Kuruc.info (ez itt nem a reklám helye !)

A kuruc.info cikket közölt A magyarokkal szimpatizáló franciák megrohamozták a Francia Kommunista Párt székházát 1956 novemberében címmel

Ahogy mondani szokás, a hír igaz, csak nem azok, nem úgy, nem akként. Az egész híradás a történelemhamisítás része, ahogyan azt már megszoktuk. Mert ’56-ot ellenforradalomnak mutatja minkét oldal, a reakciós-konzervatív csakúgy, mint a sztálinista-centrista-reformista. Lényegéről, a munkástanácsok forradalmáról immár semmit sem hallani szánalmas «ünnepeiken», ezért marad visszhang nélkül a tömegek szemében.

Először is, a «több ezer magyar mártír, valamint több százezer antikommunista magyar» mellett sok kommunista is külföldre menekült. Azok a kommunisták, akik a valódi munkásdemokrácia híveiként résztvettek a munkásokkal együtt azokban az eseményekben, melyekkel igazi munkáshatalmat akartak létrehozni, a tömegekre támaszkodva és leginkább fegyvertelenül.
A francia kommunista párt kétségtelenül sztálinista vezetéssel bírt 1956-ban, kétségtelenül a szovjet vezetés fellépését támogatta Magyarországon. A francia kormány «határozott tiltakozása» viszont csak igen csekély mértékben vehető komolynak, Európa új felosztása, a «munkamegosztás» eldöntetett a második imperialista háború konferencián. ”Az alkudozás az első világháború utáni nagyhatalmi alkukra emlékeztet, mégha ez alkalommal radikálisan különböző politikai és gazdasági berendezkedésű hatalmak között is zajlik. A termelési eszközök magántulajdonának szovjet megszüntetése, az állami tulajdon belkereskedelmi monopóliuma tiltott minden közvetlen politikai befolyást, mely anyagilag kapcsolódik a magántulajdonhoz és a szabadkereskedelemhez, még a szabályozotthoz is. Az alkudozással, melybe Sztálin belement, elismerte a magántulajdon fennmaradását ezekben az országokban. Churchill Sztálinnak: „a kis európai országok halálosan meg vannak rémülve a bolsevik forradalom gondolatától, mert a Komintern megszüntetése előtt a szovjet kormány kinyilvánította megtérítési (sic!) szándékát” és emlékezteti, hogy „1919-20-ban az egész világ rettegett a világforradalomtól.” Sztálin biztosítja: „nem kell, hogy a világ rettegjen, a Szovjetuniónak nem áll szándékában Európában bolsevik forradalmat csinálni”, ami tökéletesen igaz, de ez nem akadályozta Sztálint abban, hogy a kezét rá akarta tenni Közép-Európára.” – vonja le a következtetést J-J. Marie történész, a korszak szakértője. Szó nincs arról, hogy a nagyhatalmak el lettek volna foglalva a szuezi válsággal, s ez akadályozta volna magyarországi fellépésüket. A dolog el lett döntve: Európa nyugati felén a tőkés restaurációnak kell folynia, a keletin pedig a bürokrácia az «elfajzott munkásállamokat» hozza létre.
’56 nov. 7-én a párizsiak nem tüntettek tízezerszámra a kommunizmus ellen, mindössze egy fasiszta bagázs szervezkedett egészen más hátsó szándékkal az FKP ellen, ezek voltak azok a «nemzetileg elkötelezett fiatalok», akik megostromolták a székházát. Az idézett D. Venner (író és történész) is közéjük tartozhatott. Nézzük csak mit mond: «Három évvel az események előtt, beléptem a hadseregbe és mint önkéntes részt vettem az algériai harcokban a gerilla felkelők ellen. (…) 1956 novemberében éppen leszereltem (…) Már régóta tudtam, hogy a kommunizmus Európa ellensége (…) A volt francia gyarmaton francia katonák harcoltak a kommunista Kína és a Szovjetunió által támogatott erős vietnami gerilla-felkelők ellen, a Francia Kommunista Párt jól ismert módszerekkel propaganda hadjáratot folytatott katonáink ellen (…)». Bizony, ez a jóember nem más, mint egy francia nacionalista-fasiszta, a gyarmati felszabadító háborúk ellensége, fegyverrel akadályozta azok igazságos harcát, közönséges gyilkos. «Sikerült csákányokat lopnunk, a vasfüggönyt kitépnünk a helyéről, betörnünk a székházba, csodálatos volt, ahogy sikerült meggyaláznunk az ellenséges hatalom eme szimbolikus szentélyét», lelkendezik. «Később az éjszaka folyamán (…) a L’Humanité (a kommunista párt lapja) székháza elé vonultunk azt is megtámadni. De ezúttal szembetaláltuk magunkat a kommunista elővárosokból odaszállított csákánynyelekkel felfegyverzett kommunista regimenttel». ‘Kommunista regimentként’ a külvárosi munkások érkeztek, akik megérdemelten alapos vereséget mértek a gyalázatos bandára.
Venner a trianoni békekötést is – történelmietlenül – egy ember, Clemenceau nyakába varrja.
Nincs magyarázata sommás megállapítására sem, miszerint «az állami fennhatóság feladása nem egyenlő az önazonosság-tudat (identitás) feladásával. Ezt a franciák nem értik meg.» Nem is lehet, mert nem igaz (ha máshonnan nem, saját gyarmatosító múltjából lehetne tapasztala pedig). Megoldásából, a «dinamikus arisztokrácia által fölépített európai rendből», köszönünk, nem kérünk, ez a tőkés rendszer vezetett a világégésekhez. «Civilizáció, amely összhangot teremtett hagyomány és modernitás között» mint a görög ókori kultúrán alapuló összeurópai indentitás, szerinte ez tartja össze Európát… Így aztán részleteiben gyakorolhat is igaz kritikát az amerikai/európai imperialista rendre, de következtetései alapjában hamisak. Akárcsak a kuruc.info.