Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

227.sz.  (596) – 2015.május 2.

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Spanyolország

A helyhatósági választások után mennyi ideje maradt Rajoynak?

A helyhatósági választások nagyon komoly csapást jelentettek az újfancoista jobboldali Néppártra és Mariano Rajoy kormányára. Az egész sajtó eképpen értékeli.

A számok

Távolmaradás, üres és érvénytelen szavazás 38 %, mint a 2011-es helyi választásokon. A «nagy mozgósítás» nem sikerült, a dolgozók és fiatalok nem észlelték a világos szakítás alternatíváját.

A 2011-es szavazással összehasonlítva a Néppárt 2,5 millió szavazatot vesztett (8,5-ről 6 millióra csökkent). Az autonóm települések zömében elvesztette többségét.

A szocialista párt, amely 1979 óta legrosszabb teljesítményét hozta 2011-ben, eképpen megfizetve Zapatero «szocialista» kormányának költségvetési megszorításaiért, most is szavazatokat veszített,  2011-ben 6,2 milliót kapott, most pedig 5,6 milliót.

Az Izquierda Unida (IU, Egyesült Bal), 2011-ben 1,4 millióról egymillióra esett, de 40 %-ot a helyhatóságokban; különböző koalíciókban vett részt, most a szavazatok beállása és a marginalizáció között vibrál.

Katalóniában a CiU (autonomisták,  akik a régiós kormányt vezetik) vesztettek Barcelonában, a katalán szocialista párt is jelentősen hátrál.

A Podemos jelöltjei, akik a költségvetési megszorítások ellen léptek fel, mint Ada Colau, Barcelonában és Manuela Carmela Madridban, jó eredményt értek el.

Miért nem volt erősebb az elutasítás?

Az elutasítás hatalmas, de minden bizonnyal lehetett volna nagyobb is, ha a változás úgynevezett híveinek kampánya határozottabban kimondja, a Néppárttal végezni kell. A szocialista párt nem volt rá képes, holott sokan közülük egy pillanatra sem hiszik, hogy vezetője, Pedro Sanchez képes volna a valódi változásra. Hogyan lehet összebékíteni az alkotmány 135-ös cikkelyét (amely az adósságfizetést helyezi minden elé) és a «szociális szolgáltatások prioritását»?  Hogyan lehet hatályon kívül helyezni Rajoy munkaügyi reformját és Zapateroét pedig nem?

Az Izquierda Unida marginalizálódott. Andalúziát kormányozta, Rajoy és Brüsszel megszorításait alkalmazta.

Ami a Podemost illeti, előrejutásával felgyorsult a «mérsékeltség» felé hajlása, ami a vártnál gyengébb eredmény hozott. Néhány nappal a választások előtt vezetője, Pablo Iglesias levelet intézett partnereihez, amelyben javasolta az «intézmények felhasználását arra, hogy minden személy életét javítsuk, csak a közjóra gondolva és nem egyesek hasznára», és a «legjobbakat odatenni, hogy helyhatóságaink működésén dolgozzanak», vagyis lemondott arról, hogy a rothadó monarchiával végezzen, ehelyett ezen intézmények keretében való munkát javasolta a dolgozóknak.

És most ?

A Néppártnak csak 6 és fél millió szavazata van (7 és fél, ha hozzáadjuk az új «középjobb» pártét, a Ciudadanost) a 22 és fél millió szavazatból (és 35 millió választóból). Egyértelmű a népakarat, de a szocialista Pedro Sanchez azt mondja, várni kell.  Pablo Iglesias (Podemos) pedig azt, hogy a dolgok elindultak a változás útján, de a vártnál lassabban…  Ám sokan kérdezik: mire várjunk?  Miért nem mobilizálódunk rögtön, hogy Rajoyt elzavarjuk? Miért kell még 6 hónap a közszolgáltatások és  szociális vívmányok megsemmisítésében?

Ki kell kergetni a Néppártot az önkormányzatokból, az autonóm kormányzatokból és számos polgármesteri hivatalból.

A választások megmutatják, hogy az 1978-ban létrejött monarchia válságban van. Kettős kérdést vet fel.

A pénzügyi tőke azért nyugtalankodik, ki és mi fogja biztosítani az IMF, az Európai Unió programjainak megvalósítását, az állam egységét.

A dolgozók számára az a kérdés, ki és mi fogja megvédeni követeléseiket és vívmányaikat. Ezek lesznek munkástanácskozásunk, a CATP (Bizottság a Dolgozók és Népek Szövetségéért) kérdései is Madridban, jún. 27-én.

Levelezőnk

Törökország

Sztájk az autóiparban

Beszélgetés a Munkástestvériség Pártja felelősével

Ismertetnéd az eseményeket?

1976 óta folyik a nagyon nehéz harc az autóipar vasasai és a vasas munkáltatói szervezete között (MESS). Az 1980 szept. 12-i katonai államcsínyig a szakszervezet erősödött a DISK (Haladó Munkásszakszervezeti Konföderáció) tömörülés tagjaként. Aztán a DISK határozatlan sztrájkot hirdetett a MESS munkásellenes intézkedései miatt. A DISK-et államcsíny után betiltották, azóta a MESS uralja a terepet, minden vállalatot ugyanarra a kollektív szerződésre kötelezi (a MESS egyetlen munkáltatójának sincs joga kollektív szerződést kötni a szakszervezetekkel annak engedélye nélkül).

Már több éve, hogy a sárga szakszervezet, a Türk Metal (120 000 tag) csatlakozott a Turk-İş konföderációhoz – elfoglalva a DISK helyét. Néhány hónapja aláírt egy olyan kollektív szerződést, amely három évre a béreket a Renault-nál, Fiatnál (Tofaş) et Fordnál (Otosan) befagyasztja.

De évek óta először történt, hogy a Bosch nem követte a MESS direktíváit, és külön aláírt egy kollektív szerződést béremeléssel a kis DISK szakszervezettel (Birlesik Metal, 20 000 tag) (1).

Ez a helyzet okozta, hogy a Renault, Fiat, Ford vasasai feldühödtek. Ezért foglalták el az üzemeket, állították le a termelést több mint 20 ezren … és a mozgalom terjed.

Mik a követelések, mi a sztrájk célja?

A vasasok követelése nem csak bérjellegű (átlagbérük havi 600 euró, 200-at akarnak pluszban – ahogy a Boschnál történt). Van egy nagyon fontos más követelésük is a sárga szakszervezetet illetően. Ennek munkásreprezentánsait nem demokratikusan választották, hanem a szakszervezeti vezetés nevezte ki. A vasasok saját képviseletet akarnak, a szakszervezetek maffizózó vezetése pedig ezt elutasítja. A harmadik követelés az elbocsátások megtiltására vonatkozik. A Renault-nál már egy tucat vasast elbocsátottak szakszervezeti és politikai tevékenysége miatt.

A Türk Metalt támogatja 35 éve minden vállalatnál minden kormány és vállalati vezetés. Pillanatnyilag a sztrájkmozgalom csak az autóiparban ütötte fel fejét, másutt várakozás van.

Lesz-e hatása ennek a mozgalomnak a június eleji törvényhozó választásokra?

A GDP legalább a felét az autóipar hozza. A kormány tehát nagyon óvatos. Még ha szándékában is volt közvetlenül a mozgalmat támadni, ebben a szakaszban, választások előtt, jobbnak látja nem azt tenni.

(1) A szakszervezet vezetés a hatalmon levő iszlám-konzervatív hűbérese

Jemen

Háború pusztítja az országot

Deklarálták a Jemen elleni háborút: megalakult az egyiptomi Charm El Cheikh-ben, az Arab Liga összejövetelén a «arab katonai koalíció» Szaud-Arábia vezetésével a jemeni beavatkozásra. A Szaud-Arábia, az Emirátusok, Kuvait, Bahrein, Katar, Egyiptom, Jordánia, Szudán és Marokkó alkotta kompozíció valójában az USA alkotása, hogy helyette háborúzzanak. Egyfajta «arab NATO» ma Jemen, holnap talán Líbia, Szíria bombázásának legitimizálására (…)

A Nagy Közel-Kelet  már alakul!

Ki húz hasznot ebből a háborúból, amelynek áldozatai napról napra többen vannak ebben a szegény országban? Egy hónappal a bombázások kezdete után már 944 halott,  3 487 sebesült az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján.

A háború nem Bab-el-Mandebet, a Dzsibuti, Eritrea és Jemen közötti stratégiai területet célozza? A terület nyitott a két tenger között a Szuezi-cxsatorna felé, 32 km széles, a nemzetközi tengeri kereskedelem 10 %-a itt zajlik, a világ bruttó kőolajforgalmának 30 %-a, Ázsia, Európa, az USA között útkereszteződést képez.

A Közel-Kelet, Irak, Szíria, Afganisztán, stb. ellen folytatott imperialista háborúk megmutatták, hogy éppen ezek a külföldi katonai beavatkozások a káosz okai. Naponta százak halnak meg, az infrastruktúrát lerombolják, marad a nyomor, a szegénység… ez az USA vezette nemzeközi koalíció «terrorizmus elleni» háborújának eredménye. Azé a terrorizmusé, amelyet ezek maguk táplálnak és tartanak pénzügyileg fenn, hogy állandó «konfliktust» gerjesszenek és megkönnyítsék ezen országok részvételét a Nagy Közel-Kelet kialakításának amerikai tervében. A L’Expression (márc. 30.) feltárja, hogy «Szíria északi részén Idlib városát körülvették az Al Kaidához tartozó fegyveresek. Amerikai feyvert használtak, nevezetesen TOW-rakétákat a városukat és földjeiket védő szíriai hadsereg és a népi erők ellen».

A Reuters (Tom Perry által) pedig márc. 23-án közzéadja: «a nyugat intenzívebbé tette fegyverszállításait az Al Kaidának a déli fronton. A jordániai-szíriai határon keresztül jutnak a zömmel szaud-arábiai fegyverek a Basár-ellenes koalícióhoz a déli fronton (…). Izrael sem rest, a hivatalos források is beismerik, hogy segítséget nyújt ugyanezen erőknek, tehát az Al Kaidának a Bental hegyen, a Golan-fennsíkon».

Ennek apropóján írja az újság: «A múlt héten a  Wall Street Journal újságírója a Bental hegyen beszélgetett a megszálló izraeli csapatok tagjaival és megállapította, hogy az izraeli csapatok fogadják a sebesült Al Kaidásokat, izraeli kórházaikban gyógyíttatják őket!

Ilyen a «nagy demokratikus országok» képe a terrorizmus elleni harcban, amely csak Szíriában halottak tízezreit jelenti, Izrael, a bűnöző, rasszista állam támogatásával, amely több mint 60 éve irtja a palesztinokat.

Samir Hammouche

Megjelent a Fraternité-ben, a Parti des travailleurs d’Algérie (Algériai Dolgozók Pártja) újságában

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein  Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse