Fiatal barátaink figyelmébe

A kérdésekre válaszol Phoenix tanár úr

• Marx a Feuerbach-tézisekben Feuerbachhal vitatkozva éppen azt állítja, hogy az ember egyedileg, biológiailag, de még intellektuálisan is (vallás) nem különbözik az állatvilág többi tagjától. Emberré a társadalmi viszonyai teszik. Mivel – mondjuk – a kutya helyzeténél fogva szintén az emberi társadalmi viszonyok része, azért bizonyos mértékig embernek tekinthető (emberi vonásai vannak – tud szeretni, gyűlölni, alakoskodni, kapcsolatot kezdeményezni, hűséges lenni stb.). Viszont az ember akár jó ember, akár rossz ember, emberi minőségeit a társadalmi viszonyok révén fejleszti ki, és e viszonyok révén jeleníti meg őket – így azokban semmi állati nincs. Állati legfeljebb az az extrém helyzet lehet, hogy ha egy mentőcsónakban hánykódó két hajótörött közül az, amelyik életben marad, megeszi a társát - minden gyűlölet és irigység nélkül, pusztán az életben maradás ösztönétől vezérelve. És ekkor még az sem sokat számít, hogy a meghalt társát ette meg, vagy a megevendő társát ölte meg. Emberi mindebben csupán az lehet, ha érzékeli ezt a dilemmát.

 Véleményem szerint az embert nem a lélek teszi emberré - őszintén szólva elég ködös a számomra a lélek mibenléte - felvilágosító információt szívesen elfogadok. Marx Feuerbach-tézisére azért hivatkozom, mert világos és rövid. Én ennél csak hosszabban tudom megmagyarázni. Mint marxista közgazdász, természetesen a termelésből indulok ki. Az emberek és állatok, mint biológiai élőlények bizonyos késztetéseket, kielégületlenség esetén kínzó érzéseket okozó késztetéseket éreznek arra, hogy biztosítsák az élet alapfeltételeit, az anyagcserét, az anyagcseréhez szükséges stabil hőmérsékletet és a szaporodást. Ezeket a késztetéseket nevezzük szükségleteknek. Az az élőlény, aki nem érzékeli a szükségleteit, az "dalolva" elpusztul. Ebben tehát az emberek és az állatok egyformák. Ám erősen különböznek a szükségleteik kielégítésének módjában. Az állatok a szükségleteiket a környezetükhöz alkalmazkodva elégítik ki. Ha a környezetük alkalmatlan a szükségletkielégítésre, akkor vagy elvándorolnak onnan, vagy elpusztulnak. Az emberek viszont alkalmazzák a környezetüket, vagyis a környezetet úgy átalakítják, hogy az alkalmassá váljon a szükséglet kielégítésére. Ehhez viszonylag alapos ismeretekre van szükségük a környezetükről, amit viszonylag rövid életük alatt nem lennének képesek összeszedni. Ezért az emberré válás szükségszerűen társadalmi lénnyé válást is kellett, hogy jelentsen artikulált kommunikációval, amely alkalmas az ismeretek, tapasztalatok térben és időben való átadására. Az ember fogalma tehát elválaszthatatlan a társadalom fogalmától. Termelni - azaz a szükségleteket emberi módon kielégíteni - csak a társadalomban lehet. Ezért írja Marx, hogy az emberi lényeg a társadalmi viszonyok összessége.

• A marxi magántulajdon fogalmát sokan azért nem értik, mert rabjai maradtak a polgári tulajdonfogalomnak, miközben az nem tűnik fel nekik, hogy a polgári tulajdonfogalom mennyi fontos kérdést hagy megválaszolatlanul. A polgári tulajdon-felfogás - amit a polgári jog foglal össze - teljesen összekeveri a magántulajdont a személyi és az egyéni tulajdonnal, a társadalmi tulajdont a közös és az állami tulajdonnal. A polgári jogi felfogás a tulajdont, mint ember (tulajdonos) és dolog (tulajdontárgy) viszonyát értelmezi. A PTK-ban szabatosan le van írva, hogy a tulajdonos a tulajdon tárgyát birtokolja (sajátjának hirdetheti), e tárgy felett rendelkezhet (meghatározhatja a dolog sorsát) és használhatja (élvezheti hasznait). Ugyanakkor a tulajdonos eme jogait időlegesen vagy végleg elidegenítheti (a rendelkezés és a használat jogát időlegesen átengedheti ellenszolgáltatás nélkül, vagy bérbe adhatja, a birtoklás jogát véglegesen elidegenítheti ellenszolgáltatás nélkül, ajándékozással, vagy ellenszolgáltatásért eladás révén), de arról nem szól, hogy eredetileg hogyan keletkeztek ezek a jogok. Ráadásul a dolgok közül kiemeli a termelési eszközöket és rögzít egy semmivel alá nem támasztott elvet, miszerint a termelési eszközzel termelt termék tulajdonjoga a termelési eszköz tulajdonosát illeti. Ez az elv a magántulajdon alapja, és kimutatható, hogy nem más, mint a nyers erőszak folytatása jogi eszközökkel.

Tehát, mint fentebb a Kommunista Kiáltványból vett idézetnél megmutattam, a személyi tulajdon az a társadalmi viszony, amely lehetővé teszi, hogy az egyes egyének a társadalom által megtermelt javak egy részét szükségleteik kielégítésére elsajátítsák - a valódi kommunisták ezt a jogot senkitől nem akarják elvenni, ellenkezőleg, ezt a jogot mindenkire ki akarják terjeszteni. A magántulajdon viszont olyan társadalmi viszony, amelyben a termelési eszközök birtoklása révén egyesek mások munkáját leigázzák - azaz a magántulajdon a nyers erőszak jogi formája és álcája. Ennek megszüntetése a kommunisták nyíltan hirdetett célja.

• Ami a tanulást illeti. Nem kell Marxot megtanulni! Tovább megyek - írni-olvasni-számolni sem kell megtanulni. De akkor csodálkozni sem kell, hogy palira vesznek és a lelket (amiről nem igazán tudom micsoda) is kizsákmányolják belőled. Lehet persze játszani az egész világra megsértődött koboldot is, és titokban összeolvasni mindenfélét, megjátszva a műveletlent. Ez viccnek nem is rossz - csak egy cseppet unalmas. Az elméleti tudás nem feltétele a baloldaliságnak. Csupán az eredményes baloldaliságnak a feltétele. De ez így van mindennel, ami előre viheti a világot. Az eredményességükhöz - sajnos - elméleti tudásra van szükség. Mert aki nem állat módjára akarja kielégíteni a szükségleteit, annak át kell alakítania a szükségletei kielégítésére alkalmatlan környezetét szükségletei kielégítésére alkalmassá. És ehhez elméleti tudásra van szükség. Ez van ...

• A tőkés (helyesebben a vállalkozó) megveszi (idézőjel nélkül, de pontosabban, bérbe veszi - utólagos kifizetéssel) a munkás teljes munkaerejét, majd az azzal termelt termék teljes egészét elsajátítja (egy részét, az értéktöbbletet hordozó többletterméket - ellenszolgáltatás nélkül). Ez nem szőrszálhasogatás, hanem nagyon fontos különbségtétel. A tőkés, a vállalkozó - alapból - nem csaló. Amit megvásárol, annak kifizeti a teljes árát, a szerződéseket betartja. Persze előfordul (és nem is ritkán), hogy nem így tesz, de ez akkor sem a szabály, hanem a kivétel. Ha a csalás lenne a szabály, és a szerződéses fegyelem a kivétel, akkor nem forradalomra, hanem jó rendvédelmi szervekre lenne csupán szükség a kizsákmányolás megszüntetéséhez - a populista rendpártiak pontosan erről is papolnak. A probléma éppen az, hogy a legbecsületesebb, a törvényeknek mindenben akkurátusan megfelelő szerződéseket az utolsó betűig betartó tőkés vállalkozó is kizsákmányolja a munkásait, leigázza a munkájukat. És ez a magántulajdon lényege.