Az új kínai Nobel-békedíjasról

Alfred Nobelnek nemes szándékai voltak a béke-díjjal, de a Nobel-bizottság nem állt feladata magaslatán, mikor Liu Xiaobonak, a bebörtönzött kínainak ítélte azt. Ismert politikai természetét is beleszámítva, megintcsak túl messzire ment a Bizottság. Mi a szándéka ezzel? Nincs messze egy ország belügyeibe való beavatkozástól. Egy elítéltnek megszavazva a díjat, megkísérli a Nyugat értékeit és politika rendszerét rákényszeríteni a világ maradék részére. Kínát szégyenkezésre akarja bírni Liu Xiaobo okán. A Bizottság persze nincs egyedül, olyan csoportokat képvisel, melyek a hidegháborús mentalitástól csak nem tudnak megszabadulni, s hogy céljukat elérjék, becsukták szemüket Liu tevékenysége előtt csakúgy, mint a békedíj elvei előtt.
Liu Xiaobonak semmi köze nincs a «békéhez», Liu mindent megtett a kínai kormány destabilizásáért, ez az, ami megfelel bizonyos nyugati köröknek, melyek úgy képzelik, hogy saját értékeiket kell a világnak követnie. Kína belügyei csak a kínaiakra tartoznak. Kínai hisz a béke világrendjében, de senki más belügyeibe nem keveredik és a sajátjaiba sem enged beleszólást.
A múlt héten Pekingben a külügyminisztériumi szóvivő, rendszeres konferenciái egyikén azt nyilatkozta az ügyről, hogy a Nobel-bizottság döntése szinte támogatja a kínai bűnözést, azt, amit «szembeszökő kihívásnak» és «sokkoló beavatkozásnak» nevez a kínai igazságügyi rendszer. "Liu Xiaobo problémája nem a szólásszabadságot vagy az emberi jogokat érinti, hanem más ország jogszabályainak, fejlődési és társadalmi rendjének szemléletét", húzta alá.

A békedíjjal Nobel a népek közötti hidak építését akarta bátorítani, egymás tiszteletét, az együttműködést. Az idei díjjal sem ez a helyzet.

"A Nobel-díj Liu Xiaobonak: sok hűhó majdnem semmiért", ezt írta Zheng Ruolin, Franciaországban élő kínai újságíró a Le Monde csütörtöki cikkében, mivel Liu Xiaobo díja sem a kínai társadalom fejlődéséhez, sem a világbékéhez semmivel nem járul hozzá.

A cikk "Nobel, mely nem tükrözi a közvéleményt" címet viseli, felhívja a figyelmet, hogy Liut kínai bíróság ítélte el «államrend felforgatása kísérlete» miatt, mely teljesen ellentétes a «nyugati verzióval». Ez utóbbi azon alapul, hogy Liut egyedül politikai nézeteiért fosztották meg szabadságától.

A "demokrácia eme védelmezője" azt is megerősítette több ízben, hogy "Kínát gyarmatosítani kellene 300 évre, hogy a demokrácia eljöjjön", figyelmeztet. "Ebben az országban, mely csak nemrégen fejezte be teljes területe dekolonizálását, elképzelhetetlen sokkot váltott ki Liu leleplező kifejezése.», folytatja.

A Nobel-díjas másik sokkoló állásfoglalása, melyet a nyugati közvélemény nem ismer, a Bush-kormány számos állami vezetés által elítélt iraki inváziójának támogatása volt. «Milyen logikus kapcsolat áll fenn a legfrisebb Nobel-díjas és az illegális háború helyeslése között?», teszi fel a kérdést a cikk szerzője.

Egyébként sem felel meg igazán a Nobel-díjas leckéje a sokszázmillió egyszerű kínai számára, akiket inkább a „korrupció és a valóban méltányos igazságszolgáltatás foglalkoztat”, húzta alá Zheng. " Olyan országban, mint Kína, az emberi jogokkal szemben elsőbbséget élvez az esélyegyenlőség, az elemei (oktatási, egészségügyi, lakhatási) szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség. Ha léteznek is «univerzális» emberi jogok, azt minden országnak, minden nemzetnek magának kell interpretálnia a maga sajátosságai szerint», érvel, s hozzáteszi, hogy ugyanez a kritérium érvényes a szólásszabadságra, melyet «minden egyes ország saját törvényeinek keretében képzel el».

"Azoknak a kínaiaknak a számára, akik valóban nap mint nap küzdenek az ország emberi kondicióinak fejlődéséért, a díj Liu Xiaobonak adása csak sok hűhó ... semmiért! Bocsánat: majdnem semmiért ", összegezte Zheng.