Nemzetközi információk
Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
179.sz.
(5458) - 2014.jún.6.
Németország
Távolmaradás, elutasítás
A Sopode 322-sz-ból, 2014 májusa
A Handelsblatt írta a választások másnapján címében: A népesség
elfordult az európai projekttől.
Az Európai Bizottság
legitimitásának igazolására demokratikus látszatú választással próbálkoztak, s
mindezt Merkel és Gabriel nagykoalíciója, annak jelöltjei, Juncker és Schulz
nyomására. De minden erőfeszítés nyomorúságosan megbukott. Európában a
dolgozóknak, az ifjúságnak 57 %-ban nem kell ez a «parlament».
A FAZ május 26-i számban azt írják, az EP legitimitása gyenge. A
bankok és az euró megmentése nem hozta meg a lelkesedést.
Grillo, a német ipari unió elnöke
így kommentálta az eredményeket: ez a politika elleni bizalmatlansági szavazás.
A reformok folytatását követelve kifejezte a «munkáltatók nyugtalanságát» az EU
intézményes politikai kapacitását illetően, azt, a kormányok képesek lesznek-e
a strukturális reformokra, szigorításokra, de célozva arra a szerepre is, amit
a Merkel vezette nagykoalíciónak kell eljátszani.
A Tagesspiegel május 27-én így kommentált: az euró, az unió
zsákutcába került, minden lépése ellenállást provokál. Minden kormányzó pártnak
felelőssége, hogy reformokat, szigorításokat alkalmazzon a verseny és az
eladósodás fékezése érdekében. Görög-, Spanyol,- Franciaország, Portugália…
feltárják a politikai rendszer válságát.
A
német választók majdnem 52 %-a utasította el, hogy az európai «parlamentre»
szavazzon.
A DGB szakszervezetei
megpróbáltak mindent, kampányoltak a dolgozók megnyerése érdekében: menjetek
szavazni a brüsszeli «politikai változásokért», «el kell torlaszolni az utat a
jobboldal előtt». Bizonyosan hozzájárultak ahhoz, hogy a részvétel hiánya ne
legyen még nagyobb skandalum. Ehhez az is hozzájárult, hogy 10 tartományban
éppen ekkora jelölték ki a helyi választásokat is, közöttük a legnépesebb
Észak-Rajna-Westfáliában.
Az Unió veszteségeihez
hozzájárult Merkel és az EU ukrajnai politikája. A német lakosság ellenzi az
EU, Merkel, Obama szerepét, az Ukrajnának diktálandó megszorításokat,
strukturális refomokat, tehát az ukrán nemzet feldarabolási folyamatát.
Az SPD-re leadott szavazatok a korábbihoz képes
csökkentek, mégha azt a DGB kampánya
tompította is.
Gabriel öröme, «az SPD ismét ott van» nem téveszt meg
senkit. Minden nagy párt, amely részt vett az EU és az euró megmentésében,
veszített a 2013-as bundestagi választásokhoz képest. Sokat. A Die Linke is. Az
SPD majdnem 3,3 millió voksot, a CDU/CSU majdnem 8 milliót.
Mindez világosan kifejezi az euró
megmentésének mélységes elutasítását, az SPD vezetésének elítélését, amely a
nagykoalícióban aláveti magát a bankoknak; az Agenda, az eladósodásfékezési
politika elvetését, a társadalombiztosítás lebontásának, a bérek
csökkentésének, a deregularizációnak, a prekariátusnak a visszautasítását.
Ugyanez az elutasítás jellemzi a
helyhatósági választásokat is, a II. világháború óta soha nem volt ilyen magas
a távolmaradás (50 %). A Ruhr-vidék városai különösen szenvednek a gazdaság
haldoklásától, attól a fiskális politikától, amelyre az EU kényszerít.
A népesség nagy része véget akar
vetni a deregularizációs, prekaritásos, agendás korszaknak. Nem kér az SPD
vezetéséből, amely «politikai változásokkal», az Agenda hamis korrekciójával
igazolja jelenlétét a nagykoalícióban, hogy Merkel folytathassa politikáját.
A közszféra dolgozói szövetségi
és helyi szinten, az építőipari munkások – szakszervezetükkel együttes harcban
– valódi béremelést csikartak ki maguknak, ezzel megszakítva az adósságfékezés
és a verseny diktátumát. Ezért harcolnak a nyomdászok és az újságírók nemzeti
kollektív szerződésük védelmében és visszaszerzéséért. Ezért van, hogy mint az
Amazonnál, az időleges szerződéses dolgozók a szakszervezetek felé fordulnak, a
kollektív szerződésért küzdenek, ezért folyik a szervezett mobilizáció
előkészítése a településekkel szembeni szigorítási politika folytatása ellen.
A német dolgozók európai
kollégáik mellett saját helyükön az EU, szerződései, kötelező direktívái és
intézményei, a trojka programjai ellen harcolnak. Ez a helyes út.
Carla
Boulboullé
Kína
“Reszkessetek, korruptak! A nép ébred”
Informations ouvrières 304. sz., 2014. jún. 4.
Ma minden médium megemlíti az 1989. jún. 4-i Tiananmen
téri eseményeket. Az aktuális kínai helyzetről
Alain Denizoval beszélgetünk, a Kína
Vizsgálóbizottság elnökével.
Milyen
tanulságot kell levonni az 1989-es eseményekből?
Semmi kétség, hogy ez az óriási
forradalmi hullám a mindenható Kínai Kommunista Pártot alaposan megrázta, és
olyan fordulóponttá vált, amelynek következményei befolyásolják a mai
helyzetet. A KP vezetése szembetalálta magát az 1978-ban elkötelezett «nyitás és reform» politikájának
zsákutcájával.
A «piacnyitás» következményeként
megindultak az első elbocsátások, a megélhetés megdrágult, a korrupció
felütötte fejét, emiatt indult a hatalmas népmozgalom azzal a betiltott
tüntetéssel, amelyben kétszázezer pekingi kiáltotta a vezetésnek: «Reszkessetek, korruptak! A nép ébred!».
A tömegeknek szükségük volt saját
védelmi szerveikre; ekként a diákok küldötteket választva létrehozták saját
szervezeteiket, aztán ugyanígy tett a munkásság is. De a munkásosztály kitörése
túlzott kockázatot jelentett… a vezetők legázolták a mozgalmat.
A válság a hatalmat monopolizáló
pártot is érintette, repedéseket okozott, ennek a világnak a «nagyjai» is
megijedtek, és a gazdaság magánszektor előtti megnyitása évekkel későbbre
tolódott. A munkásosztály és a KP vezetői között összeütközés azóta sem
csitult, csakúgy, mint utóbbiak ama szándéka sem, hogy a független
munkásreprezentánsok felett diszponálhassanak.
Gyakran
halljuk, hogy Kína óriási gazdasági hatalom, de a sztrájkokról sokkal ritkábban
beszélnek…
Magában Kínában is próbálják
cenzúrázni a hatóságok, mégis csak az első negyedévben több mint 400
munkássztrájk és -tüntetés zajlott abban az országban, amelyben tiltottak az
ehhez való jogok! A Kína-levelekben gyakran publikálunk róluk. Az bizonyos,
hogy a 350-400 millió dolgozó kezdi kezébe venni sorsát, és ez megrémít
mindenkit. A 2010-es győztes sztrájk kapcsán a Hondánál, ahol saját
küldötteiket is megválasztották, a Le Figaro a helyzetet roppant veszélyesnek
ítélte: «A jelenség annál is nyugtalanítóbb,
mert a munkások kezdenek saját maguk által választott képviselőket követelni
még a hivatalosen engedélyezett szakszervezetben is, nem beszélve saját
független szakszervezeteikről».
Létezik tehát a «kínai munkásmozgalom újjászületése»
abban az értelmében, hogy az saját ügyét saját kezébe akarja venni, meg akarja
szervezni magát a párt gondnokságától függetlenül. Nagyon gazdag harc folyik a
munkásosztályban, nemcsak aktivisták, hanem még a hivatalos szakszervezet, az
ACFTU vezető káderei részéről is.
Miért
van Kína «nyomás alatt»?
Az ország belsejében
megsokszorozódtak a támadások, pl. egy piacon (az olajban és gázban gazdag
Xinjiang tartományban) 38 áldozatot követelt. Persze az ezekért felelős
csoportokat ujgur «szeparatistáknak» kiáltották ki, de ennek oka mélyebb. Kívül
pedig «tengeri csaták» folynak, amerikai, japán, koreai hadihajók cirkálnak …
Ezen felül a gazdasági növekedés lelassulása is sokakat nyugtalanít, annál is
inkább, mert a KP a «piacra» bízza a munkahelyek teremtését!
Szintén igaz, hogy a KP
vezetésében is válság van, ami kifejeződik a korrupcióellenes küzdelemben, s
ebben elsősorban az állami vállalatok vezetőit pécézték ki. Érnek egy újabb
konfrontáció feltételei.
USA
Szolidaritás a török bányászokkal
Labor Fightback Network
Cecil
E. Roberts, a UMWA (az amerikai bányászszakszervezet) elnöke május 15-i
nyilatkozata (részlet):
«A
világ összes bányásza bőrén érzi azt a iszonyatot, ami Soma szénbányájában
történt.
A
UMWA szakszervezet minden tagja és azok családja teljes szívvel együtt érez a
török bányászokkal és családjukkal.
Őszintén
reméljük, hogy minden segítséget meg fognak kapni.
A
tragédia mérete borzalmas. Halljuk a sajtót, amely «ipari balesetnek» minősíti,
azonban ez nem baleset volt. A bánya mintegy időzített bombaként működött, a
biztonsági előírások áthágása megbosszulta magát.
Mi,
az USA-ban és Kanadában majd egy
évszázada szintén ilyensmihez asszisztáltunk.
A nagyon szigorú munkahelyi biztonsági előírások elérése és betartatása
tudja csak megakadályozni, hogy a mélybe leszálló bányászok hirtelen ne a
másvilágon találják magukat. Mi ezt elértünk, de nem valami csoda révén, és ez
bárhol a világon megvalósítható».
A Labor Fightback Network
hozzáteszi:
A bányában nem működött a
riasztóberendezés, nem volt «biztonsági szoba», ahova menekülni lehetett volan,
a gázmaszkok 15 évesek voltak, 45 percet működtek mindössze. Egész sorozat
incidens előzte meg a május 13-i katasztrófát, melyeket nem vettek komolyan. A
török kormány 2005-ös törvénye szerint a tényleges munkafelügyelet abbamaradt.
A szakszervezet privatizációellenes tiltakozásában figyelmeztetett arra, hogy a
bánya még veszélyesebbé vált. A parlamenti ellenzék követelte a bányabiztonság
kivizsgálását, hasztalan. A tragédiát követően a kormány válasza a megtorlás. A
korrupcióval rendszeresen vádolt Erdogán kormánya a gazdasági válságra
hivatkozva drasztikus intézkedéseket hozott a dolgozók ellen. A törökországi
katasztrófa ügyének nincs még vége: az 5 legnagyobb szakszervezeti szövetség
együtt mondta ki: «embertelen munkára
kényszerítve, embertelen körülmények között haltak meg azért, hogy mások haszna
maximális legyen. Harcolni fogunk azért, hogy igazságot szolgáltassanak
számukra».
Tömegesen kell válaszolnunk,
nemzetközi szolidaritással, ismertetnűnk kell az okokat, a török kormány, a
bányatársaság felelősségét. A felelősök számára a maximális büntetés elérését
kell követelnünk, a dolgozók biztonságának biztosítását, amelynek meg kell
előznie a munkáltató profitnövelő manővereit.
Az USA imperialista kormánya, a
török kormány partnere nem fog tiltakozni. De az amerikai munkásosztály
kifejezi szolidaritását a török bányászokkal.
Olaszország
Felhívás a CGIL vezetéséhez, hogy vonja vissza
aláírását a reprezentativitási egyezmény alól
Alulírottak,
CGIL aktívák, tagok, bizalmik a főtitkárhoz és az új titkársághoz fordulunk,
hogy vonják vissza a jan. 10-i reprezentativitási paktum alóli aláírásukat.
Ez az egyezmény
szakszervezetünkkel, aktivizmusunkkal, általában a szabad és független
szakszervezeti léttel összeegyeztethetetlen tartalmú. Nemcsak a szakszervezeti
reprezentativitást nem kezeli, hanem meg is változtatja szakszervezetünk
természetét és szerepét. Egy valódi szakszervezet a bázistagság véleménye
alapján foglal állást, mobilizálja a dolgozókat – kormányoktól és
munkáltatóktól, valamit szerződésektől függetlenül, s ez a demokrácia alapja: a
szervezkedési és véleménynyilvánítási szabadság.
Az egyezmény
pedig éppen fordítva teszi, nemcsak megerősítiti az országos szerződések
deregularizációját, hanem a CGIL-t kötelezi arra, ne mozgósítson, ha más
szakszervezetek aláírnak, ahogyan a Fiatnál is történt, ügyeljen arra, hogy a
területi vagy vállalati struktúrák a szerződésnek megfeleljenek, ideértve a
szankciókat is. Más szavakkal, a CGIL lemond, még el is hallgattatja a helyi
struktúrát, szakszervezetet, mindenkit, aki másképpen gondolkodik!
Semmilyen módon, semmilyen vezető nem kapott
mandátumot arra, hogy aláírjon ilyen szöveget.
Az
elkövetkezendő időszak olyan, amelyben a szakszervezeti mozgalomnak vitális érdeke
a függetlenség, hogy a bejelentett és részben bevezett támadásoknak ellen
tudjon állni. Akciószabadságunkról nem szabad lemondanunk. Az aláírás – már
kezdetben – minden elleállási akciót obligón kívül helyez.
Ezért kérjük az
aláírás visszavonását – a szakszervezet túlélése érdekében.
Első
aláírások:
Alessandra Cigna (RSU – FLC-CGIL delegátus,
Torino) ; Kristian Goglio (RSA –
FLC-CGIL delegátus, Torino) ; Andrea
Monasterolo (RSU - FILCTEM-CGIL
delegátus, Savigliano - CN) ; Roberto Rizzi (kórházi orvos,
FPCGIL-tag, Torino) ; Domenico Amoroso
(FIOM delegátus, Torino) ; Dario
Granaglia (küldött, FILCTEM-CGIL vezetése tagja, Torino) ; Alberto Pian (FLC-CGIL-tag, Torino) ; Enrico Airaudo (RSU FILCTEM-CGIL,
Savigliano - CN) ;
Angela Basile (FLC-CGIL-tag, Turin).
Kapcsolattartás:
Informations internationales, Entente
internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis-75010 - France •
Tél (33 1) 48 91 88 28 • E.mail :
eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) -
Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.