Beteg(ek)

A döglődő kapitalizmus betegágyához odagyűltek a rokonok : a Reformszövetség, Patai, az Értéktőzsde elnöke, Bokros Lajos tanár úr - kezükben hervatag csokrok a neoliberalista mezőkön szedett összes gyommal és példamutató egységben kínálják a gyógymódot: csapoljuk le a dolgozók utolsó csepp vérét is, hogy a nagybeteg élete meghosszabbodjék.
1./ egészségügyi csokor: magánbiztosítást (kötelező), versenyt az intézmények között, minden 18 év feletti állampolgár járulékfizetése ;
2./ nyugdíjreform-bokréta : egyéni számlás rendszer, reálérték megtartása nélkül, 13. havi nyugdíj eltörlése;
3./ oktatási csokréta : a «színvonal emelésére» összevonások, a felsőoktatásban is, «fenntartói tanács irányítása alá helyezésük»; verseny a középiskolák között is;
4./ demokrácia-bukéta : települési önkormányzatok helyett járásit;
5./ adózási virágszál: a kör kiszélesítése a minimálbéresekkel (jelképes 10 % !), a a potyautasok kiszűrése és kizárása a rendszerből, az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) és kisvállalkozások adómentességének megszüntetése ;
6./ Piciny kis demagógiacsokor : a fantomcégek költségleírásai lehetőségeinek szűkítése, értékalapú ingatlanadózás, az osztalékadó felemelése az szja határkulcsának szintjére.

Fantáziáljunk egy kicsit a Nagy család esetében. Apuka minimálbéres, anyukát egy hónapja tette utcára a Suzuki, házukat még 10 évig törlesztik (egyre magasabb összeggel). Az 1. sz. csokor annyiban érinti őket, hogy ezután a nagyfiú és az anyuka után is fizetni kell a magánbiztosítást, igaz, az intézmények egymást fogják összetörni heves versenyükben értük ! A 2. bokréta szerint a jövőbeli nyugdíjukra már most keresztet vethetnek, de jelenleg a falun élő nagypapáért aggódnak, aki a 13. havi nyugdíját elveszítve havi 10 %-kal lesz megrövidítve, s ezt már nem tudja kigazdálkodni, különösen nem, ha adót is, egészségügyi járulékot is fizetnie kell(ene). A két kisebb gyerek helyi iskolája megszűnik, át kell járniuk a szomszéd településre (bérletvásárlás, tömegközlekedés, korai indulás, késői érkezés), viszont sokat nyernek az iskola színvonala miatt! A tanárok ugyan még fényképről is haloványan emlékeznek rájuk szülői értekezleten, viszont nem maradnak hülyék : interaktív táblákat használnak! Rövid tanakodás után közölni kellett a nagyfiúval, felsőfokú oktatása az ország túlsó végében nem fér a büdzsébe – akkor sem, ha munkahely közel s távol egy sincs. Felmerült a segélykérés lehetősége. A 4. bukétában megfogalmazottak szerint a járási önkormányzathoz kell benyújtani a kérelmet. Majd 3 hónapos átfutás idő után kijönnek szemrevételezni, hogy a benyújtott iratok tömkelege igazat tartalmaz-e, döntés pedig újabb 3 hónap után. Addig is az 5. virágszál, a 10 %-os « jelképes » adó az apuka minimálbére után... Hallottak a rádióban arról is, hogy fantomcégeket keres a hatóság (nem találja), hogy azok már nem írhatják le költségeiket - ez azért jelentős gyógyír a sebekre -, az osztalékadó felemelésén pedig ők is együtt kacagnak Bokrossal: de jó vicc volt ! Még az értékalapú ingatlanadózás miatt aggódnak egy kicsit, hátha beleesik a kis ház is; a baromfiudvar felszámolását viszont feltétlenül meg kell tenni, mert kisvállalkozásnak minősülve annak adója végképp nem fér a költségvetésbe. Ezután még hosszasan gondolkodtak, nem feledkeztek-e meg valamilyen pluszköltségről (de !).

Elviselhető-e a kizsákmányolás további fokozása? Bírható-e, engedhető-e, hogy a tőke javára, a dolgozók, a munkanélküliek, a fiatalok, az idősek hátrányára oldja válságproblémáit a tőkés rendszer? Emögött az IMF, a Világbank, az Unió áll lehetetlen követelményeivel, a parlamenti pártok ezek utasításait követik! Ne engedjük az elbocsátásokat, reklamáljuk jogos járandóságunkat: munkát, kenyeret mindenkinek! Közös tulajdont, államit és szövetkezetit a válság ellen!
Ott a helyünk mindenütt, ahol a dolgozók érdekében lépnek fel, ne tűrjük, hogy a reformszövetség által pénzelt jobboldal vezessen bennünket! Összefogást! Be a szakszervezetekbe! Toljuk balra őket, követeljük kiállásukat érdekeink képviseletében ! Tüntessünk, hirdessünk általános sztrájkot, ne hagyjuk magunkat nyomorba dönteni!