"Csak próbáljanak hozzányúlni a szakszervezetek státuszához!"
Vif/L'Express
A csütörtöki országos nagy szakszervezeti
demonstráció előtt Marc Goblet, az FGTB és Marie-Hélène Ska, az CSC főtitkára
nyilatkozik arról, hogy a szakszervezeti tömörülések nem hajolnak meg a
középjobb kormány előtt, folytatják a mozgósítást, különösen, ha az hozzá akar
nyúlni a szakszervezetek jogállásához.
© Belga
Marc Goblet: Világosan ki kell mondjuk, hogy a kormánnyal szemben a közösen elhatározott
szakszervezeti akciókat folytatjuk, valódi tárgyalásokat várunk, amelynek hiányában a kormány saját felelőssége lesz a társadalmi
nyugtalanság és káosz előidézése. Mi szerettünk volna olyan légkört, amelyben
előbb a munkáltatókkal, majd a kormánnyal vitattuk volna meg a helyzetet. Hát
ez nem következett be. De ha, mint ellenhatalmi tényező, ma nem tesszük meg
minimum ezeket az akciókat, többé nem is követelhetnénk. A kormány vagy vált és más irányt vesz, vagy
folytatjuk.
Marie-Hélène Ska: Mikor látom a jelenleg folyó gyűléseket, érezni lehet azt
a veszélyt, hogy az emberek rezignálódtak, nem merik magukat kifejezni, mondván
"mire jó, ha semmit nem számít a hangunk?" A mi elsőszámú feladatunk,
hogy azokat képviseljük, akiknek «nincs hangjuk», mert nincs hozzáférésük a médiához, nem tudnak kapcsolódni a többiekhez... A választások
a demokráciának csak egy mozzanatát jelentik. Nem lehet, hogy ötévente
leszavazunk és biankó csekket adunk vele.
Érezzük, a demokrácia beteg, a társadalom különböző rétegei között nincs
párbeszéd. Meg akarjuk üzenni a kormánynak, mi is olajozni akarjuk a rozsdás
gépezetet, bízzon bennünk ahelyett, hogy úgy csinál mint aki feltalálta a
spanyolviaszt.
Azt is mondhatná a kormány, bízzatok a vállalatokban,
hogy munkahelyet fognak teremteni.
M.-H. S.: Hogyne, bízhatnánk, ha maguk állítanák, hogy a
munkahelyteremtésre van lehetőség. De éppen az ellenkezőjét mondják.
M. G.: Ez nem új. Már évek óta csökkentik a vállalatok
«terheit» , mégsincsenek új munkahelyek. A 2004-2008 közötti Liège-ről
készítettem egy elemzést, a munkáltatók 643 millió eurós pénzügyi támogatást kaptak.
Nem lett se munkahelyteremtés, se beruházás, egy dolog lett belőle: a
részvényesek osztaléka és a vezetők magasabb fizetése. Nem félek kimondani, a munkáltatók társadalmi
képe az, hogy az emberek egyre individualistábbak legyenek, a döntésekben egyáltalán
ne vegyenek részt.
Már ma az átlagfizetést kereső dolgozók sem jönnek ki havi bérükből.
Csak a politikusok nem látják, mert nincs semmi kapcsolatuk a népességgel, nem
is akarják. Hát hallgassanak azokra, akik tudják, mit érez a lakosság! Azt állítják,
lesznek új munkahelyek… Hogyne, hetente egyórás munkahelyből sokat lehet kreálni...
M.-H. S.: Egy német jelentés leírja, hány millió személynek van
munkája egy eurós órabérrel, nyugdíjjárulék nélkül. Holnap Németországban talán
meg is szűnik a nyugdíj. Nem emelkednek a befektetések, csak a pénzügyi buborékokat
és az amerikai nyugdíjalapokat tápláltuk. Ugyanazok ösztökélésére, mint akik a szigorításokat
követelik. A kígyó saját farkába harap,
ismerjük a németországi példát! Nem kívánjuk azt sem, hogy évente 10%-kal nőjenek
a bérek, ilyet soha nem mondtunk. De a «nincs alternatíva» nem más, mint provokáció,
tudjuk, gazdaságilag nem működik.
Egy bizonyos pillanatban az emberek nem akarnak már több
figyelmeztetést, azt akarják, hogy mozduljanak a dolgok. Nem fogunk öt évet várni
azért, mert «ez a pillanat nem alkalmas»....
Szinte elkerülhetetlen a politika megemlítése. Sokat
azt mondják, hogy az kezelhetetlen az N-VA miatt (flamand jobboldali liberális párt 18 %-kal a képviselőházban, amely az
EU kebelén maradva Flandria elszakadását követeli).
M.-H. S.: Nem állítjuk szembe a flamand és vallon demokráciát, a
dolgozók ugyanazokat a dolgokat élik át, mégha különböző gazdasági körülmények
között is: azt, hogy támadás ifolyik a dolgozók világa ellen – globálisan.
Növekszik a populizmus, a demokráciát veszélyezteti. A mi feladatunk is, hogy
ezellen védekezzünk. Meg is tesszük, a kormánynak tudomásul kell vennie.
Mi gondolnak a szocialista párt kampányáról, annak
karikatúraszerű vonásairól?
M. G.: Ez a szocialista párt felelőssége.
Tudtak róla?
M. G.: Egyáltalán nem.
Igen, de...
M. G.: Abba kell hagyni ezt a "karikatúrázást" és azt gondolni,
hogy az istenek titkait is ismerjük. Ha van is kapcsolatunk, az nem jelenti
azt, hogy a véleményünket is kérik.
Nem a két pártra kell összpontosítani, hanem a kormányra.
A vita alapja az, hogy szakszervezeti akciókat folytatunk szakszervezeti
függetlenségünk birtokában olyan intézkedések ellen, amelyek elviselhetetlenek
a dolgozók számára. Bármilyen párt esetében ez lenne a reagálásunk. A kormány
rossz úton jár, csak a tőkét védi azzal ellentétben, amit el akar hitetni. A
közszféra befektetései a magánszektort szolgálják. Ez az igazság.
Például az N-VA a szakszervezetek jogállását is célba
vette...
M. G.: Próbálják csak meg ezt a provokációt és meglátják!
Christine Defraigne, a Szenátus elnöke bevallotta, hogy 2007-ben megpróbált
ilyesmit. Ha ismét kísérleteznek, az azt jelenti, hogy társadalmi zendülést
akarnak! Ugyanígy, ha a közszolgáltatásban a minimális szolgáltatást támadják,
az egész szektor fog együtt reagálni. A maszkok leesnek, látni fogjuk, hogy a
kormány a szabadságjogokat érvényteleníti. Hát csak próbálják meg!
M.-H. S.: Az N-VA a
gazdasági hatékonyság paravánja mögé rejtőzik, hogy mindenkit támadjon, aki
ezzel szemben áll, s végeredményben a demokráciát jelentő szociális kohéziót támadja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.