Az adósság kétharmadát a
magánszektor hozta össze, de az állami adósságok is nagymértékben nőttek a
pénzügyi válság óta. A jelenséget elősegítik a központi nagybankok által
favorizált nagyon alacsony, sőt negatív kamatok, és sok kormány pedig a gazdaság
«fellendítési» programjaiban adósodott el.
Az adósság legnagyobb része a gazdag országokban koncentrálódik, de Kína is sokkal
többet vett kölcsön, mint azelőtt. Egyébként pedig még a relatíve kevésbé eladósodott
szegény országokban is tendencia a
kölcsönhöz fordulás erősödése.
Az IMF szerint az óriási
adósság felhalmozásával 3 probléma is jelentkezik: «Először ez az adósságóceán,
amely a Földet elborítja, nem lendítette fel a gazdaságot. Másfelől pedig az adósságnak
az a természete, hogy vissza kell fizetni. De
hogyan lehet megtenni, ha az a világgazdaság kétszeresénél is több? Végül pedig ki
tudja megtenni, ha a kamatok újra megemelkednek?»
Azok az ellenállhatatlan kölcsönök
Az IMF tehát kongatja a vészharangot. A közelmúltban az intézmény a
gazdag országok gazdasági vérszegénységét jelezte, a Nagy-Britannia-i népszavazás
és az amerikai elnökválasztás előtt a populizmus erősödésétől óvott. Jelezte
azt is, hogy az európai bankok egyharmada jelentős nehézségekkel küzd egészen
addig, amíg a gazdaság fel nem egyenesedik.
Az intézmény hozzáteszi «nem szeretné, ha a 2008-as hibát követné el,
amikor optimista előrejelzéssel szolgált az 1929-es nagy világválság óta
legnagyobb robbanás előtt néhány hónappal». De helyteleníti, hogy senki nem törődik
a figyelmeztetésekkel, mivel a nagybankok (bennük az Európai Központi Bank) monetáris
könnyítési politikájával a piacokat likviditással öntötték el és a kölcsönök
ellenállhatatlanná váltak.
Forrás: Marc Fiorentino de MonFinancier
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.