrita kijelentést megismétli az európai biztos is), emlékeztet ragaszkodására a «szólás- és gyülekezési szabadsághoz». A Fehér Ház üdvözölte a miniszterelnökhelyettes bocsánatkérő szavait és az elnök nyugalomra intését, Joe Biden emlékeztetett, hogy Ankara az USA-imperializmus számára «vitális szövetséges». De amikor a «vitális szövetséges» Erdogan igazolja a megtorlást hivatkozva a 2011-es «Occupy Wall Street»  mozgalom elleni fellépésre és «17 halottról » beszél, az amerikai nagykövet szárazon kiigazítja, «tévedés, nem volt egyetlen amerikai áldozat sem». Jún. 7-én a New York Times-ban Gezi (2) aláírással egy 100 ezer dolláros hirdetés jelent meg, a Democracy Movement az AKP-rendszer «demokratikus reformjáról» beszél. Vajon az USA-imperializmus egyik szelete próbálkozik a lényeg mentésével és feláldozza Erdogant?

A Taksimtól Qousseïrig…

Visszatérve a Maghreb-országokból Erdogan megsokszorozta ellentmodásos nyilatkozatait. A szíriai Qousseïr városát, amelyet hónapok óta kezében a «Szíriai Szabad Hadsereg» (3) tartott, visszavették a kormányerők csakúgy, mint a Qouneitra hidat, mely az 1974-ben Izrael állam által megszállta Golan-fennsík előtt nyitja meg az utat. Az imperialistabarát kormányonkívüli szervezet, az «emberi jogok szíriai megfigyelői» félreverik a harangokat: a szíriai hadsereg előretörése «elvágja a felkelők utánpótlási vonalát Törökország felől». Qousseïr elleste fordulatot jelentene a szírai dekompozíciós háborában? Mindenesetre a Fehér Ház nem tartja időszerűnek az azonnali katonai intervenciót (a «szocialista» francia kormány vegyi fegyverek jelenlétére hivatkozva kérte). «Bizonyítékokra van szükségünk a döntés előtt», jelentette ki Obama szóvivője.

Nos, ilyen körülmények között keletkezett a törökországi tömegmozgalom.



(1)   Miután Obama 3 évig «édesgette össze» Erdogant a cionista vezetőkkel, még az elemzők is nyugtalankodnak a törökországi események követkeményeinek «az izraeli-palesztin békefolyamatra» és a «Hamas és a Fatah közötti megbékélésre» (vagyis a palesztin forradalom előtti akadályok felállításásra) gyakorolt hatásával kapcsolatban.

(2)   Gezi: annak a parknak a neve, amit Erdogan akar megsemmisíteni a Taksim téren.

(3)   A «Szíriai Szabad Hadsereget» az Erdogan-kormány, a szaud-arábiai monarchia finanszírozza és a pablista Egyesült Titkárság, valamint egy egész sorozat centrista reakciós irányzat támogat folytatva a hadsereg «felszabadító önszerveződése» minősítését!


*

*    *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.