Visszatér a fenevad?
Ápr. 20-án volt Hitler születésnapja, ebből az alkalomból
több mint ezer újnáci gyűlt össze Szászországban a fasiszta szélsőbboldal újbóli
európai megjelenését jelentő «Európa visszahódításáért» fesztiválon. Erős
rendőri védelem alatt.
·
·
Ostritz,
kis német település, alig kétezer lakossal a lengyel határ mellett. Itt zajlott
az NPD (Nationaldemokratische Partei Deutschlands – Németországi Nemzetidemokrata
Párt) szervezésében. A dátum szintén nem véletlen, ápr. 20. Adolf Hitler
születésnapja.
A
program címe: « Schild und Schwert » (Kard és pajzs)
az SS-re utalva, koncertekkel, vitákkal, önvédelmi bemutatókkal… az «Európa
visszahódításáért» téma égisze alatt.
A források szerint a résztvevők a német nácik és a kelet-európaiak.
Az, hogy a fesztivált nem
tiltották be, annak tudható, hogy nem tartották elég jelentősnek. Pedig a
fesztivál egybeesik a szélsőjobb németországi előretörésével, különösen a volt
NDK-ban.
Az AfD-nek (Alternativ für
Deutschland) az utóbbi törvényhozói választásokon először sikerült parlamentbe
jutni. Egy másik pártnak, az NPD-nek is sikerei vannak – inkább helyi szinten
Szászországban és Ny-Mecklemburg-Pomerániában, a városokban plakátjaikat is látjuk
feltünni.
A helyzet a volt NDK-ban a
globális gazdaságot illetően sokkal rosszabb az 1990-es egyesítés óta, mint a
volt NSZK területén. Magasabb a munkanélküliség, az életszínvonal alacsonyabb,
az infrastruktúra (pl. az úthálózat) gyengébb, az ország két része közötti szakadék
létezik.
Az NDK lakosai szenvedték el a bürokrata állam összeomlását, vele együtt eltűnt
a garantált munkahely, nyugdíj, az ingyenes közegészségügy. A keletnémet ipar
nem viselte el a konkurenciát, arra nem volt felkészítve. A tömeges tőkeinvesztálás
pedig nem jött, talán csak a lipcsei gépjárműipar a kivétel.
Ez az alapja a háborgásnak, amit megfejel az SPD (Sozialdemokratische Partei
Deutschlands – szociáldemokrata párt) árulása és szoros együttműködése Angela
Merkel CDU-jával (Chritstllich Demokratische Union Deutschlands – kereszténydemokrata
párt) a német tőkésosztály szolgálatában. A
düh oka a jövőkép hiánya, s a reformista Die Linke sem tud erre megfelelő választ
adni, mégha a választásokon fent is maradt. A harag a fokozatosan növekedő «osztalgiában»
nyilvánul meg (nosztalgia Kelet-Németország iránt) és – a szélsőjobb, sőt
fasiszta vagy fasizálódó irányzatok támogatásában.
Az
(1964-ben alapított) NPD nemzetiszocialista gyökerei részben a nyugati hatalmak
NSZK-beli, a sztálini SZU-nak az NDK-beli nácitlanítás többé-kevésbé előre kódolt
sikertelenségéhez köthető. A két blokk közötti megnövekedett feszültség
kontextusában a két Németország egyike sem akarta megfosztani magát a szilárd
adminisztrációtól, a fontos technikai hozzáértéstől, lett volt az ipari,
katonai vagy rendőri.
Ez
a rossz közérzet jelent meg újra a 60-as években a fiatalság mozgalmában,
különösen az APO-ban (Auβerparlamentarische Opposition – extraparlamentáris
ellenzék), amely emlékeztetett arra, hogy számos magasrangú tisztviselő,
magisztrátus aktív részvevője volt a náci rendszernek. Hasonlóan a francia
helyzethez, ahol Vichy kádereinek sem kellett nyugtalankodni jövőjük miatt a
gaullista hatalom alatt – a 68-as fiatalság annak élénken szemére is hányta.
Az NPD fesztiválját a megerősített rendőrség
őrizte, de számos ellentüntetés történt Németországban és Lengyelországban is.
Az ultrareakciós és nacionalista szélsőjobb
európai feltörésével szemben, a fasiszta veszélyben antiszociális reformjaik
megvalósítárára kiváló alkalmat találó burzsoá kormányokkal szemben egységes válasz
kell követelni a munkásmozgalom, a szakszervezetek részéről.
A diákokra mármár szokás szerint támadó kis
fasisztoid csoportocskák illusztrálják, hogy (…) a bonapartizmus két változata (…) ugyanannak az éremnek a két oldala. Le Pen szállítja az őrölni
való magot Macronnak és fordítva, Macron szárnyakat ad a Front Nationalnak a tőle,
a szélsőjobbos csoportocskáktól vett politikájával.
Az analógia hibájába nem akarunk esni, de
idézzük csak Trockij 1934-es cikkét, «Hová tart Franciaország?», mert az
fülünkben ma is különösen cseng:
«Ha a termelőeszközök egy kis számú tőkés kezében összpontosulnak, a társadalom
számára nincs könyörület, arra van ítélve, hogy válságból válságba, nyomorból
nyomórba, a rosszból a még rosszabba bukdácsoljon. Az országok sajátossága
szerint a kapitalizmus alkonyának és dekadenciájának következményei más módon
és egyenetlen ritmusban jutnak kifejezésre. De a folyamat alapja mindenütt
egyforma. A burzsoázia csődbe viszi a társadalmat. Nem képes a népnek sem kenyeret
biztosítani, sem békét. Pontosan ezért nem képes elviselni a demokratikus rendet sem. Muszáj
neki fizikai erőszakkal legázolni a munkásokat. Márpedig csak rendőri
eszközökkel nem lehetet véget vetni a munkások, parasztok elégedetlenségének; gyakran
lehetetlen bevetni a hadsereget a nép ellen, mert az is bomlani kezd és átáll a
nép oldalára. Ezek azok az okok, amelyek miatt a nagytőke kénytelen speciális
fegyveres bandákat létrehozni, amelyeket a munkások elleni harcra dresszíroztak,
mint bizonyos kutyafajtákat a vadászatra. A fasizmus történelmi jelentése az,
hogy el kell taposnia a munkásosztályt, le kell rombolnia szervezeteit,
ejfojtania a pollitikai szabadságot s ezt pontosan akkor, amikor a tőkések
képtelenek demokratikus mechanizmus segítségével uralkodni, irányítani.
Emberanyagot tekintve a fasizmus leginkább
a kispolgárság köreiben toboroz. A nagytőke végülis romba döntötte, nincs számára
kiút az aktuális társadalmi struktúra kereteiben, de mást nem ismer.
Elégedetlensége, dühe, reménytelensége, a fasiszták a nagytőkétől a munkásság ellen
fordítják. Azt mondhatjuk a fasizmusról, hogy az egy «ficam», rendellenesség a
kispolgárság agyában éppen legmegátalkodottabb ellensége céljai szerint. A
nagytőke emígyen dönti romba először a középosztályokat, aztán zsoldosai, a fasiszta
demagógok segítségével a proletariátus ellen fordítja a reménytelenségbe
süllyedt kispolgárságot.»
foto: dailysabah.com
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.