Nemzetközi információk 344.sz.

2009.júl.8.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:
Genf: a Nemzetközi Egyetértés 16. találkozója «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének megvédésére»: a San Francisco-i Union locale (AFL-CIO) végrehajtó bizottságának tagja, Alan Benjamin hozzászólásának második része: az alkalmazottak szabad szakszervezet-választásáért vívott harc apropójón.

Honduras: a franciaországi Független Munkáspárt (POI) nyilatkozata a lehető legszélesebb egység lérehozásáért az államcsínnyel szemben Honduras szuverenitása védelmében.

Mexikó: a magántulajdonon alapuló rendszer világválsága és a Calderon-kormány politikája felgyorsítja a nemzet megbontását. Munkásaktivák javasolják a nemzet megmentésének tervét és ezen a bázison fordulnak azokhoz a vezetőkhöz, akik a dolgozók osztályharcát elismerik.

Svájc: interjú Lepori szakszervezeti bizalmival (a nemzetközi munkaügyi tanácskozás küldötte és a normabizottság tagja is).
A svájci kormány 70 milliárdot utalt az UBS-nek – 1,5 millió többletmunkanélkülit jeleznek erre az évre. Ezért kell a szakszervezetnek követelni a munkahelyek fenntartását és az elbocsátások teljes megtiltását.

Belgium a Comité pour l’unité (Egységbizottság) felhívása: «Felhívjuk a munka világának minden szervezete felelőseit, aktivistáit, minden dolgozót: nem fogadjuk el munkahelyeink és jogaink megsemmisítését. A legszélesebb egységet kínáljuk, hogy országos demonstrációban követeljük az elbocsátások megtiltását.»

Guadeloupe: ügyvédek nyílt levele Nicolas Sarkozy-hoz a gyarmati igazságszolgáltatásról és azok jogsértéséről, akiknek a dolga a jog védelme lenne.


Genf, jún.6.: A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése az «ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének védelme érdekében»

18 országból 61 aktivista és felelős vett részt a találkozón. Összejövetelük alatt valóságos «államcsíny» készülődött az ILO rendes évi konferenciáján, hogy a munkásmozgalmat integrálja a «Munkahelyért paktumba», a G 20 döntéseinek megfelelően.

Publikáljuk Alan Benjamin (San Francisco, Union Locale végrehajtó bizottsági tag) hozzászólásának 2., befejező részét.


A General Motors-UAW (1) és «a G 20 világpaktuma a munkahelyért»

Egy másik témát is megemlítenék, az alkalmazottak szabad szakszervezeti választásáról van szó az USA-ban. Ezt a nemzetközileg elismert jogot az ILO 87. és 98.konvenciója garantálja, az USA pedig nem ratifikálta őket.
Különlegesen nehéz - hogy ne mondjam, lehetetlen - az Egyesült Államokban a szakszervezetenek a munkahelyen új tagokat toborozni. A jog csak elvben létezik.
Tagszervezési kampányok csak egészen csekély arányban sikerülhetnek. Nem csak azért, mert nagyon drága azért, mert a munkáltatók «külső specialistákat» alkalmaznak a szakszervezetek szétverésére és ellenkampányt folytatnak dollármilliókért, hanem gyakorlatilag szabad kezet kaptak a szerveződni kivánó dolgozók ellen, zaklathatják és fenyegethetik azokat, akik alírnak egy ívet a kérelemmel, hogy választásokat tartson a vállalatnál a National Labor Relation Board (vállalati viszonyok miniszteriális bizottsága) (2).
Ezért van, hogy az USA munkásosztálya eget-földet megmozgat azért, hogy EFCA-ról (alkalmazottak szakszervezeti szabad választása) szavazás történjék. Törvénytervezete jelenleg a kongresszus előtt van és Obama kampánya folyamán elkötelezte magát támogatása mellett.
Az EFCA lehetővé tenné, hogy a szakszervezetet elismerjék a munkahelyeken ott, ahol a dolgozók többsége aláírja a csatlakozási kártyát. Nem lenne szükség arra, hogy a kést a tokukon érezzék vagy a választásokat befolyásolják. Ez a kártyás megoldás az EFCA lényege.
Nem meglepő, hogy a nov. 4-i történelmi választás után az USA Kereskedelmi Kamarája egy több mint 200 milliós kampányt tervezett az EFCA alkalmazásának megakadályozására, deklarálva, hogy a szakszervezetek elismerése – mivel, hogy azok tagjai érdekeiért küzdenek – eleve komoly akadályt képez a gazdasági fellendülés előtt.
A nagy munkáltatók számára az egyetlen út az, hogy a bankokat és vállalatokat húzzák ki a csávából a dolgozók. De még ezzel sem jön a fellendülés. A spekulánsoknak a kormány pénzt adományoz, azt pedig ők félreteszik – várva a nagyobb hasznot nyújtó befektetésre.

A nyomás hatására Obama visszakozott és visszavonta támogatását az EFCA-t illetően azzal az ürüggyel, hogy a munkáltatókkal kell «közös megegyezést» találni. Jelenleg Obama arra ösztönzi az összes szociális partnert, hogy a kereskedelmi kamara számára az EFCA-nál elfogadhatóbb «alternatívát» keressen.

Ez az az új «alternatíva», ami a Kongresszus folyosói beszélgetéseiben körvonalazódik, na nem a dolgozó népesség érdekében, mivel az EFCA lényegét képező kártyás csatlakozást teljesen kihagyná.

Az alternatíva mögött a munkáltatók vannak. Ami viszont valóban szerencsétlen és őszintén szólva elfogadhatatlan, az az, hogy az USA munkásmozgalmának számos magasrangú felelőse azt állítja a dolgozóknak, hogy el kell fogadni ezt az úgymond alternatívát, mert az EFCA már „lőtávolságon kívülre” került, el kell kerülni a konfliktust ebben a kérdésben.

A mi San Francisco-i Union Locale-unk és a «Dolgozók megmentéséért sürgősen» kampányunk az egész országban számos szakszervezet tetszését megnyerte és egyetértenek velünk, hogy az EFCA megszavazásáért küzdenünk kell és sikert érhetünk el… azzal a feltétellel, hogy kimegyünk az utcákra, hogy mobilizáljuk tagjainkat.

Obama elnöktől számon kell kérni kampányígéreteit, nyomást kell gyakorolni az EFCA érdekében. Ha Obama megtenné, semmi kétség, hogy az EFCA törvénnyé válna igen gyorsan az egész országban.

Ahhoz, hogy a munkásmozgalom Obamára nyomást gyakorolhasson, az kell, hogy az független legyen a kormány- és a munkáltatók, az IMF és Világbank által támogatott Új Világkormányzattal párhuzamos politikájától, így a Munkahelyért világpaktumtól is, mely a szakszervezetektől a követelésekről való lemondást kéri az ”áldozatok megosztása” nevében.
San Francisco régiójában erre a nyárra a szakszervezetek mozgósításra szólítottak szövetségeseikkel, a szociális szervezetekkel együtt az EFCA érdekében és a kormányzó által bevezetendő költségvetési megnyirbálások ellen.

A ránk váró feladat rendkívüli. De ha hívek akarunk maradni mandátumunkhoz, szakszervezeti tagjaink érdekei védelméhez, nincs más választásunk, mint a harc a függetlenség őrzésével. Ezért olyan fontos a mostani, a Nemzetközi Egyetértés szervezte összejövetelünk is. Ezért kell, hogy üzenetünket mindenütt meghallják a világban.

Végül tiszteletemet szeretném tenni országom munkásmozgalmának történelmi szereplője előtt. Jún. 4-én Jack Henning, a kaliforniai munkásszövetsége volt titkár-kincstárnoka 93 éves korában elhagyott bennünket.
Henning elvtárs szilárd baráti kapcsolatban állt a Nemzetközi Egyetértéssel számos konferencia rendezőjeként, a munkás- és szakszervezeti jogok védelmezőjeként.
(Az Egyetértés kondoleáló levelét az Infók múlt számában tette közzé.)

(1) szakszervezet

(2) David Bacon, újságíró és munkásaktíva magyarázata arról, hogyan élnek a hamis demokrációval a munkáltatók.
«Még ha törvény szerint tilos is elbocsátani dolgozót szakszervezeti tevékenysége miatt, a 2007-es szakszervezeti választások alkalmával az azt kérelmezők 30%-át elbocsátották, ha hihetünk a Politikai és Gazdaságkutató Központ adatainak. A szám egyre növekedik, a ’90-es évek végén 16 % volt, a 2001-2007-es periódusban 26 %.
A munkáltatót semmiféle büntetés nem éri, ha szakszervezeti aktívától szabadul meg – mindössze újra kell alkalmazni és a bérhátralékot kifizetnie, azonban az elbocsátás költségeit leírhatja adójából. Ez a törvény, az NLRA (munkaviszonyok törvénye) az egyetlen szövetségi törvény, mely nem bünteti az azt megszegőket. A legális procedúra olcsóbb, mint a szakszervezeti szerződés, tehát ezt a megoldást választja a munkáltató. Az alkalmazottak pedig tudják, milyen könnyen elbocsáthatóak, érthető, hogy félnek belépni a szakszervezetbe…
Jelenleg a munkáltatók titkos szavazást követelnek és szakszervezetellenes kampányt folytatnak. Az ILWU szakszervezet (dokkerek) szerint a Blue Diamondnál Sacramentoban pl. a munkáltató deklarálta a dolgozóknak 2 nappal a választás előtt, hogy sokan kockáztatják állásukat, ha a szakszervezet nyer. Hamisított választások sem ritkák, a dolgozók kötelezése egyéni elbeszélgetésre a vezetéssel, „sztrájktörők” alkalmazása, szakszervezeti vezetők elbocsátása... (ezért kell az alkalmazottak számára az EFCA!)


POI
Független Munkáspárt
Honduras

“Nemet a katonai puccsra!
A hondurasi nép, a dolgozók támogatását!”

Honduras elnöke, Manuel Zelaya népszavazás rendezéséhez készülődött az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása kérdésében, mikor a vezérkari főnök államcsínnyel az országból eltávolította.

Le az államcsíny szervezőivel! Támogatásunk a hondurasi népnek szuverenitása és a demokrácia megvédésére!

Dolgozók és fiatalok tízezrei az első naptól tüntettek az államcsíny ellen és követelték a választott elnök hazatérését. Vasárnap több mint tízezer ember gyűlt össze Zelaya érkezését köszönteni, de a repülőgép leszállását megakadályozták Tegucigalpán, a repülőtéren a harckocsik.

A Népi blokk, mely az ország legfőbb szakszervezeti vezetőit tömöríti, általános sztrájkra hívott a demokrácia védelmére.
Az összes Latin-Amerika-i kormány elítélte az államcsínyt.

Obama elnök Clinton asszony, külügyi titkára révén tudatta, hogy hogy «nem ismer el más kormányt, mint Zelayáét». Ugyanakkor a sajtó kiderítette, hogy az USA nagykövete tárgyalásokat folytatott az államcsíny előtt 3 nappal a hondurasi vezérkari főnökség képviselőivel.

A Független Munkáspárt számára a hondurasi nép küzdelme a demokrácia és a nemzeti szuverenitás védelmében része az amerikai kontinens más népei harci folyamatának, melyek szintén szuverenitásukért, energiaforrásaik megtartásáért vagy újraállamosításáért, valódi agrárreformért és szociális, demokratikus eredményekért folytatnak.

A POI a lehető legszélesebb egység mellett foglal állást az államcsínyek ellen a demokrácia, a hondurasi nép megkérdőjelezhetetlen önrendelkezési joga helyreállításáért!

Párizs, 2009. júl. 8.

Mexikó

Az ország megőrzéséért
Egységért a a Calderon-kormány, a nemzet megsemmisítője ellen

A Lopez Obrador vezette «Nemzeti szuverenitás, az olaj és a népgazdaság» mozgalomhoz
Az UNT, FSM, CNTE, des Mineurs, CNC… vezetőihez
A PRD, PT és Convergence vezetőihez
A fiatalsághoz, a nemzethez

Kedves Elvtársak!

Súlyos fenyegetés éri a nemzetet és a dolgozó népet. Az influenzajárvány az egészségügyi intézmények lerombolásának és a «szabadkereskedelemnek» a következménye.
Az AH41N1 influenzajárvány az egészségügy állapota és a «szabadkereskedelem» következménye. Ahogy egy újságíró írta: «a mexikói, lengyelországi és más országokbeli ipari sertéstenyésztés modern rendszerét a szabadkereskedelem szabályainak megfelelően hozták létre és a «globalizáció» vállalatainak stratégiája szerint».
A higiéniai és egészségügyi viszonyok a 15 évvel alatti TLCAN, a 25 éves privatizációs politika és olyan államháztartás eredménye, melynek egyetlen prioritása a belső- és külső adósságfizetés – melyből a nép nem profitált soha. A világ gazdasági válsága, a magántulajdonra épülő rendszer válsága, az illetitim Calderon-kormány válsága felgyorsítják a nemzet TLCAN által provokált felbomlását.
2009-ben a Mexikói Bank jelentése szerint 450 000 munkahely fog elveszni a GDP 4,8 %-os hiányával. Csak az influenza hatása 0,5-1 % közötti, a teljes veszteség közeli lesz az 1995-ös válsághoz (-6,2%).

Egy eszközzel több a nemzet ellen
Miután a Calderon-kormánynak be kellett ismerni a járvány kitörését, az USA kormánya és a Világkereskedelmi szervezet, majd az információk monopóliumával bíró más kormányok kampányt indítottak Mexikó ellen. Hillary Clinton és a más USA kormányzati személyek elsők voltak abban a felhívásban, hogy Mexikóba senki ne látogasson. A turizmus, az ország harmadik legjelentősebb bevételi forrása.
Mint ennek a politikának eleme, az USA és Calderon illegitim kormánya az ország militarizációjának útját keresik, az Észak-Amerikai biztonsági és fejlődési egyezmény és a Mérida-terv értelmében.
Így a «drogháborúhoz», ami a fegyvereket az utcákra vitte, Calderon hozzáteszi a járványhatározatát, ami az alkotmány megerőszakolása, a rendőrségnek és a katonaságnak pedig jogot ad az influenza szimpla jelenlétére való gyanakvás alapján otthonok lerombolására és szociális demonstrációk megtiltására.

A nemzet veszélyes helyzetben
A nemzet védelme a legszélesebb egységet kívánja a hazát eladó és illegitim kormánnyal szemben. Az összes politikai és társadalmi szervezetet, mely országunk szuverenitásának híve, mozgósítanunk kell a nép jogai, vívmányai védelmére. Támogatjuk Lopez Obrador népi mozgalmát az olajkincs és a népgazdaság megvédésére és javasoljuk, hogy ez a mozgalom szélesebb egységre lépjen a szakszervezetekkel a kormánnyal való szembenézésre.
Támogatjuk a munkás-és paraszt szakszervezeti mozgalmat, javasoljuk, hogy lépjenek egységre a jogainkat letörő kormány ellen.
Ami a pártokat illeti, a PRD-t, a PT-t, a Convergence-t, kérjük, hozzanak létre széles egységfrontot a szakszervezetekkel és Lopez Obrador ellenállási mozgalmával a nemzetet eláruló kormánnyal szemben. Szakítsanak Calderon ellenreformjainak támogatásával (olaj, az alkotmány 3. pontja, droghasználat elfogadása, stb.)!

Terv a nemzet megmentésére
Feltétlenül szükség van erre. Az ellenállási mozgalom fontos szerepet játszott az olajkincs megmentésében. Lopez Obrador javasolja az magasrangú állami tisztviselők óriási juttatásainak csökkentését (ezzel 200 milliárd peso megtakarítását).
A nemzet forrásai és pénzügyi tartalékai a dolgozó népek kell szolgálják, nem pedig a nagy monopolvállalatokat (többségükben idegeneket).
A kormány 25 milliárd dollár adott a nemzet tartalékaiból a legfőbb bankoknak a «peso megmentése» ürügyével. Ma az egészségügyi zárlatot használja fel a mexikói pénzzel való spekulációra és 10 milliárd pesot ad 5 pénzügyi intézmény megmentésére, s készül «megmenteni» a nagyvállalatokat is. Ismét a nép fogja megfizetni a «mentéseket».
A szakszervezetek és Lopez Obrador által megfogalmazottakra támaszkodva, tervünk:
1. Törvényt az elbocsátások megtiltására és az elbocsátott dolgozók visszavételét!
2. Törvényi határozatot a bérek emelésére a belső piaci kereslet emelésére!
3. Az egészségügyi intézmények újjászervezését és kiszélesítését (ISSSTE, IMSS, SSa). A decentralizáció/privatizáció, az ellenreformok megszüntetését a társadalombiztosításban is!
4. A Pemex mint államosított vállalat védelmét, a privatizációs kontrareformok eltörlését!
5. A szakszervezeti jogok és kollektív szerződések szigorú tiszteletben tartását. A Calderon és Lozano munkaügyi ellenreformok eltörlését!
7. Ipari és mezőgazdasági fejlődést! Ehhez a TLCAN eltörlését, kezdve a mezőgazdasági fejezettel!
8. A bankok visszállamosítását kártérítési és visszavásárlási lehetőség nélkül!
9. A nemzeti oktatási rendszer védelmét (az ACE, a RIEM, a «reformok», az alkotmány 3. pontja, stb. eltörlését)!
10. A bennszülött nép tiszteletben tartása jogainak védelmét, először is a földhöz és kultúrájához való jogát!

Az aláírók az osztályharcot elismerő szervezetek vezetőihez fordulnak, hogy tegyenek meg mindent, beleértve az általános munkabeszüntetést is az egységes mobilizáció érdekében a kormány és pusztító rendszere ellen a nemzet megmentéséért.

Tisztelettel:

(aláírók listája)

Információ és kapcsolat: Hortensia 108, Santa María la Ribera, Del. Cuauhtémoc, Distrito Federal Tel. (01 55) 5547 0161 eltrabajo@gmail.com www.eltrabajo.org.mx ou dans ta localité au tel:

Svájc

«A legfontosabb követelés az elbocsátások teljes megtiltása kell legyen!»


Interjú Rolando Leporival, a Nemzetközi Munkaügyi konferencia Unia küldöttével, a normabizottság tagjával

Rolando, te nem vettél részt a szakszervezeti felelősök XVI. találkozóján, mivel a normabizottságban voltál elfoglalva. A «munkahelyért világpaktum» soraiban nemcsak az ILO szokásos 3 oldala vesz részt, hanem a multinacionális negyedik oldal is, mint «döntéshozók és civil társadalom» (így !), a 98. szekció napirendje meg lett bolygatva – mindezt úgy értékeltük, mint nyilvánvaló kísérletet az szakszérvezetek integrálására a világkormányzat munkahely-megsemmisítő terveibe. Magad hogyan értékeled?

Nem az első alkalom, hogy szociális paktumot igyekeznek létrehozni a szakszervezet-állam-munkáltató között, különösen ilyen válságos időkben. Néhány éve Svájcban azt mondták, hogy a béreket vissza kell tartani, hogy az áremelkedés elkerülhető legyen. Az eredmény, hogy a reálbérek csökkentek, az árak viszont nem. Csak a dolgozók veszítettek az ügyön.
Most itt a világválság, mely a pénzügyi spekulációval indult és csak a bűnösök nincsenek megbüntetve, viszont szétterül a gazdaság és társadalom egészére. Megállapíthatjuk, hogy nemcsak a bűnösök úszták meg, hanem az egész bankszektort is jelentősen szubvencionálták. Pl. a 70 milliárd, amit a kormány az USB-nek utalt, holott külföldön cselekedett, illegálisan. Mi kaptunk ezzel szemben? Csak mérgezett részvényeket! Mintha a magánéletben egy bankkölcsön kérésénél a kerti gyep füvét ajánlanánk garanciaként!
Az is gondolom, hogy a svájci válságellenes csomag, 500 millió nagyon kevés, főleg az USB 70 milliárdjához képest. A gazdaság másik állami segítségének formája a részleges munkanélküliség tartamának emelkedése 12-18 hónapról 24 hónapra. Világos jelzés az elbocsátások ellen.
A szakszervezetek értékelik ezt az üzenetet, mert védenünk kell a munkahelyeket, de párhuzamosan a vállalatoknak is tartani kell az egyezség rájuk eső részét úgy, hogy nem bocsátanak el.
Nemzetközi szinten sem. Az a kísérlet nem új, hogy a szakszervezeteket a dolgozók védelmének fékjeként használják fel a válság ürügyén. A Nemzetközi Munaügyi Irodának pontos normái vannak, ezeket be kell tartani és garantálni a munkahelyek megtartását. Néhány éve kezd kikristályosodni a munkáltató-állam vonal. Ha a munkáltató érzéketlen is, az állam aláírta a konvenciókat, alkalmaznia kell azokat.

Svájcban repektálják az ILO-konvenciókat?

90 éve, hogy Svájc adja az ILO székhelyét és példát kellene mutatnia. A helyzet nem így áll. Nagyon sok egyezményt nem is ratifikált, közöttül néhány alapvetőt sem. 2006-ban panaszt nyújtottunk be Svájc ellen a szakszervezeti jogok megsértése miatt, a szakértőbizottság el is ítélte, mivel nincs védelem a szakszervezeti felelősök elbocsátása ellen sem, sőt, nem ismeri el a reintegrációt, mégha a bíróság meg is állapítja a jogtalan elbocsátást; legjobb esetben van 6 havi jóvátétel, de nem kell visszavenni munkájába, tehát a dolgozó becsületének megsértését nem hozza helyre.

Azt mondtad egyszer, hogy mindig több áldozathozatalt kérnek a dolgozóktól, főleg válság idején. Mi legyen a szakszervezetek válasza?

Néhány év kivételével a munkahelyek száma régóta állandóan csökken, csakúgy mint a vásárlóérték, a munkavédelem minősége. Ma már a dolgozóknak nincs hová hátrálniuk. Mikor a bérek ilyen alacsonyak, mikor a nyugdíjpénztárak veszélyben vannak, mikor a munkaritmus emelkedik párhuzamosan a foglalkozási betegségekkel, nem lehet több áldozatot kéni a munkavállalóktól.

Az USS szept. 19-re országos tüntetésre szólít a válság ellen. Nem gondolod, hogy egy tucat követelés helyett inkább egyet, az elbocsátások megtiltását kellene hangoztatni?

Ténylegesen ez lenne a legerősebb válasz azoknak, akik áldozatot kérnek tőlünk. Ki kellene jelentenünk, hogy a munka becsületét kell megőrizni, a munkahelyek fenntartását. Az elbocsátások teljes tiltása, különösen az állami szubvenciót kapott vállalatok esetében teljesen jogos!
Doris Leuthard szövetségi tanácsos 200 000 munkanélkülit jelez előre. De ha a munkáltatók tendenciáját nézzük, van ok az elsápadásra, mert a tendencia évente 1,5 millió munkanélküli! Ez pedig katasztrófa lenne a társadalomra nézve.
Mint szakszervezeti erőnek, nem a válság elviselését kell megkönnyíteni, hanem törvénymódosító javaslatokat kell adnunk az AVS jobbá tételére, ehhez a helyzet kedvező. Egyébként hosszú távon gondolkodni kell az ökológiai ipari átállításokról, ahogy a múltban bizonyos hadiipari komplexumot is át kellett állítani békés felhasználásra. De mivel hosszú távú elképzelésekről van szó, nem szabad improvizálni.

Uolsó kérdés: az utóbbi 5-10 évben az ILO a 8, ún. «alapvető» konvencióra koncentrál. Mit gondolsz erről?

Magam nem helyeslem ezt a tendenciát, mert oda vezet, hogy a problémákat elrejti. Lehet, hogy a 8 alapvető konvenció a legfontosabb, de a többi is évtizedek munkájának és harcának eredménye… Ezek nem roskatag konvenciók, teljes mértékben jogosak, mert rengeteg a visszaélés.
Megfosztani a többi konvenciót értékétől, ez annyi mint spongyát a múltra és a jövőre, ez nem lehet érdeke senkinek, mert főként a válságban kell a normákat szigorúan betartani: a fékezetlen vállalkozási verseny ellen képeznek gátat.
Például egy munkacsoport ebben az évben az AIDS-betegek és szeropozitívek diszkriminációjával foglalkozik, tehát igyekszünk nem csökkenteni, hanem növelni a dolgozók védelmét.
Szerintem nincs valódi szándék a többi konvenció elhagyására, valószínűleg a 8 alapvetőre való koncentrálás egy kísérleti léggömb – ki akarják tapasztalni, hogy menne-e…


M. Fiastri


Belgium

2011-re 194.000 munkahely vész el.
Elfogadhatatlan!
Nagy, országos demonstráció előkészítésére hívunk
az elbocsátások megtiltásáért!


2008. jan.1. és 2009. máj. 8. között 24.494 elbocsátást jelentettek be (forrás: FGTB). A FGTB szolgáltatása munkanélküliek számára megállapítja (a beérkezett dossziék alapján), hogy az időszaki munkanélküliség 97,38%-kal emelkedett 2008 és 2009 áprilisa között. Az időszaki munkanélküli napok száma ugyanakkor 150,79%-kal.

Az SD Worx szociális titkársága szerint 2009. ápr. végén a munkások 23%-a volt gazdasági munkanélküli legalább egy napra havonta.

A FEB azt nyilatkozta, hogy a gazdasági munkanélküliség csak átmeneti megoldás lehet. Más szavakkal, egy bizonyos pillanatban átadja helyét az elbocsátásoknak. A Terviroda számára (Belga, máj. 20.): «2009 és 2011 között a munkanélküliség 194.000 egységre emelkedik, három év alatt 11,8%-ról 15,2%-ra, a háború utáni időszak történelmi rekordszintjére.»

Már eddig tucatnyi vállalat tűnt el, százakat restrukturáltak egyetlen szektort, egyetlen régiót sem kímélve!

Dolgozók ezrei találják magukat hirtelen munka nélkül, drámaian csökkenteni kényszerülnek életszínvonalukat. Akiknek van még munkájuk, azok is, mert tartanak a jövőtől.

Liège-ben a teljes vasipar leállt. Munkahelyek ezrei, nemcsak fémmunkásoké, hanem alvállalkozóké is eltűnnek. A liège-i folyami kikötő (egyik legjelentősebb Európában) elveszíti legfőbb aktivitását.

Antwerpenben az Opel és munkahelyek ezrei veszélyeztetettek. Már most is az antwerpeni kikötő (az egyik legjelentősebb tengeri kikötő Európában) a háború óta legalacsonyabb forgalmat bonyolítja.

Néhány hónapja az egyik vasipari alvállalkozó főnöke azt mondta munkásainak: még három napra való munka van. Ezután jött a technikai munkanélküliség. Azóta mindenkit elbocsátott. Az egyik érintett munkás: «a bankoknak találtak milliárdokat, nekünk semmit».

Ezzel az ütemmel az egész ország a gazdasági-társadalmi összeomlás felé halad

Szakszervezeti bizalmi: «Nem értem, a dolgozókat minden vállalatnál egyedül hagyják. Ha így folytatjuk, egyenként végeznek velünk. Kellene egy egységes akció az elbocsátások megtiltásáért».

Hagyhatjuk-e a tőkéseket, hogy folytassák művüket a munkahelyek megsemmisítésére?

Brüsszelben a FIAT vezetésének erőszakos fellépése miatt – teljes erővel kötelezi az elbocsátásokat, a szakszervezeti jogokat is kétségbevonja –, ezért kell az egység, a mobilizáció.
Az akarat a munkahelyek védelmére megvan. Számos vállalatnál látni, ahol demonstrálnak, akciót szerveznek a restrukturáció, a bezárás ellen. Máj. 15-én is megerősítst nyert, mikor 50 ezer dolgozó válaszolt a szakszervezeti felhívásra Brüsszelben tüntetve.

Ma felelősen azoknak kell világos álláspontot képviselniük, akik állítólag a dolgozók érdekeit védik.

Mi azt látjuk, hogy az előrejelzések hetente változnak és egyre rosszabbak (május 20-án a Terviroda bizonyos recesszióról beszélt, ami 2015-re ér véget. Ezelőtt 2010-ről beszélt!)
Senki nem tudja megmondani, mikor érünk ki a válságból és egyáltalán kiérünk-e, ha a kapitalizmus folytatja saját törvényei ránkerőszakolását a munkahelyek megszüntetésével.
Lehet-e remélni, hogy az Arcelor-Mittal újrainditja a vasgyártást Liège-ben? Hihetjük-e, hogy az Opel Antwerpenben, a General Motors, vagy akármelyik, ha bezár, később majd újra kinyit? A munkáltatók újra megnyitják vállalatukat, amit éppen bezártak?

Most kell cselekedni, rögtön mobilizálni kell az elbocsátások ellen

Az FGTB «úgy becsüli, hogy a nagy banki és ipari trösztök közös tulajdonba vétele adódik». Az Európai Unió (Maastrichti szerződés) tiltja ezt a piacgazdaság és a szabadverseny nevében.

Vonja vissza nyilatkozatát az FGTB?
Nem. Aminek el kell tűnnie, az az európai szerződés, mert a válság megoldását blokkolja. Azonfelül éppen az Európai Unió nyilvánította semmissé azokat a szabályozásokat, melyek védtek bennünket. Ezért erősebb a válság Európában, mint az USA-ban, holott onnan indult ki. (forrás : Eurostat).

A magánszektor, a kapitalizmus megmutatja, hogy csak romokba vezethet bennünket. Helyre kell állítanunk a közszolgáltatásainkat, az európai direktívák által kötelezővé tett privatizációt vissza kell fordítanunk. Ezek a direktívák bebizonyították vészes következményeiket, mégis örökké élnek a legelemibb demokrácia ellenére? Tűnjenek el!

Felhívjuk a munka világa szervezeteinek összes felelősét, aktivistáját, minden dolgozót: a legszélesebb egységet hozzuk létre az elbocsátások megtiltásáért szervezendő országos demonstrációhoz!



Ne fogadjuk el munkahelyünk és jogaink megsemmisítését!

Ezeken az elveken hozzunk létre mozgalmat, egymás politikai véleményének tiszteletbentartásával!

A Comité unite-Eenheidscomite (Egységbizottság) felhívása
Első aláírók:
Bertrand Antoine, Militant CGSP;
Bouchery Pieter, délégué BBTK;
Bouddane Mohamed, ex delegué FGTB; Boufrad Hassan, militant;
Chafi Abder délégué SETCa Ambulatoire Non Marchand;
Chaineux Jeannine, ex responsable CGSP Onem et Verviers;
Crickx Paul, délégué CGSP;
Dhif Kamal, délégué CGSP Bxl;
Draidi Fayçal, délégué SETCa finances;
Esteveny Hugues, délégué SETCa BHV-Membre du Comité exécutif;
Giarocco Roberto, délégué CGSP Admi;
Hardy José, délégué CGSP Amio;
Horman Olivier, délégué CGSP Amio IRB;
Larsimont Philippe, ex délégué SETCa Métal, coordinateur MDT;
Libert Bénito, délégué SETCa FN Herstal;
Marlhioux Pierre, Membre du Comité exécutif SETCa BHV;
Massenaux Philippe, employé;
Molitor Georgette, affiliée CGSP;
Monsieur Serge, Délégué CGSP ALR;
Palmans Olivier, délégué principal CGSP Telecom-Aviation;
Peene Karin, déléguée syndicale Métal;
Polis Eric, délégué CGSP Verviers;
Ruggieri Antoine, Président commission pensionnés/prépensionnés FGTB Métal Liège;
Ruttiens Henri-Jean, ancien permanent SETCa FGTB Industrie;
Steeland Rik, Militant Setca Courtrai;
Van Hees Laurent, délégué syndical;
Willems Martin, Secrétaire Adjoint, SETCa BHV, secteur industrie;
Xhrouet Christophe, affilié Setca.

Kontaktus : Y. Eeckman , rue G. Raeymaekers 13 , 1030 Bru xelles - 04 97 / 990 . 254
Ma i l : yves.eeckman@skynet.be
S i t e : www. comiteunite-eenheidscomite.be


Guadeloupe

Ügyvédek nyílt levele NICOLAS SARKOZY-hez

Pointe-á-Pitre, 09.06.25.

Köztársasági Elnök Úr!

Villámlátogatása Guadeloupe-ban és Martinique-ban alkalom számunkra, hogy interpelláljunk Önhöz azon méltánytalan helyzetet illetően, melynek szenvedő alanyai vagyunk mindnyájan, akik merték és merik most is felemelni szavukat az igazságszolgáltatási apparátus «pálmafák alatt» virágzó diszfunkciói ellen.

Az Emberi jogok védelme örökkön létező harc, a rendíthetetlen védelem érvényes azokra is, akiknek ezt kellene védeni.

Ebben a harcban mi, Guadeloupe-i és Martinique-i ügyvédek, aktivisták, tiszta szívünkből hiszünk a gondolatszabadságban, sőt, röviden a szabadságban.

Talán nem is kell emlékeztetni, hogy az 1967 májusi események után, melyek megtizedelték a Guadeloupe-i munkásnépességet, kollégánk Félix RODES köteles volt megjelenni 1968-ban a francia nemzetbiztonsági bíróság előtt.

Talán arra sem kell emlékeztetni, hogy 1983-ban Roland EZELIN kollégánkat zaklatás érte a Parquet Général részéről sértegetésért, mely vád alól az Emberi jogok bírósága teljes mértékben tisztázta és Franciaországot ítélte el (Strasbourg, 1991.ápr.26.).

Néhány évvel később Brigitte RODES kollégánk ismerhette meg a Parquet villámait ugyancsak sértésért, mielőtt a Büntetőbíróság szabadon bocsájtotta.

FALLA kollégánk ugyancsak megszenvedett egy interjúért, a Parquet sietett lesújtani rá is egy magisztrátus megsértéséért.

Harry DURIMEL 2007-ben lett a Parquet céltáblája, a Felsőbbviteli Bíróság mosta tisztára.

Sarah ARISTIDE és Patrice TACITA kolégáink panaszt tettek 2007-ben és 2008-ban illegális lehallgatásért, de a Parquet elfojtotta az ügyeket.

E két ügyvéd szintén bíróság előtt találja magát, mert nyilvánosan beszéltek arról, hogy hivatali titok megsértéséért tett panaszukra mi vár. Procedúrájukat Párizsban akarják végigvinni, hogy minden szálat elvágjanak a helyi ügyvéd-aktivákkal, népi támogatásukkal.
(…)

Vajon normálisnak tekinthető-e, hogy ez a Justicia szisztematikusan azokra sújt, kik mernek és küzdenek?

Ha nem lennénk ügyvéd-aktivisták, nem a legszegényebbek és a szakszervezetek mellett köteleztük volna el magunkat, a megtorló hatalom nem igyekezne szájkosarat tenni ránk?

Széles körben tudnánk anyagot szolgáltatni egy parlamenti vizsgálóbizottság számára arról a diszfunkcióról, mely a jogállamot megfosztja becsületétől.

Nem tudunk hallgatni és választ kérünk legitim kérdéseinkre.

Kérjük, fogadja megkülönböztetett üdvözletünket, Köztársasági Elnök Úr.


Roland EZELIN – Félix RODES,

Sarah ARISTIDE - Evita CHEVRY – Brigitte RODES – René FALLA – Harry DURIMEL - Patrice TACITA

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse