Nemzetközi információk

 

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Nemzetközi információk

130.sz. (499) –2013. jún. 21.

 

 

Jún. 15. – Genf: a Nemzetközi Egyetértés 20. találkozója

 «A küldöttek elítélik az “állandósuló társadalmi párbeszéd” követelését»

 

A találkozó mint minden évben az ILO nemzetközi munkaügyi konferenciájával  egyidőben «az ILO konvenciónak és szakszervezeti mozgalom függetlenségének védelmét» szolgálja.

Max Robert svájci szakszervezeti felelős nyitotta meg a tanácskozást. Beszámolt arról a szakszervezetellenes támadásról, mely országában zajlik a szakszervezeti szabadságjogokat és a tárgyalás jogát tartalmazó 87-es és 98-as ILO-konvenció ellenére.

 

Ellentmondások még az ILO-n belül is       

 

A találkozón 18 ország 60 küldötte vett részt. Középpontban a munkásszervezetek függetlenségét fenyegető IMF, Világbank és regionális intézményei álltak.

 

• Daniel Gluckstein, az Egyetértés koordinátora felhívta a figyelmet az ILO-n belüli ellentmondásokra. Guy Ryder, az ILO főigazgatója és a Nemzetközi Szakszervezeti Konföderáció volt főtitkára egy osloi konferencián áprilisban «az ILO-nak az IMF-fel, EU-val való szorosabb együttműködésére» hívott (mindjárt meg is tapsolták a görög munkáltatók képviselői, míg a bolgár szakszervezeti felelősök azt fejezték ki, hogy éppen ellenkezőleg, az ILO-nak sokkal aktívabbnak kellene a szigorítások elvetésében).

 

• Ami a 20. találkozó céljàt illeti: «segítsen azoknak az erővonalaknak a kibontásában, amelyekből kiindulva a munkásaktívák a szervezetek függetlenségéért tudnak harcolni.»

 

• Már a múlt évben, emelte ki H. W. Schuster a német Ver.di szakszervezettől, ez a Guy Ryder Németországot az állami deficit csökkentése modelljeként mutatta be. Ki kell mondani, hogy «Németországban ez a társadalmi párbeszéd asszisztált a bértömeg 5 %-os csökkenéséhez 2000 és 2009 között».

 

• «Állandósuló “társadalmi párbeszédet” erőltetnek», magyarázta a spanyol Pablo Garcia-Cano. Informált bennünket arról a szakértői bizottságról, amelyet a nyugdíjrendszer reformjának kidolgozásával bíztak meg avval, a nyugdíjkiadásokat jelentősen csökkentse.

 

A fémipari szakszervezeti szövetség: «Madridi gyűlésünkön májusban vezetésünkhoz fordultunk, hogy követeljük, semmiféle egyezséget ne kössenek a kormánnyal a nyugdíjak ügyében!»

 

A munkatörvénykönyvvel ellentétes a «munkahely biztonsága» egyezmény

 

Pascal Samouth Franciaországból feltárta a «társadalmi párbeszéd alkotmányozása» tervét, melyet a kormány már beharangozott a «munkahely biztonsága» egyezménnyel együtt a munkatörvénykönyv lebontására. Ezt az egyezményt, hiába írta alá a kormány, a munkáltatók és két szakszervezet, a CGT és az FO elutasítja. Úgyan ezt a célt szolgálja a jún. 20-21-i társadalmi konferencia, a munkásszervezetek hozzákötését az ellenreformokhoz, különösképpen a nyugdíjéhoz. Aláhúzta, «semmi nem lejátszott még». A tisztviselők szövetségei kommünikében tudatták, hogy nem fogadják el a meghátrálást, ragaszkodnak a nyugdíjasok törvénykönyvéhez.

 

• Ugyanígy a spanyol államban, ahol a Munkásbizottságok pedagógusszakszervezete utasította el elsőként az alkudozást nyugdíjrendszerről, informált Sandra Villa Lopez.

 

Azonban, ahogy José Antonio Iniesta Martin beszámolt, két szakszervezeti szövetség aláírta a paktumot a Rajoy-kormánnyal a «fiatalok munkahelyéről», amely ideiglenes jövedelmet ígér és havi mindössze 300-400 eurós keresetet. «Kampányt kell indítani a szakszervezetkben, hogy vezetőink ne írjanak alá semmiféle megegyezést a kormánnyal a társadalmi párbeszéd kereteiben».

 

Tarragonában is ez volt a munkástanácskozás központjában

 

Gotthard Krupp Németországból a «társadalmi párbeszédre» kitérve megállapította, hogy ez volt a tarragonai tanácskozás központi témája is. Németországban a kollektív egyezségeket decentralizálja, ennek terve a DGB-ben nyilvános, limitálja a kollektív szerződések kötelező jellegét és a béremelési tárgyalásokon a szakszervezeti hatáskört, ekképpen pedig az ILO 98-as konvencióját hatálytalanítja.

 

• Amikor Richard Trumka, az amerikai AFL-CIO elnöke Obamának pozitív választ ad a «társadalmi dialógusra» az «áldozathozatal megosztására», ugyanez a kérdés merül fel.  «Végezni kell ezzel a gyakorlattal», fogalmazta meg Alan Benjamin, aki arról informált, a San Fransisco-i régió szakszervezeti tanácsa az AFL- CIO vezetésétől követeli: «Az áldozathozatal semmiféle megosztását többé!».

 

• Olaszországban a «legnagyobb szövetség, a CGIL elutasította a versenyképességi kampány aláírását, de aláírta a reprezentativitásról szólót, amely viszont az egész szakszervezeti mozgalmat kérdőjelezi meg», mondja Dario Granaglia.

 

• A probléma Belgiumban is felmerül, Roberto Giarrocco beszámolt, hogy «az FGTB jún. 24-én tüntetésre szólít a TSCG (az új fiskális európai paktum) ratifikációja ellen, de ugyanakkor a FGTB néhány szakszervezete éppen az Európai Unióhoz fordul különféle ügyek elrendezésére».

 

Ebben a kontextusban “mindent meg kell tenni az ILO megerősítésére”

 

• A Marikana bányászainak sztrájkja után szintén egy ilyen háromoldalú bizottságot állítottak fel azért, hogy megtiltsák a munkabeszüntetéseket — magyarázza Lybon Mabasa, a Socialist Party of Azania vezetője.

 

• «Mindent meg kell tenni az ILO megerősítése érdekében», húzta alá A. L. Diallo, az ILO afrikai szakszervezeti egysége képviseletében.

 

• «Az ILO háromoldalú szervezet, az egyetlen ilyen típusú», emelte ki a togói Norbert Gbikpi-Benissan, «a normák gyengülnek, azok kötelező jellege csökken». Ez az oka annak, hogy Bangladesban 31 multinacionális cég egyezséget kötött, holott az ILO 155. konvenciójának ratifikálása garantálná, hogy a totálisan független felügyelet a munkabiztonságot betartassa. 

 

• Indiából N. Vasudevan a februári negyvennyolcórás sztrájkról számolt be. Kitért arra, hogy a  Suzuki dolgozóiért kampányt folytatnak, őket azért bocsátották el, mert szakszervezetet hoztak létre.

 

• Edgar Jimenez, a venezuelai Unetétől szolidaritását fejezte ki a bangladeshi dolgozókkal. A szakszervezeteknek fontos helye van a népek szuverenitására irányuló és az imperialista befolyással szembeni harcában.

 

• A háború elleni harc elválaszthatatlan a munkásmozgalom függetlenségéért vívott és integrációs kísérletekkel szembeni küzdelemtől.

 

• Ismertetésre került az algériai nemzetet fenyegtő háborús veszély a US-erők spanyolországi átdobásával, melyek egy esetleges «káosz esetén» kerülnének bevetésre.

 

• Az algériai UGTA és a Dolgozók Pártja által kezdeményezett jún. 28-i algíri nemzetközi találkozó felhívása aláhúzta, az imperialista beavatkozás ellen segíteni kell az algériai népet.

 

• Az «amerikai adminisztráció beavatkozik az államügyekbe, közvetlen katonai akciókkal vagy konfliktusok létrehozásával», magyarázta Khadijé el-Husaini libanoni szakszervezeti felelős. Országát szintén káosszal fenyegeti a Szíriában folyó diszlokációs háború.

 

• A Nemzetközi Egyetértésnek, ha nincs is lehetősége a háború megakadályozására, «a mi feladatunk, hogy a fenyegetést komolyan vegyük és fellármázzuk a munkásmozgalmat», foglalta össze Daniel Gluckstein.

 

Christel Keiser

 

BANGLADESH:

Nemzetközi Bizottság létrehozásáért

 

Paul Barbier francia szakszervezeti felelős figyelmeztett a konfekcióipar 31 multinacionális vállalat május 22-i egyezségére, amelyet «a bangladeshi üzembiztonság megerősítésének szentelnek». Az egyezséget aUNI, a Global Unions vezetői és a munkáltatók támogatják, holott az ILO 155-ös konvencióját a dolgozók védelméről és a munkahelyi balesetről még nem ratifikálták Bangladeshben.

 

A Bangladeshi Dolgozók Szövetsége (BJSF) a világ dolgozóihoz fordult ezen helyzetet feltárva és követeli a konvenció ratifikálását. Ezen a bázison kérte fogadását az ILO-nál.

Ennek a bangladeshi delegációnak a segítésére javasolta Paul Barbier egy bizottság felállítsát, amely meg is alakult ezen a napon.

 

HAITI: (júl.29.- aug.3.)

Mobilizációs hét a “ Minustah kivonásásért!”

 

Jacques Paris Haitiban járt (máj. 31, jún.1.) a Minustah-csapatok kivonásának kővetelésére rendezett konferencián, melynek témája a haiti nép teljes szuverenitásának visszanyerése.

Felhívott e konferencia határozataira: kontinentális koordináció létrehozása avégett, hogy a népek közötti szolidaritás és egység megerősödjön; egyhetes mobilizáció júl. 29. és aug. 3. között; valamint új delegáció küldése az ENSZ-hez.

 

 

HAITI

A Haiti Köztársaság szenátusa a MINUSTAH fokozatos és rendezett kivonását kéri.

 

Ebben felhívja a figyelmet, hogy «egyetlen államnak vagy államok csoportjának nincs joga sem közvetlen, sem közvetett beavatkozásra egy másik állam belügyeibe» (az Amerikai Államok Szervezete, az OEA 19. cikkelye).

 

Kimondja, hogy az ENSZ csapatai erőszakot, akasztásokat, emberölést, kínzásokat, stb. követtek el Haitiban teljes büntetlenségben. Az ENSZ nem hajlandó kárpótlást adni a kolera áldozatainak sem. Az ENSZ megsérti egy független állam szuverenitását.

 

Az ország függetlenségének 210. évfordulóján kéri függetlenségének helyreállítását, a csapatok kivonását.

 

 

Brazília

 

A Forradalmi Ifjúság nyilatkozata

 

Minden országban: egység és demokrácia a közlekedési tarifák csökkentéséért!

 

Fiatalok ezrei mentek ki az utcákra tüntetni. Ez a tiltakozási hullám mutatja, hogy a fiatalok nem viselik el a közlekedési árak emelését, minősége romlását, maffiózók kezébe adását, akik a nép hátán gazdagodnak meg, a prekaritást. Követelik a tarifák azonnali visszavonását.

 

Bizonyíték, hogy a fiatalok méltó jövőt akarnak maguknak. A fiatalok jogait védő Forradalmi Ifjúságnak ez a harc sajátja.

 

A São Paulo-i [jún. 13.] tüntetésen brutális megtorlás érte fiatalok ezreit, megverték, letartóztatták őket Geraldo Alckmim kormányzó utasítására. Ez provokálta ki a fiatalok reagálását, A katonai rendőrség, amelyet a diktatúra 1969-s határozata hozott létre, erőszakosan lép fel. São Paulo-i és más államokbeli brutális megnyilvánulása megmutatta modus operandiját: ugyanezt teszi a külvárosokban, fiatal feketéket öldös. Véget kell ennek vetni, le kell szerelni. Sürgősen.

 

Most egy tucat városban tüntetnek és folytatják.

Azt követelik: Haddad [São Paulo polgármestere, a Dolgozók Pártja tagja] azonnal feleljen.

 

Minden városban, akármelyik párthoz is tartozzon, a polgármester és kormányzó csökkentse a tarifákat, ahogyan ideiglenesen megtette Porto Alegre, Goiania és más város a tüntetők előtt visszakozva. S ha azt mondják, nincs rá anyagi eszköz, Dilma Roussef [a köztársasági elnök] köteles ezt biztosítani.

 

A lehető legszélesebb ifjúsági egységre van szükség. Minden fiatalnak és szervezeteiknek ez az érdeke. Ennek az egységnek minden szervezetet érintenie kell, a politikaiakat is, még a pártokat is, amelyek a követeléseket támogatják, a tarifák csökkentését, a tüntetők központi igényét.

 

Előre kell lépni a tüntetések önszervezésében. Minden városban, São Paolotól kezdve meg kell szervezni az általános gyűléseket, bizottságokat a fiatalok szervezeteivel, a szakszervezetekkel, a Diretórios Centrais de Estudantes-DCEs, União Estadual de Estudantes-UEE, União Nacional de Estudantes-UNE bevonásával [egyetemi diákszervezetek], União Brasileira de Estudantes Secundaristas-UBES [középiskolai diákszervezetek], olyan ifjúsági mozgalmakkal, mint a Movimento Passe Livre-MPL, de a hip-hop, pastoral-csoportokkal is, hogy együtt, demokratikusan határozzuk meg a szervezést, vezetést, tüntetést.

 

Nem fogadjuk el, hogy bárki saját magát nevezze ki vezetőnknek.

Szervezett tüntetést akarunk. A kontrollálatlan erők és a rendőrség provokációi ellen a legjobb védekezés az önszerveződés, mely a biztonságot garantálja – amelyett, hogy együttműködnénk a rendőrséggel, ahogyan a sajtó jelezte.

 

A tarifák elleni küzdelem megkezdődött. Folytatni kell, hogy elérjük a diákok ingyenes közlekedését és a tömegközlekedés államosítását.

Egységet!

Le a megtorlással, véget vetni a letartóztatásoknak!

A tömegközlekedés azonnali tarifacsökkentését!

A diákok ingyenes közlekedést!

A katonai rendőrség megszüntetését!

 

2013.06.17.

 

Görögország

 

Hét nap, amely megrázkódtatta a  Samaras-kormányt

 

Levelezőnk

 

Antonis Samaras, a görög kormányfó kénytelen volt elhatározásán változtatni az Államtanács döntése útján és visszavonni az állami rádó-tévé bezárását. Ez olyan meghátrálás, amely jelzi a legfelsőbb állami szintek politikai válságát, biztatás az ERT dolgozónak, az egész görög népnek, amely 10 napja küzd az ERT azonnali újranyitásáért. Nézzük, mi az, ami megrázkódtatta a Samaras-kormányt.

 

A trojka érkezése.

Jún. 11-én Athénbe érkezik a trojka delegációja, hogy «értékelje a közszolgáltatás refomjainak késlelkedését». A görög kormány bejelenti ― Antonis Samaras, a jobboldali Új Demokrácia tagja aláírásával  ― a közszolgálati ERT likvidálását.

Még ez este 23 órakor a rendőrség lezárja az adót. A tévé, rádió leáll. A 2 700 alkalmazott elbocsáttatott.

A kormánykoalíció két pártja, tehát a «szocialista» Pasok is, szavakban helytelenítette Samaras döntését, «alternatív megoldást» reklamálva: egy «mélységesen restrukturált» ERT-t. A megoldás három nappal korábban Samarasban is felmerült: «kis létszámmal működő  információs program.»

Valójában azonban Samaras csak a  Papandreu-kormány (Pasok) 2011-es elképzelését akarta  megvalósítani, amelyet az csak a szakszervezeti ellenállás miatt nem tudott véghezvinni.  Ami a Pasok vezetőit nyugtalanítja az egyoldalú döntést illetően, az az erre kapott reagálás, a tömegmozgalom lehetséges kirobbanása.  Jún. 12-én Vénizélos (Pasok) veri a harangot a «politikai válsághanngulatról», Samarast arra szólítva, «mentse meg az egységet és a hárompárti kormány jővőjét.»

 

A lakosság felháborodási hulláma

Vénizélosnak igaza van, hogy nyugtalankodik. Már a döntés is méltatlankodást keltett, az adó lezárása pedig olyan felháborodást, amely magával sodorta a görög népet.  Az ERT-dolgozók szakszervezetükkel elfoglalták munkahelyük központi székhelyét: «alapvető célunk a televízió nyitva tartása, mert ez köztulajdon, amely a nép tulajdona és nem a kormányé.» Athénben először százak, majd ezrek vonultak az ERT-székházhoz. Másnap egész Görögországban: «Samaras a mi Erdoganunk, nekünk is kell egy Taksim tér.» Az ERT koncetrálja a tojka memorandumainak elvetését. A spontán felháborodás kötelezi a szakszervezeti és politikai vezetőket is, a Syriza szóvivőja, Alexis Tsipras is az ERT-székhelyhez jött támogatása biztosítására.

 

Másnap, jún. 12-én a Syriza, a legnagyobb ellenzéki parlamenti csoportnak lett volna lehetősége, hogy a Pasokot és Dimart is magával vonva a kormány ellen indítványt kezdeményezzen és annak bukását okozza.

 

A GSEE és az ADEDY szakszervezetek jún. 13-ra közös felhívást tettek általános sztrájkra. Számos szektorban követték tömegtüntetésekkel. Az utolsó hat hónapban a kormány megtörte a sztrájkmozgalmat. Samaras januárban a metródolgozók ellen lépett fel, februárban a tengerészek ellen, egy hónapja a sztrájkra csak készülő pedagódusok ellen. A szövetségi vezetés még csak nem is reagált ezekre! Pedig ez az általános sztrájk jún. 13-án megmutatta, hogy elég ahhoz, a kormány meghátráljon. Nikos Fotopoulos, a GENOP-DEH (villamossági dolgozók) elnöke: «nem csak az ERT dolgozóival való szolidaritás végett, hanem mindnyájunkért, akik 3 éve szenvedünk a trojka programjaitól, a GSEE vezetésének ki kell mondani a határozatlan időre szóló sztrájkfelhívását, amely a kormány bukásáig tartana».

 

 

Utolsó pillanatban

 

Az Államtanács visszavonta a döntést

 

A meggyengült és elszigetelődött kormány egy héttel az ERT bezárása után államtanácsi határozattal visszavonta a döntést az ERT alkalmazotti szakszervezete panasza nyomán, ideiglenesen megnyitva azt. Kamuflázs azok részéről, akik a memorandumot támogatják…

 

 

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse