2014. december 14., vasárnap

Tamás Gáspár Miklós intelmei




(részlet)






(…) mindenekelőtt ki kell kényszeríteni, hogy abbamaradjon a szegényeknek a társadalmi-gazdasági szerencsétlenségen is túlmenő állami üldözése, zaklatása, bántalmazása, vissza kell állítani és legalább 18 hónapig folyósítani a munkanélküli-segélyt, AZONNAL FÖLSZÁMOLNI A GYALÁZATOS KÖZMUNKÁT (nyilvánvaló: a közmunkát mint a megszűnt munkanélküli-segély kötelező ellentételezését kell megszüntetni, de föl lehet kínálni a segélytől függetlenül, azon fölül), azonnal megszüntetni a szociális segélyezés diszkriminatív formáit és önkényes odaítélésnek lehetőségét, leállítani a kilakoltatásokat, azonnal újratárgyalni a Munka törvénykönyvét és a sztrájktörvényt (jó jel, hogy a Liga Szakszervezetek és a PM máris követelik ezt, de az erejük nem elég hozzá), haladéktalanul vissza kell csinálni a gimnáziumi oktatás és a fölsőoktatás tönkretételét, haladéktalanul föl kell oszlatni a fasiszta korporációk („hivatásrendi szervezetek”) mintájára létrehozott Nemzeti Pedagógus Kart a maga kötelező tagságával (ami mellesleg alkotmányellenes, de ugyan ki törődik manapság evvel). Ezeknek és hasonló követeléseknek kellene a tömegtüntetések homlokterében állniuk. Követelni kell a progresszív adónak a korábbinál sokkal igazságosabb helyreállítását (az ún. egykulcsos adó gyors megszüntetését), a magas forgalmiadó-kulcs leszállítását (előbb-utóbb lehetőleg nullára a legszükségesebb élelmiszereknél, alapvető szolgáltatásoknál), a tőke – áttekinthető és NEM politikailag elfogult, stratégiailag jól tervezett – adóinak emelését. Ipari, szolgáltatási és közszolgálati bér- és nyugdíjemelésre van szükség. (Mellesleg a sok „visszaállítás” azt is megmutatja, hogy bizony mégis van némi különbség a 2010 előtt és a 2010 utáni állapotok között, akkor is, ha a korábbi kormányzásnak az Orbán-rezsimet előkészítő lépéseit is elítéljük.) Véget kell vetni annak az öröknek tetsző állapotnak, amelyben a gazdagok vetik ki (másokra) az adókat, nyilván nem a saját kárukra, és amelyben az állam felelőtlenül pazarol, miközben milliók éheznek. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a jóléti állam minden változata (tehát nemcsak a huszadik század közepén bevezetett variáns) sokba kerül, emiatt adókat kell emelni – amint korábban megírtam – , de elsősorban a tőkés társaságok és a leggazdagabbak adóit, ha ez nem is elegendő. (…)
(…) Én itt csak arra hívhatom föl a Mozgalom figyelmét, hogy az érvényesítendő érdekek között erkölcsi ELSŐBBSÉGET élveznek azokéi, akiknek a legrosszabbul megy a soruk. Nem föltétlenül azokéi, akik elég szabadok hozzá, hogy többször is kimenjenek a térre. A legnagyobb szükséget szenvedők biztosan nem lesznek ott: a magyarhoni falusi gettókból az alultáplált, halálra ázott-fázott, tönkrement öregek és gyerekek, a város környéki fagyos erdőkből a hajléktalanok, az állástalanok a külvárosok kopott, fűtetlen lakásaiból. Rájuk kell gondolni. Rajtuk kell a leghamarabb segíteni. És azokon, akik egy sztrájkkal megállíthatják ezt az egész ördögi mókuskereket. És akiknek nincs mobiltelefonjuk, hogy magasra emeljék, ámulatba ejtve az egész világot.(…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.