A KKE (Görögországi Kommunista Párt) levele

az európai kommunista és munkáspártokhoz

Kedves Elvtársak!

Néhány nap múlva Párizsban sorra kerül az «Európai Bal Párt» 3. kongresszusa. Pontosan ugyanakkor tartják (dec. 3.-5.), mint a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozóját Dél-Afrikában. Az EBP a nemzetközi kommunista mozgalom megosztására és aláaknázására tövekvő szerepe éppoly provokatív, mint szimbolikus módon világosan lelepleződik.

Ahogyan köztudott, a KKE kezdettől fogva egyenes álláspontot képvisel az «Európai párt» felállításával szemben. Bizonyos európai pártok, melyek a múltban eurokommunista utat követtek és a Szovjetunióval, valamint más szocialista pártokkal szemben opponáltak, alapvető szerepet játszottak megalapításában. Egész sor párt hagyta el a kommunista eszméket, támogatta ennek létrejöttét, mint pl. a görög SYNASPISMOS vagy a német DIE LINKE. Végül pedig még egy sor kommunista párt döntött különféle indokolással úgy, hogy «megfigyelőként» csatlakozik.
Azóta több év telt el és ma azt kell mondanunk, az EBP tevékenységét, téziseit és létezésének tapasztalatait szemlélve elemzéseinket a tények igazolják.

A program-dokumentumokban az EBP elutasít mindent, ami kommunista, a forradalmi hagyományokat; ellenséges a tudományos szocializmussal, az osztályharccal és a szocialista forradalommal. Alapdokumentumában elfogadja az Európai Unió intézményes kereteit és azt, hogy a tőkés EU örök, létezésének alapvető feltétele s vállalja, hogy annak kereteit meg sem kérdőjelezi.

Mindez látható az EBP előkészítő anyagában is, ahol az ilyen javaslatokon keresztül, mint „az EU politikájának és a nemzeti kormányoknak a pénzügyi piacok befolyása alóli felszabadulásához konkrét intézkedések lehetnek és kellenek”, a „humánus” tőkés társadalom vízióját védi. „Radikális változatásokként” bemutatva a kapitalizmus modernizációját javasolja olyan zsákutcás célokon keresztül, mint „az Európai Unió demokratizálása”. Ezt az Uniót az európai tőke hozta létre, hogy Európa népeit hatékonyabban zsákmányolhassa ki és az USA-val, valamint más imperialista hatalmakkal globális versenybe ragadja őket.
Az a tény, hogy az EBP-t irányító és annak politikai vonalát meghatározó vezető erők a kapitalista termelési mód határain belül működnek, nagyon is átlátszó az imperialista EU-t támogató felhívásaikban, melyekben arra szólítanak fel, az EU játsszon a világ ügyeiben jelentősebb szerepet. Szintén kitűnik dokumentumaikból, melyekben a neoliberalizmus elfogadására ösztökélnek, hogy az európai dolgozók között illúziókat hintenek arról, a kapitalizmus „kezelésének” más politikája is létezik a nép gondjainak megoldására. Megismételjük, az EBP rendkívül veszélyes politikája félreérthetetlen: kapitalista keretekben működő intézményként, az európai szociáldemokrácia uszályaként kelepcébe csal.

Az EBP 3. kongresszusa dokumentumaiban ejtett «könnyek», melyekkel arra utal, hogy a «létező szocializmus» a dolgozók életkörülményeinek romlásához vezetett, képmutatóak. Az EBP vezetői között ott vannak azok, akik a jobboldallal és a szociáldemokráciával együtt küzdöttek a Szovjetunió és más szocialista pártok ellen, ma is elfogadják, sőt használják a burzsoázia érveit, melyek azzal végződnek, hogy a kommunizmus egyenlő a fasizmussal. Nem véletlen, hogy az EBP dokumentumaiban semmi utalás nincs a történelem elfogadhatatlan hamisítására, arra, hogy az EU, az Európai Tanács és más szervezetek az európai kommunista és munkásmozgalom ellen viselnek hadat.

Az EBP egyet nem értése az EU és a nemzetközi relációk militarizálásával valósággal misszionárius szentbeszéd benyomását kelti, mivel ugyanakkor a párt deklarálja az EU aktívabb szerepvállalása támogatását a világban és elfogadja annak külpolitikai és biztonsági politikáját. Ugyanez érvényes „NATO feloszlatási” felhívására, mivel ez a követelés nem vonatkozik a szervezet minden tagállama visszahívásáért folyó harcra.

Bizonyos referenciái a nemzetközi problémák egész sorára (Palesztina, Ciprus, a kubai blokád) különlegesen képmutatóak, mert azt állítják, az európai és a nemzetközi jog által lehet rendezni ezeket s nem a népek antiimperialista harca révén. Milyen „jogról” beszél az EBP? A balkáni NATO-beavatkozást és Koszovó protektorátussá rendelését legitimáló hágai bíróság ítéletei világosan kimutatják, mit jelent a nemzetközi és az európai jog. Másik példa annak az Emberi jogok európai bíróságának a döntése, mely Lettországot igazolja Vaszilij Kononov veterán antifasiszta ellenében, akit kormánya bebörtönzött, mivel a Bíróság szerint 1944-ben terroristaként harcolt az országát elözönlő náci horda elllen. Ennek másik demonstrációja az EU Kubával szembeni közös ellenséges álláspontja, az EU tagországaiban bizonyos kommunista pártok legális működésének korlátozása... és az EBP ezen kérdésekről hallgat. Szemét becsukva nem számol az imperialista barbárság megjelenéséről a rajtunk uralkodó „jogban”.
Elvtársak!
Itt az ideje, hogy az EBP szerepétől táplált illúziókat megszüntessük. A KKE felhívja a kommunista és munkáspártokat, melyek különféle okokból tagként vagy „megfigyelőként” csatlakoztak ehhez a mesterségesen (az EU-nak alávetett, azt szolgáló) tákolmányhoz, hogy vizsgálják felül álláspontjukat. Az EU eme „balpártjának” gyengülése, az európai kommunista és munkáspártok egyenlőségen, a marxizmus-leninizmuson, a proletár internacionalizmuson alapuló, az Unió által limitált feltételektől független együttműködése az egyetlen remény az európai kommunista mozgalom egységének kialakítására és az egyetlen válasz az európai tőkének a dolgozók jogait érő agresszív támadására.


A KKE nemzetközi szekciójának kommünikéje