2024. április 26., péntek

2. rész a portugáliai proletárforradalom 50 évvel ezelőtt

 


1974 májusa, portugál szegényparasztok a forradalomban – az Internacionalista kommunista szervezet Portugal c. albuma

A múlt héten elmondtuk, hogy a Fegyveres Erők Mozgalmának (MFA) „haladó” katonasága által 1974. április 25-én végrehajtott puccs, kezdeményezőinek szándéka ellenére, hogyan készítette elő az utat a tömegek felemelkedése előtt, lebontva a Salazar-Caetano diktatúra intézményeit. Milyen akadályokba ütköztek a munkások, a fiatalok, a szegényparasztok és a katonák? Íme egy részlet a Portugál forradalom problémái című brosúrából, amelyet 1974-ben az OCI, az Internacionalista Kommunista Szervezet (a Negyedik Internacionálé újjáépítéséért) adott ki.

A banki alkalmazottak sztrájkőrséget szerveztek a repülőtereken, hogy megakadályozzák a tőkemenekítést. Megválasztották képviselőiket, hogy bizottságokat alakítsanak a banki dolgozók választott küldötteiből. Így követelték a Banco de Portugal dolgozói május 14-én (1974) a vezetőség „megtisztításával” (1) egyidejűleg a bank államosítását. (...)

Kétségtelen, hogy a proletárforradalom folyamatban van. Az sem kétséges, hogy mind a burzsoázia, mind az apparátusok eltökéltek abban, hogy mindent megtesznek a tömegek minél gyorsabb visszaszorítása érdekében.

A Szocialista Párt és mindenekelőtt a Kommunista Párt részvétele a kormányban (...) a tömegek radikalizálódásának és az intézmények elszántságának a fokmérője, hogy közvetlenül kezükbe vegyék a tömegek visszaszorításának feladatát (...).

Az április 25. óta formálódó mozgalom mindenütt csak terjedt és szélesedett, mind a városokban, mind vidéken. A munkások, még a legelmaradottabb és „elmaradottabb” frakcióikban is összefogtak, elűzték a vezetőséget és kidolgozták követeléseiket (6000 escudo minimálbér, 40 órás hét, tizenharmadik hónap, egy hónap fizetett szabadság plusz szabadságpénzzel, a fasiszta vezetők és vezetők elűzése - és gyakran követelték büntetésüket - ; nagyon gyakran a háború azonnali befejezésének követelése (gyarmati háború Mozambikban, Angolában és Guineában - a szerk. megjegyzése), a kontingens visszatérése és „egyetlen katonával, egyetlen fillérrel sem többet a háborúért” stb. (...).Ez a mozgalom bizonyos ágazatokban sokkal tovább megy, és elkezdi támadni a szentek szentjét: a termelőeszközök magántulajdonát, ami azonnal és nagyon spontán módon általános sztrájkhelyzethez vezet.

Amint a követelések megfogalmazódtak, a dolgozók közvetlenül választották meg szakszervezeti képviselőiket a gyűléseken, és sztrájkba léptek, hogy biztosítsák a követelések sikerét. A munkások által választott szakszervezet-barát bizottságokkal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy ezek nagyon gyakran túlmutattak a tisztán szakszervezeti kereteken, és valódi üzemi bizottságok szerepét játszották (...).

Ugyanilyen fontos, és éppen abban a mértékben, hogy a junta (2) aktívan beavatkozik minden választottbírósági konfliktusba, hogy a munkások hajlamosak hozzá, és most már az ideiglenes kormányhoz, különösen annak Munkaügyi Minisztériumához (3) fordulni, hogy elégtételt követeljenek. (...)

Szinte az egész ország sztrájkolt: az építőipari munkások (akik azóta visszatértek a munkába); a textilmunkások (200 ezren); a textilipari munkások, akik közül 2000-en tüntettek Lisszabonban, azt skandálva: „A mi sztrájkunk jó!. Addig sztrájkolunk, amíg elégedettek nem leszünk! Ha nem adnak nekünk 1000 escudo béremelést, kirúgjuk a főnököt!"

Ezek a sztrájkok és a fiatalok, szegény parasztok és katonák mozgósítása, akik véget akartak vetni a piszkos gyarmati háborúnak, összeütközésbe kerültek a PCP és a PS vezetőinek politikájával. Levelezőnk megjegyzi:

„Ez minden forradalom alapvető ellentmondása: az ellentmondás a tömegek által a munkáshatalom szerveivel kapcsolatban megfogalmazott törekvések és követelések, valamint a (munkáspártok - a szerk. megjegyzése) vezetői által táplált illúziók között a junta, az MFA és az ideiglenes kormány között, amelyben az SP és a KP miniszterei egymás mellett ülnek a kapitalista miniszterekkel, akiknek minden erőfeszítése az ellenforradalomra irányul. Egy olyan ellentmondás, amelyet a tömegek csak saját tapasztalataik alapján és egy vezető forradalmi párt felépítésével oldhatnak fel, amely teljes mértékben a forradalomnak szenteli magát.”  

(1) A diktatúra felelőseinek eltávolítása a kormányzat minden szintjén (a szerkesztő megjegyzése).

(2) A junta, azaz a Fegyveres Erők Mozgalma (FKM) katonaságának hatalma (a szerk. megjegyzése).

(3) A munkaügyi miniszter, Gonçalves, a kommunista párt vezetője volt.

Megjelent a Tribune des Travailleurs 2024. 04.24-i számában


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.