A civil cselekvés korlátai

Mikecz Dániel, politológus, mozgalomkutató. Az írás a Népszabadság 2014. 10. 09. számában jelent meg.

(Rövidítések, kiemelések nem a szerzőtől)

A hazai ellenzék kálváriája nyomán gyakran felsejlik az a gondolat, hogy a kormánykritikus civil szervezetek lehetnek képesek választ adni a baloldal válságára, a diszkreditálódott pártok helyett előbb-utóbb alternatívát tudnak nyújtani az állampolgároknak. Tovább erősítette az ez irányú reményeket a „norvég front” összeállása, valamint a fővárosi jelöltállítási fiaskó. Ezeknek az őrkutya, jog- és érdekvédő szervezeteknek fontos szerepük van a kormányzati visszaélések felderítésében, az állampolgári tudatosság kultúrájának terjesztésében, elhanyagolt ügyek tematizálásában, de nem alkalmasak arra, hogy politikai otthont, azaz politikai axiómák, közösen vallott meggyőződések és elbeszélések rendszerét alakítsák ki a magyar polgárok jelentékeny részének. Erre azért nem képesek, mert sem szervezeti felépítésük, működésük, sem politikai önképük alapján nem tudnak széles tömegek azonosulni velük.

Szervezeti, működési szinten a legfontosabb, hogy az érintett civilek is olyan megoldásokkal operálnak, mint amelyek például a multinacionális vállalati kultúrára is jellemzők. Az olcsó és gyors kommunikáción alapuló, hálózatos globális civil társadalom ugyanis a nem materiális kapitalista termelés mintáit veszi át. Előtérbe kerülnek az úgynevezett puha kompetenciák, mint a kommunikatív készség, az optimizmus, az empátia. A nem materiális vagy kognitív kapitalizmusban a munka végzésének és a munkaerő szervezésének kerete a projekt. A projekt az informalitásra, az egyéni kapcsolatokra épít. Bár mindig szempont a „fenntarthatóság”, de jellegét tekintve időben véges. A projekt lezárta után elvesznek a munkakapcsolatok, de a végrehajtáshoz szükséges tudásra sincs minden esetben szükség, fontosabbak a már említett készségek, kompetenciák.

A projekt mint a szervezeti cselekvés egysége általános lett a hazai civil szervezetek esetében is. A külföldi és hazai donorszervezetek manapság már ritkán adnak normatív támogatást, inkább projektalapon, azaz egy konkrét feladatra biztosítanak forrásokat. Ez a gondolkodás, eljárás azonban azok sajátja, akik a nem materiális kapitalizmus szellemi munkásai. A projektben megvalósított tevékenységek – mint a pályázás, a támogatók felkutatása, toborzása, házalás a szponzoroknál, kapcsolattartás a sajtóval – jellegüket tekintve nagymértékben hasonlítanak a forprofit szférában végzett munkára. (…)

Ami hasznosnak bizonyult a globális civil társadalom koordinációja vagy a már elkötelezett egyének mozgósítása esetében, az nem feltétlenül alkalmas arra, hogy részvételi lehetőséget biztosítson azoknak is, akik nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek a projektalapú munkához, cselekvéshez szükségesek. Azok az emberek, akik kiesnek ebből a tudásból, akiknek idegen a projektlétezés, nem lehetnek az alanyai a projektalapon működő civil vagy baloldali politikai tevékenységnek, csak a tárgyai. Ők tehát aligha lehetnek önálló kezdeményezői az összetett programoknak, de lehetséges olyan szolgáltatás létrehozása, amely végső soron az ő érdekükben jön létre. A projekt jellegéből adódóan azonban csak meghatározott, rövid időre. Olyan ez, mint az átalakító műsorok: a hétköznapi családanyából a fodrász, a stylist, a kozmetikus magabiztos, vonzó nőt farag. Arról persze már nem esik szó, hogy mi lesz a műsor tárgyával, miután elmúlnak a bókok, megszokottá válik a három szett ruha, és kimegy a frizurából a lakk.

A kívülről végzett érdekvédelmi, ügyképviseleti tevékenység jellegéből ráadásul az is következik, hogy azon csoportok tagjait érheti el, akik kiszolgáltatottságuk miatt könnyebben elfogadják a kívülről-felülről jövő segítséget, valamint az „utcáról” is felismerhetők, tehát elérhetők azok számára is, akik egyébként nincsenek beágyazódva a (materialista) munka világába. Nem véletlen, hogy az érdekvédelmi tevékenységet végző baloldali civil szervezetek a hajléktalanokat, romákat, prostituáltakat célozzák meg. Ez természetesen önmagában nem is probléma, hiszen a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak Magyarországon. Ennek a fajta politizálásnak azonban megvannak a korlátai, hiszen a fentebb jelzett okok miatt nem képes bevonni a marginalizált társadalmi célcsoportokon és a magas kulturális tőkével rendelkező cselekvőkön kívül másokat.

Közbevethető, hogy a kompetenciafejlesztés révén a (…)  a hagyományos értelemben vett munkásság és a kreatív iparágakon kívüli szolgáltató szektorban dolgozók is elsajátíthatnák a fentebb jelzett képességeket. Azonban a kompetenciafejlesztés is része annak a termelési átalakulásnak, amely egyes tevékenység- és életformákat büntet, ellehetetlenít. Ezek a határozatlan munkaszerződéssel, teljes munkaidőben végzett munkához kapcsolódnak, ezeket az életformákat éppen a politikai baloldalnak kellene megvédenie. (…)

A mindenkori kormánnyal is konfliktust vállaló érdekvédő és őrkutya civil szervezetek fontos munkát végeztek az elmúlt évtizedekben, és minden bizonnyal még nagyobb feladat hárul rájuk az elkövetkező időszakban. Bár a civilek többségének nincs direkt politikai ambíciója, ők még közvetetten sem lehetnek egy olyan politikai otthon letéteményesei, amelyben széles középosztályi rétegek kényelemben, biztonságban érezhetik magukat. Sokkal lényegesebb az, hogy továbbra is ellássák őrkutya és jogvédő funkciójukat, szélesítsék a társadalmi nyilvánosságot.

Általános jelenség a demokratikus rendszerekben, hogy – talán csak a radikális pártok kivételével – csökken a politikai pártok társadalmi beágyazottsága, de még mindig a legfontosabb intézményesített politikai szereplői a képviseleti demokráciáknak. Nem pótolhatók tehát civil szervezetekkel, még ha ezek forrásai lehetnek is a személyi frissítésnek. (…) a legfontosabb, az az ügyképviselet és reprezentáció egysége – kívülről érkező érdekképviseleten és identitáspolitikán (…) nem nyugodhat választási győzelem. Rájuk irányulhat a projekt-civil politikai cselekvés, de ők így nem lesznek cselekvők. Ebből pedig nem lehet valódi politikai részvétel.