Költségvetési hiány Belgiumban

Belgiumban is megszorítások várhatók, mint mindenütt. A kormány „némi erőlködést kér a lakosságtól” már megint, a költségvetés hiányai befoltozásra. A bankoknak adott milliárdok hiányoznak, persze arról szó nincs, hogy a válságért felelősöktől is kérjenek egy kis nadrágszíjszorítást. Ehelyett a közszolgáltatásokból faragnak le, az állami tisztviselők létszámát csökkentik, a pedagógusok óraszámát növelik, közkórházak kiadásait limitálják, a közvetett adókat pedig emelik (jövedéki, dohány, diesel-olaj, stb.), ahogyan azt elvárja az Unió, az IMF, stb. A „szigorú intézkedések” még 6 évig fognak tartani, mondta a kormányfő, miközben az elkövetkező két évben 200 ezerrel nő majd a munkanélküliek száma.
Volna pedig honnan pótolni a büdzsé bevételi oldalát. A Tobin-adót ugyan kész lenne bevezetni a parlament, de attól még nagyon messze áll. Pillanatnyilag nem hajlandó még a nagy vagyonokat sem megadóztatni, pedig ez egy csomó ország megteszi, pl. Franciaország is (Brüsszel tele is van a francia „menekültekkel”) – csak a munkajövedelmeket. Pedig ez lenne a megoldás: ha csak a 86 ezer leggazdagabb családot 2 %-os adóval illetnék, 18 milliárd euróval gazdagodna évente a költségvetés elvileg, a lyuk máris be lenne foltozva.
A PTB, a Belga Munkapárt (nem különösen forradalmi) gondolatmenete a következő:
Az országban 4 millió 300 ezer család lakik (az adózás családi). 100részre osztva (10x43 ezer család), az alsó 10 réteg, a legszegényebb 430 000 családot jelenti, a 91-100 pedig a leggazdagabbat. Ennek is csak a 99–100-as felső rétegét kellene adóztatni, melybe a 2.465.957 eurótól a 8.787.143 euróig terjedő vagyonok tartoznának (saját, a család által lakott állandó lakhelyek értékét nem számítva), ez is progresszív lehetne: 2 % az alsó szeletben, 3 % a másodikon, stb. az 5 %-os maximumig.
Hát igen, nincs százféle megoldás: vagy a dolgozókat (nyugdíjasokat, munkanélkülieket is ideértve) adóztatjuk, vagy a gazdagokat.