Nemzetközi információk

2009.márc.25. 329.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Tartalom:

Guadeloupe: a Travayè é Péyizan deklarációja «Guadeloupe népéhez, a dolgozókhoz, fiatalokhoz».
«Jan. 20. óta országunk példátlan, mindenki által történelmi fontosságúnak minősített földindulást élt át. Az LKP kollektívája által kidolgozott követelések a népi tömegekkel a guadeloupe-i nép azon akaratát fejezi ki, hogy véget vessen a társadalmi és nemzeti elnyomásnak.»

Európai munkáskonferencia
Németország: «Két fiam munkanélküli! Ha engem is elbocsátanak, mi lesz velünk?».
Szakszervezeti felelősök, szociáldemokrata aktivisták az elbocsátások megtiltásáért.

Magyarország: «Egyesüljünk, magyarok és cigányok! Egyesüljünk, hogy a népet megmentsük a pusztulástól!».
A munkástanácskozás magyar delegátusainak felhívása a magyar dolgozókhoz.

Oroszország: a hat év börtönre ítélt szakszervezeti felelős, Uruszov kiszabadításáért indított kampány. A Nemzetközi Egyetértés a munkásmozgalomhoz fordul tiltakozása és állásfoglalása megsokszorozásáért.

Fülöp-szigetek: a Partido ng Manggagawa levelezőjétől: a dolgozó nők nyilatkozata a márc.8-i nőnapon.

USA: 2009. márc.21-én, az iraki invázió 6. évfordulóján háborúellenes tüntetések Washingtonban, Los Angelesben és San Franciscoban. Levelezőnktől.


Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com



Levelezőnk

Guadeloupe

Travayè é péyizan

Dolgozók, fiatalok, GUADELOUPE népe!

Január 20 óta országunk példátlan, mindenki által történelmi fontosságúnak minősített földindulást élt át.
La Gwadloup sé tannou.

48 szakszervezet, politikai, kulturális, fogyasztó- és környezetvédelmi szervezet; dolgozók, fiatalok, mozgássérültek, nyugdíjasok, művészek és alkotó személyiségek, parasztok, halászok, kézművesek és kistulajdonosok a politika színpadára léptek megmutatva, hogy Guadeloupe a mienk.

A tv-ben, rádióban egyenesen közvetített tárgyalások három napja világosan megértették velünk, hogy a munkáltatók, képviselők és a francia állam felelőtlenül és megvetéssel viszonyul irántunk. A haszonlesők és gonosztevők tábora kimutatta foga fehérjét.
A Liannaj Kont Pwofitayon kollektíva vezetését felfogadtátok, felhívására tüntettetek, előbb 25 ezren, majd 40 ezren és végül százezren; a febr. 16-tól 20-ig tartó héten pedig felléptek a mobil csendőrök bevetése ellen.

Szembenézve a helyzettel, azt magatok oldottátok meg, felújítva a helyi termelést a hiányzó élelmiszert, üzemanyagot magatok között cserélve.

Új társadalmi viszonyok

Ez a mozgósítás folytatódik, ha a sztrájkot fel is függesztettük, hogy az államot kötelezzük a febr. 26-i egyezmény, a márc. 4-i általános protokoll betartására, az alacsony bérek 200 eurós emelésére.
Jacques BINO-egyezmény:
«— a jelenlegi guadeloupe-i gazdasági és szociális helyzet az ültetvényes gazdaság folyamatosságának eredménye,
— ez a gazdaság a monopolhelyzet járadékaira, az igazságtalanságot általánossá tévő dominanciából származó visszaélésekre támaszkodik,
— ezek az igazságtalanságok éppenúgy sújtják a dolgozókat, mint a belgazdaság szereplőit,
— ezek egyaránt akadályt képeznek a belgazdaság fejlesztése és a társadalmi kibontakozás előtt,
— szükséges ezen összes akadály megszüntetése új gazdasági rend kialakítása érdekében, mindenki (vállalati vezetés és dolgozók) munkájának újraértékelése és újfajta társadalmi viszonyoknak kell kialakulniuk. (….)»

Semmi sem lesz olyan, mint azelőtt


Ez az érzés vált általánossá, mely eredetét azokban a harcokban találjuk, melyet a dolgozók az egész nép támogatásával vívtak meg a szakszervezetek függetlenségéért, a szakszervezetellenes támadások visszaverésében, a fajgyűlölet, az elbocsátások ellen…

Ez az ellenállás megmutatkozott:
- a munkásosztály szervezeteiért, nevezetesen a szakszervezetek függetlenségéért vívott harcban, a kompromittáló szociális dialógusok elleni, a szociális forumokon keresztüli osztálykollaboráció elleni küzdelemben;
- Michel Madasssamy szabadonbocsátáse érdekében vívott harcunkban 2001-ben;
- a hosszú és nehéz konfliktusokban, mint a banán-, a Carrefour-Destrelland-, a Danone-ügyekben vívtunk, melyekben a dolgozók és szervezeteik szembetalálták magukat a gyarmatosítók leszármazottainak uralkodó osztályával, magukkal a gyarmatosítókkal, akik nem haboznak soha erőszakszervezeteket mozgósítani ellenünk;
- a Ferme de Campêche volt dolgozói melletti harcban munkaeszközeik védelméért és az ország földjeinek megőrzéséért.
- az ATPC ösztönözte Szabad Népek Karibi Szabad Uniójáért való küzdelemben, a Haiti nép szuverenitásáért vivott harcban;
- a dél-amerikai forradalmi folyamatban, Bolíviában, Venezuelában, Equadorban,….

«LKP: PLIS KI ON LIYANNAJ, ON LESPWI»

Ez a «liannaj» ma lelte meg kifejeződését a mozgósításban, melynek tanúi voltunk 2 hónapot át, e 48 szervezeten keresztül, az LKP-n és a népen keresztül.
« …a Parlement nem hallgatott meg bennünket… »
« …Az LKP által kezdeményezett mozgalom elérte azt, amit a képviselők hiába kértek a kormánytól, pl. az üzemanyagárak állami ellenőrzését …»:


Sem esküdtszék, sem kongresszus, sem konzultáció, sem a 73-as, sem a 74-es cikkely…

Néhány hét óta, azóta, hogy a francia köztársasági elnök felvetette a regionális hatóságok ötletét egy rendi országgyűlésről, bizonyos politikai izgalom jelentkezésének vagyunk tanúi a gyarmatügyi miniszter, a prefektus, a képviselők és némely politikai párt részéről.

A dolgozókat és fiatalságot semmibe veszik, de tehetetlenségüket megmutatják a problémák kezelésében, a 400 éve fenntartott és rasszizmuson alapuló gyarmati intézményeket támogatják, most pedig hirtelen «jövőt» akarnak számunkra a francia intézményeken keresztül rendi gyűléssel, esküdtszékkel, kongresszussal.
Folytatják, ahogyan korábban. Nem értették meg az üzenetet. Rövid az eszük? Milyen jog, ki bízta meg őket az ország «kezelésével»?


GUADELOUPE népének szabad jogában áll dönteni sorsáról!

A Travayè é Péyizan aktivistái megerősítik, hogy ami történt, valódi osztályharc a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen.
Formáját, ritmusát, részleteit és az összes változásokat ez határozta meg. Fenntartjuk, hogy csak a nép, saját csatornáin át határozhat arról, ami megfelelő neki és amit ő maga akar építeni! A mozgalom azt is bebizonyította, hogy szüksége van képviseletre, vezetőkre, akiket folyamatosan ellenőrizni tud. Egy alkotmányozó nemzetgyűlés vállalkozhatna erre a feladatra. Úgy gondoljuk, hogy az ezért megvívandó harchoz egységre van szükségünk, egyetlen szervezetre, független pártra, mely a munkásosztályért harcol, a népért, a karibi szabad népek szabad uniójáért…

Vitára bocsájtotta

Abymes, 2009.márc.23.


Válaszok az európai munkástanácskozás felhívására


A szó a munkásaktiváké

Hetvenezer munkahely, az európai acéliparban rendelkezésre álló 440 000-nek 17 %-a érintett a termelés lelassítása miatt (1). Ami azt jelenti, hogy az iparágban hatból egy bérből élő elveszti munkáját vagy kevesebbet dolgozhat, keresete csökken.
Minden iparág érintett ma már egész Európában.
A Continental német dolgozói, ahogyan francia kollégáik is, a múlt héten tüntettek a (Hannover melletti) stöckeni üzem bezárása miatt, mely 2010-ig 780 munkahelyet szüntet meg. A ThyssenKrupp ezer dolgozója március elején az elbocsátási terv ellen tiltakozott.
Nagy-Britanniában, a londoni külvárosban vasutasok szólítanak sztrájkba a 800 elbocsátás miatti tiltakozásként.
Saragossában februárban, aztán márc. 14-én Barcelonában több tízezer spanyol tiltakozott az elbocsátási tervek ellen.
Mindenütt felmerül a kérdés, hogyan lehet leállítani az elbocsátási hullámot Magyarországon, Németországban, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Belgiumban, Angliában… A febr. 7-8-i párizsi konferencián megfogalmaztuk, melyet a küldöttek zöme aláírt: «Egyesüljünk, követeljük mindnyájan saját országunkban az elbocsátások megtiltását (…), valósítsuk meg a dolgozók és szervezeteik egységét».
(1) Associated Press, 20 mars 2009.

Németország

Szakszervezetek, szociáldemokrata aktivisták kampányolnak az elbocsátások megtiltásáért.
«Otthon két fiam munkanélküli!
Ha engem is elbocsátanak, mi lesz velünk?»

A kolléga, aki ezt mondja, a Deutz SA-nál dolgozik, Kölnben. Egy tucat dolgozó, szakszervezeti tag ugyanúgy reagál, mint ő, aláírják a petíciót, a DGB igazgatásának címzett nyílt levelet. A vállalat különösen fenyegetett helyzetben van, ahogy sok más is.
Egy másik munkás: «A Fordnál dolgoztam, az Adecco kikölcsönzött dolgozójaként. Elégedett voltam, volt munkám. Dec. elején nem volt többé szükség rám a Fordnál, egy hónappal később az Adecco is szakított velem».
A stand előtt előtt elhaladó harmadik spontán megjegyzése: «A HUK biztosítónál dolgozom. A válság miatt ápr. 1-gyel előnyugdíjba küldtek».
A munkáskonferencia német küldöttei a nyílt levél formáját választották, mert a DGB máj. 16-ra Berlinbe szólítja a kormány székhelye előtti tüntetésre. A szakszervezeti felelősöknek címzett levélben kérik:

«Az elbocsátások és a munkahelyek megszüntetésének tiltása az összes szakszervezeti akció központi célja kell legyen! Legyen ez a cél Berlinben is! Kérjétek a Bundestag SPD képviselőit, hogy azonnal kezdjenek egy ilyen irányú törvény előkészítésébe!»
A német városokban visszhangja lett a kezdeményezésnek és az elbocsátások megtiltása követelésének. Nem is lehet másképp, hiszen az egész országban utcára tesznek és üzemeket zárnak be. A szakszervezetek is egyre inkább elfogadják a követelést. A Ver.di egészségügyi ága regionális tanácskozásán indítványként elhangzott és a küldöttek fele támogatta is. De az igazgatás nem akarta és a «tiltás» szót az «akadályozás»-sal helyettesítette.

A küldöttek jórésze felháborodott: «Arról van szó, hogy a tagok és a mozgósítás felé kell haladjunk. A tagok csak a radikális követelésekre fognak megmozdulni, az «akadályozás» lehet, hogy szebben hangzik, vagy realistább, de nekünk, szakszervezeti felelősöknek ki kell mondanunk, még mielőtt a tagság követelné.»
Az SPD-ben is keresi a tagság a válságra reagálás útját és lehetőségét. A berlini, düsseldorfi, bochumi szociáldemokraták egy vitairatban fordultak az SPD munkástanácsához és képviselőihez, kik röviddel ezután kezdeményezték is a «társadalmi igazságtalanság korrigálását».
A kezdeményezés a «hatvanak felhívása» név alatt ismert, jelenleg vita folyik róla.

Lothar Hesse, a Ver.di szakszerkezet volt titkára néhány szóban összefoglalja a kampányt: «Az állam eddigi intézkedései a válságért felelősöket segítette és nem az áldozatokat. Akciónk ezen akar fordítani. Ezért: most rögtön az elbocsátások megtiltását!»
Berlinben ápr. 18-19-én országos konferencia megtartását javasolják az elbocsátások megtiltását helyeslő aktivisták.

Magyarország

«Egyesüljünk!»
«Mentsük meg a dolgozó népet a végső ellehetetlenüléstől»

Az európai munkástanácskozás résztvevőinek felhívása a magyar dolgozókhoz

Munkások, Mezőgazdasági Dolgozók, Nyugdíjasok, Munkanélküliek, Munkavállalók, Fiatalok!

Mint Európa és a világ többi országa, Magyarország is válságban van, következményeit sokmillóan érezzük saját bőrünkön. Közgazdászok figyelmeztetnek, hogy a jövőben hozzá kell adnunk még 100 ezret a nyilvántartott 460 ezer munkanélkülihez, akik közül eddig is csak 300 ezren részesülnek ellátásban.

Az ipar likvidálásával, a mezőgazdaság tönkretételével teljes régiók marginalizálódnak, összeomlással fenyegetve az egész országot.
A multinacionális vállalatok, melyek évtizedek óta profitálnak az alacsony bérekből, megtiltották üzemeikben a szakszervezetek létrehozását, most pedig lapáttal szórják ki a dolgozókat utcára, mint a Suzuki, amely egyszerre 1200 dolgozótól megszabadult meg.
A megélhetéshez szükséges árak állandóan emelkednek, a forint árfolyama zuhan.
A lakosság minden rétege érintett, a mezőgazdaságból élők, a fiatalok, a pedagógusok, az orvosok… Az elbocsátási hullámnak, amely a dolgozókat megfosztja legelemibb jogaiktól, a lakhatástól, a táplálkozástól, már halálos áldozatai is vannak.
A nyugdíjakat a 13. havi fizetség megvonásával nyírbálják meg, holott a múlt télen már 120-an haltak fagyhalált!
Cigány származású honfitársunkat, közöttük asszonyokat, gyerekeket éri halál pogromszerű atrocitások közepette.

Mit akarnak ezzel elérni? Azt, hogy a dolgozókat megosszák, hogy egymás ellen fordítsanak bennünket, hogy a maroknyi multinacionális és nyerészkedő, miután kifosztotta az országot, ezentúl az ipar és mezőgazdaság alapjait is megsemmisítse, mert nincs rá szüksége! A cigányok elleni gyűlölet szításával azt szeretnék elkerülni, hogy a dolgozók a helyzetért felelős valódi bűnösök ellen forduljanak!

A nemzetközi sajtóban minden nap szerepel Magyarország: «A válságtól érintett és az Európai Központi Bank (EKB), a Nemzetközi Monetáris Alap (IMF) követelményeinek teljesítésére rászorított országokban az állami alkalmazotti béreket csökkenteni kell, így Magyarországon is (…) A nehézségekkel küzdő országokban Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke bátorítja, szükséges kezelésnek tartja ezt. Az IMF ugyancsak a közszolgáltatás kiadásai csökkentéséhez köti segítségnyújtását».

Kik a bennünket sújtó dráma valódi felelősei? Kik azok, akik felelősségüket álcázva bennünket állítanak egymással szembe?
A multinacionális fosztogatók, melyek hosszú éves kizsákmányolás után az üzemekből kiszórják a munkásokat!
Az Európai Központi Bank és az IMF, melyek köteleznek az elbocsátásokra, az alkalmazottak bércsökkentésre és a közkiadások mérséklésére, s ezen túl új privatizációra!
A felelős a kormány, mely elfogadja az EU, az IMF, az Európai Központi Bank és a multinacinális vállalkozások halálos diktátumait az egész nép és a munkásosztály ellen!

Mindannyiótokhoz fordulunk, ne hagyjuk, hogy megosszanak bennünket, fogjunk össze!
Minden dolgozóhoz, munkanélkülihez, mezőgazdasági dolgozóhoz, nyugdíjashoz, fiatalhoz! Egyesüljünk, magyarok és cigányok! Találjuk meg együtt a válságból kivezető utat! Tűrőképességünk végére értünk!

Ez a kiút azonnali intézkedéseket követel, melyeket csak a dolgozó nép szolgálatában álló kormány hozhat meg:
Az összes üzemi, irodai és közszolgálati munkahely szavatolását! Valamennyi munkahely megőrzését, az elbocsátások megtiltását! A társadalom peremére szorított rétegek talpraállítását!
Az állítólag munkahelyeket védő, de elbocsátással és csőddel fenyegető összes vállalat – különösen a Magyarországot kifosztó multinacionális vállalkozások –, a hazai nagytőke és bankszektor államosítását!
Az állami árellenőrzés visszaállítását az alapfontosságú árucikkek felett: élelmiszer, gáz, villany, szállítás, lakhatás!

Munkások, Fiatalok, Mezőgazdasági Dolgozók, Állampolgárok, Szakszervezeti Tagok és Vezetők! Tartozzatok bármely párthoz vagy szakszervezethez, mozgalomhoz, álljatok felhívásunk mellé, hogy együtt önmagunkat, a dolgozó népet megmentsük a végső ellehetetlenüléstől, a bukástól, a háborús káosztól.


Oroszország


2008. jan. 22-én a Munka Összorosz Konföderáció (VKT), az Oroszországi Munka Föderáció (KTR), a Szotszprof, az orosz Szakszervezeti Föderáció (FPR,) a «Zascsita Truda» munkás szakszervezeti unió, a kikötői munkások, a tengerészek, a hallgatók független szakszervezetei, a bányászszakszervezet (NPG) ünnepélyesen Medvegyev elnökhöz fordultak tiltakozásképpen Valentyin Uruszov szakszervezeti felelős ügyében, akit kábítószer birtoklásának hamis vádjával 2008. dec. 2. óta börtönben tartanak. Letartóztatására 2008. szept. 3-án került sor, mikor a 2008. júliusában alapított Profszvoboda (ALROSA gyémánkereskedő, Jakutföld) szakszervezet több tiltakozó akciót (gyűlések és éhségsztrájk) kezdeményezett júl-aug-ban béremelést és a munkakörülmények javítását követelve. Létszámuk gyorsan mindegy ezer főre nőtt.
A Nemzetközi Egyetértés a nemzetközi munkásmozgalmat szolidaritásra szólítja, a tiltakozások megsokszorozására és állásfoglalásra.

Nemzetközi kampány


Medvegyev elnökhöz intézett nyílt levél (2009.jan.22.)

«Szakha köztársaság (Jakutföld) Mirnij városának bírósága 2008. dec. 26-án Valentyin Uruszovot, az ALROSA csoport «Almaz-energoremont» műhelyének villanyszerelőjét, a «Profszvoboda» (Szotszprof szakszervezeti föderáció) vezetőjét 6 év börtönre ítélte «kábítószer birtoklásáért».
Társai és szülei meg vannak győződve arról, hogy Valentyin nem fogyasztott és nem birtokolt drogokat. Kétség nem fűződhet ahhoz, hogy azt szept. 3-án a letartóztatására érkező kábítószerellenes csoporthoz tartozó rendőr dugta zsebébe.
Valenytin Uruszov ügyvédje megerősíti, hogy az eljárás folyamán nem vették kellőképpen figyelembe a vádlott ártatlanságára utaló bizonyítékokat, csak a rendőröket és a vállalat kádereit hallgatták meg, akik a vádat alátámasztották. A legfontosabb tanu az ALROSA kombinát biztonsági szolgálatának főnökhelyettese, aki jelen volt a kábítószer (70 gramm) „megtalálásánál”. Uruszov a bíróság előtt is kimondta, hogy fizikai bántalmazást és halálos fenyegetést szenvedett el letartóztatásakor.
Azt gondoljuk, hogy Valentyin Uruszov letartóztatása és elítélése az ALROSA kombinátban végzett szakszervezeti tevékenységének megtorlása mellett kísérletet jelent egyben a munkások megfélemlítésére is. Már eddig is számos szakszervezeti aktivista vált represszív módszerek alanyává: elbocsátás, fenyegetés, prémiummegvonás. Ezek a cselekedetek veszélyes precedenst teremtenek és gyaníthatóan csak a közeljövő szociális helyzetét rontják.
Kérjük, hogy megfelelő intézkedéssel vessenek véget az ALROSA szakszervezeti aktivistái üldözésének.»

Nemzetközi kampány kezdődött az orosz szakszervezeti felelős, Valentin Uruszov kiszabadítására

Valentin Uruszov alapította a független szakszervezetet, a Profszvobodát a jakutföldi (Kelet-Szibéria) gyémántipari ágazatban. Szervezetének ma ezer tagja van, 2008 nyarán több sztrájkot is folytattak. Szeptemberben letartóztatta a rendőrség „kábítószer birtoklásáért”. 6 éves börtönbüntetése 10 orosz szakszervezet egyhangú reakciója szerint mesterségesen felépített vád következménye. Medvegyev elnökhöz, a szakhai köztársaság (Jakutföld) elnökéhez és az Alrosa cég igazgatójához levélben fordultak követelve a szakszervezetellenes repressziók leállítását.

Ügyvédje Valentin Uruszov ártatlanságára apellált és szabadulását reklamálja. A fellebbviteli tárgyalás időpontját, márc. 19-ét magyarázat nélkül későbbi időpontra tették. Uruszov társai feltételezik, hogy «felsőbb helyen» még nem történt állásfoglalás az ügyben, így tiltakozásunknak esélye van arra, hogy őket megfontolásra késztesse. Az ír Mandate, a brit BAFWU, a romániai Craiova Ford-üzemének munkásai, stb. már elküldték tiltakozásukat!
Márc. 12-én Mirnij város rendőrfőnőke ellen eljárás indult bűncselekmények miatt; a szakszervezetek szerint ez a rendőrfőnök közvetlen részese volt az Uruszov elleni hamisításnak.
Másrészről Szergej Hramov, a Szotszprof fémipari szakszervezeti tömörülés munkafelügyelője választ kapott a szakhai ügyésztől, melyben utóbbi elismerte a szakszervezeti követelések jogosságát (a túlórák kifizetésére). Az ALROSA vezetését is felszólították a törvényesség betartására. Van remény Uruszov ügyében, tiltakozzatok!


Hogyan tiltakozzunk?

Az orosz aktivisták azt javasolják, hogy a tiltakozásokat az ALROSA menedzserének, Szergej Vibornovnak és Szakha (Jakutföld) köztársasági elnökének, Vjacseszlav Stirovnak juttassuk el.

Vagy küldjétek el állásfoglalásotokat a Nemzetközi Egyetértésnek, aki továbbítja:

mailben: eit.ilc@fr.oleane.com (másolat : info@ikd.ru)
faxban: + 33 1 48 01 88 36
postán: Entente internationale des travailleurs (Campagne Valentin Urusov), 87 rue du Fbg St-Denis, 75 010 Paris.

Vagy, ha közös tiltakozó levelünkkel egyetértesz, küldj visszaigazoló mailt a hétvégéig, (somijudit@yahoo.fr) és mindnyájunk nevében megteszem a szükséges lépéseket.

Anyagi segítség

A «Kollektív akció» Intézet (IKD) aktivistái egy alapot szerveznek az ügyvédi költségek kifizetésére, mely elsőként 25 ezer rubelt igényel (kb.715 dollár).

Valentyin Uruszov pillanatnyilag a jakutszki börtön lakója. Édesanyja szerint veseproblémákkal küszködik, melyet ott nem kezelnek. Családjának, nyugdíjas édesanyjának támogatásra van szüksége.
Ha szakszervezetetek támogatni kívánja az alapot, lépjetek kapcsolatba a Nemzetközi Egyetértéssel, mely továbbítja, természetesen hivatalosan, számlával.

Márc. 8.

Fülöp-szigetek
A Dolgozó nők nyilatkozata a Nőnapon

Szociális védelem, nem pedig dupla munkaidő

A dolgozó nők aránytalanul jobban érintettek a jelenlegi tömeges elbocsátásokban, a többműszakos és egyéb rugalmas munkákban. A világválság által komolyan érintett iparágakban – az elektronika és a konfekcióipar – túlnyomó többséget képeznek a nők. Az ország két exportágazata, a konfekció és a kiegészítő divatcikkek 2008-ban 2,6 milliárd és 181 millió dolláros bevételt hozott a hivatalos statisztikát szerint. Az export 18 %-ban a USA-ba, 14 %-ban Japánba irányult, mindkettő recesszióban.
A válság mélyülésével a nők dupla munkaideje megnehezült. A dolgozók és szegények segítésének tradicionális mechanizmusa a családi viszonyok biztonságára irányul, de ez is az asszonyok meg nem fizetetett munkáján nyugszik. A dupla munkaidő azt jelenti, hogy a nők kizsákmányoltak egyszer mint olcsó munkaerő az üzemekben és otthonukban dolgozva.
A kormánynak a szociális hálót ki kell terjesztenie, hogy a dolgozók és szegények ne támaszkodjanak kizárólagosan a családi viszonyú biztonság mechanizmusára és a nők ne legyenek túlterhelve a dupla munkaidővel. Fellendítési terv kell a dolgozók és az asszonyok javára, hogy a válság terheit levegyék az asszonyok válláról.

A kormány süket és vak ezen követelmények előtt. Valójában inkább csak a szöveg megy arról, hogy a nők fejlődése meghaladja a férfiakét a Fülöp-szigeteken. A kormány megrendelésére készült felmérés megerősíti, hogy az egészség, az oktatás és a jövedelmek területén előbb-utóbb a férfiak fogják reklamálni az egyenlőséget és nemzetközi férfinapot tartani.
A nők jobb eredményeket érnek el ezen felmérés szerint (Gender Equality Ration – GER) az egészségügyben (1,0248), a nevelésügyben (1,0583) és a jövedelmekben (1,2299) 2003-ban. A jövedelmekben azóta is emelkedett a különbség. Talán ezért választotta a kormány nőnapi jelszóként : “Babae, Yaman ka ng Bayan!” (Nők, ti vagytok a nemzet gazdagsága!).

Az igazság az, hogy a tanulmány egyszerűen csak ezeket az eredményeket hangsúlyozza, de elfedi a nők és férfiak közötti egyenlőtlenséget a Fülöp-szigeteken. Ezen felül férfisoviniszta célzásokat, szexista viccelődéseket is tartalmaz, amivel a férfiak hiúságára apellál.
A csúnya igazság az, hogy 15 millió nő, tehát 51,4 %-uk nem veszt részt az aktív életben, ami a férfiaknál 78,9 % (22,9 millió), amiből - ha leszámítjuk is a túl fiatal és túl idős nőket - még mindig 8,5 millió marad. Ezek az asszonyok a népesség jelentős részét teszik ki, házimunkát végeznek teljes munkaidőben, a munkanélküliek között sincsenek nyilvántartva, csakúgy ahogy a társadalom sem ismeri el munkájuk értékét. Ezek a számok azt is jelzik, hogy a fülöp-szigeteki nők több mint felének nincs saját jövedelme. Hogyan minősíthetik ezeket a nőket a nemzet gazdagságának, mikor a valóságban semmiféle jövedelmi forrással nem rendelkeznek?
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a férfiaknál a nők alacsonyabb munkabért kapnak azonos munkáért, ez egy világszintű tendencia. A nők többsége, a hivatalosan nem létező diszkrimináció ellenére, a szolgáltatásban, az oktatásban, a pénzügyi intézményeknél, egészségügyben dolgozik, ahol a bérek alacsonyabbak, a munkakörülmények rosszabbak, olyan munkatípusok, mint a házimunka. Adjuk ehhez hozzá, hogy a világválság miatt a közelmúltban elbocsátott 40 ezer dolgozó zöme nő.
Ha igaz is, hogy a nők tovább élnek a férfiaknál, mégis naponta 11 asszony hal meg szülés során. A terhesség alatti komplikációk és a szülés a 10. halálozási ok a nők között az országban. 800-ra becsült azok száma, akik abortuszba és annak következményeibe halnak bele, 3 000-et erőszakolnak meg évente és számuk emelkedik. A mellrák újabb 3 ezret érint, a méhrák kétezret.
A dolgozó nők követelik

— 1. a kormány segítségét az áthelyezett/külföldön dolgozóknak,
— 2. adótérítést minden fizetésből élőnek,
— 3. a közalkalmazotti program reformját és kiterjesztését,
— 4. az áthelyezett/külföldön dolgozók egészségügyi biztosítását,
— 5. a kiutasítás moratóriumát.

Ezeken a pontokon felül az egészségügyi törvénytervezet elfogadását és alkalmazását kérjük (Reproductive Health bill).

Ez a szociális program összesen 700 milliárd fülöp-szigeteki pesot (14 milliárd dollárt) igényel, az adósságszolgálati büdzséből kell felhasználni.
Ezen felül követeljük, hogy a liberalizációs politika, a deregularizáció és a privatizáció visszafordítását, mivel az árucikkek egyre magasabb árának és a közszolgáltatások tönkretételének ez a gyökere.

Partido ng Manggagawa (Labor Party-Philippines)

USA

Háborúellenes tüntetések Washingtonban,
Los Angelesben és San Franciscoban
Márc. 21. az amerikai irányítású koalíció iraki inváziójának hatodik évfordulója

A 2003. óta az iraki invázió és megszállás ellen küzdő különböző csoportok és szervezetek, közöttük az USLAW (Munkásmozgalom a háború ellen) hívott tüntetésre, hogy az amerikai nép többségének követelését fejezze ki: a békét, a megszállás végét, a csapatok azonnali visszavonását Irakból és Afganisztánból.

Washingtonban több mint 10 000 tüntető, közöttük sok fiatal menetelt a Pentagon irányába. A menet élén iraki és afganisztáni veteránok haladtak. A Boeing, Lockeed, General Dynamic irodái előtt megállt a tömeg, ezeket a cégeket nevezik a «halál kereskedőinek», ezek költik el a katonai kiadásokat.

A csapatok visszavonásának igénye újból kifejezést nyert. Ezért szavaztak Obamára. Az erre való emlékeztetés egyre szélesebb.
Obama elnök bemutatta a «visszavonási tervet», melyet «pozitívnak» ítélt James McCain, korábbi republikánus ellenfele. Megértjük az iraki háború eme odaadó támogatóját: a terv 55 ezer katona visszahívásáról szól ... 2011-ben.
Ezen 55 000 katona számára a határidő homályos. Ugyanakkor Afganisztánba erősítésként 17 ezer katonát akar küldeni Obama. Eric Sommer, a The Organizer (1) leveelezője írta ennek kapcsán: «Obama most már jól láthatóan lemondott a békemozgalmak által vonzónak tartott, így megválasztását támogató béke retorikájáról, (…). Mikor még csak jelölt volt, az iraki háborúról azt mondta, soha nem kellett volna belemenni. Most, hogy elnök, úgy tűnik, megváltozott a véleménye.»

Sommer folytatja: «A háborúk, agressziók és megszállások befejezése nélkül nincs haladás (…). Obama fellendítési terve nagyon kevés a gazdagok zsebeit megtömő, fegyverkezésre fordított milliárdokat tekintve.»
(1) Újság az USA-ban, mely körül az Egyetértés hívei tömörülnek.


Előfizetés
10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 €
incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin.
Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc.
Nom : .......................................................................................................................................
Prénom : ..................................................................................................................................
Adresse : ..................................................................................................................................
Pays : .......................................................................................................................................
E.mail : ....................................................................................................................................
Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre)
Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17
IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse