Nemzetközi információk

2009. febr. 25. 325. sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Guadeloupe — az LKP nemzetközi szolidaritási felhivása:
«Mára a büszke, méltóságos és szolidáris tüntetők tízezrei ellenére, a hosszú tárgyalások ellenére, a CGTG szakszervezeti aktivista és AKIYO kulturális munkatársa Jacques BINO meggyilkolása ellenére, a francia kormány és Guadeloupe munkáltatói elutasítják a nép követeléseit (...).
Az LKP és a nép folytatja a szociális viszonyok átalakítására, az alapvető szabadságjogokra vonatkozó harcát, az élethez, a nyugodt munkához való jogát reklamálja – összességében az egész profitszerzés megállítását.
Az LKP nemzetközi szolidaritásra szólít fel minden antikapitalista és haladó dolgozói, munkásszervezetet, francia antikolonisalista erőt, hogy erősítse meg támogatását és ennek érdekében történő mozgósítását.»

Európai tanácskozás, Párizs, febr. 7-8.:
Folytatjuk a tanácskozás anyagát olasz, nagy-britanniai, lengyel és spanyol hozzászólással.

Venezuela: A Hugo Chavez győzelmét hozó referendum másnapján levelezőnktől «Megint a független munkásmozgalom fogadtatta el Chavezzel azokat az intézkedéseket, melyek a kapitalista érdekekkel történő szakítást szolgálják.»

Elefántcsontpart: A SYNASEG (elektromos- és gázszolgáltató alkalmazotti szakszervezet) főtitkára, François Kouadio Yao és a SYNATRASE (vízszolgáltatás szakszervezete) főtitkára, Gabriel Amon Bile megkapta felmondójevelét, holott legálisan és a törvényekbe foglaltak szerint jártak el a szakszervezeti szabadság hazájukban is érvényben lévő szabályai szerint, mandátumuknak megfelelően opponáltak a hatalom ellen. A szakszervezeti függetlenség súlyos megsértésével állunk ismét szemben. Támogatásukra szólítunk, tiltakozzatok!

Fizessetek elő, ismertessétek másokkal is a Nemzetközi információkat!


Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com
Guadeloupe

Nemzetközi szolidaritás

Felhívás

LIYANNAJ KONT PWOFITASYON
Egy nép a kizsákmányolás ellen


5. hete az utcákon vagyunk a mértéktelen profitszerzés elleni tiltakozásunkkal, melynek áldozatai vagyunk ebben a ma is létező gyarmati rendszerben, ahol a hatalom a munkáltatóknak biztosít mindent, a népnek semmit!

Előbb-utóbb ki kellett mondani: «Awa», nem!
— Nemet a munkanélküliségre, mely az aktív lakosság 30 %-át sújtja, 50 ezer embert!
— Nemet az ideiglenes munkavégzésre, a nyomorra, mely 60 ezer háztartást érint!
— Nemet a kirekesztettségre, a munkavállalásnál tapasztalható diszkriminációra, mely lehetetlenné teszi a fiatalság életcéljait (a populáció több mint 40 %-a 25 évesnél fiatalabb)!
— Nemet az iskolai sikertelenségre, mely évente ezer kvalifikálatlan fiatalt lök az utcára!
— Nemet a gazdasági rablásra, melyet az importálók szerveznek meg állami segítséggel, ami a közszolgáltatást (gáz, villany, üzemanyag, lakásbérlés, közlekedés) érinti csakúgy, mint az alapvető árucikkek árát!
— Nemet a mezőgazdasági termőföldek mérgezésére, a nagybirtok-és ingatlanspekulációra, a helyi termékek eltűnésére, mely a helyi fogyasztás 80 %-nyi importját jelenti!
— Nemet a kirívóan magas adózásra!
— Nemet az «on ti pilo fanmi» harácsolására!
— Nemet az elbocsátással zsarolásra és a szakszervezeteket érő fenyegetetésekre, mellyel a 60 ezer alkalmazottat akarják rábírni, hogy havi ezer eurós jövedelemmel elégedjen meg, mondván: válság van, ez a realitás, a haza iránti szeretet erre kötelez!
— Nemet az ökológiai kincseink tönkretételére, nemet a környezet ellen elkövetett bünökre!

Dec. 26. óta a LIYANNNAJ KONT PWOFITASYON, 48 különböző szakszervezet, politikai, kulturális és fogyasztási szervezet az egész nép nevében követel!

Mára a büszke, méltóságos és szolidáris tüntetők tízezrei ellenére, a hosszú tárgyalások ellenére, a CGTG szakszervezeti aktivista és AKIYO kulturális munkatársa Jacques BINO meggyilkolása ellenére, a francia kormány és Guadeloupe munkáltatói elutasítják a nép követeléseit. N. SARKOZY elnök el akarja fojtani követeléseinket. Hogy a konfliktusnak véget vessen, csak általános javaslakokat fogalmaz meg, de a rendszer megreformálására nem vállalkozik. Amit az alacsony jövedelműeknek ajánl, az csak szociális helyzet szerinti szociális kiegészítés, nem pedig munka díjazása. Pl. ugyazazon végzettséggel ugyanazon munkáért különböző családi háttérrel különböző bért kapnánk. A felajánlott nevezetes 1500 eurós prémium (2008.dec.3-i törvény) az alkalmazottak számára csak illúzió a vállalati haszon megosztására, szintén nem béremelés.
A munkáltatók és a gyarmatosítók 50-70 euró közötti prémiumot javasoltak, azt várva, hogy azt az állam finanszírozza meg, csakúgy, mint a reklamált 200 eurós béremelést is, újabb szubvenciókra, adócsökkentésekre számítva! Közben persze deklarálják, hogy a sztrájk kezdete óta többszáz milliót veszítettek!
Az LKP és a dolgozók továbbra is a nettó 200 eurós béremelését követelik, mely az egyéni vásárlóerőt biztosítja a magánszektor és a három közszolgáltatás alkalmazottai esetében.

Az LKP és a nép tartja magát a tárgyalások folytatásához, az eredeti követelésekhez: az árak csökkentése, 4 éves moratórium az oktatási reform bevezetéséhez, sürgős képzési terv a fiataloknak, a szállítás, tengeri halászat, a mezőgazdaság és a kis társadalombiztosítók helyzetének rendezése, a gouadeloupe-i nyelv és kultúra a médiában, a jelen konfliktusok rendezése, az ehhez fűződő üldöztetések megszüntetése.

LKP és a nép követeli a szociális viszonyok átalakítását, az alapvető emberi jogok tiszteletbentartását, az becsületes élet lehetőségeinek biztosítását az országban, a profithajhászás befejezését. Nemzetközi szolidaritásra hívja a dolgozók szervezeteit, a franciaországi antikapitalista és gyarmatosításellenes haladó szervezeteket az utolsó francia gyarmatok harcának támogatására.

Az általános sztrájk folytatódik!

Mindenütt Guadeloupe-ban Jacques BINO emlékére és tiszteletére megerősítjük és fokozzuk a mobilizációt vállalatainknál, az utcákon, lakóhelyünkön, családunkban.


NOU PÉKÉ LAGÉ!
L.K.P kollektíva, 2009.02.21.



Sztrájkújság


2009. febr. 10.
Sajtókonferencián közöltük platformunk és a 200 eurós követelésünk megerősítését. 5 ezer személy szelte át lassú menetben a Jarry ipari területet (Guadeloupe «gazdasági tüdejét»).

Febr. 11.
Az előző napon visszaérkezett államtitkárral kérésére újból felvettük a kapcsolatot. Tárgyalások a képviselőkkel, a munkáltatókkal, majd a kollektíván belül, mely delegációt hozott létre a munkaügyi igazgatósággal a közeli napokban folytatandó megbeszélésekre.
18 órakor ezer kistulajdonos találkozott a kollektívával, néhányan tudnak 200 euróval több bért fizetni alkalmazottjaiknak, mások jogszabályra várnak. Megtiltották a Médefnek (munkáltatók szövetsége), hogy nevükben tárgyaljanak és saját nevükben vesznek részt a megbeszéléseken.
19 h 30-kor meeting.

Febr. 12.
A kollektíva szakított a «közbenjárókkal», akik azzal töltötték csak idejüket, hogy nyomást gyakoroljanak tárgyalódelegációnkra. Újabb tárgyalások délután, eredmény nélkül. Este 5 ezer fő részvételével meeting.

Febr. 13.
A kollektíva autókaravánja bejárta az országot röpcédula-kampányával – valódi siker. Egy Jarryba szólító elektronikus üzenet a «csendes többséget» tiltakozó tüntetésre hívja másnapra, de az utolsó pillanatban visszavonták. A gyarmati miniszter «a törvényt betartatom» kijelentése nem járult hozzá?

Febr. 14.
Különböző tüntetések. Megemlékezés az 1952-ben meggyilkolt 5 mezőgazdasági munkásról 80 ezer résztvevővel. Christiane Taubira (guyane-i képviselő) az előző napon érkezett három napra, hogy támogassa a kollektívát, beszéde nagy tapsot kapott. Egyik szakszervezeti vezető: «egy hónapja egyetlen baleset sincs, egyetlen erőszakos cselekedet se…»
A Szocialista Párt delegációjának érkezése. Van-e összfüggés a CG és CR elnökei nyilatkozatával? Azt javasolják, havi 100 eurót kérjünk a tárgyalásokon 3 hónapig, hogy a szociális partnerek megoldást találjanak, cserében engedjünk a sztrájk szorításán, az iskolák nyissanak ki.

Febr. 15.
Delegáció találkozik a francia szoc. párt delegációjával, majd Christiane Taubirával.
Tegnap újabb 300 mobil csendőr érkezett. Jelenlétük egyre inkább provokatív, ellenőrzik a repülőtérre érkező gépkocsikat, különösen a szolidaritás vörös szalagját viselőket, követik mindenfelé a sztrájkoló reptéri alkalmazottakat. A légkör súlyos, a francia állam nem mutat hajlandóságot a tárgyalások újbóli felvételére.

Pointe á Pitre, 2009. febr.18.
KOMMÜNIKÉ
«A Liyannaj Kont Pwofitasyon folyamatos felszólításai ellenére a munkáltatók, a francia állam a helyzet romlását provokálták. Ahelyett, hogy valójában tárgyaltak volna, azt minden ürüggyel szabotálták és 2 ezer csendőrt hozattak a helyszínre. Ami előre látható volt, be is következett. A dolgozók, fiatalok elutasították a szakszervezetek és a népesség egy része elleni támadást. Ezóta a helyzet egyre romlik, 17-ről 18-ra virradó éjszaka megöltek egy szakszervezeti aktivistát. A francia állam és a munkáltatók felelősek a történtekért!
A Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége, az ATCP mélyen elítéli a felelősöket és felhívja a karibi térség szervezeteit, hogy tegyék ők is ezt követelve a represszió megszüntetését és a tárgyalások újrafelvételét, a követelések teljesítését.
Szolidaritás GUADELOUPE dolgozóival és népével!»
(Robert Fabert, 0690 62 94 79 )
A Nemzetközi Egyetértés delegációjának érkezése.

Febr. 18-19.
Egy ember halála kellett, hogy a miniszterelnök és a köztársasági elnök közbejárjon.

Febr. 23.
Az UGTG felhívása a francia szervezetekhez
«…előegyezmény született 108 milló eurós, a vállalkozásoknak nyújtandó állami segítségről, mikor az államtitkár meggondolta magát. A mozgalom helyzete természetesen még súlyosabbá vált. A szakszervezeti aktivista halála után a miniszterelnök és a köztársasági elnök megerősítették, hogy a «válság megoldására» törekednek – de béremelést igértek-e? Csak prémiumot és «segítséget a szegényeknek», a bérből élő számára szociális juttatást, nem béremelést, ami még inkább hozájárulna a családok tönkretételéhez.
Ami a munkáltatókat illeti, 50-70 euró közötti béremelést ajánlottak. Nem könyörületességet kérünk, hanem a munkából származó jövedelem igazságosabb elosztását, ez elfogadhatatlan.
200 eurós béremeléshez ragaszkodunk, ez lehet tárgyalásunk alapja a másik két féllel.
Hozzátok fordulunk, hogy ismertessétek álláspontunkat, a valóságot a kormányzati és sajtópropagandával szemben, mely szélsőséges, rasszista és erőszakos mozgalomnak állít be bennünket.
5 hete szélsőségesen felelős álláspontról tanuskodnak dolgozóink, szervezeteink.»


Febr. 23-24.
Folytatódnak a tárgyalások. A Médef elszigetelődik. Várunk a válaszra.

A mozgalom folytatódik.

Szolidaritásotokat kérjük!

Guadeloupe, 24 février 2009. febr. 24.


Párizsi európai munkáskonferencia, 2009. febr. 7-8.

21 ország 150 küldötte

Egész Európában egyesüljünk az Unióval és intézményeivel szemben!

Hozzászólások közlése:

Olaszország
Lorenzo Varaldo, UIL szakszervezeti felelős,
“Demokráciát és közszolgáltatásokat, nemet az Európai Unióra” bizottsága

«Torinóból jövök, ahol a Fiat legfontosabb üzeme, a Mirafiori található. Ma először beszélnek ennek lehetséges bezárásáról, miközben 60 ezer munkahely megszüntetését is bejelentette az autóipari cég. Az Európai Unió, mely a privatizációkat és az Alitália likvidálását kötelezővé tette, azt mondja, «segíteni» kell a Fiatot, valójában azonban a Fiat tulajdonosainak a «restrukturáció» megvalósítására milliárdokkal való kisegítéséről van szó. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, az EU «regionális» összeütközéséket provokál és az ország széthullását segíti elő. Bossi, a szakadár Északi Liga vezetője maga is beismerte nyilatkozatában «az európai jog alkalmazása az ország szétszakítása».
Az Európai Bíróság ítéleteinek alkalmazása kötelezővé teszi Olaszországban a “nemek közötti egyenlőség” nevében a női nyugdíjbavonulás idejének 60-ról 65 évre emelését (hogy elérje a férfiakét, melyet az előző, a «baloldal» és «szélsőbal» támogatta Prodi-kormány emelt fel). Az utóbbi hónapokban óriási ellenállás tapasztalható az intézkedéssel szemben, különösen a CGIL részéről. A CGIL nem írta alá az egyezményt, mely az országos (a munkásosztály egységét megtestesítő — szerk.) konvenciókat hatálytalanítja. A CGIL elsősorban a fémipari föderációja, a FIOM ösztönzésére, mely a febr. 13-i sztrájkra szólított, nyilatkozatot tett :“A válásgot nem a dolgozókkal kell megfizettetni.”

Ezért gondoljuk mi, ezen a tanácskozáson résztvevő olasz aktivisták, hogy szoros kapcsolat van az EU-val való szakítás és a «fellendítési tervekkel» szembeni egység megteremtéséért és az elbocsátások megtiltásáért vívott harc között.»

Nagy-Britannia
Alex Gordon, az RMT vasutasszakszervezeti vezetőségi tagja és a Szakszervezeti felelősök az Európai Alkotmány elleni (TUAEUC) kampány aktivistája

«A szállítási szektort érinti leginkább több, mint 30 év óta a szociális dömping és a diszlokáció, pontosan ez okból áll ki szakszervezetünk Nagy-Britannia vasútjának teljes újraállamosításáért. Az energiaszektorban kitört «vadsztrájkokról» szeretnék megvilágítani néhány dolgot. A sajtó hamisan úgy mutatja be ezeket, mintha a brit dolgozók az olasz és portugál dolgozók ellen fordult volna és «brit munkahelyeket brit dolgozók számára» reklamálna. Ez hazugság. Ma ezekben az alvállakozásokban a szakszervezeti felelősök kvázi illegalitásban működnek, követeléseik pedig így hangzanak: minden dolgozóra legyenek érvényesek a kollektív szerződések; a szakszervezetek ellenőrizzék a munkafelvételt, a munkások állampolgárságára való tekintet nélkül mindenki részesüljön a szakszervezeti jogokból. Egyébként a lengyel munkások is követték a sztrájkot szolidaritásból. Kimondottan a jogok általánossá tételéről van szó, semmiképpen nem «rasszista» követelésekről. A “brit munkahelyeket brit dolgozók számára” jelszavában az uralkodó osztály megosztásra törekvő régi fajgyűlölő módszereinek kísérletei ismerhetőek fel. A brit, francia, német, stb. munkásosztály felelőssége, hogy a «szociális dömping» ellen küzdve talpalatnyi helyet se engedjen a szélsőjobboldal számára.»

Lengyelország
Helena Wolska, lengyel aktivista

«Lengyelország, csakúgy mint egész Európa, a kapitalista politika óriási kísérleti mezeje, mely ma katasztrófához vezet. 20 esztendős a Solidarnosc és az ún. «kommunista» vezetés közötti kerekasztal, melynek célja az egyik rendszerből a másikba való átmenet folyamatát szervezte meg.
Sokkterápiát éltünk át, elveszítettük jogainkat a munkához, a lakhatáshoz (társadalmunk azelőtt nem ismerte a hajléktalanság jelenségét). Elvesztettük az egészségügyi ellátáshoz való jogot, ma pedig Lengyelországban kötelező privatizációs törvénytervezet fenyegeti a maradék közkórházakat is. Elvesztettük az ingyenes oktatáshoz való jogot; a nyugdíjhoz is, mivel ma a dolgozókat magánnyugdíjpénztárakba kényszerítették, s ezek a válsággal csődközelbe jutottak. Természetesen ezen úgymond «kommunista» országokban a bürokrácia felelőssége óriási.
Gondolják, hogy a dolgozók tíz- és százezrei, akik reménnyel telve tüntettek 20 éve, azért tették, hogy ezeket a destrukciós intézkedéseket támogassák? Hogyan lehetséges, hogy ilyen hatalmas és erős munkásmozgalom ennyire elfajulhat? Tudjuk, a katolikus egyház reakciós politikájának nagy szerepe volt benne.
Amit itt a konferencián hallottam, arra indít, hogy nemzetközi munkásszolidarítást kell szerveznünk. Amikor szolidarítást mondunk, ne felejtsük, hogy a Solidarnosc óriási reményt keltett és csalódnunk kellett benne. Ha a dolgozókat szolidaritásra szólítjuk, legyen konkrét tervünk, hogy a munkások erre fordított ereje és energiája ne menjen pocsékba, ne keltsen többet csalódást.»

Spanyolország
Maïté Muntaner az UGT, közszolgálati föderációjának küldötte, Valencia

«Spanyolországban az elbocsátások lavinája indul be: 230 000 fő csak januárban. Az ipar, az építőipar a leginkább érintett ebben, de a közszolgáltatás sem menekülhet. A privatizációt mindig a szolgáltatások, a személyzet csökkenése követi, nem csak a közegészségügyben, az egész adminisztrációban is a szolgáltatások «kihelyezésével», olyan szerződések fokozatos megjelenésével, melyek az illegalitás határát súrolják, a közfunkciókat deformálják és eltűnésükhöz vezetnek. Néhányan ősszehasonlítással megállapították, hogy a közszolgáltatás «kiigazítási» folyamata (pl. munkakölcsönzőktől érkező tisztviselők és személyzet) a magánszektor bizonyos permanens társadalmi terveit szolgálja. Miközben Valencia regionális kormányzata a közszolgáltatás büdzséjét és személyzetét csökkenti, a munkáltatóknak juttatott segítségnek nincs határa.
A szakszervezetek felelőssége ennek a közszolgáltatásban jelentkező folyamatnak, szélesebb körben az egész elbocsátási hullámnak a leállítása.
Egyetlen elbocsátás se! Egyetlen betöltetlen munkahelyet se!
Eurómilliárdokat adtak Spanyolországban is a pénzügyi rendszer megmentésére, eredményét tekintve legalábbis kétséges hatékonysággal. Semmi nem kötelez bennünket arra, hogy elfogadjuk a köszolgáltatásunktól megtagadott pénz fordítását az egyébként is gigantikus hasznot elért multinacionális vállalatok és pénzügyi intézetek megsegítésére. Ellenkezőleg, a kormánynak ezt a pénzt a minőségi munkahelyek teremtésére és a közszolgáltatásokra kell felhasználnia, követelnünk kell az eredeti állapotok ellenőrzött és átlátható visszaállítását.»

Venezuela

A Chavez-kormány 10 éve
Helyzetelemzés

Levelezőnktől

1998 júliusában a venezuelai alkotmányozó gyűlési választások Chavez akkori pártja kapott többséget. Ez az alkotmányozó gyűlés alkotta meg az 1999 decemberi népszavazáson elfogadott alkotmányt, mellyel egy új rendszer született.
Kezdettől fogva óriási támadások érték az amerikai imperializmushoz húzó uralkodó oligarchia részéről, ti. az alapkérdés az olaj kitermelése volt. A venezuleai olaj jelenti az USA importjának 12-15 %-át.
Az állami tulajdonban lévő PDVSA Chavez hatalomrajutásáig éppen az állami ellenőrzést nélkülözte, ezért próbálta 2001-ben a Chavez-kormány kezébe venni a kontrollt, ami a munkáltatók (Fedecamaras) és egyes tábornokok 2002. ápr.11-i, az USA és spanyol nagykövetséggel közvetlen kapcsolatban álló államcsínykisérletét eredményezte.
A népi tömegek, a hadsereg altisztjei és katonái válaszaképp az államcsíny nem járt sikerrel és Chavez visszakerült az elnöki székbe. Azóta a folyamat elmélyült, az ipar államosítása előrehalad, a munkásosztály pedig saját független mozgalmának létrehozásával próbálkozik.
Belpolitikájában Chavez a kezdetektől fogva szembeszállt a washingtoni diktátumokkal: megtiltotta az ország légterének (a kolumbiai «drogkereskedők ellen») amerikai repülőgépek általi használatát, nyíltan kritizálta a Bush-adminisztráció katonai kalandjait, Izrael gázai tömeggyilkossága miatt szakított annak diplomáciájával, stb.
10 évvel Chavez győzelme után az utolsó népszavazás döntött arról, hogy az elnöválasztáson ismét részt vehet. A győzelemhez vezető nagy kérdések – nemzeti egység, nagyvállalatok tuladjdona, agrárreform – aktualitása azonban nem szűnt meg.



A Hugo Chavez győzelmét jelentő népszavazás másnapján

A nemzeti szuverenitás védelméért és a munkásmozgalom függetlenségéért folytatott harc


A tömegek a kormány balra tolják
A 2002 áprilisában tömegmozgalom által a hatalomba visszahelyezett Chavez magatartása az ellenzékkel kiegyező jellegű maradt, az elnök szavaival «párbeszéd-bizottságoknak» nevezett fórumokon zajlik. Az ellenzéknek csak néhány vezetőjét ítélték el, azokat is távollétükben. Ha a 2002. áprilisi államcsíny spontánnak is tűnhet, az «olajszabotázs» elleni harc, a munkásosztály szakszervezeti bázisú küzdelme, mely annak idején a CTV szakszervezeti tömörülés vezetése ellen fordult, tudatos volt.
Az olajfinomítókat, ahol a vezetéssel az élen megsemmisítették a berendezéseket (még a számítógépeket is), a munkások elfoglalták és kézi erővel folytatták a működést. A népi negyedekben és munkáskörzetekben óriási áldozatot hoztak az üzemanyaghiány megszüntetésére Chavezt támogatva: «Elnök, ne kapitulálj, veled vagyunk!»

A három hónapig tartó küzdelem után az olajfinomító termelése helyreállt, a vezetőket elmozdították, Chavez elkötelezte magát a «PDVSA újraalapítása» mellett. Először az ország történetében az olajipar dollármilliárdjait «misszióknak» nevezett szociális programokba invesztálták, egészségügybe, oktatásba, lakhatóság biztosításába, a lakosság legszegényebb rétegeinek infrastruktúrájába.
A Washington irányította kormányellenes nemzetközi nyomás nem csökkent persze. Még az ILO-t (Nemzeközi Munkaügyi Szervezet) is felhasználták erre, a Fedecamaras és a CTV bepanaszolta Chavezt a PDVSA vezetésének lemondatása kapcsán a «szakszervezeti szabadság elleni agresszióval» vádolva. A venezuelai szakszervezetek ellentámadása, melyet támogatott a Nemezetközi Egyetértés is, akadályozta meg Chavez és kormánya elítélését.

A jelenlegi helyzet
Két éve Chavez új párt bázisát hozta létre, a 2008-ben alapított Egyesült Szocialista Pártot. Előkészítő kongresszusa egybeesett egy sorozat inflációellenes sztrájkkal (a nagyáruházak multinacionális ellenőrzés alatt állnak, mesterséges élemiszerhiányt és inflációt gerjesztenek). A sztrájk Chavezt arra kötelezte, hogy megfenyegesse őket, ha az árak tovább emelkednek, be fog avatkozni.

A Sidor újraállamosítása
A belpolitikailag nagy visszahangot kiváltó mozgósítás, mely szimbólummá vált, a Sidor, az ország legnagyobb, a múltban privatizált vasipari üzemének újraállamosítása lett. Az ideiglenes dolgozókat fix állásba helyezték, ugyanakkor az alvállalkozó vagy rövid idejű szerződéssel dolgozók számára, kik a létszám felét teszik ki, a megoldás még várat magára. Ez alkalommal is a munkásmozgalom független akciója tette lehetővé Chavez intézkedéseit a tőkés érdekekkel történt szakításban.
A tőkés világálsággal szemben Chavez nyílt kritikával illette az IMF-et, a Világbankot mint felelősöket. Venezuela, mondta, visszautasít mindeféle „segítséget”, ami ezektől az intézményektől jön.
Ez a radikalizáció és az amerikai adminisztrációval szembeni függetlenség állandóan ismételt jelei magyarázzák Chavez győzelmét a legutóbbi febr. 15-i referendumon.


Elefántcsontpart

Kommuniké

2009.febr.24.

A SYNASEG (elektromos- és gázszolgáltató alkalmazotti szakszervezet) főtitkára, François Kouadio Yao és a SYNATRASE (vízszolgáltatás szakszervezete) főtitkára, Gabriel Amon Bile megkapta felmondólevelét a CIE/SODECI vállalatcsoporttól, holott legálisan és a törvényekbe foglaltak szerint jártak el a szakszervezeti szabadság hazájukban is érvényben lévő szabályai szerint A cég visszautasítja a 2008. ápr. 30-én megszületett egyezmény alkalmazásának teljesítését is.
A CIE (elektromosszolgáltató) és a SODECI (vízszolgáltaó) a francia Bouygues lányvállalatai, kolosszális hasznot zsebelnek be Afrika fosztogatásával.
A kialakult helyzet súlyos fenyegetést jelent a SYNASEG és a SYNATRASE dolgozói szakszervezetei létezése számára, ezért a Nemzetközi Egyetértés cselekvésre szólítja a munkásmozgalom szervezeteit.

— forduljatok a CIE/SODECI vezetőihez e két szakszervezeti főtitkár elbocsátásának azonnali visszavonásáért és, hogy kezdjenek tárgyalásokat a konfliktus megoldásáért.
— támogassátok anyagilag a SYNASEG és SYNATRASE közösségét.

Daniel Gluckstein,
a Nemzetközi Egyetértés koordinátora


Tiltakozás:
- Mr Zadi Kessy Marcel (a CIE/SODECI igazgatósági tanácsa elnöke) : mz@úcie.ci
- a CIE igazgatónője: fdjedji@cie.ci
- a SODECI igazgatója: bebah@sodeci.ci

Másolat: synaseg0292@yahoo.fr
Anyagi támogatás: Banque SGBCI - Code Swift : SGCICI AB -
Iban : 10 008 Fiókkód: 00111 Számlatulajdonos : Yao Kouadio François, SYNASEG-főtitkár,
számlaszám n°Ill 049 784 34 - Adresse 01 BP 8268 - Abidjan 01(Cőte-d’Ivoire) - Tél. : 225 07 07 18 37

Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75 010 Paris (France)
Té1. : (331) 48 01 88 28 - Fax : (331) 48 01 88 36 - email : eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entent , 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse