«A feltétel nélküli jövedelem a szociális állam masszív megsemisítésének eszköze»

«A feltétel nélküli jövedelem a szociális állam masszív megsemisítésének eszköze»

RTFrançais

2017. jan.24.

: R

euters

Manuel Valls és Benoît Hamon, «szocialista» politikusok, francia elnökválasztási jelöltek

Dany Lang közgazdász szerint a neoliberális szemlélet mindig azt állítja, hogy a szociális rendszert akarja megmenteni, de annak nevében csak olyan reformokat csinál, amely belülről aknázza azt alá.

RT France: Hogyan ítéli meg Benoît Hamon programját, melynek központi eleme az általános alapjövedelem?

Dany Lang (D. L.): Személy szerint nem hiszek az általános alapjövedelemben. Az az érzésem, hogy nagyon rossz ötlet, és ezt sok minden alátámasztja. Az az alapja, hogy vége a mindenki számára biztosított teljes idejű munkának, a társadalom által biztosított szociális szükségletek kielégítésének, a piac azokat nem tudja nyújtani, az állam és intézményei lerázzák a felelősséget. Ami annak globális kontextusában azért furcsa és veszélyes … Nagy általánosságban mondva, a munkaidő csökkentésének különböző formái iránt sokkal jobban érdeklődünk, például a gyermekekhez, képzéshez kötődő szabadságokhoz (és persze van még számos, olyan is, amelyet eddig még nem is használtunk). Mindenesetre globálisan az általános és feltétel nélküli jövedelmet a «szociális állam» masszív lebontásának neoliberális-neokonzervatív eszméi dominálják.

RT France: Miért?

D. L.: Ha az általános, feltétel nélküli jövedelmet bevezetnék, azt annak Milton Friedman-féle liberális változatában tennék. Abban pedig helyettesítené az összes szociális segítséget. Ha megnézzük konkrétan,  például a Fondation Jean Jaurès szerint az csak 700 euró, vagyis kevesebb, mint az RSA (aktív szolidaritási jövedelem) plusz lakhatási támogatás. Attól tartok – és ebben osztoznak velem különböző közgazdászok –, hogy ez a neoliberális verzió szerepel sokak agyában. Világos, ez egy módozata annak, hogy az állam szociális feladatait csökkentsük: «Nesze havi 700 euró, boldogulj, ahogy akarsz, nincs társadalombiztosítás, nincs RSA, nincs lakhatási támogatás (stb). Éppen a legrászorultabbak számára problematikus.

A másik, amit meg kellene mondani, hogyan lehet finanszírozni ezt hosszú távon. Progresszív bevezetése során nyilván szolgáltatna néhány adattal. Pl. 35 milliárd az első évre, az kb annyi, mint a nem funkcionáló, de drága CICE (vállalatok szociális terheinek csökkentése). Aztán meg kéne mondják pontosan, hogyan finanszíroznák a ciklus teljes egészében és hogyan biztosítanák azt, hogy nem a neoliberális verzió, amit használni akarnak.

Magam egy olyan alternatíva híve vagyok, amely sokkal jobbnak tűnik: az állam vagy a helyi közösség alkalmazzon minden olyan személyt, aki dolgozni akar a szokásos bérért olyan feladatokat ellátva, melyet szociális szempontból szükségesek, de a piac azokat nem elégíti ki. Például Párizsban iszonyú hiány van bölcsődékben. Más régiókban más dolgok hiányoznak pl. az idősek gondozása, vagy a városrehabilitáció nem megoldott.  A helyi szükségetek bázisán kellene az alternatívát létrehozni, ez biztosítaná igazán az általános jövedelmet.

RT France: Ön azt mondja, Benoît Hamon pillanatnyiag nem írja le pontosan, hogyan finanszírozná projektjét.

D. L. : Azt állítja, az első években meg lehetne vitatni a részleteket, az én aggodalmam azonban az, hogy ez az általános jövedelem véget vet a teljes-, de még a részmunka céljainak is … Például bizonyos az, hogy bevezetése pillanatában nem fogja az összes lakbér megemelkedését generálni? Bizonyos, hogy nem találjuk magunkat szemben a munkáltatókkal: «Nézze, maga már 700 euró alapjövedelmet kap, tehát nem fizetek magának még egy 1100 eurós minimáljövedelmet»?

RT France: Ha ez az ötlet kevésbé realizálható, mivel magyarázza, hogy nagy számban voksoltak Benoît Hamon-ra?

D. L.: Nem vagyok biztos abban, hogy az általános és feltétel nélküli jövedelem miatt. De nem látok az emberek fejébe. Az világos, hogy a választók többsége nem ért egyet – és ki is fejezi – a szocialista párt jelenlegi politikai vonalával. Választottak egy szociáldemokrata elnököt, de az mégis liberális politikai vonalat képvisel. Gyakran szociálliberálisnak mondják ezt a politikát, de szociális vonást egyáltalán nem látok benne. Még a Nicolas Sarkozy által kezdett irányvonalnál is keményebb.

Az általános alapjövedelemhez évente 450 milliárd euró kell. Ez sok. A francia államban szociális kiadásaira jelenleg 700 milliárd jut, az éves GDP pedig kb 2 000 milliárd. Ha nem nyúlnánk a szociális kiadásokhoz, hozzá kell adni az alapjövedelmet, az pedig már több, mint a GDP fele. Nem tudom, hogyan fogadná ezt el a népesség. Benoît Hamon azt a javaslatát régóta képviselem és támogatom, hogy az adósávokat bővítsük – a nagy jövedelmeket  megadóztatva. Ugyanezt mondhatom a «fiskális kimenekítéssel» szembeni, vagy a társadalom-biztositási járulékokkal való csalás elleni harcára – csak az előbbi több, mint 60 milliárd euró évente.  Még szkeptikusabb vagyok a robotokra és gépekre való adókivetés szempontjából, a magántőke befektetései készek a távozásra.

A közpénzeket olyan programra kell költeni, ahol az állam ad munkát mindenkinek, aki dolgozni akar – a szokásos bérért –, a szociális feladatok ellátásáért.

RT France: Benoît Hamon javasolta a – sokat vitatott – munkatörvényreform eltörlését, míg Manuel Valls szerint az szükséges a társadalombiztosítás számára …

D.L. : Ez 30 év óta a neoliberális politikusok ürügye. Mindig azt mondják, hogy a szociális rendszert akarják megvédeni, annak érdekében csinálják a reformokat, holott azt aknázzák alá belülről. Véleményem a munkatörvénykönyv megváltoztatásáról nem változott, sokszor kifejtettem, az nem hoz létre munkahelyeket, ellenkezőleg, megkönnyíti az elbocsátásokat, drámai módon megváltoztatja az erőviszonyokat a munkáltatók, főként a francia gazdaságot kezükben tartó nagy gazdasági cégcsoportok javára. A munkanélküliség adatai nem lesznek jobbak az elkövetkező években.Ez a törvény a a hatalomnak készült, de nagyon veszélyes a gazdaságra, a bérek stagnálását eredményezi, holott szükség lenne a fogyasztás fellendülésére.

RT France: A két jelölt közül melyiknek a gazdasági programját részesítené előnyben?

D. L.: Fontos megjegyezni, hogy nem támogatunk egyetlen jelöltet sem (1). Kollektívánk egyénileg persze szabad a véleményalkotásban, én azonban egyetlen jelöltre sem adom áldásomat. Olyan országban élünk, ahol a gazdaságot a bérek húzzák, tehát a legjobb, ha azok emelkednek. A munkanélküli jövedelmek befagyasztása tíz éve, különösen Manuel Valls alatt, nem ezt szolgálja. Mindkét programmal szemben komoly fenntartásaim vannak, az azonban biztos, hogy a legrosszabb megoldás a jelenlegi logikának a folytatása.

 

(1) Az «économistes atterrés» mozgalom», amelyhez Dany Lang tartozik, 2010 őszén jelentkezett nyilatkozatával (Manifeste d'économistes atterrés), amely kritikai megjegyzésekkel illette az akkori  jelölteket. 4 kezdeményezője Philippe Askenazy, Thomas Coutrot, André Orléan és Henri Sterdyniak. A kezdet óta számos francia és külföldi kollégájuk és mások csatlakoztak hozzájuk, olyanok, akik a gazdaságot meg akarják szabadítani a neoliberalizmus vonásaitól.