Rendszerválság Franciaországban

 

Daniel Gluckstein, a POI (Független Munkáspárt) egyik országos titkára

 

«Hollande elkergette kormányából az Európai Unió diktálta szigorítások ellenzőit», írja címében a Financial Times (1). A pénzügyi tőke szerint a Hollande-Valls kormány nem távolodhat el egy fikarcnyit sem feladatától: az Európai Unió destruktív programjainak alkalmazásától.

A rendszer válsága kiteljesedett. Magába foglalja Hollande kormányának tehetetlenségét abban, hogy alkalmaztassa a felelősségi paktumot, de mégis kötelezett annak teljesítésére. A társadalmi párbeszéd kútba esett, nem sikerült a szakszervezeteket bevonnia, hogy aszisztáljanak a programhoz (pedig továbbra is meg fogja próbálni). Így próbál zöldágra vergődni.   

Bizonyos, hogy a Valls II. kormány  — annak ellenére, hogy az óriási többség elutasítja  — folytatni fogja destruktív politikáját erőltetve is. A széteső  V. Köztársaság válságában  képtelen létrejötte egyik célját megvalósítani: a munkásszervezeteket integrálni egy korporatista rendszerbe. Az V. Köztársaság mögött pedig az Európai Unió minden intézménye, pakktuma, stabilitási kritériuma érintett.

A válság hirtelen megugrása minden politikai erőt megmozdított. Mindenkinek megvan a «saját» megoldása. Egyesek az országgyűlés feloszlatását kérik. Mások «előrehozott választásokat». A PCF (komm. párt) vezetői  a «baloldali» erők újrakomponálását szorgalmazzák. De mindenki megmarad az intézményes keretekben.  

A gyökerekig hatolni, ez azt jelenti, hogy végezni kell az V. Köztársaság és az Európai Unió antidemokratikus intézményeivel. A demokrácia akkor igazi, ha a nép maga veszi kezébe a probléma rendezését. A megoldás nem jön el olyan «új többség» megválasztásával, amely folytatja az előző politikáját, vagy egy új elnökkel, amely elődje munkáját viszi tovább.  

A feladat a szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés kérdése, amelyben a nép küldöttei állítják fel az autentikus demokráciát, egy olyan kormányt, amely a helyzetnek megfelelően hoz sürgősségi intézkedéseket.  Kezdve azzal, hogy szakít az EU-val.

Ez a POI alapító kongresszusi programja. Ma már más áramlatok aktivistái, más irányzatok felelősei is felvetik az alkotmányozó nemzetgyűlést. Ki kötelezne ilyen választásokra? Ki nyitná meg az utat eme demokratikus megoldás előtt, ha nem a munkásmozgalom, szervezeteivel együtt megvalósítva a mozgósítást a felelősségi paktum elsöprésére?

Hogy milyen formában, ritlusban, milyen körülmények között?

Ezek a kérdések várnak döntésre. Ezt kell megvitatniuk munkásaktivistáknak, dolgozóknak, fiataloknak, akik a nép szükségleteinek megfelelő megoldást keresik.

____________________________________________________

1. Montebourg és Hamon persze nem a szigorítások «ellenzői»; mégis szándékukban áll «lágyítani» a felelősségi paktumot.