Figyelmeztető kiáltvány

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciójának szervezőbizottsága (CORQI) figyelmeztető kiáltványa:

a dolgozókhoz, fiatalokhoz, az egész világ munkásaktivistáihoz és mindazokhoz, akik végezni akarnak a tőkés kizsákmányolással

(2020. november 8-9-10.)

1. rész

 

A 4. Internacionálé rekonstrukciója érdekében szerveződött CORQI 3. tanácskozására rendkívüli körülmények között került sor. A Covid-19 világjárvány elleni küzdelem nevében a kormányok mindenütt a világban kivételes rendszabályokkal lehetetlenné tették a szabad mozgást, az országok legtöbbjében a szervezkedési és szólásszabadságot korlátozzák, melyek pedig a dolgozók szinte egyetlen fegyvere a tőkés kizsákmányolás elleni harcban. Ezen kivételes körülményekkel szemben a 4. Internacionálét elvei és programja bázisán újjáépíteni szándékozó minden erőt össze kell gyűjteni. 2020. nov. 8-10. között a technika új eszközeinek segítségével megtartottuk 3. konferenciánkat. Széleskörű nemzetközi vitával készítettük elő (5 belső hírlevélben 16 nemzeti szervezet mondta el véleményét), a három ülésnap mindegyike 5 órás volt, a hozzászólások szabad és demokratikus légkörben zajlottak. Ezen 3. tanácskozásunkat «figyelmeztető tanácskozásának» neveztük és így fogadtuk el kiáltványunkat.

1/ Az 1938-ban alapított 4. Internacionálé olyan programon alapul, melynek bázisa: a proletárforradalom objektív körülményei «nem csak érettek, de már túléretten rothadásnak indultak»; és «szocialista forradalom nélkül a katasztrófa veszélye az egész emberiséget fenyegeti». A 4. Internacionálé megerősíti ebben a programban, hogy létrehozását «jelentős események: a proletariátus történetének legnagyobb kudarcai» eredményezték, melyet a szociáldemokrata és sztálinista vezetés okozott: «A 3. Internacionálé a 2. Internacionálé a forradalom számára halott. Éljen a 4. Internacionálé!»

A program aláhúzza: «a világ politikai helyzetének egészére jellemző mindenekelőtt a proletariátus vezetésének történelmi válsága». Ebből következik: «Minden a munkásosztálytól függ, elsődlegesen annak forradalmi élcsapatától.»

A 4. Internacionálénak rögtön megalapítása után szembe kellett néznie a II. világháború hullámával. Aktivistáit mindenütt megtorlások érték, a dolgozók közötti érintkezést a körülmények lehetetlenné tették, így a 4. Internacionálé 1940. évi tanácskozásán «figyelmeztető nyilatkozatot» bocsátott ki avégett, hogy a veszélyre riasszon. Ebben proklamálta, hogy még ha az imperialista háború rettenetes pusztítást is végez, a legnagyobb forradalmi fordulatok is kinőhetnek belőle. Ezek a tőkés kizsákmányoló rendszert kérdőjelezhetik meg a háború által destabilizált imperialista országokban és a gyarmatbirodalomban, ahol az elnyomott és kizsákmányolt tömegek felkelnek az imperialista domináció ellen.

Az 1940-es nyilatkozathoz képest a különbség, hogy ez a 2020-as más kontextusban folyik. Az akadályok és a szabadságjogok korlátozása ellenére az egész világon a dolgozók és népek lázadnak az imperialista erők és az azokhoz politikájukban csatlakozott kormányok ellen. 2019 nyara óta a dolgozók, a fiatalok gazdasági és politikai, demokratikus követelésekkel lépnek fel Algériában, Chilében, Libanonban, Belorussziában, Kínában, az USA-ban, Indonéziában és Thailandon, Maliban és Szudánban, Nigériában és Guineában, Irakban és Indiában (itt a fiatalok mozgalmához csatlakoztak a munkásosztály alapvető szektorai a munkásság vallási megosztása,  diszkriminációja ellen). Nem kétséges, hogy a kormányok intézkedéseit egyetlen számítás határozza meg: hasznot húzni a szervezkedés, szólás- és tiltakozás szabadságának meggátlására. Viszont az ellenállás, a harc és a munkásmobilizációk folyamatos fejlődése világos jelzést tartalmaz. Az imperializmus szemszögéből itt az idő, hogy a csődbe jutott, az emberiséget csak válságból válságba juttató rendszer legitim gyermeke, a barbárság elszabaduljon. De a munkásosztály számára egészen más a perspektíva: a legfőbb termelőeszközök kisajátításán alapuló társadalomnak az eddigiektől eltérő újjászervezése.

Itt az idő, hogy a csődbe jutott tőkés rendszerrel leszámoljunk. Eljött a szocializmus ideje a munkásosztály emancipációjára, a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, a politikai hatalom munkásosztály kezébe adására, a gazdaságirányítás átvételére.   .

2/ Ebben a kontextusban figyelmeztető konferenciánk különleges jelentést kap Kínából, Korából, Pakisztánból, Indiából, Afganisztánból, Oroszországból, Görögországból, Németországból, Svájcból, Belgiumból, Nagy-Britanniából, Magyarországról, Olaszországból, Portugáliából, Franciaországból, Algériából,  Bangladesből, Marokkóból, Tunéziából, Szenegálból, Togóból, Elefántcsontpartról, Beninből, Zimbabwéből, Dél-Afrikából, Burundiból, Palesztinából, Peruból, Brazíliából, Mexikóból, Haitiból, az USA-ból, Kanadából, Romániából és Szerbiából, azaz 35 országból (török elvtársaink kórházi kezelés alatt állnak). Mi, küldöttek, szervezetek, irányzatok képviselői, csoportok, saját országunkban a munkásosztály harcának részesei, erőnket összesítjük a 4. Internacionálé rekonstrukciója érdekében.

Sokan közülnk olyan szervezetek tagjai, amelyek évtizedek óta küzdenek a 1938-ban Trockij alapította a 4. Internacionálé programja alapján; más munkásaktívák más irányzatokból származnak. Együtt megerősítjük, hogy szükség van a 4. Internacionálé újjászervezésén dolgozni, és jobban, mint valaha. A rekonstrukció a történelmi alapítókonferencián nyugszik, az 1993-as újjászervezés kontinuitásán, mely annak reproklamációs tanácskozásához vezetett.

Túllépve az akadályokon, a háromnapos figyelmeztető tanácskozás alatt bőven adtunk egymásnak muníciót. Mindnyájunk meggyőződése, hogy nincs más megoldás, az emberiségnek a termelőeszközök magántulajdonán nyugvó tőkés rendszer fenntartása kereteiben nincs jövője. Akármilyen is formája, a rendszer megjavítása, humanizálása csak illúzió, mert ezeket mindig szétzúzza a tőkés rendszer alapvető realitása, amelynek egy törvénye van: a bérből élő munkaerő kizsákmányolásán alapuló profit. Avégett, hogy ezt a profitot őrizze, növelje, a létező termelőerőt tömegesen teszi tönkre.

Osztályharcos tapasztalataink szerint a dolgozói ellenállás elkötelezett sokmillióit nem csak az azonnal kicsikarható követelések akarata vezérli. A munkásosztály ezen küzdelmen keresztül erejével kimutatja az emberiség reorientációjának szükségszerűségét, a tőkés rendszerrel való szakítást, és a szocializmusért való harcot tűzi ki napirendjére.

Ez a reorientáció autentikus munkáspártok létrehozását követeli minden országban – sajátos formájuk szerint –, olyan munkáspártokét, amelyek a munkásosztály hatalom-megragadását a 4. Internacionálé forradalmi proletárprogramja alapján biztosítják.

Meg kell erősítenünk azonban, hogy ez nem ultimátum. Értjük, hogy a munkásmozgalom új tengelyen való kialakítása komplex folyamat. Ennek folyamán kell minden történelmi munkásmozgalmi irányzat aktivistái és a dolgozók együttes csoportosulása. Történelmi tapasztalataink alapján ez a feladatunk, az első, a második, a harmadik internacionálé és magának a 4. Internacionálénak a válságai alapján. A forradalmi munkáspártok létrehozása alapvető csakúgy, mint az elméleti és gyakorlati eszközök, mint a 4. Internacionálé koncentrált programja. Amikor nem csupán a gazdasági ellenállás a cél, ilyen vagy olyan követelés, hanem maga a szocializmusért való küzdelem.

3/ Ezév március 24-én, amikor a Covid-19 az összes földrészre lesújtó világjárványra váltott, a CORQI szervezetei ezzel a címmel adtak ki nyilatkozatot: «A csődbe jutott tőkés rendszer és szolgálatában álló kormányok felelősek és bűnösök a koronavírus-járvány terjedéséért!»

Leszögeztük:

“Ezen nyilatkozat írásakor még senki nem ismeri a egész világon nők és férfiak, gyermekek millióit veszélyeztető koronavírus kimenetelét.

Ellenben a pandémiát lehetővé tévő körülményeket, melyek a katasztrofális arányokat eredményezték, a vírus gyors végigfutását a Földön, nagyon is jól ismerik a dolgozók és népek az egész világon.   

Minden a tőkés nagyhatalmak kormányainak, és az összes földrész periferiális/félperiferiális országainak kormányainak évtizedeken át tartó, a nagy multinacionális vállalatok, nagybankok és  spekuláció érdekei szerinti politikai döntéseiből és azok végrehajtásából ered. E politikai döntések az egész civilizációnak a tőkés profit alá rendelése jegyében folynak, a dolgozók osztályharcában kivívott társadalmi védelmi rendszerét számolták fel.

A tőkés kormányok, mondják magukat baloldalinak, haladónak vagy jobboldalinak, politikai döntéseikkel lebontották a dolgozói osztályharcban kivívott szociális védelem rendszerét.

A tőkés kormányok politikai döntései lerombolták és privatizálták a közegészségügyet, likvidálták az orvosok, a kórházi személyzet munkahelyét és kórházi ágyak százezreit, zártak be ezerszámra kórházakat, részlegeket, beteggondozási intézményeket.

A tőkés kormányok politikai döntése fojtogatja az alapvető kutatásokat – tehetetlenné téve a víruskutatást is.

A tőkés kormányok politikai döntése teszi lehetővé a gyógyszeripari trösztök gigantikus profitjának felhalmozását a legalacsonyabb «munkaerőár» révén a jelenlegi, még a legegyszerűbb maszkok, tesztek vagy fertőtlenítőszerek esetében is hiányhoz vezetve.

A tőkés kormányok, mint az USA, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország vagy Kanada kormányainak politikai döntése szervezi Afrika, Latin-Amerika, Ázsia népeinek fosztogatását, amely oda vezetett, hogy a Unicef adatai alapján 3 milliárdnyi emberi lény (a világ népességének 40 %-a) nem jut szappanhoz, de még vízhez se, azaz naponta többször kezet mosni sem tud, hogy a vírus terjedését korlátozza. Azokról a milliárdokról nem is beszélve, akiknek napi egyszeri étkezésre is nehezen telik.

Ezekhez a – hatásaiban drámai – döntésekhez ezentúl hozzáadódnak az új pénzügyi krach társadalmi konzekvenciái. A 2008-2009-es krízis folytatásaként hónapok óta érő  válságot a pandémia felgyorsította és kirobbantotta. Hatalmas elbocsátási hullámhoz vezetett máris a gépkocsigyártásban, a repülésben, a bankoknál, a kereskedelemben és szolgáltatásokban, a textiliparban.” 

(a második rész néhány nap múlva olvasható)