Hitelválság: itt forradalom lesz

Hitelválság: itt forradalom lesz



Egyre közeledik az árverezési és kilakoltatási moratórium vége, így
jú-lius elsejétől nagyban indulhat a végrehajtás. Nap mint nap újabb,
olykor egymásnak ellentmondó számok kerülnek elő bedőlt
szerződésekről, bajba jutott devizahitelesekről és az őket megsegítő
kormányzati intézkedések tervezetéről. Azt azonban kevesen tudják,
hogy a 2004. május elsejei uniós csatlakozásunkat követően egyetlen
pénzintézet sem módosíthatna egyoldalúan szerződést.

Minderről Czirmes György ügyvéddel és Dabasi Tamással, a Fehér
Kéményseprők Szövetsége elnökével beszélgettünk.

Hunyor Erna: Hogyan látják, mennyire jelent reális veszélyt az egyre
közelgő július elseje, amikortól tényleg elkezdődhetnek a
végrehajtások?

Dabasi Tamás: Sajnos valódi a veszély. Főként, ha azt nézzük, hogy a
probléma kirobbanása óta évek teltek el, és mégsem született megoldás.
Ám minél tovább várnak a döntéshozók, annál súlyosabb lesz a gond,
mert az idő múlásával egyre nő a bajba jutottak száma.

H. E.: Indítottak egy próbapert, amelyben ha dönt a bíróság, rövidre
lehet zárni az ügyet.

Czirmes György: Valóban. Még 2009. december 18-án kezdeményeztük az
úgynevezett próbapert, de döntés azóta sem született. Néhány
kollégámmal közösen úgy hatvan magánpert is viszünk, de indítottunk
közérdekű pert is harminc bank ellen. Érdemi tárgyalásra azonban még
nem került sor. Ha a közérdekű perben sikerülne eredményt elérni, az
azért lenne jó, mert az az összes banki adós ügyére hatással lenne.

H. E.: Részeredményeik azért vannak.

Cz. Gy.: Az egyik civil ügyfél, aki maga kezdeményezett eljárást,
arról tájékoztatott, hogy jogerősen megnyerte a pert a bank ellen. A
bíróság azt mondta ki, hogy mivel a felek - a bank és az ügyfél együtt
- nem írták alá a mellékszerződéseket, és a pénzintézet az ő
szerződésükre az általános szabályzatot nem bontotta le, nem
"egyéniesítette", így az nem része a szerződésnek. Márpedig a kamat és
egyéb költségek megemelését ezekben a mellékletekben jelenítette meg a
bank. Így viszont nem lehetett volna módosítani a szerződést.

H. E.: Ebből az következne precedensjog esetén, hogy az összes - a
2008 őszén kirobbant válság miatti - törlesztőrészlet-emelés jogtalan.

Cz. Gy.: Jól érti. Ám időközben találtunk két olyan uniós irányelvet
is, amelynek alapján bármilyen, jelzáloghitellel garantált kölcsön,
illetve a lakáscélú vásárlásra, építésre adott hitel egyoldalúan nem
módosítható.

H. E.: Ez csak uniós ajánlás vagy kötelezően alkalmazandó előírás?

Cz. Gy.: Ezek jelenleg is élő irányelvek. A csatlakozási szerződés
vonatkozó szakasza szerint pedig az irányelvek is jogszabályi
hatállyal bírnak a tagállamokra, tehát kötelezőek. S miután
Magyarország 2004. május elseje óta tagja az uniónak, az a banki
ügyfél, aki ezt az időpontot követően vett fel olyan hitelt, amelyhez
garanciának ingatlant kért a pénzintézet, arra a szerződésre ez az
előírás vonatkozik.

H. E.: A válság kitörése óta volt, akinek ötszörösére nőtt a
törlesztőrészlete. Jogilag kimondható, hogy anyagi kár érte?

Cz. Gy.: Kimondható. Ugyan--is a hitelintézeti törvény meghatározza a
kamat fogalmát, s azt mondja ki, hogy "a kamat a hitelezőnek a hitel
használatáért és kockázatáért nyújtott ellenszolgáltatás". Ha a kamat
ez, akkor mi az árfolyamkockázat, amelyet a bank még pluszban
felszámít számos más "költsége" mellett?

H. E.: Vagy ötven jogcím van még, amiért egy bank pénzt számít fel!

Cz. Gy.: Ez pedig minimum a jó erkölcsbe ütközik, mert egy
szolgáltatásért több ellenszolgáltatást kér a bank.

H. E.: Vagy itt van a letartóztatott uzsorások ügye.

Cz. Gy.: Azt tudja, hogy az uzsorások átlagban mennyiért adnak
kölcsönt? Évi harminc százalékért. Az ügyfeleim szerződései pedig azt
mutatják, hogy a bankok havonta számítottak fel harminc-hatvan
százalékot mindenféle jogcímen. Ha ezt felszorozzuk, évente 500-720
százalék a banki ellenérték mértéke. Kérdezem: ha egy magánügyletben -
például az uzsorásnál - az évi harmincszázalékos kamat felszámítása
bűncselekmény, akkor egy bank esetében a jóval több kamat vajon minek
számít?! Félreértés ne essék, nem az uzsorást védem, csak az egyenlő
jogi megítélés hiányára szeretném ráirányítani a figyelmet.

H. E.: Az egyik legnagyobb pénzintézet vezetője azt állította, hogy a
bedőlt devizahitelesek jó része tudna fizetni, csak a moratórium miatt
nem teszi.

D. T.: Ez nem igaz. Egy-két kivétel persze mindig akad, de nem ez az
általános. Akik minket megkeresnek, azt mondják, azt az összeget,
amelyet felvettek, vissza akarják fizetni. De csak azt, és nem a
három- meg négyszeresét! Azt azonban szomorúnak tartom, hogy ahány
hivatal, szervezet, annyiféle adattal áll elő a témában.

H. E.: Önök szerint mi a valóság?

D. T.: Jelenleg kilencmillió-hétszázezer hitelszerződés van
Magyarországon. Ebbe beletartozik az autóhitel, a személyi kölcsön, a
fogyasztási, áruvásárlási és gyorshitel, minden. Ebből
hárommillió-nyolcszázezer a devizaalapon elszámolt hitelekre kötött
szerződés, amelyekből egymillió-hétszázezer az ingatlanszerződés. A
többi gépjármű-, illetve szabad felhasználású hitel.

H. E.: Ha feloldják a moratóriumot, hányan kerülnek bajba?

D. T.: Pontosan egymillió-kétszázezer hitelszerződés dől be azonnal,
vagy-is ennyi ingatlan-végrehajtás, kilakoltatás kezdődhet meg. Ez azt
jelenti, hogy négymillió-nyolcszázezer ember maradhat fedél nélkül a
következő néhány hónapban. S itt még nem beszéltem arról, hogy jóval
nagyobb a gond ennél.

H. E.: Mire gondol?

D. T.: Arra, hogy közüzemidíj-tartozás, BKV-bírság vagy
parkolásidíj-tartozás esetén is végrehajtás alá kerülhet az ingatlan.
Ha valaki a meglévő hitelszerződése mellé "beszerez" egy ilyet, s a
bírságot nem fizeti ki, az lakáshitelének felmondásához vezethet.
Ugyanis a hitelszerződés tartalmazza, hogy bárki végrehajtási jogot
jegyeztethet be a jelzálogjog után, ami pedig a hitelszerződés
megszüntetését vonja maga után. Így eshet meg, hogy egy hatezer
forintos BKV-pótdíj elmaradásáért bejegyezhetik a végrehajtási jogot,
s abban a pillanatban fel is mondják a hitelt.

H. E.: Mennyire előkészítettek a végrehajtások?

D. T.: Csak a kezdőjelre várnak, a startvonal mögött toporognak az
árverező, végrehajtó cégek. Ismerek egy listát, amelyen valamivel több
mint harminc pénzügyi szolgáltató szerepel hatszáz árverésre váró
ingatlan adataival. Összesen 11,2 milliárd forintot akarnak ezekért
kapni, az ingatlanok valós értéke ennél harminc-negyven százalékkal
magasabb.

Cz.Gy.: Magyarországon az a jellemző, hogy mindig a tolvaj
szemszögéből próbáljuk láttatni a törvénytisztelő embereket is.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy nem akarnak fizetni a bajba
jutottak, hanem a fizetőképesség határától messze elrugaszkodott
részleteket nem tudják előteremteni. Ezért ha nem hosszabbítják meg
ismét a moratóriumot, az katasztrófához vezet, itt forradalom lesz.

H. E.: Mit javasolnak a moratórium meghosszabbításán kívül?

Cz. Gy.: Például hogy azoknál, akik vállalni tudnák az eredeti
törlesztőrészlet fizetését, azok ezt fizethessék, emiatt az ő
esetükben szüntessék meg a moratóriumot, de ne lehessen kilakoltatni
őket. Akik munkanélküliek, és nem a saját hibájukból lettek azok, ott
az államnak kell segítő kezet nyújtania.

H. E.: Bizonyára emlékeznek rá, hogy 1992-ben az OTP-nek volt egy
akciója, hogy ha az adós egy összegben kifizette a még fennálló
tartozásának negyven százalékát, a többit elengedték. Most lenne
realitása egy ilyen kezdeményezésnek?

Cz. Gy.: Nem, ezt nem támogatjuk. Elképzelhető, ha az OTP-nek így is
megérte annak idején a háromszázalékos kamattal, akkor mekkora
nyeresége volt rajta. Mert a tőkét biztos visszakérte.

D. T.: Ez szerintünk sem jó ötlet. Azért nem, mert ha valaki tízmillió
forintot vett fel, most 25-30 milliót kér érte a bank. S ennek az
emelt összegnek a negyven százalékát kellene visszafizetnie az
adósnak.

Cz. Gy.: Ugyanezért nem javasoljuk a hitelszerződések módosítását sem.
A bankok mindenkivel a felturbózott összegre próbálják a szerződéseket
újrakötni, és ezzel legalizálják a szerintünk törvénytelen kamatokat
és egyéb felszámított költségeiket.

D. T.: Senki még véletlenül se váltsa át se forintra, se devizára a
meglévő hitelét, mert az átváltás pillanatában érvényes összegről fog
szerződést kötni vele a bank.

H. E.: Mit tapasztalnak, bankuralom van-e Magyarországon, ki van-e
szolgáltatva az ügyfél a pénzintézetnek? Vagy valóban élhet azzal a
jogával az ember, hogy a számára hátrányos szerződést nem írja alá, s
kéri, a bank tegyen elé egy másik szerződéstervezetet?

D. T.: Az ügyfél ilyet itt nem tud elérni. Kizárólag a bank teheti az
ügyfél elé - a nyilvánvalóan számára kedvező feltételeket tartalmazó -
szerződést. Ha az állampolgár ezt nem írja alá, akkor a bank azt
mondja, hogy kívül tágasabb. Nem tekinti ugyanis egyenrangú
tárgyalópartnernek a polgárt.

H. E.: Ez nem tekinthető már diktátumnak?

Cz. Gy.: Az ügyfélnek nincs valós választási lehetősége, a bankok
ilyen téren monopolhelyzetben vannak. Ha ez a téma előkerül a
perekben, a bank képviselője rögtön azt kérdezi, hogy kényszerítette-e
valaki az ügyfelet a szerződés aláírására. De könyörgöm, életszerűtlen
a kérdés! A hitelt nem azért veszem fel, hogy kamatot fizessek érte,
és otthon nézegessem a pénzt. Nyilván az adott élethelyzetben sürgősen
szükségem volt egy összegre, ezért kellett igénybe vennem a hitelt.
Vagyis valamilyen kényszer miatt.

H. E.: Létrehozták a Robin Hood-akciócsoportot. Miért?

D. T.: Önszerveződéssel jött létre, nem mi találtuk ki. Sokan
megkerestek minket, hogy a kilakoltatáskor nem fogják hagyni magukat,
s ha kell, felgyújtják a házat. Ha már az övék nem maradhat, a
végrehajtóé, a banké se lehessen. S hogy ebből ne legyen a
későbbiekben se jogi kár, se esetleg haláleset, ezért gondoltuk, hogy
szervezetten létrehozzuk a Robin Hood-akciócsoportot. Nem konkrétan a
végrehajtók ellen, hanem azon bűnözői csoportok ellen, amelyek
különféle törvényi kiskapukat kihasználva átvezetik a földhivatalon az
ingatlan tulajdonjogát, és új tulajdonosként megjelenve lakoltatják ki
az ingatlanjaikból az embereket.

Hunyor Erna