Virágokat és
kutyusokat védeni népszerű, romákat nem az
Száz
százalék jogegyenlőséget akarunk. Esélykiegyenlítő államot akarunk. Roma
reprezentációt akarunk a közalkalmazottak között. Roma nemzetiségi
intézményhálózatot akarunk és politikai képviseletet is akarunk. Ezeket a
követeléseket Setét Jenő, a frissen létrejött Ide Tartozunk Egyesület
megalapítója, roma polgárjogi aktivista sorolja a lapunknak adott interjújában.
– A legutóbbi népszámlálásnál
tűnt fel az Ide Tartozunk Mozgalom, amely pár hete egyesületté alakult. Mi a
jelentősége ennek a változásnak?
– 2011-ben esett meg első
alkalommal, hogy a romák társadalmi kampányt folytattak a roma közösségekben. Az
volt a cél, hogy a népszámlálás elősegítse a roma reprezentációt. Minden olyan
lényegi információt el akartunk juttatni a romákhoz, amelyek alapján dönteni
tudnak arról, minek vallják magukat. Azt képviseltük, hogy a magyar mellett
cigánynak is vallják magukat. Erre a feladatra álltunk össze. Nyolcszáz roma
kérdezőbiztosunk volt, és kétszáz önkéntesünk. Végül 65 százalékkal magasabb lett a roma önbevallási arány,
mint tíz évvel korábban. Mindig tudtuk, hogy a hivatalos statisztikák a
reálistól messze elmaradó számadatokat tükröznek. 2001-ben 190 ezren vallották
magukat cigánynak, 2011-ben már 330 ezren. Büszkék voltunk az eredményre, és
fontos társadalmi diskurzus is elindult a közösségen belül. Akadtak ugyanis,
akik az ellen kampányoltak, hogy a cigányok cigányoknak vallják magukat.
– Ezt nyilván a félelem indokolhatja egy olyan országban, ahol a
származásuk miatt megbélyegeznek embereket.
– A 65
százalékos növekedés épp azért különösen értékes, mert a népszámlálás idején
épp a rasszista indítékkal elkövetett sorozatgyilkosságok után jártunk, a
különböző gárdák cigánytelepeket érintő inzultusainak a közepénél. Semmi nem
indokolta, hogy a romák fel merjék vállalni az identitásukat. Nem haragszunk,
ha valaki csak az egyik vagy csak a másik identitását vállalja, de mi
mindkettőt. A közösségen belüli konfliktus abból adódott, hogy olyanok kampányoltak
a cigányidentitás vállalása ellen, akik egyébként a cigány mandátumukból éltek.
Horváth Aladár és Mohácsi Viktória például határozottan ellene voltak. Fontos tudni,
hogy a népszámláláson az etnikai adat szolgáltatása anonim és önkéntes volt, de
a kisebbségi önkormányzati választásokon a cigány embereket névvel,
lakcímkártyával, személyivel regisztrálják. Ha bárki tart bármilyen
listázástól, akkor ez sokkal veszélyesebb, mint az önkéntes és anonim
adatszolgáltatás a népszámláláson. A cigányellenes erőknek amúgy sem kell
nyilvántartás ahhoz, hogy a cigányokat megtámadják.
– Miért fontos, hogy a népszámláláson cigánynak vallják magukat a cigány
emberek?
–
Szerintünk ugyanolyan méltóság romának lenni, mint bármelyik más nemzetiség
tagjának. Az a normális, ha az ember felvállalja az identitását. Persze ezt
mindenkinek a saját belátására bíztuk. A kisebbségi közösségek mindig
rejtőzködnek valamilyen mértékben, ha nem kedvező a társadalmi környezet, ezt
látjuk a szlovákiai és a romániai magyarok esetében is. De ha egy társadalom
minél inkább elismeri az identitásokat, a társadalom tagjai annál bátrabban
vállalják a sajátjukat. A rendszerváltás óta a roma emberek sok alkalommal
vettek részt kampányokban, de kizárólag politikaiakban. Ilyen felvilágosító
jellegű kampány nemigen volt. Sokféle roma szervezetet sikerült bevonnunk.
Ennek eredményeként kialakult egy olyan együttműködési hálózat, amely lefedte
az ország egészét, sok aktivistánk dolgozott benne.
– Akkoriban sokan azt gondolták, hogy egy nagy érdekvédelmi szervezetet
gründolnak.
–
Pedig mindenütt elmondtuk, hogy nem ez a szándékunk. Kizárólag arra
vállalkoztunk, hogy a népszámlálásra hassunk. Volt is csalódás a velünk
együttműködő aktivistákban, hogy nem hoztunk létre egy szervezetet. De a
kampányra kapott pénzből ez nem lett volna tisztességes dolog. Az egyik
eszközünk a Facebook volt, itt jött létre az Ide tartozunk csoport is. Utána az
aktivisták létrehozták a saját csoportjaikat. A stábban azt mondtuk, ha véget
ér a népszámlálási kampány, akkor térjünk vissza a szervezetalapításra, nézzük
meg, mennyien maradtak a barátaink, szövetségeseink. Először meg akartam
szüntetni a Facebook-csoportot is, de az emberek azt mondták, ne. Így megmaradt
a csoport és ezáltal a virtuális közösség is. Ami áttevődött aztán a valóságos
életbe.
– Mekkora most a csoport létszáma?
–
1600-an vagyunk. Érdekes, 2014 előtt sokkal aktívabbak voltak az emberek. Azt
várták, hogy vonzó perspektívát kínáljunk nekik. A roma szervezetek és pártok
sok aktivistát elvittek a csoportunkból. Mi nem voltunk részesei a parlamenti
választásoknak, ők viszont úgy gondolták, hogy részt akarnak venni benne, ezért
csatlakoztak egyik vagy másik társasághoz.
– Kívül akartak maradni a pártpolitizáláson?
–
Megfogalmaztunk politikai véleményeket is, de nem a pártpolitikai mezőben.
– Változtatnak ezen a gyakorlaton?
– A
legfontosabb értékrendbeli állításainkat megfogalmaztuk az elmúlt években.
Szép, hogy mindezt hatalmi struktúra és konkrét források nélkül tettük meg, de
ha magunkat komolyan akarjuk venni, akkor a tevékenységünket strukturálttá kell
tenni. Ez egyesületi formában lehetséges. Volt egy másik kampányunk is, a Ne
regisztrálj! Nincs rendben, ha a hatalommal szövetséges roma szervezetek
kivonnak 100-200 ezer embert a pártokra szavazók táborából. Úgy szól ugyanis a
törvény, hogy aki kisebbségi listára szavaz, nem szavazhat pártra. Attól még,
hogy valaki roma, lehet elköteleződése különböző pártok felé. Ha kétszázezer
cigányt betesznek a kisebbségi névjegyzékbe, és így kikerülnek a pártokra
szavazók táborából, akkor a romák politikai súlya, ami most sem túl nagy,
tovább csökken.
– Mi lett a kampány eredménye?
– Azt
mondtuk a helyi szervezőknek, hogy lehetőleg ne a parlamenti választásnál
regisztráljanak a kisebbségi névjegyzékbe, hanem az önkormányzatinál, ahol nem
ugyanaz a tét. Szerintem ez is sikeres volt. Néhány ezer ember került mindössze
a kisebbségi névjegyzékbe. A kisebbségi listát a nemzetiségek országos önkormányzatai
állíthatták össze. A romák országos önkormányzata történetesen egypártrendszerű
lett, amit a kormánnyal szövetséges roma szervezet, a Lungo Drom uralt 90
százalékban. Az nem túl demokratikus, hogy a Lungo Drom megmondja, az övéi
közül ki legyen az egész magyarországi cigányság egyetlen parlamenti
képviselője. Akkor lett volna ez demokratikus, ha a létező roma szervezetek
többségének bevonásával, vitákkal és konszenzuskereséssel megegyeznek, ki
legyen ezen a listán, és ki vezesse. Erről szólt a Ne regisztrálj! kampány.
Aztán volt még egy kampányunk, a Roma vagyok, magyar választópolgár elnevezésű.
Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy minél több cigány ember elmenjen
szavazni. Nem mondtuk, hogy kire szavazzanak, de persze azt akartuk, hogy ne a szélsőjobbra.
– Mik lesznek az Ide Tartozunk Egyesület fő feladatai?
– Az
egyesületet a karácsonyi készülődés forgatagában alapítottuk meg. Ötven-hatvan
aktivistával egyeztettem Pesten, Miskolcon, Hevesben arról, hogy milyen
elvárásaik vannak. Meghatároztuk, mit gondolunk nemzetről, identitásról, emberi
méltóságról. Született egy nyolcpontos programunk is, amelyben leszögeztük: a
sikeres Magyarország feltétele a sikeres roma emancipáció. Száz százalék
jogegyenlőséget akarunk. Esélykiegyenlítő államot akarunk. Roma reprezentációt
akarunk a közalkalmazottak között: minden államilag finanszírozott
közhivatalban, közintézményben dolgozzanak roma munkavállalók is. És fair
médiát akarunk, amely korrektül tájékoztat a napi ügyekről. Roma nemzetiségi
intézményhálózatot akarunk és politikai képviseletet is akarunk.
– Elvileg az Országos Roma Önkormányzatnak is lennének ilyen feladatai.
– Az
ORÖ csak azt tartja szem előtt, hogy kiszolgálja a kormányzati igényeket. Arra
az alapfeladatra sem képes, hogy a romák hangját artikulálja. Az ORÖ rossz úton
jár, mert önmagát és a romák identitását is egyfajta szociális kérdésként
láttatja. Csakhogy ez nem annak a kérdése. És nem is fognak soha roma politikai
reprezentációt követelni. Megnéztem a tíz legnagyobb roma közösséget, összesen
nem birtokolnak tíz mandátumot az önkormányzatokban. Ha egy város lakosságának
25-30 százalékát romák teszik ki, nem lehet, hogy ne képviseljék magukat a
helyi döntéshozatalban. Egyszerűen fogalmazva: a romáknak ott kell lenniük
minden döntéshozatali testületben! Minden önkormányzatban, ahol jelentős
mértékben élnek a településen. Ha a társadalmi arányt nézzük, akkor a
parlamentben legalább tíz mandátumot kellene birtokolniuk roma embereknek. De
évtizedek óta csak egy-egy roma ül ott. Egy a baloldalon, egy a jobboldalon.
Revolverezik egymást, akkor szólalnak meg, amikor a másik roma képviselő
megszólal. 130 olyan település van, ahol a romák aránya 50 százalék feletti.
Csak 34-ben adják ők a településvezetőt. Egyetlen várost irányít roma ember,
Lakatos Béla, Ácsot.
– A választási részvételt milyen mértékben befolyásolja a
közfoglalkoztatás? A legutóbbi népszavazás azt mutatja, hogy ahol szinte csak
közmunka van, ott a nemek aránya száz százalék lett.
– A gyengébb pozíciójú csoportok mindig zsarolhatók. Most történetesen a
közmunkával, korábban a lakásfenntartási támogatással. Bármilyen juttatással,
ami elosztható. Ami többet árul el arról az emberről, aki zsarol, mint akit
zsarolnak.
– Ez világos, csak ebben a rendszerben az új egyesület hogyan találja meg a
helyét?
– Ezt az országos problémát egy egyesület nem tudja megoldani. Mintákat
lehet adni az embereknek arra, hogy merre érdemes elmozdulni. Érzékelek
erőképződést az ellenoldalon is. Egyre többen sokallnak be attól, hogy a
közmunkával politikai prédának lehet tekinteni a közösséget. De hazudnánk, ha
azt mondanánk, hogy a népszavazás eredménye kizárólag emiatt alakult így. A
romák ugyanúgy benyalták a menekültellenes hisztériakeltést, mint a többségiek.
Az állampolgárok nagy része életében nem látott menekültet, de olyan bőszen
gyűlölködik ellenük, mintha mindennap a konyhájában kéne etetni őket. A roma
emberek is ugyanazt a médiát fogyasztják, mint mindenki más.
– A roma jogvédelem az utóbbi időben nagyon meggyengült, hiszen az Open
Society Institute is kivonult a területről. Így maradt forrás nélkül az egyik
legsikeresebb jogvédő szervezet, a roma gyerekek szegregált oktatása ellen
küzdő CFCF, az 1995-ben alapított Roma Sajtóközpont és az 1993-ban alapított
Nemzeti Etnikai és Jogvédő Iroda sem kap pénzt a működésére.
– A roma jogvédelem sosem volt erős. Amíg nem volt szitokszó a jogvédelem,
addig talán könnyebb volt forrásokhoz jutni. Én ezt nem tudom feldolgozni. Hogy
lehet szidalmazni a jogvédőket– A jogvédőnek egyetlen dolga van, az érvényben
lévő jogszabályok betartásának ellenőrzése. Hogy lehet azért szidni valakit,
mert a jog érvényesülését monitorozza– Árulja már el nekem valaki, ha nem a
jogrend a zsinórmérték a társadalomban, akkor mi. A politikai meggyőződés– A
vallási hovatartozás?
– Ami a jogszabályok betartását illeti: hiába mondta ki jogerősen a bíróság
számtalanszor, hogy törvénysértően működnek iskolák, mert elkülönítik a roma és
nem roma gyerekeket, a fenntartó állam, önkormányzat, egyház nem tett semmit.
– A CFCF sorra nyerte a pereket a szegregáló iskolákkal szemben. Kiváló
munkát tett le az asztalra. Ez akkor kezdett megdőlni, amikor Balog Zoltán
miniszterként beavatkozott egy folyamatban lévő perbe. Ez visszataszító.
A társadalom folyamatosan változik. A kilencvenes években és a
kétezres évek első felében az ombudsmannak volt tekintélye. Ez a társadalmi
elfogadottság elegendő volt ahhoz, hogy az állásfoglalásai befolyásoló erővel
bírjanak. A jogvédelem a szélsőjobb megjelenésével vált szitokszóvá. Azt
korábban is megfigyeltük, hogy a romák ügyeiben eljáró nem romákat is ugyanúgy
megbélyegzik, mint a romákat. Virágokat, kutyusokat védeni népszerű dolog, arra
ad a társadalom, még a betegek gyógykezeltetésére is. De a roma jogvédelem soha nem számított népszerű
témának.
– Ha a jogvédelem gyengül, a miniszterelnök pedig az ORÖ-vel köt 2020-ig
szóló stratégiai megállapodást, milyen lehetőség maradt az érdekérvényesítésre?
– Sokat beszélünk a politika, a kormány mulasztásáról, de a magunkéról is
kell. Senki sem szervezheti meg a közösségünket helyettünk. Az önszerveződést
nekünk kell elvégeznünk, bármilyen nehéz is. Az ORÖ nagy, korrupt és vízfejű.
Két éve másról se szólnak a hírek, mint hogy hogyan lopták el a pénzeket. A
kormány a bejelentett konszolidációval jóváhagyta a lopást. Közben a mi
oldalunkról mi történt– Tiltakoztunk a konszolidáció ellen– És odamentünk az
ORÖ székháza elé tüntetni– Nekem is van mulasztásom ebben. Oda kellett volna
mennem több száz emberrel az ORÖ épülete elé. Vagy a miniszterelnöki hivatal
elé. Nem tettem meg. És ugyanez igaz a többi ügyre is. Kiálltunk a Kossuth
térre sok ezren, hogy védjük meg a jogvédőket?
– Számos ügy kapcsán feltehető ez a kérdés.
– Akkor tegyük is fel! Én szívesen kritizálom a mindenkori hatalmat. Ha nem
akarjuk önmagunkat alattvalónak látni, akinek a kormány megmondja, hová álljon,
akkor azt is meg kell nézni, hogy én mindent megtettem-e. Ahhoz nem kell kormányzati
engedély, hogy a többi roma aktivistával szóba álljak, és meghatározzuk, mi az
a három dolog, amiben együtt fogunk cselekedni. Most megvan a nyolc pontunk, ez
a konszenzuskeresésünk alapja. Az a baj, hogy sokan csak a választások idején
keresik egymást. Pedig az a legkevésbé alkalmas időszak a konszenzuskeresésre
és az együttműködésre. A két választás közötti idő pont jó erre, akkor kell
konszenzusra jutni arról, mit gondolunk egészségügyről, oktatásról.
– Manapság gyakran kerül szóba
a demokratikus ellenzéki pártok holdudvarában, hogy a torz választási törvény
miatt a Jobbikkal kötendő koalíció elkerülhetetlen. Az Ide Tartozunk Egyesület
támogathatónak tart egy technikai jellegű koalíciót a Jobbikkal?
– Semmi esetre sem, sőt
rendkívül viszolyogtatónak tartjuk. Nem látjuk tisztességes és értelmes
magyarázatát sem az „ötlet” napirendre kerülésének, hiszen a szélsőjobboldali
párt fikarcnyit sem érdekelt a liberális demokrácia és a köztársaság értékeinek
helyreállításában. Teljességgel elfogadhatatlannak tartunk mindennemű
együttműködést olyan politikai erővel, amely alapvetően emberellenes, a
holdudvarába tartozók a Waffen-SS-re emlékeznek, akik tíz éven keresztül
mintegy terrort alkalmazva vonultak fel a cigánytelepeken, és uszítottak,
gyűlölködtek teli torokból a roma emberek és közösségeik ellen, akik
pocskondiázó kampányokat folytatnak a roma újszülöttek ellen és kollektívan
bélyegeznek bűnözőnek egy nemzetiséget. Akiknek a szimpatizánsaik a nyílt utcán
inzultálnak rabbikat, vernek meg melegeket vagy annak gondolt honfitársainkat
és akiknek a szellemi hívei romákat öltek meg 2008–2009-ben. Mélységesen
elítéljük, ha akár roma aktivisták, akár baloldali közszereplők próbálják meg
eladhatóvá és szalonképessé tenni a legnagyobb szélsőjobboldali alakulatot.
A baloldali, demokratikus ellenzéki pártok és értelmiségi holdudvaruk
részéről súlyos hiba, sőt bűn a Jobbikkal való összefogásnak az elméleti
felvetése is, és tökéletes zsákutca. Ehelyett sokkal inkább kellene mondaniuk
valamit azon túlmenően, hogy „váltsuk le a Fideszt”. Sokkal inkább szükséges
volna valódi választási alternatívát kínálniuk, visszaszerezni megtépázott
társadalmi elfogadottságukat, új programot alkotniuk, új, hiteles politikusokat
kinevelniük. A Jobbikkal való kacérkodásukkal viszont csak becsapják
választóikat és megsemmisítik a maradék morális tőkéjüket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.