Bizottság az Európai Dolgozók Egyetértéséért
2.sz. levél 2010.szept.27.
Szept. 23-án ismét közel 3 millió francia dolgozó sztrájkolt és tüntetett szakszervezeteivel az összes feliratonm táblán és molinón kifejezve, hogy a nyugdíj ellenreformjának visszavonását követeli.
Elvtársunk, a francia Független Munkáspárt tagja, szept. 13-án vetette papírra ezeket a sorokat – de tartalma helytálló azóta is.
«Franciaországban a szept. 7-i politikai helyzetet fordulat jellemzi. 2,7 millió dolgozó sztrájkolt és tüntetett tömegesen a városokban a szakszervezetek felhívására teljesen egyértelmű ellenállással a Sarkozy-kormány Európai Unió diktálta törvénytervezete ellen. Ahhoz, hogy megértsük a történteket, néhány héttel korábbra vissza kell tekintenünk.
A szept.7-i sztrájk- és tüntetésre felhívás, a parlamenti nyugdíj-törvénytervezet vitájának kezdete eredetileg nem szerepelt a Thibault (CGT) és Chérèque (CFDT) vezette szakmaközi szakszervezeti programban. Az akciónapokat a Európai Szakszervezeti Szövetség (CES/ETUC) szept. 29-i európai nap keretében képzelték el, annak az ESZSZ-nek, amelyik az egész európai nyugdíjrendszer reformjának híve.
Hirtelen – júniusban – a szakmaközi szakszervezeteknek muszáj volt a dolgozók nyomására módosítani tervét, nehogy kezelhetetlen helyzetbe kerüljön.
2.sz. levél 2010.szept.27.
Szept. 23-án ismét közel 3 millió francia dolgozó sztrájkolt és tüntetett szakszervezeteivel az összes feliratonm táblán és molinón kifejezve, hogy a nyugdíj ellenreformjának visszavonását követeli.
Elvtársunk, a francia Független Munkáspárt tagja, szept. 13-án vetette papírra ezeket a sorokat – de tartalma helytálló azóta is.
«Franciaországban a szept. 7-i politikai helyzetet fordulat jellemzi. 2,7 millió dolgozó sztrájkolt és tüntetett tömegesen a városokban a szakszervezetek felhívására teljesen egyértelmű ellenállással a Sarkozy-kormány Európai Unió diktálta törvénytervezete ellen. Ahhoz, hogy megértsük a történteket, néhány héttel korábbra vissza kell tekintenünk.
A szept.7-i sztrájk- és tüntetésre felhívás, a parlamenti nyugdíj-törvénytervezet vitájának kezdete eredetileg nem szerepelt a Thibault (CGT) és Chérèque (CFDT) vezette szakmaközi szakszervezeti programban. Az akciónapokat a Európai Szakszervezeti Szövetség (CES/ETUC) szept. 29-i európai nap keretében képzelték el, annak az ESZSZ-nek, amelyik az egész európai nyugdíjrendszer reformjának híve.
Hirtelen – júniusban – a szakmaközi szakszervezeteknek muszáj volt a dolgozók nyomására módosítani tervét, nehogy kezelhetetlen helyzetbe kerüljön.
A francia szakszervezeti mozgalom több konföderációból tevődik össze. Közöttük a szakmaközit veztő CGT és a CFDT oldalán ott találjuk a «reformista» CGT-FO-t. Utóbbi elutasította a szakmaközihez való csatlakozást abban az esetben, ha Thibault és Chérèque nem hajlik a dolgozók mozgósítására a «reform visszavonása» egyértelmű jelszavával. Ez a szövetség tehát egyedül döntött a jún. 15-i sztrájkról és tüntetésről Párizsban azzal a jelszóval, ami kifejezte a dolgozók óriási többségének akaratát: «ez a nyugdíjreform nem kiegészíthető, nem javítható. Vissza kell vonni!». Siker lett.
70 ezer dolgozó válaszolt a felhívásra, megerősítve a különböző föderációkhoz tartozó aktivisták kezdeményezését, impulziót adva a jún. 24-i tüntetésnek, melyre egy héttel később a szakmaközi szakszervezet is felhívott. A jelszó a «visszavonás» lett, dacolva a szakszervezeti vezetés implicit tiltásával.
Thibault-Chérèque számára lehetetlenné vált, hogy csak az ESZSZ szerinti szept. 29-én legyen a következő határnap.
Szept. 7., a parlamenti ülésszak kezdete kötelezett. Ez azt jelenti, hogy a vezetők is magukévá tették a «visszavonás» követelését? Nem olyan egyszerű a dolog. Meghátráltak az aktivisták követelései előtt, felhívást tettek a szept. 7-i napra, de elutasították a «visszavonás» jelszavát azzal az ürüggyel, hogy meghiúsítaná a kormány részleges meghátrálását a nyugdíjkérdésben. A PS (szoc.párt) és a PCF (komm.párt) nyomorúságos csata-imitációjára támaszkodtak, amivel «opponáltak» a törvénytervezetnek.
A nyár folyamán, mikor a hagyományos politikai és szakszervezeti élet lelassult, elkeseredett csata ketdődött : a szakszervezeti szekciók irodáiban és az összes szervezetben pezsgett az élet. Indítványokat kezdeményeztek és a szept. 7-i felhívásra szavaztak a «visszavonás» jelszavával. A CGT és a CGT-FO közös álláspontjában köteleztek a visszavonás követelésére. Sokan közülünk feltették a kérdést: «ha a kormány nem hátrál, a vezetők hívjanak sztrájkra egészen addig, míg meg nem teszi!». Soha nem volt ilyen összeütközés az aktivisták és a vezetők között!
Ezen az alapon indult – melyről a Nemzetközi információk is számot adtak – hét hét után a csatározás.
Ennek a szept. 7-i napnak a másnapján a szakmaközi szakszervezet újból összeült. Szept. 8-án arra vetemedett, hogy provokatív módon új akciónapot hirdetett… szept. 23-ra, a tüntető tömeg akarata ellenére, akik világos, sztrájkra és tüntetésre szóló felhívást vártak szept. 15-re a Nemzetgyűlés előtt a szavazás napján.
A botrányok által teljesen lejáratott, de még saját hívei által is elítélt francia bonapartista rezsim napjai veszélyben vannak. Hogy a CGT és CFDT vezetése vegye a felelősséget magára, az veszélyes !
Brüsszelben is nagy a nyugtalanság, ami a pénzügyi piacok által előírt «reformok» sorsát illeti. Az kell, hogy a «reformok» sorában a leggyengébb láncszem szakítással fenyegessen, Németországban, Spanyolországban, stb., mely kisöpörné az EU terveit minden kontinensen. Erre kell kötelezni a vezetést.
Azóta is folyik az elkeseredett harc a francia munkásosztály szervezeteiben. Az utolsó hónapok tapasztalata mindenkiben jelen van, a dolgozók és az aktivisták nem akarnak meghátrálni, offenzívát indítanak megerősítve magukat, akkor is, ha a vezetés e kis magjának árulása súlyos következményekkel is jár a dolgozókra. Ennek az irányító apparátusnak, a «magnak» a felháborító magatartása egyre inkább nyilvánvalóan kötődik az EU-nak való alárendelődéshez, a «realizmushoz», melynek nevében tilos eltávolodni a finánctőke «humanizációjától és szabályozásától».
A Független Munkáspárt (POI) nap mint nap megpróbálja megvilágítani ennek a harcnak a lényegét a szakszervezetek tiszteletbentartásával. Számára a bizalmi viszonyok, melyek összekötik a munkásaktívákat és a különféle szakszervezeteket, súlyosan nyomnak a latban az egész jövőre, a munkásosztályra, szervezeteikre és a demokráciára nézve. Ebben az értelemben a küzdelem új szakasza kezdődött.
Ezek a politikai kérdések voltak jún. 18-19-án is a viták középpontjában berlini tanácskozásunkon. A mozgalomban gyökereznek, mely egész Európában fejlődésnek indult, s a franciaországi események ennek a kifejezését jelentik.
Konklúzióként legjobb kívánságaim azoknak az elvtársainknak, akik ebben a harcban kötelezték el magukat.»
Testvéri üdvözlettel,
a Bizottság az Európai Dolgozók Egyetértésért nevében
Carla Boulboullé
Kapcsolattartás :
Carla Boulboullé, Postfach 120 364, 10593 Berlin Fax: 030 / 313 16 62 E-Mail: k-eav@t-online.de
Thibault-Chérèque számára lehetetlenné vált, hogy csak az ESZSZ szerinti szept. 29-én legyen a következő határnap.
Szept. 7., a parlamenti ülésszak kezdete kötelezett. Ez azt jelenti, hogy a vezetők is magukévá tették a «visszavonás» követelését? Nem olyan egyszerű a dolog. Meghátráltak az aktivisták követelései előtt, felhívást tettek a szept. 7-i napra, de elutasították a «visszavonás» jelszavát azzal az ürüggyel, hogy meghiúsítaná a kormány részleges meghátrálását a nyugdíjkérdésben. A PS (szoc.párt) és a PCF (komm.párt) nyomorúságos csata-imitációjára támaszkodtak, amivel «opponáltak» a törvénytervezetnek.
A nyár folyamán, mikor a hagyományos politikai és szakszervezeti élet lelassult, elkeseredett csata ketdődött : a szakszervezeti szekciók irodáiban és az összes szervezetben pezsgett az élet. Indítványokat kezdeményeztek és a szept. 7-i felhívásra szavaztak a «visszavonás» jelszavával. A CGT és a CGT-FO közös álláspontjában köteleztek a visszavonás követelésére. Sokan közülünk feltették a kérdést: «ha a kormány nem hátrál, a vezetők hívjanak sztrájkra egészen addig, míg meg nem teszi!». Soha nem volt ilyen összeütközés az aktivisták és a vezetők között!
Ezen az alapon indult – melyről a Nemzetközi információk is számot adtak – hét hét után a csatározás.
Ennek a szept. 7-i napnak a másnapján a szakmaközi szakszervezet újból összeült. Szept. 8-án arra vetemedett, hogy provokatív módon új akciónapot hirdetett… szept. 23-ra, a tüntető tömeg akarata ellenére, akik világos, sztrájkra és tüntetésre szóló felhívást vártak szept. 15-re a Nemzetgyűlés előtt a szavazás napján.
A botrányok által teljesen lejáratott, de még saját hívei által is elítélt francia bonapartista rezsim napjai veszélyben vannak. Hogy a CGT és CFDT vezetése vegye a felelősséget magára, az veszélyes !
Brüsszelben is nagy a nyugtalanság, ami a pénzügyi piacok által előírt «reformok» sorsát illeti. Az kell, hogy a «reformok» sorában a leggyengébb láncszem szakítással fenyegessen, Németországban, Spanyolországban, stb., mely kisöpörné az EU terveit minden kontinensen. Erre kell kötelezni a vezetést.
Azóta is folyik az elkeseredett harc a francia munkásosztály szervezeteiben. Az utolsó hónapok tapasztalata mindenkiben jelen van, a dolgozók és az aktivisták nem akarnak meghátrálni, offenzívát indítanak megerősítve magukat, akkor is, ha a vezetés e kis magjának árulása súlyos következményekkel is jár a dolgozókra. Ennek az irányító apparátusnak, a «magnak» a felháborító magatartása egyre inkább nyilvánvalóan kötődik az EU-nak való alárendelődéshez, a «realizmushoz», melynek nevében tilos eltávolodni a finánctőke «humanizációjától és szabályozásától».
A Független Munkáspárt (POI) nap mint nap megpróbálja megvilágítani ennek a harcnak a lényegét a szakszervezetek tiszteletbentartásával. Számára a bizalmi viszonyok, melyek összekötik a munkásaktívákat és a különféle szakszervezeteket, súlyosan nyomnak a latban az egész jövőre, a munkásosztályra, szervezeteikre és a demokráciára nézve. Ebben az értelemben a küzdelem új szakasza kezdődött.
Ezek a politikai kérdések voltak jún. 18-19-án is a viták középpontjában berlini tanácskozásunkon. A mozgalomban gyökereznek, mely egész Európában fejlődésnek indult, s a franciaországi események ennek a kifejezését jelentik.
Konklúzióként legjobb kívánságaim azoknak az elvtársainknak, akik ebben a harcban kötelezték el magukat.»
Testvéri üdvözlettel,
a Bizottság az Európai Dolgozók Egyetértésért nevében
Carla Boulboullé
Kapcsolattartás :
Carla Boulboullé, Postfach 120 364, 10593 Berlin Fax: 030 / 313 16 62 E-Mail: k-eav@t-online.de
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.