Brazília

Okt. 31-én nagy fölénnyel győzött Dilma Rousseff (bolgár származású) jelölt a brazil elnökválasztáson, aki 2011. jan. 1-től 4 évig lesz az ország elnök(nő)je. Első nyilatkozatában a «szegénység és az éhség felszámolását» igérte.

Luiz Inazio LULA da Silva kiválasztottja garantálja elődje politikai, diplomáciai, gazdasági és szociális kontinuitását (ez volt a győzelem kulcsa). Lula pártjának, a brazil Dolgozók pártja tagja. A pártot 1980-ban trockista inspirációra alapították). Marxista, fő irányzata a mérsékelt «Többségi tábor», a vezetés 65 %-a ide tartozik (más mérsékelt tendenciákkal való összefogása révén), balszárnya a Szocialista demokrácia trockista irányzat, 14,8 %-nyi helyet foglal el. A Dolg. pártja hirdette szocializmus nem a Kelet-Európában megszokott bürokratikus és autokrata szocializmus, hanem inkább a szociális egyenlőségen, demokrácián, szervezkedési és szólásszabadságon alapuló felfogás.

A brazil gazdaság több mint 7 %-os fejlődést mutatott ezévben. Bizonyos szempontokból mégis a harmadik világhoz tartozik, bár a szegénység, a munkanélküliség csökkent. A mezőgazdasági és bányászati exportjövedelmek erős növekedést mutatnak (a világpiaci árak emelkedése miatt is). Az Atlanti-óceán mélytengeri olaj- és gázmezői is sokat is sokat igérőek Brazília számára.
A 190 millió lakosból 30 millió ma is nyomorùságban él. 5 millió lakás hiányzik. A brazilok egyharmada nem rendelkezik a minimális higiénés viszonyokkal. Az egészségügy hiányos és túl drága, az oktatás (különösen az alsó- és középfokú) gyönge. A brazil hadsereg 6 éve vezeti Haiti megszállásának Minustah/ENSZ csapatait, erre már több mint 700 millió realt adott ki.

Joelson Souza, a Juventude Revolução (JR) titkára:
” MUNKAHELYET, OKTATÁST, EGÉSZSÉGÜGYET, SZÓRAKOZÁST ÉS MŰVÉSZETET (a fiataloknak)!
… Brazíliában a jelenlegi elnökválasztási kampányban sok aláírást gyűjtöttünk, melyet levélben küldünk el Dilma Roussefnek, a Dolgozók Pártja elnökjelöltjének. Politikai referenciánk a drog elleni harc olyan követelések bázisán, mint a munkahelyek számának növelése, az oktatásra szánt pénz emelése, kulturális központok létesítése, a Petrobras (nemzeti olajvállalat) 100 %-os államosítása, a kendertermesztésre használt föld kisajátításása az agrárreform céljaira, és a drogkereskedelemből származó pénz kifehérítésének akadályozására a banktitok feloldása.
A kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált a Dolgozók pártja bázisában és több vezetőjénél. Maga az elnökjelölt (akit azóta megválasztottak Brazília elnökének) is kész volt aláírni, mikor átadtuk levelünket a sokezer aláírással, ekként mintegy elkötelezte magát az általunk képviselt fiatalok követeléseivel egyetértésben. Most arra kell törekednünk, hogy ezek teljesüljenek.”

Lula kormánya a castrista, a pablista, a sztálinista maradvány-bürokráciához, a II. Internacionáléhoz húzó erőket egyesítő, a burzsoázia rétegeivel alkotott egységkormány… Ahogy Lula fémmunkás és szakszervezeti múltja nem lett akadályozó tényező, Dilma gerilla múltja sem ígér feltétlen forradalmi utat. Az elmaradott és imperialista dominanciájú országban, ahol a földkérdés központi helyet foglal el, agrárreform-ellenessége meghatározó szerepet játszott. Ugyanakkor – elsősorban a lulista apparátus által megcélzott – offenzívában a szakszervezeti mozgalom letörésérére egyrészről annak belsejében a szakszervezetet a «kormányzatba» integráló kísérletek történnek, másrészről a szakszervezettel szakító pablista-maoista-exmaoista csoportok a „baloldalinak” minősített szakadást ösztönzik. Lula kapitalizmus-kritikája bármennyire is radikális, mégiscsak ellenáll a politikai hatalom proletariátus általi megszerzésének. Ezt illusztrálja a latin-amerikai fejlődés mintegy 15 éve. A kontinenst széles forradalmi hullám öntötte el, de a venezuelai, a brazil, a mexikói, a boliviai, ecuadori fejlődést és az utóbbi időben a hondurasit, valamint a más formájú chileit, nicaraguait is szándékosan lefékezték, az amerikai imperializmus égisze alatt az ellenforradalmi szociáldemokrata, sztálinista és pablista apparátusok. Dilma azt igérte, hogy elődjéhez hasonló politikát folytat…
A kontinens szintjén azonban a tömegek nyomása oda vitte a kispolgárság bizonyos rétegeit, hogy az akartnál messzebbre menjenek az imperializmussal való szakítás útján (ahogyan pl. Venezuelában Chavez).