1. Bemutatás
Nagyon rövid kisfilm a
Hétesről : https://www.youtube.com/watch?v=xjl0gxSvk6s
Ózd város az ország észak-keleti részén Budapesttől 160
km-re, Szlovákiától 12 km-re található. Tipikus iparváros volt a szocialista építés éveiben is, amikor a még az 1870-80-as években kiépült vas- es acélgyárat
(szénbányák voltak a közelben) tovább fejlesztették és egy sor nehézipari üzem
és gyár települt oda. Akkoriban, az 1980-as években 40-45 000 embert élt a
városban. A nehézipar egyértelmű áldozata a kapitalizmus restaurációjának, így
ma már csak 32 000 lakosa van a városnak. 2020-ban zárt be a GE itteni
gyára, így megint szélnek eresztettek több
mint 1100 dolgozót, 2021-ben a Johnson Electric
jelentett bezárást (800 dolgozó) és egyetlen utolsó gyár maradt csak, a
Vasmű, az is alig 500 főt foglalkoztat.
Magyarországon nincsenek hivatalos adatok a cigány lakosságról,
így csak becslések vannak (ezek Ózdon a lakosság 40 %-ára teszik), de itt is,
mint sok más elszegényedő településen, biztos, hogy arányuk növekszik.
Az 1880-as években kiépült vasgyár, a korabeli
szokásoknak és mintának megfelelően, lakóépületeket épített a dolgozóknak.
Ezekben ma főleg cigány lakosság él, fokozottan elmaradott körülmények között:
a villany be van ugyan vezetve néhány helyen angol típusú feltöltős
villanyórával, így csak akkor van áram, ha előre ki tudják azt fizetni. A víz
nincs bevezetve, a 2 közkút pedig többszáz m-re van a legtöbb
lakástól. A szemételszállítás is gondot okoz, mert szintén messzire kell, hogy
vigyék az itt lakók, a kukásautó nem megy fel a telepre.
A komfort nélküli ingatlanokat az önkormányzattól bérlik, de a befizetett
lakbérért nem kapnak mást, mint a régi lepusztult házakat, amelyeket meg sem
próbál karbantartani a tulajdonos önkormányzat.
A helyi önszerveződő egyesület elképzelése szerint
javítana az itteniek lakhatási helyzetén, ha az önkormányzat eladná az itt élőnek
a romos, lepusztult lakásokat, kimérné a hozzá tartozó kiskerteket és így az
itt élők saját munkával, illetve adományokból tataroznák a házaikat, fenntartaná
a kerteket – mint az történt is 120 évvel ezelőtt – legalább egy kis
zöldség-gyümölcs termelésre használhatnák. Összességében egy rendezettebb,
humánusabb településkép alakulna ki. Egyelőre az önkormányzat hallani sem akar
erről a tervről, ugyanakkor továbbra sem tervezi az épületek felújítását –
egyébként elég elképesztő, de a szocializmus idején sem vezették be a vizet
nemhogy a lakásokba, de még az utcákba, a házakig sincs kiépítve a víz, az utak
– csatornahálózatról ne is álmodjunk.
Az ózdi szegénytelepekre már korábban is
érkeztek adományok, eléggé közismert az országban az ózdi Hétes-telep
sorsa (pl. Bódis Kriszta munkája), de a mostani kampányt egy 2018-ban a
városba költöző politikai aktivista a Tumenca- Veletek Egyesület
kereteiben kezdte el az itt
élők öntevékenységére, öntudatára, közösségére építve. Budapesten
baráti körben hirdettük meg gyűjtést, ami ruha, ágynemű, konyhai felszerelések,
játékok, élelmiszer, tisztálkodási szerekre terjed ki, de tulajdonképpen
mindenek hasznát vesszük, olykor egész kamion bútort sikerült leszállítani. A
szállítást egyre inkább az adományozók oldják meg. Nagyon fontos tudni, hogy a
gyűjtés kevésbé nehéz, mint helyben az elosztás. Maga a szállítás is drága.Az
ott élőktől nem lehet elvárni, hogy mindenki kiválassza a neki szükséges
dolgokat, hiszen a létbizonytalanságban élők mindent be akarnak gyűjteni „jó
lesz a még valamire valamikor” alapon. Így több, a telepen élő
aktivista együtt alakítja ki a szempontokat és közös álláspont alapján nézi
át és osztja ki a dolgokat.
Felhívásainkra nagyon sokan válaszoltak és szép, tiszta,
hasznos dolgokat küldtek le a telep 56 lakásába (300-350 személlyel, egy részük
bejelentetlen, mintegy fele gyermek. A hétesi felnőttek csak rosszul fizetett
prekárius munkát kapnak, alacsony az egy főre eső jövelem. Szakemberek megfigyelése
szerint a gyerekek élete ”szürke”, így a Covid-veszély idején is már kiemelt
figyelmet kellett rájuk fordítani (közös karácsony, gyermeknap,
múzeumlátogatások, állatkerti kirándulás, stb.), melyet szintén csak az
adományok révén lehet megoldani. Mélyszegénységben, szegregátumban élők számára
kedvezmény, állami, önkormányzati hozzájárulás nincs, a kulturális
intézmények jóindulatára vagyunk bízva – vagy magánházakban kiscsoportban
foglalkozunk pl. a gyerekekkel, illetve a szabadban tartjuk a rendezvényeket. Törekvésünk egy közösségi ház kialakítására minduntalan elbukik.
(S.J.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.