Lehet új világrend

A Kossuth Klub nagy előadója zsúfolásig megtelt a Szociális Charta első, egyben évnyitó konferenciájának részvevőivel, január 24-én szombaton, amely "Az új világrend ígérete, avagy élet a romokon" címet viselte.
Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnökének -széles baloldali összefogást szorgalmazó - megnyitója után Róna Péter közgazdász, Krausz Tamás történész, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Elisabeth Guathier francia politikus előadása - majd az előadásokat követő hozzászólások - a gazdasági világválság várható társadalmi és gazdasági következményeire, megoldására, illetve a fenyegető szélsőségek elhárítására keresték a választ.

Abban valamennyien egyetértettek, hogy már a rendszerváltásnak nevezett traumát is a világon akkor végigsöprő válság idézte elő. A kényszerítő körülmények között létrejött váltást a társadalom akkor sem érezte magáénak. Az előző függést felváltotta egy új világgazdasági függőségi viszony, amelyben egy félperifériás, bérmunkára épülő, gyarmati modell jött létre. Ennek következtében mára súlyos elszegényedés, kulturális hanyatlás következett be, új típusú elit-uralom körülményei között.

Ez a válság - eltérően több ezt megelőzőtől - magával hozta a tőkés magántulajdon válságát is. Ma jól érzékelhetően sem a kapitalizmus, sem a piacgazdaság nem működik.
Miközben láthatóan számos - tőlünk nyugatabbra lévő országban - a többszektorú gazdaság erősítésére tesznek kísérletet - addig nálunk továbbra is az agyonprivatizált struktúrán a régi klisékben gondolkozik a teljes politikai osztály és a makro-közgazdász elit nagyobb része.
A mélyülő válságot fenyegető társadalmi jelenségek kísérik. Megerősödtek a kirekesztő, rasszista kilengések, a tömegekben nő az affinitás a szélsőjobbos hívó szavakra. Eközben egész Európában - így itthon is - a liberális bal kiszorul az események befolyásolásából.
Egybehangzóan megállapították, hogy megoldást csak a nemzetállamok ellenőrzése alatt működő integráló gazdaságpolitika jelentheti, amely felügyelete alatt tartja a globális tőkét, egyben a többszektorú gazdaság visszaállítására építve megoldja a foglalkoztatás gondjait és a társadalmi termelésben az önszerveződő munkaszervezetekre is építve, az önellátást helyezi előtérbe. Hangsúlyozták, hogy nem csak a globális piacra termelve, hanem a belső, kölcsönös szükségletekre is elő lehet állítani javakat.
Egybehangzóan elutasították Bokros Lajos újabb javaslatát, de más, kizárólag a tőkés érdekekre épülő un. gazdaságélénkítő terveket is.
Tarthatatlannak nevezték, hogy miközben a konjukturális időszakok hasznain a tőke nem hajlandó osztozni az emberekkel, viszont válság idején az összes veszteséget a társadalmak tagjaira hárítja. Ezért arról döntöttek, hogy meghatározzák azt a szociális minimumot, amit a válság kezelés körülményei között is meg kell követelni az államtól. Ennek fedezete az egyes társadalmi csoportok és tőke arányos közteherviselése legyen. Ezt viszont kikényszeríteni csak erővel, széles baloldali összefogással lehet. E mellett szükséges, hogy Európa államainak proletariátusa is felismerje a közös érdeket. Igazán hatásos megoldást az hozhat, ha Európa népei egyetlen mindent elsöprő mozgalomban kikövetelik saját kormányaiktól a helyes cselekvést a globális tőke megrendszabályozására, ami egy új, igazságos világrend alapjait rakhatja le.

Czöndör Gyula
a Charta titkára