Nemzetközi
információk
205. sz. (574)
–2014. dec. 19.
PAKISZTÁN
APTUF
szakszervezeti tömörülés
Nemet
az OGDL olajtársaság privatizációjára
A
hatóságok nyereséges állami vállalat privatizálására készülnek
A
privatizációs bizottság bejelentette, hogy eladja az OGDL állami vállalat 10
%-át, ebből 7 % a nemzetközi piacokon kerül értékesítésre.
Az OGDL nem az
első olyan vállalat, amely nyereséget hoz, mégis magánkézekbe adják. Ilyen volt a Pakistan Telecommunication, a Muslim Commercial Bank és Habib Bank és mások.
Az IMF, a Világbank és a kormány közötti egyezség
neoliberális politikája jegyében 32 köztulajdonban lévő és rentábilis
vállalatot kell privatizálni.
Pakisztán gazdaságilag bajban van, de vezetői
nyereséges vállakozásokat adnak tőkés barátaik kezébe.
Nehéz, sőt lehetetlen az adósság visszafizetése. A
kormány igért fű-fát, ahogy a Pakistan Telecommunicationprivatizálásakor láttuk, a nép emlékszik rá, a
dolgozók jogainak növeléséről, a munkakörülmények javításáról papolt. A
PTCL-nek 66 ezer dolgozója volt, ma pedig csak 22 ezer. Az Arab Emirátusok
cége, az ITESELAT vette meg a részvények 26 %-át 250 millió dollárért, de
még semmit sem fizetett. Az OGDCL működése jelenleg megfelelő, a hatóságok
mégis eladják.
Az OGDCL privatizálási terve ellen Iszlamabadban
tüntetések zajlottak, a különböző szakszervezeti konföderációk szolidárisak az
OGDCL letartóztatott dolgozóival.
A munkásosztály soraiban meg kell találni az egységet,
hogy harcolni és győzni tudjon a Pakisztán népe elleni machinációk ellen,
nemzeti és nemzetközi téren egységet kell alkotnunk az imerialista erők
neoliberális politikájával szemben.
2014.nov.24.
Németország
Az Amazon dolgozóinak sztrájkja a kollektív
szerződésért
InterjúTim Schmidttel, az Amazon személyzeti küldöttei
bizottsági tikárával (1) Rheinbergben, Észak-Rajna-Vesztfáliában
Manapság Németországban szokatlan, nehéz sztrájkok
zajlanak a közlekedésben (Lufthansa, Deutsche Bahn) és a kereskedelemben is.
Schröder deregularizációja után 10 évvel tanui vagyunk
annak a harcnak, amelyet a prekarizált dolgozók kollektív szerződésükért
vívnak. Következő számaink egyikében kitérünk arra a törvénytervezetre is,
amelyet a munkaügyi miniszter akar a sztrájkjog ellen, valamit a szakszervezeti
reagálásokra.
Tim Schmidt válaszol Hans-Jürgen Mees kérdéseire.
Röviden bemutatkoznál?
Tim Schmidt vagyok, 44 éves, nős, két gyerekem van. 16
éves korom óta szakszervezeti tag, előbb az IG Metallnál, aztán a HBV-nél
(kereskedelmi, bank és biztosítási szakszervezet), majd a Ver.di (a DGB
szolgáltatási szakszervezete) tagja. 2013 márciusában a személyzeti küldöttek
bizottsági titkára lettem itt, az Amazonnál.
Mennyi dolgozója van az Amazonnak egész
Németországban?
9 000 határozatlan idejű szerződéses, az
évszaktól függ, januártól októberig kevesebb. 5-6 ezer vagyunk határozott idejű
szerződéssel, ez duplázódhat karácsony előtt.
Rheinbergben hányan dolgoznak?
Körülbelül 2 000-en, ebből 1200-1300 határozatlan
szerződéssel. Karácsony előtt a dolgozói létszám felmegy 3500-ra.
Hogyan minősítenéd a béreket?
Érdekes módon nem a legrosszabbak, ha a 8,50-es
minimálbérből indulunk ki. A kezdő szakképzetlenek órabére 10,31 euró az első
évben. A másodikban 11,98-re megy fel, a legalacsonyabb bérkategóriában két év
után 12,52.
Ez a 12,52 euró már kőzel van a kiskereskedelmi
kollektív szerződések béréhez, ez az, amit kérünk. De nem szabad leragadni a
bérkérdéseknél, a kollektív szerződés sokkal többet jelent.
Mindenhol azt hallani, hogy korunkban a kollektív
szerződéseket eltörlik.
Ha a történelmet nézzük, mi, dolgozók nem tarthatnánk
itt dédszüleinik, nagyszüleink, szüleink harca nélkül, ha ők nem mentek volna
ki az utcákra, nem harcoltak volna a jogaikért. Most rajtunk a sor, hogy a
kollektív szerződéseket megtartsuk és még inkább kitágítsuk ezt a jogot.
Hogyan látod a tárgyalás, a sztrájk perspektíváit?
Hosszú küzdelemnek nézünk elébe. Mindig az Ikeával
hasonlítanak össze bennünket, nos, ott 7 év kellett a kollektív szerződés
eléréséhez. Ez azt jelenti, hosszú ideig meg kell őriznünk egységünket, mindig
újra kell motiválni a dolgozókat.
Nagy a fluktuáció?
Persze. Különösen a határozott idejű dolgozóknál.
Vigyáznak, nehogy újra felvegyenek olyat, akit már két teljes évet ledolgoztak
így, vagy három hosszabbításuk volt két év alatt. Ha újra felvennék őket,
azonnal határozatlan idejű szerződést kéne kötni velük, így aztán mindig
újakkal próbálkoznak.
Mit jelent a hosszú küzdelemre készülés?
Amit meg kell tennünk, az a nyomás fokozása a sztrájk
segítségével. Minél tovább sztrájkolni. Ha nem akarnak meghallani bennünket,
elkerülhetetlen less a nagyon hosszú munkabeszüntetés.
Van-e kiszervezési kisérlete az Amazonnak?
Most nyitottak meg két raktárt Lengyelországban.
Amikor az elsőt nyitották, közölték, hogy Németországba is innen történik majd
a kiszállítás. A következő évben Csehországban, Prágában is nyitnak egyet.
Nyilvánvalóan kapcsolatba kell lépni velük ...
A Ver.di dolgozik rajta. Volt két nagy nemzetközi
találkozó, az angol szakszervezet és a Solidarnoszc is jelen volt, és a
franciákkal is felvettük a kapcsolatot. Ez persze csak a kezdet, idő kell, hogy
az összes európai kapcsolat létrejöjjön, hogy mindenki ugyanarra a szintre
jusson, kell egy ugyanarra a napra eső akció is. Ezek a lépések még előttünk
vannak, de már megindultak.
A németországi kapcsolatok is fontosak. A Kik-nél (szintén internetes eladás) sztrájkolnak, az Edeka-nál és a REWE-nél is mozog már
valami (Edeka és REWE élelmiszerláncok). Ez azt jelenti, hogy azokon a területeken, ahol
nincsenek kollektív szerződések, forrongás van. Létre kell hoznunk a hálózatot.
Ami az európai szintet illeti, januárban Brüsszelben
kerül sor az éves találkozóra az Európai Ballal, ezúttal az Amazon lesz a
terítéken. Ismertetni akarjuk követeléseinket. Lehet, hogy szolgál majd
valamire…
Gyűjtöttetek már tapasztalatot korábbról…
Természetesen! A legnagyobb gond az, hogy hogyan
maradjunk mobilizálva ilyen sokáig. Bad Hersfeldben voltak kritikus percek,
mert ők csinálták a leghosszabb sztrájkot; akkor már 7. vagy 8. alkalommal
voltak az ajtók előtt és semmi sem mozdult. Voltak akik azt mondták: «Nézzétek,
ennek nincs értelme». Mindenki félt, sokan voltak a szakképzetlenek, akik
elégedettek voltak a munkakörülményekkel. Nehéz volt, azt mondták: «Szétveritek a munkahelyeket; ha ezt csináljátok,
elviszik azokat Csehországba, vagy Lengyelországba, és ez a Ver.di hibájából
következik be». De mégsem szabad ilyen vitákba belemenni.
Szinte véletlenül a korrekt követelésekre irányuló
nagy sztrájkokkal egyidőben, melyeket «kis» szakszervezetek szerveztek (a GDL a
Deutsche Bahnnál, vagy a Cockpit, a pilóták szakszervezete), a kormány olyan
törvényt akar hozni, amely frontálisan támadja a sztrájkjogot. A Ver.di
kampányt indít ellene (2).
Nem értem a GDL körüli vitákat, személy szerint
kitüntetést adnék vezetőjének, Wieselskynek. Nagyonis igaz módon cselekedett,
nem hagyta magát megfélemlíteni, és amit a közlekedési miniszter és a vállalat
akart, az alkotmányellenes. Ennyire egyszerű. A régi munkáspárt, az SDP kezére
is rá kell tudni ütni.
A törvénytervezet a DGB berkeiben is gondot jelent. Az
IG Metall vezetés az egyedi kollektív szerződések mellett van, míg a
Ver.di és mások ellene. Lehet, hogy a Ver.di vezetésének van igaza, de végülis
az a döntő, hogy ezek ugyanolyan emberek, mint mi.
2012 ápilisában mindössze öt tagja volt itt a
Ver.dinek. Most?
766-an vagyunk, van küldöttünk, aki számára ez sokkal
fontosabb, minthogy ne csináljon semmit.
Nem lenne hasznos a spanyol, francia kollégákkal
találkoznotok?
Ha eljönnek, szívesen látjuk őket.
(1) Németországban nincsenek vállalati bizottságok,
hanem az állomány küldöttei alkotnak bizottságot.
(2) A törvénytervezet, a TEG, azzal az ürüggyel, hogy
a «társadalmi békét» megőrizze, a közvetlen állami beavatkozást preferálja a
sztrájkjogban. Akkor, ha egy vállalatnál a szakszervezeti többség elfogadja a
kollektív szerződést, a kisebbségi szakszervezetnek nem lesz joga sztrájkot
szervezni.
Olaszország
December 12-én tömeges sztrájk
Másfél millió dolgozó tüntetett 54 városban a
munkaerőpiaci «reform» ellen
Lorenzo
Varaldo
Az olasz dolgozók szakszervezeteikkel együtt (CGIL és
UIL) tömegesen sztrájkba léptek, 54 városban tüntettek a munkaerőpiac ún.
«reformja» ellen (a Jobs Act megkönnyíti az elbocsátásokat), nemet mondva a
költségvetési törvényre (amely az Európai Unió diktátumai hatására
megszorításokat eredményez az egészségügyben, a közszolgáltatásokban, az
önkormányzatokban), az «iskolareform» ellen, amely a közoktatást akarja likvidálni és
privatizálni.
A munkabeszüntetés részvételi aránya erős volt: minden
szektort ideértve 70 %-os, a szállítás-közlekedésben 80-tól 90-ig. Sokszáz
iskola és postahivatal zárva maradt, a vasút teljesen megbénult.
Semmi kétség, a bázismobilizáció hétről-hétre előrébb
lépett, már júniustól kezdve követelve a sztrájkot. «A szakszervezet mi vagyunk», olvashattunk Rómában egy hatalmas molinón.
Matteo Renzinek nem sikerült megtörnie a dolgozók
szakszervezetek körüli egységét. Ez maradt az egyetlen szervezett és
centralizált erő, miután Olaszországban a munkásosztály politikai képviselete
eltűnt. Ez a sztrájk első eredménye. A «szél megfordult», az UIL, amely
szakított a mobilizációt gátló CISL-lel, tömegesen vet részt a tüntetéseken.
Még a Demokrata Párton belül is kifejeződnek az ellentmondások.
Kisebbsége deklarálta: «Nem foglalhatunk állást a CGIL ellen, azon milliók
ellen, akik tüntettek», hiába erősítette meg a PD kongresszusán Rómában Matteo
Renzi, hogy nem hagyja magát befolyásolni ezen kisebbség által.
Alá kell húzni azt is, hogy Giorgio Napolitano
köztársasági elnök arra hívott, hogy mindenki «nyugodjon meg és az egyezséget keresse», ami kimutatja a burzsoázia nyugtalanságát.
A sztrájkkal szemben, ahogy az elmúlt hetekben is,
Matteo Renzi folytatni akarja politikáját, gazdasági minisztere Brüsszel
parancsára megerősítette: «A kormány nem fél a szakszervezetektől». Folytatni fogják, felgyorsítani az EU követelte
antireformokat.
Mit tegyenek a dolgozók? Hogyan folytassák?
A tüntetések konklúzióiról beszélgetve, Susanna
Camusso, a CGIL főtitkára és Carmelo Barbagallo, az UIL főtitkára azt mondták: «Folytatni fogjuk, a mozgósítás nem áll le addig, míg
a kormány nem változtat politikáján». Ez volt az egyetlen pillanat, amikor a dolgozók
megtapsolták a beszédet.
Készek vagyunk a folytatásra. A dec. 12-i sztrájk
mandátuma világos: a Jobs Act visszavonását!
BELGIUM
A dec. 15-i általános sztrájk
“Soha nem volt ilyen egységes sztrájk!”
Robert
Giarrocco
«Soha nem volt
ilyen egységes sztrájk, és ennek komoly figyelmeztetése van»,
nyilatkozta a CSC (keresztény szakszervezet egyik vezetője).
Tényleg,
Flandria és Vallónia dolgozóinak egységakarata nyilvánult meg újra a tüntetők
molinóin franciául és flamandul.
Tömeges volt a
dec. 15-i sztrájk, csakúgy, mint az előbbi hetek forgósztrájkjai Charles Michel
kormánya ellen, amely a megszorítások keretében 11 milliárd euró megtakarítást
akar elérni öt év alatt, a nyugdíjkorhatárt 65 évről 67-re emelni, az automatikus
bérindexet megszüntetni, a béreket terhelő munkáltatói járulékokat
33 %-ról 25 %-ra csökkenteni. A vallon regionális kormány a
jővőben pedig minden öt tisztviselőből csak egyet akar megtartani.
A vallon és
flamand munkáltatók is egyesültek a reformok szükségességének aláhúzásában.
Az ország teljes egészében megbénult. «Az sztrájkőrségekben éreztem, hogy az emberek még eltökéltebbek», mondja egy szakszervezeti felelős.
Majdnem minden nagyüzem leállt, az ipari parkokat blokkolták. A szupermarketek zárva maradtak. A
közlekedés, az oktatás ezen a napon nem működött.
Flandriában is hasonló helyzet. Gent
városa körül 17 sztrájkőrség. A zeebrruggge-i, antverpeni kikötők
megközelíthetetlenek. Nyugat-Flandriában kétszer annyi sztrájkoló, mint a
forgósztrájkban.
Most pedig? Az FGTB főtitkára azt
válaszolta az újságíró kérdésére, hogy a szakszervezetnek nem célja a kormány
megbuktatása, azt «demokratikusan választották». «Ha megbukik, az belső okok miatt lesz». Hozzátette: «A tárgyalások újrefelvételét akarjuk, de
meg kell bizonyosodni arról, hogy nem ismét süketek párbeszéde folyik majd».És: januárban újabb akciókat kezdeményez a
szakszervezet.
A probléma az, hogy a kormány már január
előtt megszavaztatja a parlamentet. Ellentmondásos helyzet alakult ki, a soha
nem látott társadalmi megmozdulás ütközik a szakszervezeti vezetéssel, amely
három hétre felfüggeszti a sztrájkmozgalmat, holott a kormány folytatja
politikájának megvalósítását.
Ezidő alatt az IMF üdvözölte a gazdasági
programot, amely szerinte tartalmazza a «megfelelő intézkedéseket, közöttük a
nyugdíjkorhatár emelését» és «bátorítja» Belgium kormányait, hogy «menjenek messzebbre» a«strukturális reformokban».
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein
Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) -
Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.