Nemzetközi információk 358.sz.

2009.okt.14.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja


Tartalom:

Oroszország: 27000 elbocsátás az AVTOVAZ orosz gépkocsiüzemben, 2010 elején 22.000-nak kell követnie. A «Jegyinsztvo» független szakszervezet gyűlésre hív. (levelezőinktől)

Románia: 800 000 sztrájkoló okt. 5-én az IMF diktátumai ellen. Interjú egy román munkásaktivával, a Dolgozók Egyenjogúsága Szövetség tagjával. «A szakszervezeti vezetőknek, akik a kormányzati intézkedéseket eddig elfogadták, most tüntetést és sztrájkot kellett szervezniük, hogy a felháborodott tömegeknek megfeleljenek» mondja.

USA: a Unity & independence újság számot ad a «Mentsétek meg oktatási rendszerünket!» konferenciáról, melyet szept. 29-én tartottak San Franciscoban az Állami Egyetemen.
Részletek Jack Gerson, az oaklandi (Kalifornia) pedagógusszövetség adminisztrációs tanácsa (OEA) tagja hozzászólásából: «Sztrájkot kell tartanunk a teljes közoktatásban». Reyes Savalza bemutatja a kaliforniai Berkeley egyetem költségvetési megszorításának néhány elemét.

Mexikó: az El Trabajo újságban közzétett felhívás «Mindnyájan egyesülünk az elektromossági szakszervezettel (SME)». «Dolgozók, szakszervezeti vezetők, az egész nemzet együtt kell kérje (…)annak újraállamosítását, ami a mexikói népé, (…) meg kell védeni jogainkat, munkánkat, bérünket!».

Szomália: cikk a Fraternitéből, az algériai Parti des travailleurs újságából, mely mérleget von a szomáliai katonai intervenció nyomán: «Szomália eltűnt».

Szerkesztőségi cikk a «Represszióellenes nemzetközi bizottság (a szakszervezeti és politikai jogok védelmében)» közlönyéből «15 év küzdelem Guadeloupe-ben az egyéni és kollektív szabadságjogok védelmében»

Honduras: a jún. 28-i államcsíny óta eltelt idő eseményei.



27000 elbocsátás az AVTOVAZ-nál
Gyűlés a «Jegyinsztvo» független szakszervezet felhívására

A «Rosztehnologia» társaság, melynek az orosz állam átadta AVTOVAZ-részvényeit, 27 ezer elbocsátást jelentett be a a 105 ezer dolgozót foglalkoztató togliatti üzemben.
Az 5000 első ember okt. 14-én kapja meg a felmondólevelet, 22 ezer pedig követi a 2010-es év elején.
A döntés a volt hivatalos szakszervezet (ASM) vezetőivel egyetértésben történt.
Szept. 28-án a «Jegyinsztvo» független szakszervezet végrehajtó bizottsága okt. 17-re összehívta a munkásokat a Kultúrpalota előtt.
Még korábban, aug. 6-án a Jegyinsztvo hívására kétezer munkás gyűlt össze, kik egyhangúlag követelték az «AVTOVAZ államosítását, annak későbbi privatizációs lehetősége kizárásával» és «a termelés munkásellenőrzését».
A bejelentés akkor történt, mikor a TAGAZ 14.000-es elbocsátást jelentett be, az Aeroflot pedig 2000-rel fenyeget.

Románia

800 000 sztrájkoló okt. 5-én az IMF diktátumai ellen

Interjú egy román munkásaktivával, a Dolgozók Egyenjogúsága Szövetség tagjával
Mi a helyzet országodban?
A kormány 200 milliárd eurós kölcsönt vett fel «a válság megoldására». A memorandumot a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal írták alá és drámai következményekkel jár: a költségvetés csökkentése 1,1 %-kal, a tisztviselők prémiumrendszere megszüntetésével és kötelező fizetetlen szabadság bevezetésével.

A kormány azt kéri, hogy bizalmi indítványban szavazzanak a «nyugdíjreformról», mely a nyugdjkorhatárt 65 évre emeli 2030-ra (szemben a férfiak mai 63 éves és a nők 58 éves korhatárával). A munkanélküliség megduplázódott egy év alatt, az év végére valószínűleg meghaladja az egymilliót. Ezzel a helyzettel szembenézve reagált a munkásosztály.

A szakszervezeti vezetőknek, akik eddig jórészt elfogadták a kormány intézkedéseit, most tüntetést és sztrájkot kellett szervezniük, hogy a felháborodott tömegek igényének megfeleljenek. Tüntetnek a vasutasok, a tanárok, a köztisztviselők.

Évek óta első ízben ezek a szakszervezeti harcok egységet követeltek a föderációk és konföderációk között.

Mi volt a dolgozók reagálása az IMF és az EU követelte intézkedésekre?
Miután a kormány elfogadta az IMF és az EU követeléseit, a közszolgáltatási szektor szakszervezetei összegyűltek és felhívást tettek az okt. 5-i általános sztrájkra. 800 000 pedagógus, orvos és egyéb közalkalmazott vett részt benne.

Augusztusban a miniszterelnök egy tévébeszélgetésben bejelentette, hogy 10-15 ezer köztisztviselő lesz a költségvetési nyirbálások áldozata és ezt provokatív stílusban tette: «A túl sok alkalmatlannak, aki tisztviselői állást tölt be, el kell mennie.»

Az okt. 5-i sztrájk alkalmával 20 000 dolgozó, szakszervezetével együtt a bukaresti kormánypalota előtt gyűlt össze. Egyik szakszervezeti vezető, Jacob Baciu ezt mondta: «Embermilliókat üldözött el munkahelyéről a spekuláció és a kapzsiság, mely a deregularizáció és a szabadpiaci verseny ideológiáján alapuló gazdasági modell bázisa.»

Szept. 13-án és okt. 4-én a Szövetség a Dolgozók Egyenjogúságáért kezdeményezésére széleskörű gyűléseket tartottunk aktivákkal és szakszervezeti felelősökkel a problémák megbeszélésére és a dolgozók előtt álló akadályok megvitatására.

Dominique FERRÉ


USA

«Sztrájkot kell tartanunk a kaliforniai teljes közoktatásban»

Részletek a Unity & Independence cikkéből

Részletek Jack Gerson, az oaklandi (Kalifornia) pedagógusszövetség adminisztrációs tanácsa (OEA) tagja hozzászólásából az észak-kaliforniai «Mentsétek meg oktatási rendszerünket!» konferencián, s San Francisco-i Állami Egyetemen szept. 29-én és Reyes Savalza bemutatja a kaliforniai Berkeley egyetem költségvetési megszorításának néhány elemét.

Nem titok: a közoktatása lerombolása folyik.

2003 szeptemberében, mikor tanítani kezdtem az oaklandi Castlemont gimnáziumban, több mint 40 tanár dolgozott. Ebből a csapatból csak 4 tanár maradt. Az éves fluktuáció meghaladja a 40 %-ot. Akiket ez leginkább érint, a fekete és latíno diákjaink. Így lehet némi elképzelésetek a városközponti negyedek közintézményeiről (1) nem csak Oaklandban, hanem egész Kaliforniában.

A kaliforniai egyetem szept. 24-i hatalmas tüntetése reménysugarat jelent az ország közoktatásban dolgozó pedagógusai számára.

Azt igérték nekünk: «Harcolni fogunk, hogy megőrizzük, ami van». De ami van, az teljességgel elégtelen. Rendszerünkben diszkrimináció rejlik, pontosan azokkal szemben, akiknek szükségük van az oktatásra. Ami kell, az a mindenki számára hozzáférhető ingyenes és minőségi oktatás. Ezért kell harcolni.

Az OEA-ban (Oaklandi Pedagógus Szövetség) követeljük az osztályonkénti tanulólétszám csökkentését 20-ra, és 15-re ott, ahol a siker foka a legalacsonyabb, az oaklandi legrosszabb helyzetű negyedek iskoláiban.
A jelenlegi helyzet diszkriminatív: a város magasszintű intézményeinek eleve van pénze, a szülők foglalkozni tudnak a gyermekekkel, a siker szintje magasabb. Például Montclairben és Rockridgeben nagyon jó inztézmények vannnak, de Oakland egyes kerületeiben a dolgok egyre gyatrábban mennek.

7 évig Oakland állami gyámság alatt áll. Az állam az igazgatást átadta az iskolai vezetőtanácsnak, de a pénzügyi felügyeletet megőrizte magának. Az állam beavatkozott, mert Oakland úgymond képtelen volt az 50 millió dolláros adósság miatt a pénzügyi igazgatásra. Ma, közel hat évvel ezután, az állam visszaadta az igazgatást. Adósságunk 118 millióra emelkedett. Csak annyit értek el, hogy az adósság megduplázódott, holott gyakorlatilag minden kollégiumi könyvtárat becsuktak, sőt a gimnáziumokban is, ahol én tanítok, Castlemontben is.

Szisztematikusan csökkentették a fakultatív lehetőségeket. A gyámság első évében az oaklandi iskolamesterek 40 %-tól megszabadultak. Az iskolákat valósággal lerombolták.

Ugyanakkor az államtól 20%-ot kaptak az élet drágulása miatt. A pedagógusok ebből 1 %-nyival részesültek. Hová lett a pénz? Árengedményeket adtak, de nekünk egy fillért sem. Zsebre vágták és kijelentették: «pénz nincs».
Szemmel láthatólag arra van, hogy évente 80 millió dollárt fizessenek a «költségvetésen kívüli» kiadásokra konzultánsokra és alvállakozókra. Ez a pénz szolgál a közoktatás privatizációjára majd Oaklandban – olyan metódus ez, melyet ismerünk minden államunkban és a világ minden országában.

Mi, az OEA-ban azt mondjuk: «Végezni kell mindezzel... Nekünk minőségi közoktatás kell. Az kell, hogy a pénz oda menjen, ahol szükség van rá!»

Nincs pénzügyi válság, a prioritások válsága van. A költségvetésben van válság, mert ebben az országban megfordították a prioritásokat!

Tanulnunk kell a Berkeley Egyetem szept. 24-i, a személyzetet, a diákokat, a tanárokat egységbe foglaló lelkes harcából és messzebbre kell mennünk. Nagy pillanat volt, de elmúlik, ha ezen az alapon nem lépünk előre.

Arról kell vitatkoznunk, hogyan. Két pontot szeretnék kiemelni.
Azt gondolom, az első dolog, amit napirendre kell tűzni, főként az alsó- és középfokú oktatásban, hogy szakszervezetünk, a CTA vezetése szervezzen egy akciónapot a kaliforniai közoktatás védelmében. Felhívást kell intézni a Pedagógusok Kaliforniai Föderációjához (CFT), hogy alkosson egységet a CTA-val és más pedagógus szakszervezetekkel, így minden oktatási szint bevonható és valódi sztrájkot lehet szervezni. Már ma el kell kezdeni.

Magam a CTA Tanácsa tagja vagyok. Los Angelesben okt. végén fogunk gyűlést tartani. Be akarunk nyújtani egy indítványt ennek az akciónak a megszervezésére. Szükségünk van minden pedagógusra, a szülőkre, a személyzetre a nyomás gyakorlására, hogy a CTA vezetésére meghirdesse ezt az akciót.

A CTA a szept. 24-i UC tüntetéssel szolidáris nyilatkozatot adott ki, de ezt nem előtte, csak ugyanazon a napon publikálták. Nekünk olyan szolidaritásra van szükségünk, mely kiveszi a részét a mozgalomból, szervez. Örülünk, hogy a vezetők szolidárisak velünk és támogatnak bennünket, de reméljük, hogy ettől kezdve építkezni is fognak és szervezni is, ami valódi szolidaritás lesz.

Visszatérve a pénz problémájához. Ki kell mondani : «Először a nép – nem pedig a nagy pénzügyi intémények profitja!»

A kormány a bankárok kezébe adott összesen 13 000 milliárdot.

A Szövetségi Tartalékalap, melynek nincs szüksége a Kongresszus engedélyére, a részére adott garanciális összegekből dollármilliárdok ezreit adta át a bankoknak. A Szövetségi Tartalékalap elnöke, Timothy Geithner, akit Obama nevezett ki, a bankok eszköze. Ez nem megy, ez fordított világot jelent.

Nekünk egy második megmentési terv kell – olyan, melyik sokkal fontosabb az elsőnél. Az elsőbbséget élvező feladatok sorrendjét meg kell fordítani. Garantálni, őrizni és szélesíteni kell a közszolgáltatásokat, melyre szüksége van a köznek. Ezt kell a kormánynak megtenni és nem a bankoknak osztogatni.

Minden áldott nap elhangzik a kormány és a politikusok szájából, hogy gazdaságunk nem éli túl, ha a banki intézmények rosszul mennek. Azt mondják, nélkülük halottak vagyunk. Ostobaság. Pontosan ez a logika visz újból minket a kapitulációba és az új pénzügyi buborékba, ami az arcunkba fog pukkanni és sajnos megfullaszt mindannyiunkat.

Meg kell változtatni a prioritásokat, azonnal. Második megmentési tervet kell követelni, valódit. Életbevágó.

Ennek a küzdelemnek van egy másik dimenziója is. Kalifornia államban 30 éve válság volt, mikor a 13. sz. javaslat került szavazásra. Ezután lett Kalifornia, az Államok egyik legjobb alsó- és és középfokú oktatása az ország valószínűleg legrosszabika.

A 13-as el kell törölni (2). A helyére kétsebességes hivatásos adórendszer kell, mely a nagyvállalkozásokra konzekvensebb. Itt van az a rész, mely az államnak bevételt jelent. De ez nem megy szövetségi komponens nélkül.

Ha nem tesszük ezt, ahhoz kell asszisztálnunk, ami Oaklandban történik, ahol már közkönyvtárak becsukásáról beszélnek és állatmenhelyek bezárásáról. Mindenre sor kerül, az egész országot becsukják lassan, mert a tőkét a bankoknak kell biztosítanunk!

Nagyon világosnak kell lennünk, mindez igen rossz irányba halad. Meg kell szerveznünk a közoktatás sztrájkját Kaliforniában és minden államban. Az OEA ezen lesz. Pénz van, csak meg kell szerezni.
Köszönöm.



(1) Az USA-ban a városközponti negyedek a szegény rétegek lakóhelye.

(2) A 13-as javaslat, teljes nevén «Népi kezdeményezés a tulajdoni adó limitálására». 1978-ben népszavazás döntött és behatárolta az állam által beszedendő, járadék utáni adót. Az indítványt megszavazása után 1978. jún. 6-án hozzáadták a kaliforniai alkotmány 13-as cikkelyéhez.


A kaliforniai Berkeley Egyetem költségvetési megszorításának néhány eleme


A kaliforniai közoktatási rendszer lerombolása folyik, azé a rendszeré, mely valaha az egész világon elismert volt minőségéért.

Ma a közoktatás 9 milliárd dolláros költségvetési csökkenéséhez asszisztálunk. Az egyetemek, alsó- és középfokú intézmények az iskoláztatás költségeit fel kellett emeljék, a szolgáltatásban munkahelyeket kellett megszüntetniük, az egyetemi tanárokat technikai munkanélküli állományba küldik, a könyvtárakat bezárják, az órákat nagymértékben csökkentik. A tanuláshoz való jog a gazdagok privilégiuma lesz.

Ez történik a Berkeley-n is. A latínók és a feketék eddig is alulreprezentáltak voltak, 2001 óta a tanulás költségei 277%-kal nőttek. Ma az anyagilag kedvezőtlen helyzetű diákoknak kvázi lehetetlen egyetemen továbbtanulniuk.

A U.C. Berkeley-n az állami finanszírozás csak egy kis részt képez, 20 %-ot, ami az egyetemből gyakorlatilag magánegyetemet faragott, ti. a magánszektor adja a 80 %-ot. Az intézménynek van 5,3 milliárd dolláros tartaléka, ez azonban sem dotációra, sem nyugdíjakra nem fordítható. Ez a pénz rendelkezésre áll, de nem szabad hozzányúlni.

A tanárok Adminisztrációs Tanácsát teljes mértékben mellőzi Yudof elnök, aki maga döntött ez év őszén az iskolázási költségek 9,3%-os emeléséről. Ezen felül 2010 őszén újból 32 %-os emelés lesz. Techikai munkanélküli állományt vezettek be, a könyvtári nyitvatartást csökkentették, a diákokat szolgáló egészségügyi személyzet 20 %-át elbocsátották, a könyvvásárlások értékét csökkentették, és pluszban 900 munkahely megszűnését határozták el!

Ugyanakkor a U.C igazgatása több mint 50 000 dollárt számolt el a működtetésre. Sőt, a vezetők bére, mely 200 ezer dollárnál is több, megtriplázódott ez utóbbi évek alatt. Úgy tűnik, túlzásaiknak nincs határa. Birgeneau dékán több mint 600 000 dollárt keres, Yudof elnök pedig 828 000 dollárt – ez több mint duplája Obama elnök fizetésének!

Mialatt a vezetés hatalmas béreket és prémiumokat kap úgymond az egyetemi nívó és versenyképesség fenntartásáért, az egyetemet megfosztják összes forrásától. Előrebocsájtják – mint ürügyet – az iskoláztatás költségének emelésére és az egyéb költségvetési megszorításokra, hogy ezek szükségesek a büdzsé deficitjének befoltozására. De ezt könnyedén meg lehetne tenni az egyetem 5,3 milliárdos tartalékalapja felhasználásával – ezek ugyanazok az alapok, melyeket a vezetők fosztogatnak engedély nélkül saját fizetésük és prémiumaik kielégítésére.

A diákok, a pedagóguskar és az alkalmazottak szept. 24-i üzenete egyszerű. A tanításnak jogai vannak. A pénz létezik. Elutasítjuk, hogy Yudof elnök és a UC egyetemi tanácsa vezetői folytassák oktatási rendszerünk tönkretételét.

Reyes Savalza


Mexikó

A El Trabajoban megjelent felhívás:
«Mindnyájan egyesülünk az elektromossági szakszervezettel (SME)»

A központi «Fény és Erő » védelme (LyFC) az államosított vállalatok védelmét jelenti!
Mindenki az SME okt.15-i menetére!

A LyFC megszüntetésére hozott dekrétum eltörlését!
Az SME kollektív szerződésének tiszteletben tartását!

Az UNT, a CNTE vezetői, bányászok, a nemzeti szuverenitás védelmezői, felelősek vagytok az SME és a nemzeti vállalatok védelmére hirdetett országos tüntetésért!


A bitorló Calderon-kormány a Fény és Erő társaság likvidálásáról határozott. Ez az intézkedés minőségi lépés az elektromos vállalatok átjátszására a nagy külföldi energiatársaságok számára. Nemzeti érdekekeinket mélyen sérti.

A Calderon-kormány júliusi választási kudarca után dekrétumokkal kormányoz. Ekként határozott a nemzeti vállalatok, a nemzet anyagi bázisának tönkretételére.

A kormány most a központi Fény és Erő társaságot fenyegeti. Holnap az UNAM kerül sorra és az állami egyetemek, azzal, hogy «túl sokba» kerülnek! Ez annyit jelent, hogy a hatalombitorló kormány dollármilliárdokat ad a külföldi nagyvállalatoknak, hogy a váláságból kisegítse őket és mentesítse az adózás alól.

A kormány csapása világosan bizonyítja, hogy idegen érdekeket szolgál és a Munkáltatók Kamarája irányítja az ország politikáját. A dolgozó nép és a nemzeti érdekek veszélyben vannak.

A több mint 20 000 dolgozó okt. 11-i tüntetése az SME felhívása nyomán megmutatta a mexikói nép akaratát arra, hogy megvédi a nemzeti érdekeket és a munkásosztályt. Lehetséges a kormány legyőzése és a dekrétum semmisnek nyilvánítása!

Az UNT, a CNTE vezetői, a bányászok, a Lopez Obrador vezette Nemzeti Szuverenitás Védelme Mozgalom és más szervezetek, melyek a nemzeti szuverenitás és a dolgozó nép érdekeinek védelmét hirdetik, kötelesek felsorakozni az SME mögött és feltételek nélkül támogatni! Nekik is szervezniük kell az országos sztrájkot a szakszervezet és az állami vállalat védelmében!

A FAP képviselőinek úgyszintén kötelességük a dekrétum visszavonásáért való küzdelemhez csatlakozás.

A dolgozóknak, a szakszervezeti vezetésnek, a nemzetnek fel kell tennie a kérdést, nincs-e itt az ideje a Lopez Obrador által 2006-ben felvetett kérdés napirendre tűzésének. Ördögbe is az illegitim intézményekkel, melyek a nemzetet idegen érdekek alá vetik! Szuverén nemzeti alkotmányozó országgyűlést!

Igen, országgyűlést mindannak az újraállamosítására, mely a mexikói népé: a kőolaj, a bányák, a bankok …, hogy annulláljuk a TLCAN-t, mely az ipart és a vidéket tönkreteszi, hogy a dolgozók érdekeit, a munkást és a béreket megvédjük!
2009.okt.12.
Információ: Hortensia 109/Santa Ma. la Ribera, DF/5547 61/eltrabajo@gmail.com/www.eltrabajo.org



Honduras

A 28 juin 2009.jún.28-i államcsíny óta történtek

Jún.

A hondurasi hadsereg és az oligarchia szervezte államcsíny Manuel Zelaya elnököt funkcióját kívül helyezte. Céljuk az volt, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásához vezető utat elbarikádozzák. Zelayát «helyettesítették» a Kongresszus elnökével, Roberto Michelettivel. Később megtudhattuk, hogy Hillary Clinton amerikai államtitkár két tanácsosa részt vett az államcsíny vezérkarában. Dolgozók, fiatalok, parasztok tízezrei mentek ki az utcákra. A hadsereg és a tüntetők között véres összecsapások zajlottak. Megalakult a Nemzeti Ellenállási Front az államcsíny ellen három szakszervezeti konföderáció kezdeményezésére, az összes munkás- és demokratikus szervezet részvételével.

Júl.

Az Amerikai Államok Szervezete (OEA) Zelaya visszaállítása mellett nyilatkozik és felajánlja «békítési» közbenjárását. Elkezdődik az «Arias-terv», Costa Rica szociáldemokrata elnöke nevére utalva. Oscar Arias Zelaya visszatérését javasolja és Micheletti lemondását, «cserébe» az alkotmányozó nemzetgyűlés elhagyásáért. A békéltetés csődöt mond. Minden nap az egész országban dolgozók, diákok, parasztok tüntetnek az államcsínnnyel dacolva.

Aug.

Barack Obama, aki eddig diszkréten a háttérben maradt, nyilatkozik, szerinte Zelaya a legitim elnök. De adminisztrációjának környezetéből azt magyarázzák, hogy Zelaya attitüdje közrejátszott az államcsíny bekövetkeztében és elítélik az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ötletét.
11-én nagy nemzeti demonstráció Tegucigalpában az államcsíny ellen. Az OEA újból kudarcot vallott a válság rendezésének kisérletében.

Szept.

Új Zelaya-Clinton találkozó Washingtonban. Az USA a gazdasági segítség felfüggesztéséről dönt a katonai junta számára.
Manuel Zelaya 21-én titokban visszatér Hondurasba. Brazilia követségére menekül és a hondurasiakat arra hívja fel, meneteljenek a fővárosba. Hillary Clinton azt nyilatkozza, hogy ez a visszatérés lehetőséget nyújthat a válság megoldására.
Roberto Micheletti puccsista kormánya fegyverszünetet hirdet.
Roberto Micheletti kijelenti, hogy kész a tárgyalásokra Manuel Zelayával.
Az erőszakszervezetek körülzárják a brazil követséget és a mintegy 15 ezer tüntetőt szétzavarják. Zelaya közli, hogy a katonákkal megkezdi a tárgyalásokat a krízis megoldására.
A Nemzeti Ellenállási Front az Államcsíny Ellen nem fogad el semmilyen más megoldást Zelaya feltétel nélküli visszatérésén és az alkotmányozás megkezdésének folyamatán kívül. Több tízezres tüntetések 22-én, 23-án és 26-án Tegucigalpában.



Részletek a «Represszióellenes nemzetközi bizottság (a szakszervezeti és politikai jogok védelmében)» közlönyéből


«15 év küzdelem Guadeloupe-ben az egyéni és kollektív szabadságjogok védelmében»

Szerkesztőség

A 33 éve alapított Represszióellenes Nemzetközi Bizottságot a szakszervezeti és politikai jogok védelmében mindig kettős elvek vezérelték.

Elsőként a kormányzattól és nemzetközi intézményektől való függetlenség. Másodjára pedig, ami elválaszthatatlan az elsőtől, az államérdek elutasítása, bármi is legyen annak iránya.

Ha tudjuk is, hogy az egyéni és közösségi szabadságjogok, a demokratikus és szociális jogok gyakorlatát illetően a helyzet országonként, földrészenként és időszakonként különböző — melyet nem becsülünk alá, természetesen fontosnak tartunk — soha nem utasítottunk el semmilyen módon az alapvető szabadságjogok védelmét, bármi is volt az ilyen vagy olyan ország ilyen-olyan rezsimjének vagy demokratikus elismertségű, esetleg annak hitt intézményének érvelése.

Eképpen történt az elmúlt időszakban is a szakszervezeti jogok védelmében cselekedve pl. Romániában vagy Spanyolországban, kampányunk a román szakszervezeti vezetők bebörtönzése ellen (egy közülük a börtönben meg is halt) és folytatjuk a spanyol kampányt is a Francotól örökölt törvények ellen, melyek lehetővé teszik a sztrájkoló szakszervezetisek elzárását, elítélését, súlyos büntetését.

Általánosabban elegendő volna pl. az Európai Uniót – mint intézményt – megvizsgálni, hogyan teszi tönkre szisztematikusan a több mint félévszázados menedékjogot (a genfi egyezményt), vagy ahogyan ugyanezek az európai intézmények százával és ezrével utasítják ki az emigránsokat és családjukat, annak barbár következményeire fittyet hányva, hogy fogalmunk legyen ezen intézmények természetéről.

A kérdések együttese tanusítja, hogy azok, akik a demokrácia kitüntetésével dekorálják magukat, ha szükségesnek látják, habozás nélkül átgázolnak az általuk korábban olyannyira védett értékeken.

Híven államérdekek és intézmények feletti függetlenségünkhöz, folytatjuk harcunkat a francia hatóságok súlyos és ismétlődő tevékenysége ellen a guadeloupe-i lakossággal, különösen a dolgozókkal és szervezeteikkel szemben.

Ebben az írásban nem kívánunk teljes elemzést adni Guadeloupe gazdasági és szociális helyzetéről, nem ez a feladatunk. Konkrét tényeken keresztül (némelyek zsarolással, ismételten végrehajtott tettek), melyeket a guadeloupe-i aktivisták voltak kénytelenek elviselni, nyilvánvalóvá vált, ami a bérből és fizetésből élők, a szakszervezetisek, a fiatalság ellen irányul, ami ellen évek óta felemeljük szavunkat.
Ahogy kimutatjuk, amire a figyelmet fel kell hívnunk, az az, hogy a gyarmatosító állam (más kifejezést nem lehet találni) és végrehajtó ügnökei semmiképpen sem akarnak megszabadulni, még csak formálisan sem a jogállami szabályok együttes, alkotmányban rögzített szabályozásának megsértésétől.

A 44 napos általános sztrájk 2009 első negyedévében, az LKP által vezetve megvilágította a gazdasági, szociális és politikai helyzet valóságát, az egymást követő kormányok szerepét, melyek a gyarmati fehérek (béké) uralmát váltották fel.
Megmutatta a nemzetközi közvéleménynek is a karibi népek sorsát, erejét, határozottságát, egységét a kizsákmányolás, az elnyomás ellen, az LKP szakszervezetekre támaszkodó (különösen az UGTG-re) vezető összefogó erejét.

Ez az általános sztrájk nyilvánvalóvá tette azt a módszert is, ahogyan a francia állam revánsvágyát igyekszik kielégíteni, nem habozva az aláírt egyezmény szabotálásában, viszont széleskorú üldözés indításában az UGTG, az LKP és ügyvédeik ellen.

Kettős célunk van ezzel az írással. Az első a represszió tényeiről való beszámolás, melynek áldozatai dolgozók, szakszervezeti felelősök, demokraták és számadás magunkról, amit tesz bizottságunk, gyakran a Nemzetközi Egyetértéssel karöltve. A második célunk pedig a figyelem felhívása az egyéni és közösségi szabadságjogokra avégett, hogy együttes küzdelemmé szélesítsük harcunkat a megtorlás ellen.
Gérard Bauvert


Szomália

A Fraternité, az algériai Parti des Travailleurs (PT, Dolgozók Pártja) cikke a szomáliai katonai beavatkozás mérlege apropóján

Szomália, a több mint 8 millió lakosú ország mint állam nem létezik többé. A közszolgáltatások csökevényesek vagy nincsenek.

A szomáliaiak elborzasztó hétköznapjai 1991-ben az amerikai katonai beavatkozással kezdődtek.

A korabeli amerikai nagykövet Szomáliában előérzete: «a szomáliaknak joguk van ahhoz, hogy ne legyen kormányuk, ha nem akarnak nemzeti államot, ez az ő dolguk. Szomália nincs többé. Ami lesz, az hasonlítani fog a XIX. századi Szomáliára, államocskák, városkák, telepek sorozatára».

Ma ez a szegény ország a kalózok hadmüveleti területeként ismert, polgárháborúhoz hasonló erőszakos cselekményeiről, a szomszédos országok által hatalomra segített riválisok vetélkedéséről, a távoli etióp hadsereg és az USA «Al-Kaida táborainak» bombázásairól tudunk.

Az Afrikai Unió békefenntartó erői soha nem tudták kordában tartani a nehezen azonosítható felfegyverzett bandák háborúit. Humanitárius téren a szomáliaiak közel fele él totális nélkülözésben.

Az ENSZ több ügynöksége által felállított, a humanitárius helyzet javítására irányuló misszió megállapítja, hogy «3,76 millió személy végveszélyben van», «segélyre szorul» és 1,42 millió szomáliai menekült el az erőszak elől.

Szomália kapcsán a táplálkozási elemző és élelmezésbiztonsági egység (FAO/FSNAU) meghúzza a vészharangot, mivel «a 2009-és év eleje óta 40 %-kal nőtt a menekültek száma és a harcok olyan körzetbe összpontosulnak leginkább, ahol a legnagyobbak a táplálkozási és élelmiszer problémák» (La Tribune, aug.26.).

A külföldi intervenciók jótettjei, a szuverén országokban a demokrácia állítólagos bevezetése, a «terrorizmus elleni harc» mindössze fedőszervei a nemzetek diszlokációjának, mely ezeket egy évszázaddal hátrább veti. Ez igaz Szomáliában, igaz Irakban, Afganisztánban, Haitiben, az ex-Jugoszláviában…

Aghilès K.




Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse