Nemzetközi információk 349-350.sz.

(rövidített ford.)
2009.aug.12-19.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Honduras. Allan Fischer amerikai szakszervezeti felelős beszámolója.

Algéria: a Fraternité, a Parti des travailleurs d’Algérie (Dolgozók Pártja) a Franciaország és Algéria között fennálló feszültségről, a kapitalista világrendszer szétesésének jeleiről.

Oroszország: az Avtovaz munkásai és szakszervezete aug. 6-ra találkozót hirdetett az üzem államosítását és a munkahelyek fenntartását követelve.

Beszélgetés Elie Domotával, az UGTG szakszervezet (Guadeloupe) főtitkárával, aki éppen hazatért körútjáról az USA-ból, ahova a fekete munkásság hívta a nemzetközi szolidaritás jegyében.

Franciaország: A Független Munkáspárt (POI) felhívása a hondurasi diktatúra ellen.


Honduras

Riport a hondurasi népi felkelés szívéből
Allan Fischer amerikai szakszervezeti küldött


Allan Fischert Kaliforniából delegálta a San Francisco-i szakszervezeti tanács, hogy részt vegyen Hondurasban aug. 11-én a nagy államcsínyellenes megmozduláson. Az ország minden részéről tízezrek érkeztek a két nagyvárosba: Tegucigalpába, a fővárosba és San Pedro Sulába.

“Le a diktatúrával!”

Az országos népi ellenállás nagy menete résztvevőinek többsége már aug. 6-án elindult, mikor a «Nemzeti front az államcsíny ellen» felhívására meghirdetett határozatlan időre szóló sztájk életbelépett. Egész héten a két nagyvárosban maradtak, hogy tiltakozó gyűléseken, útelzárásokon, az üzemek és egyetemek elfoglalásában vegyenek részt.
Sokakkal volt alkalmam szót váltani. Egy idős asszony messziről gyalog jött – 5 napon keresztül –, hogy eljuttassa üzenetét a hatalmon lévőknek: követeli Honduras legitim elnökének, Manuel Zelayának visszatérését azonnal és feltételek nélkül, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását és az államcsíny elkövetőinek megbüntetését, akik felelősek a halálesetekért, letartóztatásokért, kínzásokért.
Az aug.11-i tömegmegmozduláson szemmel láthatólag erős az elszántság. Táblák, feliratok. A «No somos cuatro gatos», ami azt jelenti: «Nem négy kis macska vagyunk» (hanem erős hátterű tömegmozgalom), válaszként szolgál Micheletti propagandájára, mely az élet normális kerékvágásba visszatérését jelzi, mondvàn, hogy a tiltakozók nem jelentenek többet, mint négy kismacskàt...
A demonstráció végén köveket dobáltak egy étteremre és felgyújtottak egy buszt is – a rendőrség elküldte provokátorait. A tűzoltók csak egy óra múlva érkeztek, a filmesek kiélhették szenvedélyüket addig. A sajtó egyébként is csak «Zelaya maroknyi hívének erőszakos cselekedeteiről és terrorizmusáról» tudósít egész éjjel.
A rendőrség tüzet nyitott, éppen a tüntetés végén. Egy aktivista súlyosan megsebesült.
A médiahordozók említést sem tettek a több tízezres demonstràcióról, amelyen Zelaya felesége és lánya is szót kapott. A rendőri erőszak gondos megszervezése megpróbálta diszkreditálni a békés demonstrációt. A mozgalom azonban elhatározott, követelései legitimek, mégha az államcsíny részesei – és washingtoni cinkosaik – nem is veszik tudomásul.

Három szakszervezeti tömörülés hívott általános sztrájkba

A demonstárció alatt folyik az általános sztrájk. Eddig már három kétnapos zajlott le a Front tagjai szakszervezeti tömörülések felszólítására.
A Front tagjai delegátusainak legutóbbi gyűlésén megszavazták a sztrájk folytatását. Csatlakozott hozzájuk a pedagógusok, a tisztviselők, a diákok, a Nemzeti Agrárintézmény, az elektromos dolgozók (Empresa Nacional de Energia), a magánszektor bizonyos területeinek és az országos meteorológia szervezetei is.

Hogyan próbálkozik Washington a San José-egyezményen keresztül

A dél-amerikai sajtó széleskörben publikálta, hogy az USA hondurasi követe, Hugo Llorens találkozott a Front képviselőivel. Llorens azt magyarázta, hogy «alapvető» kell legyen számukra a San José-egyezmény támogatása, tehát Hillary Clinton államtitkár Oscar Arias, Costa Rica elnöke közbenjárásával folytatott «békéltetési kisérlete», «hogy béke legyen Hondurasban».
Az amerikai kormány erőltette egyezmény azt kéri, hogy Manuel Zelaya és a hondurasi nép fogadja el a hatalom megosztását az államcsínyt elkövetőkkel, mondjanak le azok megbüntetéséről, valamint az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáról, az új alkotmányról.
A Nemzeti Front válasza világos, tiszta… és nyilvános. Nyilatkozatában (korábbi számunk) azzá tette.


PARTI OUVRIER INDEPENDANT (Független Munkáspárt, POI)
87 rue du Faubourg-St-Denis 75010 Paris
01.48.01.85.85
parti-ouvrier-independant@orange.fr
7 AOUT 2009
SZOLIDARITÁS HONDURAS NÉPÉVEL ÉS DOLGOZÓIVAL
LE AZ ÁLLAMCSÍNNYEL!

Honduras párizsi követsége előtti gyűlés, aug. 11.

Miután tudomást szereztünk a munkás-, népi és demokratikus szervezeteket magábafoglaló «Nemzeti Front az államcsíny ellen» felhívásáról a világ munkásmozgalmához, együttérzésünket fejezzük ki és tiltakozunk az ellen, hogy a lázadók az ország legális vezetőjét, Zelayát katonai puccsal megfosztották hatalmától, elüldözték hazájából a demokratikus folyamatokat megakasztva.
A hondurasi dolgozók, a fiatalság több mint egy hónapja mozgósult és nagy bátorsággal szembeszáll a bitorlókkkal. Hivatalosan is 6 halottról és számtalan sebesültről beszélnek, a megtorlás brutális.

A hondurasi szakszervezeti tömörülések általános sztrájkot hirdettek. A Nemzeti Front az Államcsíny Ellen ezzel egyidőben a nagyvárosokban országos menetet tartott tiltakozásképpen.

Az amerikai kontinensen mindenütt dolgozók, fiatalok és szervezeteik ítélték el a katonai puccsot, a brazil CUT pedig, mely éppen kongresszusát tarja, felhívja az összes munkás-, demokratikus és népi szervezetetet, hogy kontinentális napot tartsanak aug. 10. és 15. között a hondurasi nép támogatására.

A hondurasi dolgozókkal, fiatalsággal és néppel szolidáris POI részt vesz Honduras párizsi követsége előtti nagygyűlésen aug. 11-én és felhív mindenkit a csatlakozásra.


Le az államcsínnyel!

Manuel Zelaya azonnali visszatérését!

Az államcsíny alatti összes elfogott szabadonbocsátását!

A közösségi és egyéni szabadságjogok azonnali helyreállítását!

Jogot a hondurasi népnek, hogy saját sorsáról maga dönthessen!



Algéria

Fraternité, a Parti des travailleurs d’Algérie (Dolgozók Pártja) lapja, 90.sz. 2009 júniusa

Franciai-algériai viszonyok: provokációs feszültség

A hivatalos kapcsolatok Algéria és Franciaország között soha nem látott mélypontra kerültek.

Miután az algériai diplomatát, Mohamed Hassenit a francia igazságszolgáltatás letartóztatta Ali Mecili ügyvéd 1987-es meggyilkolásába keveredése vádjával, most Tibhirine szerzetesei 1996-ra visszamenő dossziéját ásták elő, a vizsgálati titok megsértése és egy francia nyugdíjas tábornok nyilatkozata után.

A francia tábornok a szerzetesek meggyilkolását nem a GIA-nak tulajdonítja, mely vállalta azt, hanem az ANP tévedésből kilőtt helikopterlövéseinek!

Vitathatatlan, nemzeti tragédiánk idején legalább kétszázezer algériai vesztette életét, s az eltüntek dossziéi arról tanuskodnak, hogy volt ebben szerepe másoknak is, azonban Tibhirine szerzetesei ügyébe belekeveredett a francia titkosszolgálat; a francia követség tárgyalt a «terroristákkal», melynek kudarca a szerzetesek meggyilkolásához vezetett.

De más külföldieket, franciákat is meggyilkoltak akkor... miért ez a szelektív megközelítés és főként miért pont most?

Ez az utolsó provokáció visszautal az algériai kormány gazdasági döntéseire, melyre az EU, a francia és német kormány azzal utasított el, hogy sérti multinacionális vállalatainak érdekeit. Közrejátszik az is, hogy a francia államot a szétesés fenyegeti, az EU-t pedig a gazdasági-politikai krízis. Ehhez hozzájön a 2002-ben Pakisztánban megölt francia állampolgárok dossziéja, melyet terrorista akciónak állítottak be, holott több mint kétséges fegyverkezési szerződés áldozatai lettek.

Valójában Buchwalter tábornok nyilatkozatával kinyitotta Pandora szelencéjét, ami a francia titkosszolgálatot illeti. Layada, a GIA volt főnöke felfedte, hogy az 1994 decemberében eltérített AF-repülőgép a titkosszolgálat mesterkedése volt, egyik titkosszolgálati ügynökük ügyetlensége fordította tragédiába. Egyik terroristát meg sem találták, se élve, se halva. A többieket megölték, miután a francia hatóságokkal egyezséget kötöttek. A sajtó azt mondta, valami nem stimmelt, mert semmiképpen nem volt szükség a marseille-i repülőtéri likvidációra.

Nicolas Sarkozy biztosan arra a belátásra jutott, hogy korrigálni kell a 7 szerzetes meggyilkolásának körülményeit és a tanuk, magasrendű tisztviselők nyilatkozatai segítségére sietnek az ügy eltusolása és a törékeny kétoldali kapcsolatok megőrzése érdekében. Buchwalter generális bírósági megnyilatkozását kvázi szenilisnek kellett minősíteni.

A francia állam válsága leleplezi politikáját is a volt gyarmatokat illetően. De kinek lehet az az érdeke, hogy a két ország közötti szakítás bekövetkezzen pontosan akkor, mikor a 150 milliárd dollárt meghaladó gigantikus munkálatok folynak a fellendítés érdekében?

Már 2007-ben terrorista támadások célpontjai voltak az algériai francia vállalatok.

Tény, hogy még a francia állam kebelén is vannak olyan érdekközpontok, melyek a provokációt gerjesztik – ami nem csoda a szétbomlóban lévő tőkés világrendszer körülményei közepette, mely mindent kiszolgáltat a multinaconális vállalatok kénye-kedvére.
Nedjma M.


Oroszország

Togliattiban munkásgyűlés az AVTOVAZ-nál

2009. aug.6-án Togliatti-ban közel 2000 munkás vett részt a «Jegyinsztvo» szakszervezeti bizottságának gyűlésén. A legfőbb követelés az üzem államosítása volt (azután, hogy a vállalat vezetése bejelentett 28.000 lehetséges elbocsátást a következő hetekben).

«Oroszország kormányához fordulunk a követeléseinkkel. Ezek egyike az AVTOVAZ államosítása, tehát – nem mint korábban – annak újabb magánkézre adása» - jelentette ki a szakszervezeti bizalmi, Pjotr Zolotarjev.
A gyűlésen felszólaltak G. Dmitrieva és A. Vinogradov az RRPtől (Forradalmi Munkáspárt), V. Poplavsky a KPRF-től (az orosz föderáció kommunista pártja), az RKRP-RPK felelősei, az AVTOVAZ munkásai, a város lakói.

A követeléseket táblákon, transzparenseken jelenítették meg: «Igen az államosításra!», «Nem az elbocsátásokra VAZ-nál!», «Munkáselelenőrzést kérünk!», «Valódi segítséget a VAZ-nak!», «Munkásbért az igazgatónak!», «SOS, segítsetek!», «GM-AVTOVAZ: a jogtalanság övezete», «Likvidáljuk a spekuláns bankokat!».

A határozatot egyhangúlag fogadta el a gyűlés.


A gyűlés határozata, aug.6., Togliatti

Mi, Togliatti lakói, a gyűlés résztvevői jövőnk és gyermekeink, üzemünk és városunk érdekében riasztunk.

Az AVTOVAZ vezetése azt a döntést hozta, hogy a termelést csökkenti, mely kiemeli újból hozzánemértését és szociális felelőtlenségét a munkásokkal, a város lakosságával szemben.
Hosszú évekig fényes jövőt igértek az üzem és foglalkoztatottjai számára. Válságellenes tervek bevetéséről beszéltek, ezek perspektíváiról, ámde az egyetlen dolog, amit látunk, hogy csak szépeket mondott az igazgatóság, de köpönyeget fordított, milliókat és milliárdokat vont ki a cégből, kibabrált velünk. Ezek a vezetők itt akarnak hagyni bennünket, az üzemet, a katasztrófa szélen semmivel a kezünkben.

Úgy találjuk, hogy a magántulajdon hatékonytalan, ekkora méretű üzem nem csak szociálisan felelőtlen, hanem a társadalom számára veszélyes, mivel egoista magánérdekek vezérlik, melynek célja a legnagyobb haszon kipréselése a köz rovására.
Oroszország vezetéséhez fordulunk és követeljük:

1. Az AVTOVAZ –csoport államosítását a privatizálás jogának kizárásával.
2. Az vállalat pénzügyi és kereskedelmi tevékenységének átláthatóságát.
3. Munkásellenőrzést a pénzügyi és kereskedelmi tevékenység fölött. E cél érdekében követeljük, hogy a Jegyinsztvo szakszervezet rendelkezésére bocsássák az ilyen jellegű összes információt, az üzemi vezetés kinevezésével kapcsolatban pedig vétójogot. Követeljük, hogy a munkásoknak lehetőségük legyen a vállalati vezetés döntéseinek megtiltására.
4. A könyvelés nyilvánossá tételét, hogy a vállalat eszközeit ellenőrizni lehessen, közöttük az állami szubvenciókat. Az AVTOVAZ vezetésének bíróság elé állítását alkalmatlanság, sikkasztás címmel, hogy kötelezni lehessen őket az üzemnek okozott kár megtérítésére.
5. Sürgős fejlesztési programot a köztulajdonban levő autóipar fellendítésére. A termelés modernizációját annak érdekében, hogy modern, biztos és olcsó gyártás jöhessen létre.
6. Programot az AVTOVAZ és köztulajdonú autóipar gyártmányai fogyasztásának stimulálására.
7. Garanciát az AVTOVAZ munkásai teljes foglalkoztatására.
8. Az összes szociális munkáskedvezmény teljes visszaállítását.
9. Az orosz nép életszínvonalának helyreállítása a teljes foglalkoztatás révén, a nyereség elosztása a dolgozó nép között.
10. A lakhatás és közszolgáltatás (víz, fűtés) költségei nem léphetik át az átlagos családi jövedelem 10%-át.
11. A dolgozók összes olyan adósságának törlése, melyet állásuk elvesztésével szereztek.
12. Az AVTOVAZ munkáslakásainak helyhatósági tulajdonbavétele azzal a lehetőséggel, hogy a lakók megvehessék lakásukat.

A gyűlésen megmutatkozott, hogy az emberek készek küzdelmük folytatására azért, hogy joguk legyen saját jövőjükre.

A következő gyűlés aug. végére várható.


Guadeloupe


Beszélgetés Elie Domotával (az UGTG főtitkárával)

Két fő oka volt a körútnak. Beszélgetés az elvtársaimmal, a dolgozókkal, akik mindnyájan ugyanúgy elszenvedik a diszkriminációt. Ezen kívül pedig a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának felkeltése, mivel még mindig represszió alatt állunk, több tucat szakszervezeti aktivistát fogott perbe a francia állam.
Az AFL-CIO szakszervezet aktivistái – az egyik legnagyobb szakszervezet -, egyetemi dolgozók, ügyvédek és a feketék jogaiért harcoló mozgalmak hívtak meg.
Eléggé meglepő volt, mert igen sokan akartak az LKP tapasztalairól hallani, megosztani benyomásaikat, megbeszélni a tudnivalókat, megtudni, hogyan csináltuk a 48 szervezet összefogását és a 100 ezer ember mobilizálását a harcunk folyamán. Holott ma mindenki – élükön a kormánnyal – azt hajtogatja, hogy ne követeljünk, válság van, nemzetközi és pénzügyi.
Például Pittsburgh-ben találkoztunk azokkal, akik az USA katonai jelenléte ellen harcolnak Irakban, Afganisztánban. Több éve próbálkoznak egyesítésükkel, most az LKP tapasztalatai alapján sikerült, a 2009. szeptemberi G 20 találkozón már együtt szervezik a tiltakozást. Ez lesz a legnagyobb háborúellenes tiltakozás az USA iraki és afganisztáni jelenléte ellen, ugyanakkor a haiti Minustah-részvétel ellen is, a palesztin állam elismertetéséért is, és a hondurasi államcsíny elítéléséért is.

Ami pénzt ezek a háborúk elnyelnek, azt nem fordítják az egészségügyre, közszolgáltatásra, oktatásra... Volt alkalmunk ellátogatni az USA különböző államaiba, és konstatálhattuk, hogy iskolák, kórházak pusztulnak finanszírozás híján. Az iraki, afganisztáni háború elsőbbséget élvez. Ide, ahol elsősorban latínók és feketék élnek, pénz nem érkezik.
Ennek a politikának más következménye is van: az erőszak terjedése. Jellemző, hogy ma több az amerikai fekete a börtönökben, mint az egyetemeken…


Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28, Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente” , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse