Nemzetközi információk 345.sz.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Genf: a Nemzetközi Egyetértés 16. találkozója «az ILO konvencióinak és a szakszervezetek függetlenségének megvédéséért», Norbert Gbikpi-Benissan, a togoi UNSIT (független szakszervezeti szövetség) főtitkárának és a nemzetközi munkaügyi konferencia küldöttének hozzászólása a 98. rendes évi ILO-szekció napirendjének módosításáról.

A francia Független Munkáspárt (POI) levele a 2009. febr. 7-8-i munkástanácskozás résztvevőihez: «Mi, akik egész Európában küzdünk az Európai Unióval való szakításért és az európai népek szabad és testvéri szövetségéért, négy hónappal ezelőtt felhívást intéztünk az egész munkásmozgalomhoz az elbocsátások megtiltása érdekében megvalósítandó, minden egyéb feltétel nélküli egységért. Itt az ideje a mérleg megvonásának, újbóli találkozásunknak, hogy ezt a harcot folytassuk és kiszélesítsük!».

Nemzetközi kampány a nazareti Sawt El Amel szakszervezet kezdeményezésére az izraeli arab vasutasok munkahelyének helyreállításáért és az ILO 111. konvenciójának tiszteletben tartásáért a munkahelyi diszkrimináció ellen.

Honduras – a Nemzetközi Egyetértés kommünikéje a legszélesebb egység létrehozására a katonai államcsínnyel szemben, a demokrácia visszaállításáért, azért, hogy a hondurasi nép saját maga dönthessen saját sorsáról.




Genf, jún.6.: A Nemzetközi Egyetértés XVI. találkozója «az ILO konvenciói és a szakszervezetek függetlenségének megvédéséért»

61 aktivista és szakszervezeti felelős gyűlt össze ugyanakkor, mikor valóságos államcsíny készült az ILO éves tanácskozásán a munkásmozgalom „Munkahelyért paktumba” való integrálása éerdekében a G 20 döntéseinek megfelelően.


Norbert Gbikpi-Benissan
Togo független szakszervezeti szövetsége főtitkára és a nemzetközi munkaügyi tanácskozás
dolgozói küldötte

Híven ügyelő és a veszély közeledtét jelző funkciójához, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése 16. nemzetközi találkozóján hírt adott az ILO precedens nélküli felbolydulásáról, mely olyan radikális, hogy jogosan beszéltünk államcsínyről.

A Tanácskozás résztvevői tanuskodhatnak pl. arról a «javaslatról», melyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adminisztrációs tanácsa nyújtott be a 98. szekció napirendje módosításáról kötelező jelleggel! Holott micsoda módosításokról van szó! Lényegük: Világpaktum a munkahelyekért vagy az ILO-konvenciók védelme, a szakszervezetek függetlensége vagy azok integrálása a világkormányzatba.

Az első módosítás: a bizottságok, melyek 90 év óta alapvető munkát végeznek a Tanácskozás számára (megvizsgálják a konvenciók alkalmazását, a háromoldalú viták alapján újakat készítenek elő), s melyeknek a rendelkezésre álló 3 hét nem is elegendő, csak két hetet szánhattak erre, a harmadikat a kétnapos híres ILO-csúcsnak kellett szentelniük a világválságról.

Második módosítás: az Adminisztrációs tanács döntött a munkahely és a szociális védelem új demográfiai kontextusa vitájának elhalasztásáról és csökkentette a méltó munka általános vitájának idejét is. Holott, tudjuk jól, ezek a viták hozzák létre a konvenciók kidolgozásának feltételeit.

Harmadik módosítás: a 98. szekció sztárja a plenáris ülés a válságra adandó válaszokról a “számos állam- és kormányfő, magasszintű döntéshozó, vállalatvezető és szakszervezeti képviselő, regionális, fejlesztési intézményi és közvéleményformáló vezető részvételével» lezajlott ILO–csúcs döntéseinek szintézise.

Ezen munkák együttesének összefoglása hozza majd létre a Világpaktum a munkahelyért dokumentumot, melyet a Tanácskozásnak kell elfogadni – és ezen a ponton történne, barátaim, az ILO átalakítása a G 20 döntéseinek egyszerű társadalmi eszközévé, mely meg van győződve, hogy “a tartós globalizáció egyedüli alapja a piaci elvek alapján álló világggazdaság”.

Itt kerül teljes megvilágításba: a Világpaktum a munkahelyért vagy az ILO-konvenciók védelme. Mi is a Világpaktum tartalma?
Somavia úr, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet igazgatójának jelentése megvilágosítja számunkra. Címe «A munkahely világválságával való szembenézés», alcíme: “Visszahódítás a méltó munkára központosítva”. A dokumentum tudatja velünk, hogy a Világpaktum első elemei megvannak, idézem «az Adminisztációs Tanács és a közelmúlt regionális gyűlései, valamint az ILO körzeti háromoldalú tárgyalásai» nyújtotta orientációs bázison. A Világpaktum «nyitott és politikai opcióiban fejleszthető a kormányok, munkáltatók és a dolgozók számára nemzeti döntéshozatalra és nemzetközi koordinációra».

De, folytatja a jelentés, a Világpaktum reflexió a G 20 londoni konferenciájára és a G 8 római összejövetelére is. Ebben az esetben reflektál azokra a döntésekre is, melyek a költségvetési és monetáris erőfeszítéseket illeti a pénzügyi szektor 2015-ig 5 ezer milliárd dollárt elérő fellendítésére és támogatására. Az IMF szerepének megerősítésére is, az újabb 50 milliárd plusztámogatásra, amely így megháromszorozza forrásait 750 milliárd dollárra.

Ugyanakkor erre a periódusra, 2010-ig, millió elbocsátást jeleznek szerte a világon.

És akkor világpaktumról beszélnek a munkahelyekért. Világpaktum vagy a konvenciók? Az ILO átalakítása engedelmes eszközzé a G 20 kezében? A 8 alapvető konvenció a szervezkedési szabadság, a kollektív tárgyalások elismerése, a kényszermunka minden formájának elvetése, a gyermekmunka tiltása, a foglalkozás és munkahely szerinti diszkrimináció kiküszöbölése, de a 95-ös a bérek védelméről, a 173-as a munkaerő védelméről a munkáltató fizetésképtelensége esetén, a 158-as és a 166-os (ajánlás) az elbocsátásokról, a különösen sérülékeny 97-es és 143-as a külföldön dolgozókról, a 94-es az állami szerződésekről, a 44-es a háromoldalú tárgyalásokról, nemzetközi normákról, a 122-es a produktiv és szabadon választott munkáról, stb. – a 189 konvenció egytől egyik a dolgozókat védi.

Elvtársak, a konvenciókat a főigazgató idézett jelentése felelevenítette, de „bekeretezve”. A plenáris ülés munkája a válságról 10 tematikus témát tartalmazott a nemzetközi normák szerepéről. Egy reggel kezdődő szekció ülésén résztvettem, utána a 19 órától 21-ig tartó tematikus ülésen.

A nemzetközi munkanormákat mint teoretikus leírást vizsgálták, ratifikációjukat és tiszteletbentartásukat az állam és a munkáltatók részéről csak mint ájtatos kívánságokat. A legkevesebb, amit ebben a válságos időszakban kérhetünk: viták szervezése kényszerítő stratégia kiépítésére (a ratifikált konvenciók kötelezőek!). Nos, ilyen nem volt.

Tehát nincs stratégia-kidolgozás, sem pedig az aktuális helyzet adta új konvenciók legitim azonosítása a dolgozók elleni brutális csapások kivédésére.

A dolgozók képviselője a plenáris ülésen mindössze azt kérte, hogy az elért vívmányok ne áldoztassanak fel a válság oltárán és a Világpaktumot kössék ezen jogok őrzéséhez, tiszteletbentartásához. Ezen a ponton érhető tetten az ILO saját természetétől való eltávolodása, amit úgy kell nevezzek, hogy „regisztrációs szoba” és a G 20 döntéseinek végrehajtó eszköze lett, amit a koreai KCTU úgy jellemzett, mint «cementinjekciók a kapitalista bukott rendszer fenntartására». Az ILO természetétől való eltávolodása elsődleges cél ahhoz, hogy a munkásosztály érdekvédelmi szervezeteit integrálják a világkormányzatba – amire fel is hív a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (CSI).

A CSI követeli, idézem: «jogi referendum felállítását, mely normákból és a nemzetközi gazdasági és társadalmi szervezetekből áll - NMSZ, IMF, Világbank, Keresk.Világszerv., OECD –, megreformálja ezeket az intézményeketet, felállít egy hatékony és felelős világkormányzatot» (A CSI/Global Union együttes nyilatkozata a G20 előestéjén múlt év áprilisában).

Mi, a KCTU-val inkább azt gondoljuk, válaszolni kell a G20-nak és a denaturált ILO híveinek, válaszolni kell a CSI-nek és a Global Unionnak, hogy ezek az intézmények (IMF, Világbank, OECD, KVSZ) a válságot nem fogják tudni megoldani, mert ők maguk is cinkosok a neoliberális szabadkereskedelem, szabad befektetés és pénzügyi globalitás politikájában. A valódi megoldás a dolgozók, családjuk, népük életkörülményeinek megőrzésével kezdődik, amit az ILO kell garantáljon.

A KCTU-val együtt meg kell erősítenünk, hogy a jelen világgazdasági válság a kapitalista rendszer ellentmondásainak következménye, amit ezek az intézmények úgymond megreguláznak (a KCTU-t idézem).

Ezért van az, hogy a meghívólevél végén, amit mindannyian megkaptunk, találunk egy sorozat alternatívát, melynek a második pólusát kell választanunk.

El kell fogadni a munkáltatókkal a partnerséget vagy féltékenyen őrizni szakszervezeteink függetlenségét?

A bankok és spekulánsok támogatása felé orientálódjunk vagy a munka védelme iránti akciók irányába?

Bele kell egyzeni, hogy az ILO a G20 engedelmes eszközévé váljon vagy vissza kell térnünk eredeti konvencióihoz és normáihoz?

Integrálódnunk kell a világkormányzatba vagy a szakszervezetek történelmi hivatásának megfelelően a munkásérdekeket védeni?
Mi a második pólust választjuk.
Vitánkat folytatjuk, ott leszünk 2010-ben a nyílt világkongresszuson!

Éljen a Nemzetközi Egyetértés, éljen a nemzetközi munkásmozgalom szolidaritásáért vívott harc!


A francia Független Munkáspárt (POI) levele egész Európa munkásságához
Kedves Barátaink, kedves Elvtársaink!
Valamivel több mint 4 hónap telt el 2009. február 7-8-i, párizsi Európai Munkáskonferencia óta.
Ez a négy hónap teljes mértékben megerősítette felhívásunkat, mellyel riadót fújtunk, felhívtunk az egész kontinensen való közös küzdelemre az elbocsátások megtiltásáért és az Európai Unióval való szakításért.
Néhány tény az elmúlt hetekből.
Először is az a valóságos földrengés az Európai Parlament jún. 7-i választásakor, amely során saját szemünkkel győződhettünk meg országainkban az EU és intézményeinek elutasításáról masszív munkás- és népi távolmaradás révén.
Romániai elvtársaink jelezték, hogy a távolmaradás átlagosan 75 %-os volt, a bukaresti munkásnegyedekben pedig elérte a 90 %-ot. A jelenség hasonló minden országban – ahogy pártunk, a POI nyilatkozta: «a dolgozó nép nem követte azokat, akik szerették volna elhitetni, hogy ez a választás képes szakaszt alkotni a munkásszervezetek egységéért a kormányok elleni harcban.»
Magyarországi elvtársaink jelezték, hogy a választók lehengerelték – 65%-os távolmaradás mellett – a («szocialista» és a liberális) kormánypártokat, melyek elfogadtatták a parlamenttel a nyugdíjbavonulási korhatár 65 évre emelését (s azóta még súlyosabb megszorításokat).
Brit, német, portugál… aktivisták jelezték, hogy a masszív munkás- és népi távolmaradás különös mértékben sújtotta a szocialista és szociáldemokrata pártokat: a Labour partyt, az SPD-t, a portugál szoc. pártot – általánoságban azokat, akik állítólag képesek küzdeni egy «szociális Európáért» anélkül, hogy szakítanának azzal a «népek börtönével», ami az Európai Unió.
A jún.7-i földrengés választói szinten a munkásosztály és a népek ellenállásának kifejeződése az elbocsátás-lavinával és az Unió diktálta munkásellenes intézkedésekkel szemben.
A számtalan hozzánk eljuttatott elem közül néhány:
• az ápr. 29-i szégyenletesen megtorolt gdanski hajógyári munkástüntetés az Európai Bizottság likvidációs döntése ellen, melyről a Solidarnosc informált minket;
• a 2 és félmillió olasz dolgozó ápr. 4-i római tüntetése a CGI-lel a «2009-2010 évi elbocsátások blokkolásáért»;
• sztrájkok és tüntetések Franciaországban jan. 29-én márc. 19-én, 3 millió dolgozó szüntette be a munkát és demonstrált a szakszervezeti konföderáció hívására alapjában az elbocsátási tervek ellen, aztán a „bakugrás”-, a „decentralizált”-napokon való részvétellel szemben …;
• valódi forradalmasodás követte Nagy-Britanniában a jún.7-i voksolást, a Labour party 150 képviselője ellentmondott Gordon Brown akaratának az uniós direktíva szerinti postaprivatizáció végrehajtásának. Forradalmasodás, mely a postaprivatizációt ellenző petició 4 millió aláíráson és számtalan ebbe az irányba mutató szakszervezeti indítványon nyugszik;
• a jún. 18-i lettországi tömeges szakszervezeti demonstráció az Európai Unió és az IMF által diktált megszorítások ellen: a közkiadások 10 %-os lefaragása, az állami szektor béreinek 20 %-os, a nyugdíjak 10 %-os csökkentése júl. elsejétől;
• az oroszországi Pikalevo munkásainak hét hónapos sztrájkja, akik ezzel Putyin kormányát kényszerítik az újraállamosítással való fenyegetésére abban az esetben, ha az üzemek nem nyitnak ki újból. Ez a megmozdulás egész sztrájkhullámot inspirált oroszországszerte, s ezen túl, ahogyan a kazahsztáni Alma-Ata vagonjavítási üzeme ezer munkásának sztrájkja mutatja, már a szakszervezeti bizottság is «újraállamosítást» követel;
• a szerbiai Krenjanin Shinoz vállalatának munkásai évek óta tartó harca a privatizáció eltörléséért és a cég újraállamosításáért, Raca Kragujevacka és Lapovo Zastava Elektro és Prvi maj vállalatainak munkássztrájkja és a vasúti közlekedés blokkolása vállalataik állami kézbe visszaadásáért, a mezőgazdasági, élelmiszeripari és turisztikai szakszervezet felhívása az elbocsátások megtiltásáért és a privatizált vállalatok köztulajdonbavételéért;
• német felsőoktatási hallgatók tizezreinek jelenlegi tüntetése a «Bolognai processzus» következményeivel szemben, az egyetemek privatizációs tönkretétele ellen, ahogy ezt a francia diákok is megtették;
• a jún. 22-én az Európai Bizottság előtti tejtermelő paraszti tüntetés az őket fojtogató politika ellen.
Ilyen körülmnyek között ülésezett az Európai Tanács jún. 18-19-én. Miről döntött?
Az Európai Bizottság élére egyhangúlag José Manuel Barroso újraválasztása mellett tette le a garast. Mindenki így döntött, ideértve a szocialista és szociáldemokrata miniszterelnököket és államfőket is – eleve válságot provokálva, hiszen már előtte is indignálódtak: «az európai vezetők méltatlanul nagy sebbel-lobbal igyekeznek Barrosot erőszakkal is hivatalában marasztalni».
A Tanács a demokráciát tagadta meg azzal, hogy Írországot újbóli népszavazásra kötelezte a Lisszaboni szerződésről annak érdekében, hogy a 2008. jún. 12-i nemet megkísérelje érvényteleníteni. Az ír aktivisták már most informáltak bennünket, hogy szakszervezetük a Unite és TEEU ismét a nemmel szavazásra fog szólítani.
A Tanács megerősítette «hajthatatlan ragaszkodását az államháztartási hiányok csökkentéséhez, s a stabilitási és fejlesztési paktum előírásaihoz», egyenes impulzióként példát adva Lettországban a szociális háború szégyenletes intézkedéseihez a dolgozói ellen.
Milliárdokkal – a The Economist szerint Németország GDP-jével megegyező összeggel – fosztották ki a állami költségvetést, hogy talpraállítsák a spekulánsokat. Milliárdok szolgálnak a spekuláció táplálására, az elbocsátási tervekre és üzembezárásokra, melyek a kontinens együttes pusztulásához vezet.
Barátaink, Elvtársaink!
Mindez megerősíti teljes mértékben azt, amit febr. 7- 8-án megállapítottunk, «az Európai Unió teljes csődje láttatja, hogy a harmonikus európai egység legkisebb részletének is csak egy funkciója van: a piac. A pompás kifejezés „talpraállítás” csak összehangolja mindegyikünk országában a köz kifosztását a tőkések, a bankárok, a pénzügyi spekulánsok kizárólagos javára és katasztrófába visz bennünket.»
Mindezek miatt feltesszük a kérdést: «Kiért és miért kellene a munkásosztálynak és saját védelmére létrehozott szakszervezeteinek, pártjainak elfogadni ezeket a diktátumokat és magát alávetni?»
Portugál, spanyol, francia, belga, német, svájci, olasz, szerb, magyar, moldáv, török és kazah aktivisták, akik információkat küldenek erről a küzdelemről, különféle formában elkötelezték magukat az elbocsátások megtiltása ellen.
Küzdünk az Európai Unióval való szakításért, szabad és testvéri népek Európájáért. Négy hónappal ezelőtt felhívást bocsájtottunk ki az elbocsátások ellen. Nincs itt az ideje, hogy ismét összegyűljünk, az első mérleget megvonjuk, folytassuk és kiszélesítsük küzdelmünket?
Gondolkodásra kérünk a fentiekről.


Nemzetközi kampány

Az izraeli arab vasutasokat vegyék vissza munkahelyükre!

Az ILO, a diszkrimináció minden formáját elutasító 111. konvenciójának érvényesítését!

e_mail j-p.barrois@wanadoo.fr

Minden dolgozó, minden szakszervezet és szakszervezeti tag tudomására hozzuk a nazareti Sawt El Amel szakszervezet felhívását.

Az izraeli vasút arab dolgozói elleni intézkedések sértik az összes diszkriminációellenes nemzetközi elvet, az ILO 11-es konvencióját is, melyet Izrael is ratifikált, következésképpen be kell tartania.

A jogegyenlőség elleni támadás, a diszkrimináció áldozatai az arab vasutasok.

Írjátok alá a Sawt El Amel felhívását!

Felhívás

Ez a felhívás az arab elbocsátott vasúti dolgozók közreműködésével készült

Támogassátok az izraeli arab vasutasokat munkahelyükért vívott harcukban!

Követeljétek az izraeli vasúttól, hogy módosítsa új politikáját, mely alkalmazottaitól katonai szolgálat teljesítését igényli!

Ez a politika nyíltan diszkriminatív: az arabokat távolítja el, hiszen az izraeli arab állampolgárok mentesülnek a katonai szolgálat alól


A tények:

2009 márciusában az izraeli állami vasúttársaság új politikát vezetett be, mely szerint nem alkalmaz olyan vasúti őrt, aki nem rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, vagyis azokat, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot.

Ez a fajta politika vezet közel 150 arab vasutas elbocsátásához, akik felügyelik és karbantartják az izraeli vasúti átjárókat. A vasúttársaság nem is tagadja, hogy új politikája a hadsereg fiatal veteránjai elsőbbségének biztosítására szolgál.

Az izraeli palesztin állampolgárok mindig is szélsőségesen alulreprezentáltak voltak a közszektorban (ideértve az állami vállalatokat is) a diszkriminációellenes törvény életbelépése ellenére, a tisztviselők mindössze 5 %-a arab, holott a teljes lakosság 20 %-t alkotják.
Az arabok kizárása a közszférából elsősorban Izrael biztonsági politikájának eredménye, mely tiltja a katonai szolgálatot nem teljesített, tehát fegyvertartási engedéllyel nem rendelkező arabok alkalmazását az adminisztrációban vagy közszolgáltatásban (telekommunikáció, víz-, villanyszolgáltatás, közlekedés, kikötői hatóságok, tűzoltók, stb.). Ez a nemzetbiztonságra tett hangsúly világlik ki az izraeli állami vállalatok vezetőinek életrajzából is, pl. Yitzhak 'Haki' Harel, az izraeli vasút főigazgatója az izraeli hadsereg tábornoka is volt. A hadseregtől 2006-ban ment nyugdíjba, kevéssel a Libanon ellen viselt júliusi háború után és 2007 óta áll a vasúttársaság élén.

A vasút új politikája tanulságos példája annak, hogyan távolítják el szisztematikusan az arab dolgozókat az izraeli munkaerőpiacról: először is ez azt mutatja, hogy az állambiztonságnak abszolut prioritása van az izraeli munkaügyi politikában, másodszor pedig rámutat arra, hogy a biztonságot használják fel az izraeli zsidó dolgozók javára történő kettős normák maszkírozására, ti. a vasúti őrök munkájához nem szükségeltetik a fegyverviselés; bizonyos posztokat pedig tartalékolnak a "a hadseregben nem szolgált kisebbségnek". Ebből arra következtetünk, hogy a katonai szolgálat mégsem érdemleges feltétel a munkához. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az új munkaügyi politika szintén kizárja a közelmúlt emigránsait, az ultraortodox zsidókat, a sérült embereket, a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból ellenzőket.

2009. ápr. 7-én a Tel Avivi munkaügyi bíróság felfüggesztette a vasúti dolgozók elbocsátását a bíróság következő tárgyalásáig, 2009. ápr. 19-ig. A dolgozók azonban Sawt el-Amel-ben felfedték, hogy a vasút ebben az időben már elkezdte az új sorompóőrök toborzását. 2009. ápr. 8-án a vasúttársaság válaszában a Sawt el-Amel-nek az új munkaügyi politikáját megerősítette, a döntés "gyakorlati és biztonsági megfontolások" alapján született és nem azzal a céllal, hogy "kizárják a kisebbséget".

Az izraeli vasúttársaság új munkaügyi politikáját úgy ítéljük meg, mint amely egyidőben az arab dolgozókat a munkaerőpiacról kizáró régi stratégiát folytatja, ugyanakkor az egyre erősödő gazdasági válság idején az összes, szociális és gazdasági szempontból marginalizált csoportot támadja.


Amit tehettek:
1) aláírjátok a felhívást és elkülditek : laborers@laborers-voice.org vagy somijudit@yahoo.fr
2) átadjátok ismerőseiteknek és kollégáitoknak is
3) aláírást kértek szervezetetektől/szakszervezetetektől is
4) megírjátok tiltakozásotokat az izraeli vasúttársaságnak
(felhasználhatjátok az alábbi francia nyelvű levelet):
cím : Yitzhak Harel, CEO
Israel Railways
Fax: +972 (0)3 6937480
E-mail: pniyot@rail.co.il

Küldjetek másolatot a Sawt el-Amelnak:

Sawt el-Amel
E-mail: laborers@laborers-voice.org
Fax: +972 (0)4 6080917

Tiltakozólevél:
Cher M. Yitzhak Harel,

La nouvelle politique des Chemins de fer d'Israël qui exige que les gardiens de passages á niveau aient effectué leur service militaire et soient entraînés au maniement des armes m'inquiète. Puisque les citoyens arabes d'Israël sont exemptés de service militaire, on peut supposer que la plupart, voire la totalité des gardiens de passages á niveau arabes seront licenciés suite á cette décision.

Cela va á l'encontre du droit fondamental de tous les travailleurs á l'égalité et á la non-discrimination dans l'emploi, et en conséquence, il faut modifier cette politique.

J'aimerais beaucoup connaître votre position á ce sujet.

Bien á vous,
(alàiràs)

A felhívás kezdeményezői:

Taher Jayousi, travailleur des chemins de fer, Assad Salami, travailleur des chemins de fer, Ibrahim Nasrallah, travailleur des chemins de fer, Luqman Salami, travailleur des chemins de fer, Mustapha Matani, travailleur des chemins de fer, Karim Qadi, travailleur des chemins de fer, Ali Rabus, travailleur des chemins de fer, Yussef Nasrallah, travailleur des chemins de fer, Amir Hamoudi, travailleur des chemins de fer, Ahmad Hamoudi, travailleur des chemins de fer, Sawt el-Amel/The Laborer's Voice, Jibran Naddaf, président de Sawt el-Amel, Wehbe Badarne, directeur de Sawt el-Amel, Marie Badarne, relations internationales de Sawt el-Amel, Fakher Badarne, Jeunes Travailleurs de Sawt el-Amel, Auni Banna, Avocat, membre du bureau de Sawt el-Amel, Haifa Shehadi, membre du bureau de Sawt el-Amel, Maha Krayyem, Programme des femmes Sawt el-Amel.

A Sawt El Amel és a vasutasok anyagi támogatása

FSFN
számla LCL 30002-00441-0000008791R-5
IBAN : FR89 3000 2004 4100 0000 8791 R05/
BIC : CRLYFRPP

Csatlakozom a felhíváshoz:
Név:
Utónév:
Szakszervezet:
Cím:
Mail:
Honduras

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének kommünikéje

Le az államcsínnyel!

A hondurasi dolgozók és nép támogatását!

A Nemzetközi Egyetértés a hondurasi munkás és népi szervezetektől kapott felhívást azt kérve, hogy a dolgozók mindenütt mutassák ki szimpátiájukat és szolidaritásukat a hondurasi nép iránt, mely az oligarchák alkotmányozó nemzetgyűlést megakadályozó katonai államcsínyét kénytelen elviselni.
Az Egyetértés felhívja az összes szervezetet és aktivistát, hogy országukban és nemzetközi szinten a legszélesebb kampányt folytassák Honduras népe támogatására és ezzel együtt követeljük a demokratikus szabadságjogok helyreállítását.

-------

A hondurasi elnök, Manuel Zelaya népszavazáshoz készült az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívása éredekében, mikor a hadsereg vezérkara államcsínyt elkövetve az országból száműzte.
Dolgozók és fiatalok tízezrei követelték az első naptól kezdve visszatérését. Vasárnap több mint százezeren gyűltek össze Zelaya visszatérésének hírére, repülőgépének leszállását végül is harckocsikkal akadályozták meg a főváros repülőterén, Tugucigalpan. A hadsereg a tömegbe lőtt, több halott és tucatnyi sebesült.
A tüntetések folytatódnak, a tömegek nem fogadják el a javasolt «békéltető tárgyalásokat» a puccsistákkal. A dolgozók, a fiatalok, a nép követelése az államcsíny leállítása, a demokratikus szabadságjogok visszállítása, a választott elnök visszatérése, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása.
Honduras 3 szakszervezeti szövetsége általános sztrájkra szólít a represszió, a katonák jelenléte ellen az elnöki palotában és Tegucugalpa utcáin.
A parasztszervezetek koordinációs bizottsága az államcsínyt a „nemzeti oligarchák és a jobboldal kétségbeesett akciójának” minősítette, mellyel «a tőke, nevezetesen a multinacionális vállalatok érdekeit védi».
Az egész kontinensen a brazil CUT, a perui CGTP, az uruguay-i PIT-CNT d’Uruguay, a chilei CUT … elítélik az államcsínyt és tüntetéseket szerveznek ellene szolidaritásként a hondurasi néppel és dolgozókkal. Még nemzeti menetre is felszólítanak a «demokrácia védelmében», «a fasiszta-imperalista államcsíny ellen».
A latin-amerikai kormányok is elítélték. Obama Clinton asszonyon keresztül tudatta, hogy csak Zelaya kormányát ismeri el, de újságírók kiderítették, hogy az USA nagykövete tárgyalásokat folytatott a katonákkal 3 nappal az államcsíny előtt.
A Nemzetközi Egyetértés, melyet 1991-ben, Barcelonában a Háború és kizsákmányolás elleni nyilatkozat alapján jött létre és aktivistákat, csoportokat, különböző irányzatokhoz tartozó munkásszervezeteket tudhat soraiban a világ minden részéről, elkötelezett a munkásmozgalom függetlensége, a munkás- és demokratikus jogok védelme, a népek szuverenitása iránt, s úgy ítéli, hogy a hondurasi nép küzdelme demokráciája és függetlensége védelméért, energiaforrásai államosítása vagy állami fenntartása érdekében az amerikai kontinens népei hasonló jellegű harcának része.
A lehető legszélesebb egységét az államcsíny ellen, a demokráciáért, a hondurasi nép megkérdőjelezhetetlen jogáért: saját sorsa feletti önrendelkezéséért!

Le az államcsínnyel!


Párizs,2009.júl.7.
Daniel Gluckstein, az Egyetértés koordinátora


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse