Nemzetközi információk 343.sz.

2009.júl.1.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja



Tartalom:

Számadás a 16. genfi találkozóról «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének védelmért» (folyt.)
Alan Benjamin, a San Francisco-i Union Locale végrehajtó bizottsági tagja (AFL-CIO): «A General Motors-UAW egyezmény és a “G20 világpaktuma a munkahelyért”».

Franciaország: országos kampány keretében «az elbocsátások megtiltásáért szervezendő egységmenet» érdekében 20 vállalattól 37 dolgozó gyűlt össze Echirolles-ban és felhívást közöl.

Peru: több mint 100 paraszti és szakszervezeti vezető írta alá a Városi és vidéki dolgozók pártját megalapító kongresszusi nyilatkozatot. «Le a kormánnyal, mely a nemzetet eladta! Minden hatalmat bíró szuverén nemzeti alkotmányozó gyűlést!»

Fülöp-szigetek: Paul Yu dolgozói nemzetközi szolidaritásra hívnak.



Genf, jún.6.: a Nemzetközi Egyetértés XVI. találkozója az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségéért

61 aktivista 18 országból. Ugyanebben az időben valóságos államcsíny készülődik az ILO rendes évi ülésén a munkásmozgalom integrálására a «Munkahelyért paktumba», a G 20 döntésének megfelelően.

Alan Benjamin, a San Francisco-i
Union Locale végrehajtóbizottsági tagja (AFL-CIO)

A General Motors-UAW (1) egyezség és «a G 20 világpaktuma a munkahelyért»

Kedves Elvtársaim!
Örülök, hogy itt lehetek szövetségem 150 szakszervezete és 75 ezer tagja, a Union locale elnöke, Mike Casey és végrehajtó igazgatója, Tim Paulson képviseletében.

Az elmúlt 5 hónap alatt a mi Union Locale-unk az egész USA-ra kiterjedő kampányt folytatott, hogy a kormányt kötelezze a bankok helyett a dolgozók és megmentésére. Felemeltük szavunkat a Kincstár és a Szövetségi Tartalék 4 ezer milliárd dolláros utalása ellen, mivel az AFL-CIO adatai szerint közel egymillió dolgozó veszítette el munkahelyét havonta az utóbbi 7 hónap alatt, munkáscsaládok millóit lakoltatták ki lakástörlesztésük folytonosságának hiányában és felbecsülhetetlen azok száma, kik elveszítették egészségbiztosításukat.

Kampányt folytatunk, hogy követeljük az autóiparban az összes elbocsátás leállítását és követeljük, hogy az összes közszolgáltatást érintő költségvetési megnyirbálás szűnjön meg; a spekulánsok és háborúcsinálók zsebébe vándorolt pénz visszakerüljön a dolgozók megmentésére és hatalmas munkahelyteremtő program létesítésére.

Megismételjük, hogy legégetőbb követeléseink elérésére ma szükség van erős és független szakszervezetekre, hogy harcoljanak tagjaik érdekeinek megvédéséért és fejlesztéséért – ami ellentétes a tulajdonosi réteg vállalatainak «versenyképessé tétele» segítésével a recesszió eme súlyosbodó periódusában, mely a világválság felé visz egyenesen.

Teljesen természetes, hogy a mi San Francisco-i Union locale-unk elfogadta a részvételt az itteni közös munkában, elősorban azért, hogy aláhúzzuk: a szakszervezeteknek őrizniük kell a kormánnyal és a munkáltatókkal szembeni függetlenségüket, aztán pedig azért, hogy figyelmeztessünk az úgynevezett «Világpaktum a munkahelyért» ügyében, ami a G20 csúcstalálkozó keretei között született az IMF, a Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet aktív közreműködésével.

Az USA-ban a közelmúltban megkötött egyezség a Chrysler és a General Motors megmentésére fellebbenti a fátylat arról, mit is jelent a valóságban a Világpaktum a munkahelyért, ami az ILO csúcstalálkozója középpontjában lesz jún-ban.

Munkacsoportot nevezett ki az Obama-adminisztráció az autóiparban Steve Rattner, egy befektetési bank felelőse pásztorbotjával, hogy restrukturálja az autóipart annak versenyképesebbé tétele érdekében. A másik cél, legalábbis deklarálva, a munkahelyek megőrzése.

Rattner csoportja rögtön munkához látott. Rattner elmagyarázta, hogy meg kell szüntetni az autóiparban több tízezer munkahelyet, be kell csukni egy tucat üzemet, likvidálni a szakszervezetek kollektív szerződését és az új G.M és Chrysler vállalatoknál kötelezni kell a nagyobb fokú kizsákmányolásra. Ha mindez megvalósul csőd nélkül, annál jobb, ha nem, akkor jöhet a csőd és a restrukturáció, de nagyon gyorsan.

Ehhez kellett Rattner szerint, hogy a UAW közvetlen felelősséget vállaljon a munkahelyek megszüntetésében, a munkakörülmények lerontásában… és elmenjen addig is, hogy a szakszervezet maga működjön közre saját magának a lerombolásában is.

Ahogyan tudjátok, Ratnernek sikerült — legalábbis pillanatnyilag. A UAW vezetése elfogadta a «Nemzeti paktumot a munkahelyért» és aláírt a Chryslerrel ápr. 30-án, a GM-mel május 28-án, ami nemcsak az autóipari bérből élők számára halálos veszély, hanem az egész amerikai és a világ munkásmozgalma számára is.

Nem véletlen, hogy a Gépkocsigyártók Szövetsége (munkáltatók) és az Autóipari szállítók Európai szövetsége - mindketten az ILO csúcstalálkozójának résztvevői a munkahelyek világválsága ügyében - viharosan üdvözölték a UAW egyezségeit, mint példát, melyet követni kell az egész világon. (2)

Mit tartalmaznak ezek az egyezségek a GM-mel és Chrysler-rel?

A szakszervezet lemondott arról a 20 milliárd dollárról, mely a GM nyugdíjasai betegbiztosításának tulajdona – cserébe a munkásrészvényekért, ami a szakszervezetet tulajdonossá teszi a GM-ben kb. 17,5%-kal. Ami a Chryslert illeti, a munkásrészvények elérik az 55%-ot (3). A valóságban ezen részvények értéke gyakorlatilag nulla ebben a pillanatban. A két gépkocsigyártó a csődtörvény 11. fejezete védelme alatt áll (4) — sok szakértő látja úgy, hogy a válság mélyülésével az «új» társaságok csődbe fognak jutni. Valamint a csődeljárás alá tartozó GM-mel és Chryslerrel el fog tűnni a nyugdíjasok betegbiztosítása is - a VEBA néven ismert betegbiztosító hamarosan kimerül és maga mögött hagy 377 000 GM-nyugdíjast és 78 000 Chrysler-nyugdíjast betegbiztosítás nélkül. Ha egy GM-nyugdíjasnak dialízisre van szüksége, mire fog szolgálni egy üres fecnit érő részvény?

A szakszervezet szintén lemondott évi 1,2 és1,3 milliárd közötti összegről a béreket és szociális juttatásokat illetően a GM-nél 5 éven keresztül. Szintén elfogadta ennek az új szerződés érvényessége alatt záradékként a sztrájkjogról való lemondást.

Még rosszabb, a szakszervezet elfogadta 17 gyártóterület bezárását a GM-nél és 21 000 munkahely likvidálását, ami 40 ezerre csökkenti a dolgozói létszámot. A Chryslernál kb. ugyanez történik.

Megőrizni a munkahelyeket, munkahelyteremtés? Tragikus vicc. Arról van szó, hogy szerződés jött létre a munkahelyek megszüntetésére és a kizsákmányolás fokozására (hogy Larry Christensent idézzük, a nyugdíjasok bizalmiját...), mindez a Munkahelyek védelméért paktumban. Valójában ez «fegyveres támadás» a nyugdíjasok betegbiztosítása ellen, hogy a UAW egy másik tagjára hivatkozzak.

Az egész a UAW vezetésének belegyezésével zajlott. A «korporatizmus» legförtelmesebb formája, legvégső fomája az IMF-nek, a Világbanknak és a Kereskedelmi világszervezetnek oly kedves «munkavállaló-munkáltató kooperáció».

Nem, a szakszervezeti mozgalom szerepe nem abban áll, hogy a munkáltatók partnert kapjanak, sem pedig a vállalatokat «versenyképesebbé» tegyék a világgazdaság keretében.

Beszéltek «megosztott áldozatokról» a GM-nél. Ez nem igaz: a munkavállalóktól azt kérik, hogy a válság, melyért nem ők a felelősök, összes terhét, a munkahelyek elvesztését, a bércsökkenést, megcsonkított szerződést viseljenek el és Steve Ratner, Obama elnök mindenható automobil-nagyfőnöke biztosítja, hogy JP Morgan Chase és a Citibank gyorsan megkapja pénzét, 6 milliárdot, ami nekik jár a restrukturációs terv fejében. Nem értéktelen részvényeket kaptak.

Ezért kéri a San Francisco-i Union locale speciális gazdasági válság-bizottsága a 3 óriás gépkocsigyártó államosítását, s a munkavállalók és a lakosság képviselőinek tanácsa általi működtetését. Azzal, hogy minden elbocsátást megakadályozzon, visszaadja az elbocsátottak posztját a Dolgozók országos megmentési terve keretében. (5)

Hogyan regáltak a szakszervezeti tagok a Chrysler- és GM-egyezségekre?

«Késsel a torkukon» szavaztak. A procedúra sebtében zajlott, a szakszervezeti vezetők, a média, és az új elnök azt állították, ha elvetik a tervet, egyszerűen eltűnik mindkét autócég. Mindenkit elbocsátanak és a szakszervezetnek is ez lesz a halála.

A GM dolgozóinak azt mondták, hogy 47 000 munkahely szűnik meg ez esetben. Ha elfogadják, meg lehet menteni. Május 29-én így a UAW vezetői bejelenthették, hogy az 54 000 dolgozó 74 %-ban elfogadta a szerződést és 26% ellene van. (A Chryslernél egy hónappal korábban 89% mellette és 11% ellene).

Jún. elsejével, alig egy hónappal a szavazás után a GM csődeljárása megkezdődött. 47 000 ezer munkahely likvidálása helyett 21 000 szűnt meg.

A Chrysler-nél hasonló szélhámosság történt. Itt sosem beszéltek bezárásról, ha a szerződés életbelép. A dolgozók elhitték, hogy a koncessziók cseréje révén nem is lesz, de már a szavazás másnapján bejelentették, hogy az üzembezárások részét képezik a tervnek, holott erról egy szó sem esett a dolgozók által jóváhagyott egyezségben.

Ez a két, a tárgyalási procedúrán esett súlyos erőszak miatt valószínűleg létezik törvényi, és nem csak politikai út az egyezségek reviziójára, hogy a szakszervezet kivonulhasson az egyezségekből.

Alá kell azt is húzni, hogy az igennel voksoló dolgozók nagy arányban nem értettek ugyan egyet, de úgy érezték, nincs más választásuk, hogy ha nem így tesznek, mindent elveszítenek – ami gyalázatos dolog.

A dolgozók haragja nő. Jún. 1-én GM csődja napján Lansing Michigan-ben a UAW 300 tagja kiment az utcákra. Brian Fredline elnök a gyűlésen azt mondta: «A mi missziónk a tagok képviselete, nem a vállalat irányítása», a transzparensen pedig ezt láthattuk: «Ma az autóipar, de kikre kerül sor holnap?» (International Herald Tribune, 2009.jún.4).

Az összes dolgozó érintett lesz az USA-ban és nemzetközi téren is, ha a következő ILO-csúcs a munkahelyek válságáról ezzel a szélhámossággal zsebében kivágja magát és a GM-Chrysler-modellt példaként használja fel a Világpaktum népszerűsítésére.

Igen, harcolni kell és keményen, de sem az autóipari dolgozók, sem az USA munkásmozgalma nem mondta ki az utolsó szót.
A dolgozók minden bizonnyal a sztrájkot tiltó záradéknak opponálni fognak csakúgy, mint az Obama munkacsoport által kötelezett kizsákmányolási körülményeknek. Ezért folytatjuk a kampányt, hogy a UAW vonja vissza aláírását a munkásellenes egyezségről. Ahogy mondják az USA-ban «Amíg nincs vége, addig folytatódik.»

Megjegyzések
(1) az autóipar bérből élő dolgozóinak szakszervezete.
(2) 2009.máj.22-i ILO-sajtóközlemény.
(3) Amikor kormány- vagy munkás «részvényesekről» beszélünk: a szakértők jelzik, hogy a GM Government Motors tulajdonos most az USA kormánya lett a 60 %-kal (nem kell elfelejteni, hogy a kanadai kormánynak is van 12,5%része). De Obama csoportja kezdettől világosan tudtunkra adta, hogy a kezébe veszi az irányítást a magántőkére bízva (a Chryslernél a Fiat menedzsere a vezető, még ha a Fiat csak nagyon kevés részvénnyel is bír).

(4) A csődtörvény 11. fejezete lehetővé teszi egy vállalkozás újraszervezését, általában egy partner bevonásával.

(5) E bizottság: « Egyetlen elbocsátást sem az autóiparban » dokumentumából
«Steven Rattner munkacsoportja utolsó lehetőségként a csőd elkerülésére olyan struktúrát kínál, mely részvényeket ajánl kinnlevőség fejében. A terv «ellenőrzött csőd», mely célja a UAW szakszervezet megsemmisítése. (…) A szakszervezet a pénzügyi intézmények partnereként részt kell vegyen az ipar megszüntetésében, a dolgozók és saját maga tönkretételében. A többségi tulajdon sem az államnak, sem a szakszervezetnek nem ad lehetőséget a munkahelyek megmentésére. (…), ráadásul erre a WEBA szolgál befektetésként (..) A Chrysler üzemeit nagy számban Mexikóban helyezik át. Kormányhiteleknek kellene stabilizálni a munkabéreket, a szerződéseket, a munkahelyeket. Ez lenne az ideális pillanat arra, hogy termékváltást hajtson végre gyors és megújuló energiafelhasználó tömegközlekedés irányába. Ha mindez nem következik be, akkor köztulajdonba kell venni. Több mint 500 szakszervezeti felelős és aktivista levelet küldött Obamának ezzel a kéréssel:
Nem a dolgozók felelősek a válságért, hanem azok a ragadozó munkáltatók, akik nem ismernek határokat, melyek kezébe adta a kormány a gazdaságot, s a népesség és a környezet érdekeivel mit sem törődnek. A szakszervezeteket azért hozták létre a dolgozók, hogy érdekeiket megvédjék ezektől a ragadozóktól, a velük szemben támasztott kormányzati és munkáltatói igények a zsarolás kategóriájába tartoznak. Ez a sokkterápia a bérből élők ellen a félelem és a biztonság hiányányak légkörét teremti. Egyetlen elbocsátást sem! Ha a kormány képes volt pénzt találni a bankok megmentésére, találjon erre is!»

Franciaország

Kampány “ az elbocsátások megtiltása érdekében szervezendő egységmenetért ”

Egyhangúlag elfogadott felhívás
ECHIROLLES-i találkozó, jún.27.

Az elbocsátások megtiltása érdekében szervezendő egységmenetért a 2. konferencia keretében azért gyűltünk össze, hogy a Caterpillar 10 dolgozójának jún. 8-i felhívására válaszoljunk.
A helyi polgármesteri hivatal kölcsönzött helyiséget számunkra Echirolles-ben, ezen a munkástelepülésen, ahol a Caterpillar több száz, elbocsátással fenyegetett dolgozója él családjával. Monsieur Renzo SULLI polgmester eme gesztusát nagyra becsüljük, úgy értékeljük, mint szolidaritásának kifejezését.
Ma 37 dolgozó 20 vállalattól van jelen (a zárójelben lévő számok a megyék jelzése - a ford.):
AMADEUS (06), AEROPORT de Paris (93), ARCELOR MITTAL et ASCO METAL (57) BGI FACOM (39), BTP AM (06), CARBONE SAVOIE (69), CATERPILLAR (38), CERIC AUTOMATION (21), CGMV dockers (83), CONTITECHANOFLEX (69), CONTINENTAL (78), GEMS (78), GIVAUDAN LAVIROTTE (69), NEO SECURITY G4S (06), PEUGEOT (70), REXOR BOSH (69), SA EVIAN (74), SANOFI AVANTIS (94), ST GOBAIN (71), THYSSEN (57), EVS-AVS de Boissy (94).

51 vállalat dolgozói támogató üzenetet és választ küldtek:
ABB 95, AIA (Aéronautique) 83, AIRBUS 31, AIRBUS 44, ANTIX 06, ARCELOR MITTAL 57, ARKEMA 04, ASCOMETAL 57, ATOS ORIGIN 92, CANSON 07, CEGELEC 35, CHANTIER NAVAL STX 44, CNRS NANCY 54, CONTINENTAL CLAIRVOIX 60, CUMMINGS 29, DCNS TOULON 83, DELPHI 17, FAURECIA ECHAPPEMENT 25, FUJI AUTOTECH 25, GFD 25, GOODYEAR, SFG 80, INSTITUT ROUSSY 94, ISOVER 71, LATECOERE 32, LINPAC (13), MANITOU 44, MEUNIER 29, MICHELIN 71, MOBALPA 74, MOLEX VILLEMUR 81, OMNIUM FINANCE 31, PAPETERIES DE LA SEINE 92, PAPETERIES MALAUCENE 84, PSA SOCHAUX 25, RENAULT CHOISY 94, RENAULT SANDOUVILLE 76, RENAULT TRUCK 01, RFI 75, SACRED 28, SAGEM COMMUNICATIONS 78, SCHNEIDER ELECTRIC 95, SEVA 71, SGCC 92, SIECMI 29, SODEMECA MICHELIN 59, STP CANNES 06, THALES 31, THYSSEN 57, VALEO TELMA 95, VEOLIA 94
Közszolgálati dolgozók és megyei ill. helyi bizottságok is küldték támogató nyilatkozatot.

Vita
Mióta a tízek megtették felhívásukat, a helyzet még inkább súlyosbodott. Csak ápr-ban 22 600 elbocsátás és 90 000 feliratkozás a «Munkahely-pólusokba» (hivatalok munkahely keresésére). Szeptemberben ehhez hozzájön még 600.000 fiatal. Az utolsó 3 hónapban 35 nagyvállalat jelezte elbocsátási szándékait, nem számolva a kicsiket és közepeseket. A közszolgálatban – kórházakban, társadalombiztosításban, stb… – ugyanez a helyzet, elbocsátások ezreit programozták. Százmilliárdnyi euróról, banki hitelekről döntött a kormány, mely ma 2009-ben az eladósodottsággal szemben 32.000 munkahelyet szüntet meg a 2008-as 28.000 után.
Szimultán módon javasolni merik 63 és fél évről 67 évre a nyugdíjbavonulás emelését, holott az elbocsátások megsokszorozódtak, és sokezer munkakölcsönzőtől érkező áll az ajtóban.
A dolgozók és szervezeteik mindenütt harcolnak és verekednek, keresik a leghatékonyabb módszereket. Az akarat megvan, de mindnyájan szembetaláltuk magunkat egy problémával. Ahogy a Caterpillar 10 embere mondja: «Arra leszünk ítélve, hogy mindenki csak annyit tegyen, hogy a saját vállalatànál a legmagasabb kárpótlást igyekezzen elérni?»
Számunkra bizonyos, hogy ha a pártok - a PC, PS, NPA, LO, PG – felhívnak az elbocsátások elleni egységmenetre, támaszkodva a sokszáz bizottságra és a sok tucat, saját párttagjaik állásfoglalására, a köz- és magánszféra alkalmazottai válaszolni fognak rá.
Konstatálnunk kell, hogy annak ellenére, hogy az elbocsátások elleni egységmenetre a dolgozók között megvan az igény, az említett pártok még mindig haboznak. A legtestvéribb módon tesszük fel ezen pártokban található elvtársainknak jogos kérdéseinket:
A komm. párt delegációt szándékozott küldeni, hogy a Függ. Munkáspárttal együtt kidolgozza a többi pártokkal együttes gyűlés összehívását, azonban a továbbiakban nem adott életjelt magáról. A döntésnek megfelelően azonban a komm. párti küldöttek letették az elbocsátások megtiltására vonatkozó törvénytervezetet a közös menetre való felhívás nélkül. J.C. Sandrier képviselő nem mutat rá a lényegre, mikor az UMP-hez fordul: «semmi rizikót nem vállaltok, végül is többségben vagytok (…)»?
A PS Martine Aubry megszólalásában botrányt jelent: « Az államnak kell bizonyítani (…)»
Az NPA: «(…) egyetlen cégnél sem merül fel az elbocsátások megtiltása (…). Elszigetelten, a dolgozóknak nincs más választásuk, mint a lehető legkevésbé rossz szociális eredményért harcolni, a legjelentősebb végkielégítést, és a munkáltató által bejelentettnél kevesebb elbocsátást elérni.»
Mi azt véljük, feladatuk abban állna, hogy mellettük legyünk az elbocsátások ellen, a közös menetben.
Ezeknek a pártoknak a vezetői elutasítják az elbocsátások megtiltásának jelszavát és a közös menetet. Ugyanakkor a dolgozókat „bakkecskeugrás” akciónapra (epizodikus mozgósítás – a ford.) szólítgatják újra.
Következmény: a legkevesebb elbocsátást sem akadályozzák meg. Egyre több van. A tendenciát nem fordítják meg.
Megvitattuk a «végkielégítés» témáját is, a «kísérő intézkedéseket». Senki nem gondol arra, hogy a végkielégítésekre nemet kell mondani. De csak ez az egy lehetőségünk van?
Azt gondoljuk, a feladatunk az, hogy informáljunk. Azzal, amit a Kuhn-Nodet fémipari üzem volt CGT szakszervezeti delegátusa mondott el. Az alkalmazottak 40.000 euró végkielégítést kaptak. 142-en elvesztették munkahelyüket. Két és fél évvel később a Kuhn-Nodet óriási többsége tökéletesen kiegyensúlyozatlan szituációban él, tönkrement. A munkahelyek fenntartása a túlélés kérdése! Az amerikai Timken-csoport munkásai sztrájkba kezdtek az igazgatás intézkedései ellen, mely 22 ezer euróért, plusz a munkában töltött évek utáni ezer eurós összegért akarta az elbocsátásokat és a nagy többség ellene szavazott.
Ismét javasoljuk a prátoknak: «a tények magukért beszélnek, a munkáltatók folytatják! Ne habozzatok, egységet kell létrehoznunk, ne hagyjunk szabad kezet a kormánynak és a tőkéseknek! Szervezzük meg az egységes menetet!».

A caterpillari tízek így ítélik «ha a PS, PCF, PG, NPA, LO vezetői nem változtatnak, szervezzük meg mi maguk a párizsi menetet! Lehetne a jövőbeli közös egységmenet kezdete!».

Tehát javasoljuk: okt. 3-án gyűlés Párizsban, első lépésként az elbocsátások megtiltását követelő egységmenet érdekében.

Szept. 5-án a küldöttek találkoznak a módozat megbeszélésehez.

Addig is az összes dolgozóhoz, fiatalhoz fordulunk:
Ismertessétek a caterpillari tízek felhívását! Szervezzétek meg a bizottságokat az egységmenetért! Forduljatok a pártok vezetéséhez és ösztökéljétek őket a csatlakozásra!

Kapcsolattartás:
Gérard Luiggi: gluiggi@aol.com

Peru

«A dolgozók felszabadítása saját maguk által valósul meg»

A Városi és vidéki dolgozók pártja alapítókongresszusának
kiáltványa

Több mint 100 szakszervezeti vezető, paraszt és dolgozó – az ország különböző politikai szervezeteitől – elhatározta, hogy a mai napon megalakítja a Városi és vidéki dolgozók pártját, ekként kikristályosítva több éves munkánkat. A munkásosztálynak szüksége van politikai eszközre, hogy a tőkés kizsákmányolás láncát széttépje, megszabadítsa az emberek millióit hazánkban s a világban a szegnységtől és marginalizálódástól.

Peru az imperializmustól elnyomott ország, nemzetének léte is fenyegetett. A központi feladat az, hogy megszabaduljunk ettől az elnyomástól. A probléma az, hogy az egyetlen osztálynak, mely vezetni tudná a felszabadításért vívott harcot, a többségében a CGTP-ben tömörült szervezett munkásosztálynak szüksége van saját politikai pártjára. A pártot maguknak a dolgozóknak kell létrehozniuk. Amit ma teszünk, az élet méltóságának reményében és abban a bizonyosságban tesszük, hogy a városi és vidéki munkásosztály készen áll elkötelezni magát pártjában a hatalom megragadására.

Megtettük ezt a lépést, mert bizonyos, hogy a dolgozók és a lakosság többsége nem viseli el többé a kizsákmányolást, a visszaéléseket és nyomort, hogy minden alkalommal több és több marginalizált dolgozó veti magát bele ebbe a küzdelembe követelései eléréséért, de nincs párt, mely kijelölné a győzelem útját, a hatalom útját. A dolgozók és a nemzet megállapíthatta, hogy a pártok, melyek az ő képviseletüket hangoztatják, nem adnak választ elvárásaikra, reményükre.

Új pártot alapítunk azzal a meggyőződéssel, hogy a dolgozók belefáradtak a demagógiába, amit a szakszervezeti vezetők használnak pillanatnyi céljaik vagy a voksok elérése érdekében anélkül, hogy őket magukat a döntések közlébe is engednék.

Elkötelezzük magunkat a dolgozók pártja létrehozására, hogy megvédjük a szakszervezetek, a paraszti és népi szervezetek és elsősorban a CGTP függetlenségét szemben az imperializmussal, a kormánnyal, mely integrálni akarja a «kormányzási egyezménybe» a «párbeszéd-bizottságokat» és egyéb kollaboráns megoldások révén.

Saját forrásainkból építjük a pártot, aktivistáinak szolidáris erőfeszítésével. Elvetjük az imperializmus morzsáit, melyek beszivárognak szakszervezeteinkbe és politikai pártjainkba a civil- és alapítványi «tervek» révén, a «nemzetközi támogatást» és más, a multinacionális vállalatok és imperialista kormányok kreálta formákat, melyek arra szolgálnak, hogy a vezetőket korrumpálják, a dolgozók érdekei elleni politika vitelére ösztökéljék és a szervezeteket megosszák.

Elkötelezzük magunkat a Városi és vidéki dolgozók pártja létrehozására, hogy segítsük az antiimperialista front kovácsolását, a helyi népi gyűlések és az országos népi gyűlés megszületését, hogy hozzájáruljunk a nemzeti front megerősítéséhez az életért, a szuverenitásért és valódi nemzeti harci egységért.

A pártépítésre azért vállalkozunk, hogy a dolgozókat segítsük küzdelmükben munkahelyük megvédésében és ezért üdvözöljük a SIDERPERU dolgozói szakszervezetetét, mely a GERDAU imperialista multinacionális cég elbocsátási hullámával, az üzembezárásaival szembeszállva a kormánytól követeli a Siderperu államosítását, amit a DOE RUN-nal is meg kell tenni, hogy az egyetlen kiút megnyíljon 3 500 dolgozója munkahelyének megvédésére.

Most vagyunk születőben és azonnali felhívást intézünk a dolgozókhoz, munkanélküliekhez, hogy egyesüljenek és ez meg se szűnjék addig, míg az igazságtalanság, a visszaélés, a kormányt rothasztó korrupció tart. Erőnket egyesítsük, ez teszi lehetővé majd, hogy legyőzzük a reakciót, az imperialista elnyomókat és intézményeiket, az IMF-et, a Világbankot, a Kereskedelmi Világszervezetetet, az Alan Garcia – Yehude Simon és az összes hazaáruló, imperialista ügynökkormányt.

Történelmi pillanatokat élünk, a legnagyobb veszély fenyegeti a dolgozókat és a nemzetet. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy érdekeink egybeesnek a nép többségével, s ezért fordulunk a munka világát képviselni deklaráló többi párt és népi, paraszti, szakszervezet felé az elnyomottak lehető legszélesebb összefogása megvalósításáért.

Súlyos pillanatokban sürgős a cselekvés: a kormány kiseprűzése és a teljes hatalommal bíró alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása van napirenden, hogy megvédjük országunk függetlenségét az USA-val kötött TLC, a 102 határozat, a 29388-as törvény ellen, mely privatizálja a vizet, hogy véget vessünk a Világbank regionalizációs szándékának, nemet mondva a 2005-ös referendumnak, mely azt elvetette, új agrárreformra van szükségünk, a bányák, az olaj, a gáz, a föld, az erdők és a privatizált vállalatok köztulajdonba vételére, a fujimorista alkotmány eltörlésére, a 728-as dekrétum és az összes, a dolgozók, a tisztviselők, a halászok, a nyugdíjasok, a járadékosok, az amazóniai nép érdekeit sértő, a tiltakozásokat kriminalizáló intézkedések megszüntetését, a kikötők, az oktatás, az egészségügy, a állami egyetemek privatizálását célzó sanda szándékok eltüntetését, stb...

Pártunk, melyet elkezdtünk felépíteni, internacionalista párt, harcát összeköti a világ dolgozóinak küzdelmével, különösen a latin-amerikai és karibi térség testvérnemzeteiével, szoros szolidaritásban az észak-amerikai dolgozókkal és munkásszervezetekkel. Pártunk üdvözli azokat a törekvéseket, melyek a a szuverenitás visszaállítására irányulnak – államosítás, újraállamosítás, az amerikai katonai bázisok bezására, stb. – a tömegek nyomása alatt és a kormányok magukévá tették Venezuelában, Boliviában és Equadorban az imperialista nyomás ellenére.


Támogatjuk a FENTENAPU-kampányt a kikötők magánosításának, a CNA-kampányt a víz privatizációjának elkerülésére, követeljük, hogy az AIDESEP elnöke, Alberto Pizango üldöztetése, az amazóniai rendkívüli állapot szűnjék meg, a kormány pedig azonnal tiltsa meg az elbocsátásokat.

Lehetséges mindez, csak tőlünk függ! Rajtunk kívül senki sem építi fel pártunkat, a tőkések nem adják át a hatalmat, ha mi magunk azt meg nem szerezzük.

Ezzel az antiimperialista és a szakszervezetek függetlenségének, a szociális jogok megvédésének perspektívájával vesz részt pártunk a Nemzetközi Egyetértés 2010 májusi berlini nyílt világkonferenciáján.

Le a népet eladó kormánnyal!
Teljes hatalommal bíró szuverén alkotmányozó nemzetgyűlést!

Lima, 2009.jún.27.
Alapító kongresszus
Első aláírók

Guillermo Nina Yampasi, Fédération nationale péruvienne des travailleurs des mines, de la sidérurgie et de la métallurgie ; secrétaire de la région Nord ; Hugo Aguilar Bernales, Fédération nationale péruvienne des travailleurs des mines, de la sidérurgie et de la métallurgie ; secrétaire á la solidarité et aux droits de l’homme ; Erwin Salazar Vásquez, CGTP – Lambayeque, secrétaire général ; Fausto Bazán Arce, secrétaire général du syndicat des travailleurs des banques ; Carlos Palacios Guillén, secrétaire général du syndicat des travailleurs de la construction civile d’Arequipa ; Lázaro Tunga Chapoñán, Fédération agraire Lambayeque – FAL, Président ; Susan Portocarrero, commission andine des femmes – CAMUJ - Pérou, Fraterna ; Juan Ruiz Araujo, Secrétaire de la région nord, Fédération nationale péruvienne des travailleurs des mines, de la sidérurgie et de la métallurgie ; Pablo Ramos Pérez, Fédération nationale péruvienne des travailleurs des mines, de la sidérurgie et de la métallurgie ; secrétaire des Affaires Paysannes, Guillermo Jiménez Huamaní, syndicat des travailleurs de la mine Yanacocha S.A, Secrétaire de la Défense ; José Alvarado Cadenillas, Syndicat de Travailleurs de la Mine Yanacocha S.A., Secrétaire d’Organisation ; Luís René Guzmán Gómez, Syndicat des Employés de Shougang Hierro Pérou SAA, Secrétaire d’Organisation ; Inocencio Chihuala Zegarra, Syndicat Unitaire des Travailleurs de la Mine Aurifère Retama S.A. – MARSA, Secrétaire Général ; Romero Vivas Donato, Syndicat Unitaire des Travailleurs de la Mine Aurifère Retama S.A.; Siro Roger Yupanqui Julca, Syndicat Unitaire des Travailleurs de la Mine Aurifère Retama S.A.; Rolando Breña Yauri, Syndicat des Travailleurs de la Mine “Los Quenuales”; Wildel Camacho Arredondo, Syndicat des Travailleurs Minera “Los Quenuales”; Augusto Salinas A., Front des Retraités, Fédération nationale péruvienne des travailleurs des mines, de la sidérurgie et de la métallurgie ; Pedro Silva Mendoza, Confédération Régionale des Villages Jeunes et Installations Humaines de Lambayeque, Président ; César Salinas Mejía, Ex Secrétaire de Presse, Syndicat Unique des Travailleurs de la Compagnie Minière Antamina S.A.; Alfredo Lagos del Campo, Fédération des Travailleurs de l’Industrie Métallurgique du Pérou ; José Miguel Chapoñán Chirinos, Syndicat des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Claver Fredy Colquehuanca Quispe, Syndicat des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Carlos Aguilar Guzmán, Ex Secrétaire Général, Syndicat des Employés de SIDERPERU ; Lucio Gutiérrez Rojas, Association des Pensionnés de SIDERPERU ; Francisco Paz Perinango, Assesseur de la Fédération Agraire de Lambayeque ; Nery Figueroa Flores, Association des Licenciés de SIDERPERU – ADELSEO; Pablo Coveñas Ayala, Centrale Nationale des Retraités du Pérou – CENAJUPE; Biviano Carrasco Llaja, Syndicat des Ouvriers de la Municipalité de Chiclayo – SOMUNCH, Secrétaire Général ; César Augusto Sandoval Lozada, Front Unitaire de Lutte de Tumán – Lambayeque, Président; Rafael Perca Mollo, Syndicat des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Fernando Mollocondo Choque, Syndicat des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Ernesto Jorge Quinta Huamán, Syndicat des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Ricardo Hurtado Cuba, des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa; Luís A. Choque Suaquita, des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Donato Yucra Yucra, des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Alberto Baca Jiménez, des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Nolberto Arviri Mamani, des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Jorge Luís Pacheco Peralta, des Travailleurs de la Construction Civile d’Arequipa ; Elías Arellán Obregón, Syndicat des Ouvriers du Lait UPA, Secrétaire Général ; Benigno Martín Quispe Pérez, Puno ; Rafael Pérez M., Arequipa ; Pedro Alonso Quispe Rendón, Avocat ; Jorge Lara Casanova, Association des Pensionnés de SIDERPERU, Président ; Aquilino Gallardo Jerí, Retraité, SIDERPERU ; Segundo Corrales Gonzáles, Confédération Régionale des Villages Jeunes et Installations Humaines, Secrétaire aux Accords ; José B. Quintana Gonzáles, Revue “El Nuevo Tunante”; Ambrosio Saldaña V., Retraité ; René Meza Velásquez, Grande Université Nationale de “San Marcos” – UNMSM; Alexander Díaz Ramírez, Grande Université Nationale de “San Marcos” - UNMSM ; Tomás Miranda Saucedo, Grande Université Nationale de “San Marcos” – UNMSM ; José Luís Navarro V., “ “Projet San Marcos”, Grande Université Nationale de “San Marcos” – UNMSM; Jacky Ignacio, Grande Université Nationale de “San Marcos”; Roxana Cuadros Camposan, Grande Université Nationale de “San Marcos” – UNMSM; Yuri Alberto Tiza Huamán, COREP – Pérou ; Juan Huamán Tiza, COREP – Pérou ; Armando Rodríguez, ADUNI, Université Nationale d’Ingénierie ; Ángel Zúñiga Becerra, Pêcheurs, Chimbote ; Gustavo Limo Montesa, Association des Résidents Village Jeune “José Olaya”, Chiclayo; Marcel Salinas Ballón, Etudiant ; Ricardo Torres V., SUTE VI Secteur, Lima ; Raúl Guevara Zelaya, SUTEP - Base 88032, Chimbote ; Juan Gutiérrez Roque, SUTEP - Base 88072, Chimbote ; Jorge Corrales Acuña, SUTE Base, José Leonardo Ortíz - Chiclayo ; Carlos Aldana Clavijo, Confédération Régionale des Villages Jeunes et Installations Humaines, Secrétaire á l’Organisation ; Daniel Vásquez, Mouvement National pour un Parti de la classe ouvrière de la ville et de la campagne - MNPTCC – Membre de la CSI ; Segundo Montoya Chuquipoma, PDT ; Reynaldo Bazán Sarmiento, CONADI ; Hugo Monroy Jerusalén, Ex Dirigeant de l’Association d’Urbanisations Populaires d’Arequipa ; Markus Sokol, Entente Internationale des Travailleurs – Brésil ; José Limaico, Syndicat des Travailleurs de la Corporation des Electriciens d’Equateur, Secrétaire Général ; Rómulo Bernal F., Arequipa ; Julio V. Lozada S. , Syndicat des Travailleurs de la Banque de La Nation ; Luís Olivencia Baldassari, Ex Dirigeant de la Banque Hypothécaire ; Juan Quiñones Miranda, Ex Dirigeant du Front de Défense des Intérêts du Santa ; María Teresa Ballón, Mouvement pour un Parti de la classe ouvrière – Lima ; Martha Acuña Oré, Femme au foyer ; José Braulio López H., Municipalité de “San Luís” – Lima; Pedro C. Montoya R., Licencié de SEDAPAL ; Guillermo Bolaños B., Journal “El Trabajo”; José Luís Fajio Legido, Radio “Amitié Sans Frontières”; Aldo Ugaz Osorio, Assemblée Populaire d’Ate, Vice Président ; Henry Torres Gallarday, Mouvement pour un Parti des travailleurs – Lima; Facundo Coaquira, Association des Urbanisations Populaires d’Arequipa ; Felipe Pérez Sánchez ; Raúl Mendoza A. ; Carlos Pérez ; Dora Soto Aguilar, ASETRAMUN – Lima ; Fidel Rodríguez, Association des Photographes ; Juan Gómez Martínez, Association des Emprisonnés Politiques ; Roberto Villón López, Petit Commerçant, Comité pour un Parti des travailleurs – La Victoria ; Pedro Rivera Gamarra, Comité pour un Parti des travailleurs – La Victoria ; Juan Gómez Martínez, Manchay – Pachacamac, Colonie Humaine “Buena Vista”; Marina Velásquez Neciosup, Commerçante Ambulante.



Fülöp-szigetek

A Paul Yu dolgozóinak harcával való szolidaritási felhívás

A Fülöp-szigeteken Lapu-Lapu városában egy tajvani exportvállalat, a Paul-Yu Phils. Corp. több mint 300 dolgozóját 30 napra kizárták a munkából azért, mert munkásszervezetük 7 vezetőjének támogatására munkaleállást szerveztek.

A kb. 400 dolgozó egyhetes munkabeszüntetése részlegesen leállította a vállalat termelését (többszázan nem vettek részt benne).

A Paul Yu 7 munkásvezetőjének utcára tétele a május 8-i «illegális sztrájk» retorziójaképpen, valamit az igazgatósággal szembeni május 21-i, a számtalan visszaélés miatti panasz benyújtása után következett be.

A május 8-i akció azért nem tekinthető illegálisnak, mert az üzem vezetése elfogadta a dolgozókkal és a hivatalos szervekkel (Philippine Export Zone Authority -PEZA) való tárgyalást, a jegyzőkönyvben a PEZA alá is írta, hogy nem lesz megtorlás a dolgozók ellen.

A Paul Yu igazgatása azonban a szerepeket megcserélve vádolja a dolgozókat visszaéléssel, valamint az alkalmazottak munkanapjait csökkenti és a termelés 40 %-át külső alvállalkozóknak adja.

A dolgozók kiderítették, hogy az AVI Amor Vil Inc. vállalat, a Paul Yu legfontosabb munkaerőkölcsönző partnere a munkaügyi minisztériumban nem regisztráltatta magát, így tevékenysége illegális.

A tiltakozó munkások között vannak alkalmazottak, akiket a többiek szerződése háborít fel a Paul Yu-nál. Sok munkakölcsönző dolgozik itt évek óta, van, aki 5 éve, szerződésüket kéthavonta újítják, így helyzetük mindig ideiglenes. Gyakran előfordul, hogy a fizetett szabadságot nem fizetik ki, a társadalombiztosításuk, a szabadnapok, a szülőknek járó szabadság rendezetlen.

A Paul Yu dolgozóinak követelései:

1. A tiltakozásban résztvett 7 munkásvezető és a 300 munkás munkásba visszaállítása azonnal.
2. Visszatérés a hatnapos munkahétre.
3. A termelés alvállalkozóknak kiadását azonnal megszüntetni.
4. A munkakölcsönzőtől érkezettek helyzetének rendezése.
5. Olyan előnyök bevezetése, mint a fizetett szabadság, szülőknek járó szabadnapok, pihenőidő, munkakölcsönzött dolgozóknak társadalombiztosítás.

A Paul Yu dolgozóit támogatják más exportzóna-dolgozók is az, Altamode új szakszervezet tagjai.

Internetes honlapján Paul Yu azt mondta, üzemét 1978-ban hozta létre és egyike a világ legnagyobb lámpa- és belsőbútorgyárának, 2008-ban 54 millió dolláros üzleti forgalmat ért el. 82 országba exportál, Európától, É-Amerikán keresztül Ausztráliáig.

Tiltakozás.
Company: PAUL-YU IND. CORP.
Address: 8th Fl., No. 68, Jenai Rd., Sec.4, Taipei, Taiwan 106
Telephone: 886-2-2700-3286
Fax: 886-2-2709-2314 Mail 1 : sales@paulyu.com.tw 2 : paulyutp@ms31.hinet.net
URL: www.paulyu.com.tw Contact Person: Mr. Paul Yu (President) 
Mr. Ken Yu (President Assistant)

The Cebu office address is: Dr 4a 2Flr Vel Ouano Bldg AS Fortuna cor Ms Briones Highway Mandaue City 6014 Philippines Tel 63 32346557 Telex 63 323465571

Marianito D. Roque Secretary Department of Labor and Employment
Muralla St. cor. Gen. Luna St., Intramuros 1002 Manila Philippines
527-3000 Loc. 701 up to 707 527-2121, 301-0182, 527-5523

Sansaluna A. PinagayaoZone Administrator
Mactan Economic Zone
Tels (032) 340-0593, (032) 340-0595 Fax (032) 340-0591

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com



Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse