Tarnac vagy a hatalom fantazmagóriái

(2008.nov.11-én a francia Tarnac falucskában élő anarcho-autonóm közösség tagjain a belügyminisztérium különleges terrorista-elhárító kommandója rajtaütött. A – minden alapot nélkülöző – vád ellenük a TGV (gyorsvasút) elleni merénylet tervezése, állítólag az FBI adatai alapján ( !). A közösség Tarnacban egy kis élelmiszerboltot tartott fenn, ebből élt. Tarnac lakosai a letartóztatást követő napokban az őrizetbevettek támogatására bizottságot hoztak létre; a francia társadalom haladó rétege azonnali tiltakozásba kezdett. A hatalom paranoiás félelméből eredő vádak hazugnak bizonyultak, ma a megvádoltak, egyikőjük kivételével, szabadok.)

LE MONDE 09.01.20. 09h13
(fordítás)
Gabrielle Hallez
A 2008. nov. 11-i őrizetbevételem után kerültem vizsgálati fogságba és bírói felügyelet alá. Ma a 9 letartóztatott közül egyedül Julien [Coupat] maradt letartóztatásban, szabadonbocsátása várható. Jan. 16-án Yildune-t [Lévy] engedték el, azóta megint csak várni kell, az ügy kifulladása lassú.
A történet azonban legalább felhívja a figyelmet a hatalom rögeszméire: legázolni mindenkit, aki szerveződik és a normákon kívül él. Nem egyedüli ez a história, ami velünk történt, másokkal is megesett és megeshet.
6h40: fegyvert fognak rám az ágyamban. Csuklyás férfiak, antiterrorista különítmény (SDAT) üvöltözve fegyvert keres. Egy székhez bilincselve várom a házkutatás végét órákon keresztül. Ha veletek történne mindez, tudjátok meg: elviszik az összes informatikai felszerelést, a fogkefét DNS-mintavételre, a lepedőt, hogy megtudják, kivel alszotok.
Újságírók szállják meg a falut, az akcióban levő rendőrség előadásáról senki sem maradhat le. Impozánsak a belügyminisztériumi eszközök a terület biztosítására, 150 kámzsás zsaru tevékenykedik! A sajtó jelenléte logikus, hozzátartozik a módszerhez.
Aztán autóba tesznek, irány: Paris-Levallois-Perret. Cella állandó kamerázással, 96 órás őrizetbevétel, természetes fény nélkül, nem tudom, hány személyt vettek őrizetbe, azt se, miért tartóztattak le.Sorozatos kihallgatások. Egyszer 8 órás, szünet nincs. Rossz viccek, nyomásgyakorlás, fenyegetések: «Anyád a tizedik letartóztatott a Tajga-művelet keretében», «Sosem látod viszont a lányodat». Mindenről kikérdeznek: «hogyan éltek? Hogyan étkeztek? Miről írsz? Mit olvasol?», vallomásokat akarnak a fantáziájukban elképzelt terrorista sejtről. A törvényszéki rendőrség egy tisztje közli velem: «ellenségek vagyunk». Lehet, de soha nem volt titkos sejtünk «főnökkel» és «jobbkézzel».
Egy csendőr felolvas egy nov. 10-én kiadott németországi közleményt, mely antinukleáris szabotázsról beszél. A SDAT jelentésében is szerepel, feltűnik az újságokban, aztán elfelejtődik.
3 nap múlva egy ügyvéd jöhet asszisztálni az antiterrorista procedúrában. A 3 nap alatt semmiről sem tudsz, csak amit a rendőrök mondanak, hazugságokat vagy semmit. Az ügyvéd megjelenése valóban megkönnyebbülés, végre megtudhatok valamit a lányomról és a külvilágról. A faluban bizottságot szerveztek támogatásunkra a letartóztatásunkat követő első napokban.
Aztán a bírósági fogda. Kafkai képek, kanyargó labirintus, végtelen szürke és nedves folyosó, többszáz ember összezsúfolva. Az új földalatti antiterrorista szárnyban helyeznek el. Aztán a börtön.Fleury-Mérogis – a legnagyobb Európában. Dögevők őrzik, varjak, patkányok. Manon (Gilbert), Yildune és én különösen őrzött személyek vagyunk, különleges biztonsági intézkedésekkel: éjjelente kétóránként felébresztenek bennünket, a lámpa mindig ég, intenzív és ismételt motozás, a személyi különösen megalázó, hideg és undorító élelem – a börtön mindennapjai arra, hogy megtörjék az embert. A baszk politikai foglyok ugyanezt viselik el Fleuryben, Isa is, aki majd egy éve fogoly egy antiterrorista ügyben [azzal gyanusítják, hogy 2007-ben egy párizsi rendőrkapitánysági autómentő alá robbanóanyagot helyezett el]. Szerencsés körülmények folytán Manon és én elég gyorsan kikerültünk. A szerencsés körülmények: fehérek vagyunk, középosztálybéliek, volt lehetőségünk tanulni; és a támogatóbizottságnak köszönhetően. A politikai klíma is kedvező, pl. a redőrség izomgyakorlata egy kollégiumban nem maradt észrevétlen a közvélemény előtt.
Mondom "gyorsan", azokhoz a megelőző őrizetbevételekhez képest, melyek többsége hónapok, évek óta tart. Akik számára soha nincsenek «szerencsés körülmények», legtöbbjük a rendőrök és bírók számára gyanús emigráns. Ami kint nem esik meg, itt igen. Találkozunk velük, szolidaritás kötődik a közös sors valóságában. Ahogy a társadalmi helyzet radikalizálódik, egyre több embert kényszerítenek represszió és fogvatartás elviselésére. Egyre több a külvárosi razzia a sztrájkolók és a szociális mozgalmak tüntetésein résztvevők összefogdosására.

Végül, lehet, hogy a börtön lesz azon ritka helyek egyike, ahol Sarkozy által rettegett egyesülés létrejön: "Ha kapcsolódnak a diákok és a külvárosok, minden lehetséges, ideértve egy általános robbanást is", mondta 2006-ban.
Gabrielle Hallez, a Tarnac-ügyben őrizetbevettek egyike