Nemzetközi
információk
213 sz. (582) –2015.
febr. 20.
ALGÉRIA
Algéria-Európai Unió társulási egyezmény: megállítani
a kivéreztetést
Megjelent a Parti
des Travailleurs d’Algérie Fraternité
újsága 2015 januári számában
Részletek
”10 évvel a társulási
egyezmény aláírása után egyöntetűen konstatálhatjuk: annak következményei az
ország gazdaságára, a nemzeti termelésre nézve katatsztrofálisak. …
Veszteségünk többmilliárdos. Amióta a szerződés életbe lépett, a vámhatárokat
le kellett bontani, a nemzeti termelés helyett az olcsó Ázsiából érkező olcsó
termékek dominálnak.
“A kőolajat kivéve a végeredmény Algéria számára
siralmas”. Maga
a kereskedelmi miniszter jutott erre a végkövetkeztetésre.
Annak
ellenére, hogy az egyezmény gazdaságunk számára előnytelen – lényege az Algéria
és az EU 28 tagja közötti szabadkereskedelem –, a közhatalom mégis erősködik a
Kereskedelmi Világszervezetbe lépésünk mellett is. Ha sikerül megtenni, Algériának
versenyezni kell annak 160 tagja termékeivel és szolgáltatásaival…
A
Kereskedelmi Világszervezet kereteiben, amelynek az USA és az EU fő és befolyásos
tagja, nemzeti érdekeink sérülnek. Ha, ahogyan egyik miniszterünk mondja, a
csatlakozás “alaposan meggondolt”,
hogyan lehet elfogadni, hogy 160 állam előtt megszünjön a vámhatár és az országot
vám nélküli termékeivel elönthesse?
Országunknak
nem számrmazna semmiféle előnye ebből a csatlakozásból. Nemzeti termékeink,
azok is, amelyek most fejlődnek, soha nem lennének képesek eredményesen
versenyezni olyan árukkal, amelyeket
nagyon olcsó munkaerővel állítanak elő (Kína, Vietnam, Banglades, stb).
A
Parti des travailleurs az algériai nemzet gazdasági érdekeit is védi, évek óta
harcol azért, hogy ilyen egyezmények ne legyenek többé. A
nemzeti termelést védeni kell, a statisztikák kimutatják, hogy a“nyerő partnerség” (win-win) kamu. Az államnak
újra kezébe kell vennie a külkereskedelmi monopóliumot, hogy szembenézhessen a
tőke külföldre menekülésével, helyre kell állítania az importjogot,
csökkentenie kell annak számláját, megtiltani a helyben előállított és rendelkezésre
álló termékek behozatalát, fel kell állítania a vámhatárokat. Ez az egyetlen esély arra, hogy szilárd
gazdaságunk legyen, iparunkat, mezőgazdaságunkat és turizmusunkat megőrizzük.»
SPANYOL ÁLLAM
Harc a
szakszervezti jogokért
A Rajoy-kormány a korábbi Zapatero «reformjai» által átalakított
munkatörvénykönyvre és a Franco-korszakból örökölt bírósági intézményre támaszkodva
offenzívát indított a szakszervezetek, a kollektív tárgyalások ellen. Mintegy 300
dolgozót fogott perbe, az ArcelorMittal 5 dolgozóját, az UGT tagjait. Febr. 18-án
az ország nagyvárosaiban tiltakozó tüntetések zajlottak.
Roberto Tornamira,
az
UGT szolgáltatási föderációja madridi főtitkára, a konföderációs bizottság
tagja
«Közös
jogainkat érte támadás, mert a Néppárt (PP) a rendőrség propaganda-hadművelete
segítségével az osztályszervezetek, az UGT, a CCOO és a LAB[1]
ellen harcol, és ez a szabadság korlátozását jelenti.
A
megtámadott jogok érintik a politikai, gazdasági és tájékozódási jogokat.
Céljuk a dolgozói szervezetek meggyengítése, ezt szolgálják a tőke szolgálatában
álló médiumok, a sztrájkjogukat gyakorlók bíróság elé állítása, a kollektív tárgyalások
rendszerének jogi úton történő megsemmisítése. Ez – populista reakció a dolgozó
osztályok ellen.
…
Olyan
rendszerben élünk, amely a korrupcióra épül – kezdve a királyi házzal egészen a
polgármesterekig és helyi képviselőkig (Gurtel-ügy, Noos-ügy, Púnica-ügy). Pont
olyan korrupt tőkés rendszer, mint a bennünket körülvevő más országokban is, de
egy súlyosbító körülménnyel: itt a Franco-rendszer folyamatosságában létezik. Ez
kell ahhoz, hogy a tőke úgy cselekedhessen, ahogy akar. Ennek jegyében próbálkoznak
minden módon belekeverni a korrupciós gyakorlatna a dolgozók szervezeteit is.
Ezért vádolják
most az UGT-t a képzési szubvenciók tárgyában. Néhány évet kell várni és a bíróság megállapítja,
hogy ezek a «megaügyek» már nem szolgálnak a jobboldal számára politikai
üzemanyagaként, csak porfelhők. A CGT és a CCOO az állami segítséget képzésre
használta – annál is inkább, mert a támogatást átengedő közigazgatás ezt lehetővé
tette.
….
A sajtó
pedig megpróbál egyenlőségjelet tenni a közpénzek lopása és a szakszervezetek
olyan tevékenysége közé, amely még csak nem is tagjait, hanem a dolgozók
együttesét szolgálja.
A cél világos:
a nagy dolgozói szervezetek presztizsének támadása legálisnak tűnő módszerrel
avégett, hogy gyengítsék azokat, nyomásként legyenek használhatóak a társadalmi
párbeszéd folyamán – melyek ma már csak a kormány számára szolgálnak oxigénként
a mobilizációval szemben. Az egészségügy privatizálása elleni, a közoktatás
tönkretétele elleni szembenállás erős, még ha szakszervezeteinkre – azokat «kasztoknak» tituálva – a Podemos
vezetése is reakciós módon ráront.
….
A vállalatok
98 %-a kis- és középvállalkozás. Több ezerben a dolgozóknak nincs joguk saját
képviselőjükre, mert nincs 9 alkalmazott. Akkor ki tudná őket képviselni a
kollektív szerződések tárgyalásakor, ha nem a nagyvállalati bizalmik és a
szakszervezeti tisztviselők, akik ezt végzik?
A PP-kormány
a demokrácia legnagyobb megcsúfolására a sztrájkjogot támadja az azt gyakorló,
jogvédő 300 dolgozó bíróság elé állításával. Szégyenletes, hogy a becsületes
dolgozókat, családapákat és –anyákat 5 éves börtönbütetéssel fenyegetik.
Emiatt
jogosan követeli az UGT a büntetőtörvényköny 315.3 cikkelyének eltörlését.
…
Persze,
nem csak Spanyolországban vadásszák le a szakszervezeteket. Nagy-Britannia
miniszterelnöke, Cameron és kormányának tagjai januárban szintén kérték, hogy a
jog eszközeivel helyezzenek akadályokat a sztrájkjog elé. A kezük messzire ér,
az ILO berkeiben is ezen alapvető jog megnyirbálását igénylik.
Tüntetés
a sztrájkjogért február 18-án, 18 órától Plaza del Solban a Cibeles téren.
Directeur de la
publication : Daniel Gluckstein
Imprimerie
Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) -
Commission paritaire n° 0713 G
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.