Nemzetközi információk

új széria 36.sz. (405) - 2011. máj. 27.

Tartalom
- Utazás az Európai Szakszervezeti Szövetség XII. kongresszusa szívében - Athén, május 16-19 - Daniel Shapira, megjelent az Informations ouvrières (Franciaország) 150. számában
- Guadeloupe: az U.G.T.G mozgósítási felhívása Michel MADASSAMY, Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE szakszervezeti aktivisták perének apropóján
- USA: Mumia Abu Jamal kiszabadításáért: interjú Suzanne Ross-szal, kíséri William E. Bachmann, Omowale Rupert-em-Hru.

Találkozó a szakszervezeti függetlenség és az ILO konvenciói védelmében
Genf– 2011. jún. 4-5.

Louisa HANOUNE és Daniel GLUCKSTEIN,
a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátorainak és

Eric VORUZ, szakszervezeti felelősnek és a svájci Szocialista Párt országgyűlési képviselőjének, a Comité d’accueil suisse elnökének
közös elnökletével

Hozzászólások

Abdelmadjid SIDI SAÏD, az UGTA algériai szakszervezeti tömörülés főtitkára: «A szakszervezeti mozgalom és a szakszervezeti G20»;

Nancy WOHLFORTH (személyes jogon), a California Labor Federation alelnöke, az AFL-CIO országos végrehajtó bizottságának tagja, az US Labor Against the War egyik titkára: «Munkásmozgalom az USA-ban a wisconsini felkelés után;

Patrick HEBERT, szakszervezeti felelős (Franciaország): «A szakszervezetek függetlensége Franciaországban és Európában az IMF és az EU diktálta szigorítási tervek idején»;

Eli DOMOTA, az UGTG szakszervezeti tömörülés főtitkára: «Szakszervezetellenes megtorlás: a guadeloupe-i példa»;

Cai CHONGGUO, kínai aktivista: «A dolgozók helyzete Kínában».

A találkozó ideje
2011. jún. 4. (szombat) 12-18 óra
és jún. 5. (vasárnap) 9 - 13 óra

Cím: Maison des associations, 15 rue des Savoises á Genève
Szervezőbizottsági kapcsolat: eit.ilc@fr.oleane.com

Utazás az Európai Szakszervezeti Szövetség XII. kongresszusa szívében
Athén, május 16-19.

A kongresszus “követelése”

Különböző dokumentumok és állásfoglalások számos formában elítélik az Európai Unió diktálta «szigorítási intézkedéseket». Érdekes - különösen, ha ismerjük -, hogy az ESZSZ állandóan, 1973-as megalakulása óta magát az európai intézmények keretében határozza meg, pl. a 2005-ös franciaországi és hollandiai európai alkotmányos szavazások igenjére való felhívásával. Akkor mivel magyarázható és a hirtelen hangszínváltás?

Először is a vitathatalan tény: a válságban levő Európai Uniót elutasítják Európa népei, az európai intézmények önmeghatározása hiteltelen lett. De van más oka is: az «Europaktum plusz» folytonos elvetése a kongresszuson végig jelen volt a szószéken és dokumentumokban, mintha a kormányok nem is léteznének. A négynapos vitán három név nem hangzott el egyszer sem: Papandreu (görög), Zapatero (spanyol miniszterelnök), Socrates (portugál miniszterelnök). Mintha ez a három «szocialista» miniszter a kormányuk által elhatározott szigorítási és privatizációs tervekben semmit nem számitanának.

Ezt a cinkosságot fejezte ki a kongresszuson szintén az Európai Szocialista Párt elnöke, Poul Nyrup Rasmussen. Az «Europaktum plusz» kritikájának máza mögött az ESZSZ kongresszusának egész orientációját össze lehet foglalni a kongresszusi első napi, Görögországot illető, sürgősséggel hozott határozatában. Ilyen kritikus mondatokkal kezdődik mint: «Pontosan egy éve az eurozóna állam- és kormányfői elhatározták, hogy Görögországnak kölcsönt adnak komoly szigorítási intézkedések és mélységes szociális megnyirbálások fejében», vagy pedig: «Azonnal véget kell vetni a görögországi és más deficites országokbeli privatizációknak, a helyzetet kiélező egyoldalú diktátumoknak.» Aztán elérünk az ESZSZ-kongresszus «követeléséhez»: «Lehetővé kell tenni a deficit csökkentésének kitolását hosszabb és realistább időszakra: a 3 %-os deficit elérését csak 2016- 2017-re kérni.»

Tehát, ha jól értjük, az ESZSZ vezetése csekély időbeli kitolódással elfogadja a «3 %-os deficit» elvét, mely nevében a dolgozók elleni halálos tervek fogantattak egész Európában. Ugyanezt a formulát láthatjuk Franciaországban a CFDT-CGT-FSU szakszervezetek közös álláspontjaként 2010. decemben elején, a nyugdíjak körüli mozgalom után, «a költségvetési deficit csökkkentésének szükségszerűségét». Az ESZSZ-kongresszus ezzel a «követeléssel» azon problémák közepette találja magát, melyekkel egész Európában konfrontálódik a munkásosztály.

Az Európai Szocialista Párt elnöke az ESZSZ kongresszusán

Poul Nyrup Rasmussen, az ESZP elnöke deklarálta a kongresszuson:
«A probléma nem Európa, hanem azok, akik irányítják. Az 1990-es évek végén, amikor az Európai Tanácsban haladó vezetőink voltak többségben, sikerült a dolgozók helyzetét javítani.» A ’90-es években? Maastricht, a privatizációk, az euró bevezetésének előkészítése… Hozzáteszi: «Az Európai Szocialista Párt folytatja munkáját az ESZSZ-szel, biztosítja, hogy a Bizottság teljesítse kötelezettséget, de általánosabban az európai versenyképességet inkább a dolgozók erősebb kvalifikációja alapján, mint az alacsonyabb bérekkel.» Európai Szocialista Párt, Európai Szakszervezeti Szövetség: ugyanaz a harc.

Az ESZSZ első díja … Jacques Delors-é

A kongresszus első napjának végén, John Monks, az ESZSZ leköszönő főtitkára bejelenti: «Díj átadását határozzuk el a szociális Európa javára végzett tettekért. Első ízben Jacques Delors fogja megkapni.»
Kell-e emlékeztetni arra, ki Jacques Delors? Mitterrand pénzügyminisztere, aki bevezeti 1983-ben a «szigorúsági fordulatot», 1985 és 1994 között elnökli az Európai Bizottságot. Ezen 10 év alatt dolgozták ki és vezették be a szomorúan nevezetes Maastrichti szerződést. Maastricht az Európai Unió szervezte privatizálások általánossá válásának fordulópontja és az euró bevezetéséé is, mellyel elszabadultak az árak.

“Gesztus, ami egy egész programot ér”

Maastricht a hirhedt «konvergencia programokat» jelenti, melyeket nem lehet átlépni: a költségvetési GDP-beni 3 %-os hiányát és az államadósság GDP-arányos 60 %-át. A Maastrichti szerződés konvergencia-kritériumai, melyeket aztán újból elővesz a stabilitási paktum 1997-ben az amszterdami csúcstalálkozón, közel 20 éve egész Európa legdurvább eszköze az összes közszolgáltatási költségvetés drákói megszabdalására.

Ez az a Jacques Delors, aki az ESZSZ kitüntetését kapja! Ez a gesztus jobban beszél, mint az egész program!
Jacques Delors pedig, a kongresszusnak küldött köszönetében:
«A pénzügyi válság egy ugrást provokált. Köszöntöm a görög miniszterelnök — Georges Papandreu úr — tetteit, aki katasztrofális helyzetet örökölt, de mellyel bátran és határozottan szembenéz. Szeretném aláhúzni a görög szakszervezetek felelősségérzetét is. A gazdasági, pénzügyi, szociális erők, a görög politikusok az európai szolidaritás által kisérve konvergens és megtárgyalt akcióiban megtalálják az utat, hogy idővel az élet- és munkakörülmények javuljanak ebben a szép országban, mely jobbat érdemel.»

Később: «Az Európai Unió túl messzinek tűnik, a populizmus teret nyert. E bosszantó tendencia megfordításának eszköze az európai szociális dialógus, mint a demokrácia alapvető pillére és a citoyenneté (polgárjogok) alkotója. Önök ma kiadják az “ESZSZ-díjat a szociális Európa szolgálatában”. A szívemet érintik. Öszintén köszönöm, ez a hála jele, sohasem fogom elfelejteni, úgy találom, hogy én is a családhoz tartozom.»

Jacques Delors «családja», az ESZSZ, meg lett köszöntve felelősségtudatáért …

Az ESZSZ új főtitkára

A kongresszus megválasztotta az új főtitkárt, Bernadette Ségolt, a 2003 óta az ESZSZ élén álló John Monks helyére.

A CGT és a CFDT konföderációk által bemutatott új főtitkárnak van egy sajátossága: Bernadette Ségol soha nem volt szakszervezeti felelős Franciaországban.
«Pályafutása» jellemző.
Mitán 1972-ben a toulouse-i egyetemen filozófiai «master»-ként végzett, 1974-ben a textilipari dolgozók Nemzetközi Szövetsége titkári assszisztense 1985-ig. Ekkor egyszerre lett az ESZSZ «Euro-FIET» (kereskedelem, pénzügy, információs technológia és más szolgáltatások) és az ESZ végrehajtó bizottsági tagja. Az UNI, a különböző szakszervezeti ágazati föderációkat összefogó nemzetközi szervezet alapításakor 2000-ben az UNI-Europa élére választották és ma is ezt a posztot foglalja el.

“A szindikalizmusnak magát ésszerűen távol kell tartania a nemzeti frontok hidegfuvallatú visszatérésétől”

Ahogyan konstatálhatjuk, az «új szindikalizmus» jellemző életpályáját láthatjuk benne, mely során az európai felelősöknek semmi kapcsolatuk a nemzeti szakszervezeti szövetségekkel (John Monks-szal ellentétben, aki a nagy-britanniai TUC főtitkára volt). Ami programját illeti, a következő vonalon mozgott jelölési beszédjében: «A szindikalizmusnak magát ésszerűen távol kell tartania a nemzeti határok hidegfuvallatú visszatérésétől», melyet kissé provokatív módon megismételt a kongresszus befejezésekor: «Meg kell találnunk a közös euópai szakszervezeti megoldásokat. Lehet, hogy időről időre ki fogom önöket billenteni komfortos nemzeti helyzetükből.» Az üzenet mögött kirajzolódik az Európai Szakszervezeti Szövetség új vezetése, mely a nemzeti szövetségeket afelé taszigálja, hagyjanak fel a történelmileg nemzeti formát öltött szerzett társadalmi jogok viszonyaival.

Az ESZSZ varázsszava: jó európai gazdasági kormányzat

Jún. 21.: az ESZSZ “akciónapja”

Az ESZSZ kongresszusa zárásául kommünikét adott ki, melyben bejelenti Végrehajtó Bizottsága döntését: «…a kongresszus az európai gazdasági kormányzásra összpontosított. Az ESZSZ sürgősséggel üzenetet küld az európai döntéshozóknak európai és nemzeti akció- és információs napot szervezve jún. 21-én. Az európai szakszervezetek üzenete világos: Európa kormányzása azt jelenti, hogy meg kell erősíteni a szociális modellt és nem pedig támadni. Az athéni kongresszus egyhangúlag elítélte azt a gazdasági kormányzati metódust, melyre az Európai Unió kötelez. Az aktuális fő kérdés az európai intézmények hármasának – Bizottság, Tanács, Parlament – kormányzata (…). Az ESZSZ szerint az európai kormányzás minden álllampolgár, különösen a fiatalok számára szociálisabb, szolidárisabb Európa megvalósítását jelenti.»

A kommüniké összfoglalja «az ESZSZ felelős gazdasági kormányzást javasol».

Egy szó sincs a kommünikében, mely más irányt követelne a különböző országokban elhatározott halálos szigorítási tervektől eltérően.

AZ ESZSZ kongresszusi dokumentumaiban olvastuk

5.pont: «Az európai vezetők most jelentős beavatkozást javasolnak a munkaerőpiacon és a társadalombiztosítási rendszerekben, melyeket nem kísér a demokrácia európai szintű elmélyítése, ideértve a szociális partnerek megfelelő részvételét. Ez a fajta európai gazdasági kormányzás (…) elfogadhatatlan.»

11.pont: «A 2011-2014-es periódus akcióközpontjában erőfeszítéseink a szigorítási stratégia visszaverésére és a jelenlegi gazdasági kormányzat rendszabályainak megváltoztatására irányulnak.» És a CFDT és az UNSA módosítást javasolt emígyen: «Limitálva a költségvetési deficitet és az eladósodást, anélkül, hogy a szociális kohézióval vagy a fejlesztéssel törődne, az Európai Unió kockáztatja, hogy a társadalmi fejlődés akadályává válik.»

26.a) pont: «A pénzügyi piacoknak meg kell érteniük, hogy az eurózóna országai egyesülnek, determináltak és készek szembeszállni, együtt átvészelni a válságot (…). Egyetértünk a szabályok tiszteletben tartásával, de a fejlődésre szintén szükség van.»

26.d) pont: «A nehézségekkel küzdő országoknak (…) reálisan felül kell vizsgálni a közfinanszírozás letisztításának perspektíváját: a tagállamoknak engedélyezni kellene a 3 %-os deficit elérését 2016-2017-ig inkább, mint 2012-2013-ban.»

Mi az az európai gazdasági kormányzás?

Hogy definiáljuk mi ezt a kormányzati fogalmat, az értelmezőszótárt referenciaként lehetetlen előkapni. Viszont olvashatjuk a Wikipediában: «A kormányzat fogalma néha vitatott, mivel különféle módon értelmezik, ellentmondásosan is. Ugyanakkor a szó sokfélesége ellenére a «jól kormányozni» ige az alapja (…). A vezetés új módja vagy rugalmasabb szabályozás, nyílt és világos partneriátuson alapulva különféle szereplők és partnerek között.»
Máshogy is összefoglalhatjuk ezt a fogalmat. Úgy, mely többek között a szakszervezeteket próbálja az Unió politikájához hozzákapcsolni.
A Wikipediában azt olvashatjuk az «Európai Unió megközelítéséről»: «Az Európai Bizottság beíratta saját kormányzati fogalmát az európai kormányzat Fehér könyvébe. Az európai kormányzati kifejezés szabályokat jelöl meg, folyamatokat és viselkedést, mely európai szinten befolyásolja a hatalomgyakorlást, különösen a nyitás, a részvétel, a felelősség, a hatékonyság és a koherencia szempontjából (…). A Lisszaboni szerződés tartalmazza a kormányzat kifejezést a 15. és 21. cikkben. A szerződés aláhúzza az Unió szükséges nyitását és átláthatóságát, megjelöli célját a “civiltársadalom részvételének biztosítását”.»

Így a jó európai gazdasági kormányzás nevében az ESZSZ követeli az EU minden programjában való részvételt.

Daniel Shapira, Informations ouvrières (Franciaország) 150. sz.


GUADELOUPE

2011. május 20.
UGTG AN TRIBINAL A YO
SENDIKALIS PA KRIMINÈL!
(Az UGTG bíróság előtt - kriminalizált szakszervezet!)

Tehát az «an plen Mwa Mé, Mwa Mémwa», melyben a francia gyarmati állam az UGTG szakszervezeti vezetőit és aktivistáit kiválasztotta a mintegy 10 éve elföldelt tervre. Michel MADASSAMY, Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE 2011.máj.20-én 14 órakor a bíróság előtt találja magát.

Ami történt:

2002 szeptembere: egy Texaco-benzinkút 4 alkalmazottja, miután többször likvidációval, problémás főnökökkel találták magukat szembe, kezükbe veszik saját jövőjüket és részvénytársaságot hoznak létre a kút működtetésére. 2002. szept. 16-án a Texaco tartálykocsi-sofőrjei sztrájkba lépnek jogaikért és munkahelyükért. 2002. szept. 26-án, a 4 alkalmazottal történt egyezség aláírási folyamata alatt a Texaco managere visszavonta beleegyezését.
A törvény ellenére és teljes büntetlenséggel a Texaco a rendőrség és csendőrség segítségével visszaszerzi a szállítás jogát. A munkaügyi felügyelő beavatkozása dacára a Texaco munkakölcsönzős dolgozókat vesz fel, a sztrájkoló sofőröket elbocsátja, és fegyveres szolgálatot szervez a sztrájk megtörésére. A sztrájkolók ekkor megerősítik akciójukat, a munkatörvénykönyv megsértése miatt feljelentést tesznek és követelik a szabályozás tiszteletbentartását. Eredmény: a bíróság 9 hónappal későbbre tűzi ki a tárgyalást.

2002-nov.14-én több mint 500 tüntető békésen demonstrál a SARA előtt, ahogy korábban a banánfőnökök előtt a sztrájkolók támogatására és elítélve a francia állam cinkosságát a multinacionális Texacoval, mely a konfliktus kirobbanása óta büntetlensége tudatában megsokszorozza a törvényszegést. A Lelay prefektus irányította manblók támadják a tüntetőket. Piszkos négereknek titulálva gumibottal, ököllel verik, megrugdossák őket bilincsbe verésük előtt.

Fred LOUISE, az ULTP-UGTG aktivistája kihallgatása alatt elájult. Olyan állapotba került (karját, ujjait eltörték, szemürege megsérült az elszenvedett rúgásoktól), hogy Basse-Terre-ben a központi kórházban hagyták a manblók. Pointe-á-Pitre-ban a poliklinikán Fred a tévének adott interjújában elmesélte a Lelay prefektus szemei előtt a csendőrségen átélt kálváriáját. Kezei hátul megbilincselve, a földön fekve megkérdezte: «Francia vagyok vagy rabszolga, hogy így kezelnek itt?». Egyik pedig így válaszolt: «Hallgass, itt mi parancsolunk, a te helyed a földön van». Lelay csak a fejét horgasztotta le...
Elvtársunkat lázadás és «javak megrongálásának emberre veszélyes módjával» vád alá helyezték.

Gabriel BOURGUIGNON, az U.G.T.G. szakszervezeti tömörülés vezetője egyedül sietett Fred LOUISE elvtársa segítségére és hasonló inzultusokat szenvedett el: rasszista üvöltözés, csizmával rugdosás, ökölcsapások, gumibot. Sérülések a fején, jobb fülén és szemén, vágások – holott semmiféle ellenállást nem tanusított.
Gabrielt titokban Saint-Claude-ba vitték a csendőrségre. Elutasították, hogy ügyvédjével beszéljen, másnap ugyan nagy nehézségek árán ez utóbbinak sikerült meglátogatnia, annak ellenére, hogy egyetlen csendőr sem árulta el, hol található védence. Gyalázatos higiéniai viszonyok között találta, kínzásoktól piszkos ruhában.
48 órás őrizetbevételi fogság után lázadás és a gyújtogatási szándék vádjával vizsgálatot indítottak ellene. 2002. nov. 16-án csukták le az emberi jogok európai konvenciója 6. cikkelye megsértésével. Egy hónap múlva bocsátották szabadon 100 ezer frank kaució letétele mellett.
Ezt aztán egy hazugságkampány követte a prefektus, munkáltatók, képviselők, szenzációkeltő újságírók részéről… az UGTT diabolizálásával és a közvélemény Gabriel BOURGUIGNON ellen fordításával próbálkozva, hogy elhitessék, fel akarta gyújtani az olajberendezéseket! A köztársasági ügyész azt is mondta a tévében, rendelkezésére áll az öngyújtó is, letartóztatásakor ellenállt – hogy igazolja a csendőri túlkapásokat. Holott a tévés felvételek is bizonyítják, verték, miközben nem tanusított ellenállást.

Michel MADASSAMY, az UTPP-UGTG aktivistája súlyos testi sértés vádjával került vizsgálati fogságba. Azzal vádolják, hogy ezen a napon 16 csendőrt sebesített meg! Hihetetlen.

Gabriel BOURGUIGNON, Michel MADASSAMY és Fred LOUISE bíróság elé kerülnek; egyetlen bűnük: szakszervezeti aktivitásuk a munkajog elismeréséért, a guadeloupe-i nép méltóságáért, a társadalmi viszonyok átalakításáért, a gyarmati dominancia és a tőkés kizsákmányolás eltörléséért Péyi annou-ban.
A francia igazságszolgáltatás vendettát követ el a guadeloupe-i munkásmozgalom és különösen az UGTG aktivistái ellen. Az UGTG több mint 30 aktivistái ellen indított eljárást! Több hónapja a megtorló francia állam úgy döntött, hogy Guadeloupe-ban az összes társadalmi vitát megsemmisíti: az alapvető emberi jogokat és a követelés jogát, megsokszorozza az őrizetbevételt, büntetéseket, felfüggesztett börtönbüntetést osztogat... Az cél az, hogy a dolgozókat terrorizálják, megijesszék azokat, akik azt merik mondani: PWOFITASYON AWA, TÈS ADN AWA, SENDIKALIS PA KRIMINÈL; elítélni azokat, akik a fejüket fel merik emelni, diszkreditálni és kriminalizálni a a szakszervezeti akciókat és főleg be nem tartani az LKP-vel aláírt febr. 26-i és márc. 4-i egyezmények tartalmát.

NEM … NOU PÉKÉ FÈ DÈYÈ, NOU SÉ PITIT A KONBATAN!!

Woulo pou tout travayè an lit: SGB, Méri Lansbètran, Transpòtè kanmiyon, Pòlanplwa… Sé lyannaj a Travayè é Pèp, Ansanm Ansanm, Doubout an lari-la, an balan, an konsyans, ké déchouké tout pwofitasyon é konstwi on dòt Gwadloup.

Az UGTG felhívja aktivistáit és tagjait a május 20-i tiltakozásra Pointe-á-Pitre-ben:


Nemet a represszióra – a szakszervezeti felelősök nem bűnözők!
Dolgozó nép: talpra!


A 2011.máj. 20-i első meghallgatási nap utáni kommüniké

U.G.T.G.
A Michel MADASSAMY-, Gabriel BOURGUIGNON- és Fred LOUISE- ügy apropóján


… a köztársasági ügyész a francia nép nevében 6 havi felfüggesztett börtönbüntetést kért Michel MADASSAMY, 12 havi felfüggesztett büntetést Gabriel BOURGUIGNON és Fred LOUISE fejére.
Az ügyész tehát el akarja ítéltetni elvtársainkat olyan vádirattal, melyben az ügyvédek kimutattak egy sor szabálytalanságot, hibát, hiányzó bizonyítékot, mely a védelemnek át nem adott dokumentumokra és ellenmondásos tanúvallomásokra hivatkozik. Mindezek az egész eljárást megsemmisítenék. De Guadeloupe-ban más az igazságszolgáltatás.
Még súlyosabb, hogy Fred LOUISE-it bíróság elé citálták, holott vizsgálat tárgyát nem is képezte. Guadeloupe-ben valóban más az igazságszolgáltatás.

A szakszervezetek nem bűnözők!
NON É NOU PÉKÉ FÈ DÈYÈ, NOU SÉ PITIT A KONBATAN!!

UGTG-tüntetés máj. 23-án Pointe-á-Pitre a bíróság előtt:
Nemet a megtorlásra! – SENDIKALIS PA KRIMINÈL!
NON AU MÉPRIS! TRAVAYÈ É PÈP GWADLOUP DOUBOUT!!

UGTG, 2011.máj.20.

USA

Interjú Suzanne Ross-szal
a «Mumia Abu-Jamal családja és barátai» nemzetközi egyesülettől, William E. Bachmann a Mumia védelmében elkötelezett amerikai szakszervezeti felelős társaságában, és Omowale Rupert-em-Hruval, a Pan Afrikan Society Communitytól, aki Nagy-Britanniában vesz részt a Mumia Abu-Jamal kiszabadításáért indított kampányban. (az interjú Párizsban készült máj. 2-án)

«Szó sem lehet, hogy leállunk, amíg Mumia nem lesz szabad»

Kérdés: Mumia Abu Jamal ügyében szólaltál fel az algíri háború- és kizsákmányolás elleni világkonferencián. A múlt héten fontos információk érkeztek Mumiáról. Tudnád pontosítani, hogy mi történt?

Suzanne Ross: Szeretnék köszönetet mondani azoknak a barátainknak, akik a világ minden részéből Algírba jöttek, és a világtalálkozón kimutatták szolidaritásukat Mumiával olyannyira, hogy a hazatértem után ebből óriási energiát tudtam meríteni. Számomra rendkívüli és megható volt, ahogy jöttek hozzám és mondták, milyen jó Mumiáról hallani.

Elvtársaink tudják, hogy a konferencia idején nyugtalanok voltunk amiatt, hogy Mumia kivégzésére sor kerül, mivel Pennsylvania állama ezt fontolta, pedig évekkel ezelőtt levette a napirendről. A nyugtalansághoz hozzájárult, hogy a jobboldal előretört az USA-ban, s egyre kidolgozottabb módon igyekszik haladni.

2010. jan.-tól nagyon komolyan kezdtünk dolgozni mind jogi téren, mind az utcákon. Jogi téren győzelmet arattunk, a bíróságnak be kellett ismernie, hogy nincs semmi újabb ok a halálbüntetés felállítására. A 2001-es döntés technikai érvek alapján történt, nem humanitárius okból vagy az igazságszolgáltatás tiszteletben tartása miatt, így Mumiának börtönben kell maradni élete végéig, feltételes szabadlábra helyezés nélkül.

Egyáltalán nem ezt akartuk elérni abban az értelemben, hogy végleges döntésről van szó. Ismétlem, nem hagyjuk abba a harcot addig, míg Mumia ki nem szabadul, míg minden politikai fogoly nem lesz szabad.

A Mumiáért vívott küzdelem nem áll le csak azért, mert a közvetlen veszély elmúlt, azt akarjuk, hogy Mumia barátai az egész világon tudják, harcolunk érte a végsőkig. Mumia nem az életfogytiglan börtönért harcol.
A hírre Mumia közepesen reagált, az ügyvéd, aki közölte vele, elégedett volt, de megjegyezte «jó ég! nem nagyon boldog».

Hát hogyan örülhetne Mumia annyi év után? «Az életfogytiglan, feltételes szabadlábra helyezés nélkül?». Persze, hogy Mumia nem ugrott az égig, és mi sem egyébként – örültünk, hogy elhárítottuk a veszélyt, hogy az ellenfelet meghátrálásra késztettük és nem nyúlhat a kivégzés eszközéhez. Ez nem jeleti azt, hogy többé nem is próbálkozik.

Másik fontos újság, amit el szeretnék mondani, hogy egy olyan szervezet állt a küzdelem élére, mely már az ’50-es években az USA-ban radikális jogi megoldásokkal számos ügyben harcolt.

Ez a szervezet a NAACP [A színes emberek előrehaladásának országos egyesülete] alapította «Védelmi alap – jogi információk és tanácsok» szerv. Ma már nincs semmi kapcsolata a NAACP-vel, irányzata mérsékeltebb, de világos és független. Bírósági ügyekre specializálódott a rasszizmus kérdéseiben, mert az igazságszolgáltatás intézményeiben erős intézményes rasszista vonások találhatók.

Ilyen rasszista vonások voltak már az első bírósági ítéletben is, az első bíró azt mondta (a bíróságon kívül): «Meg fogom grillezni ezt a négert» (ezt azt jelenti, hogy villamosszékbe küldi Mumiát). Az esküdtek kiválasztása is teljesen mellőzte az objektivitást, fehéreket preferáltak feketék helyett.

A szabályok és a jog megváltoztatásától az egész processzus folyamán egészen a rasszista rendőrségig, mely az Amnesty international szerint azért küzd, hogy Mumiát kivégezzék, holott ez egy közintézmény.

A Fraternal Order of Police [Rendőrség Testvéri Egyesülete] szervezet az USA-ban mindent megtett már Mumia letartóztatásakor, hogy kivégzése megtörténjen. Soha nem hagyták abba. Egyetlen bíróság sem, az igazságügyi minisztérium egyetlen szerve sem soha nem tette fel a kérdést, hogyan lehetséges, hogy egy kormányhivatal jogi téren nem semleges, hogyan kampányolhat, fizethet arra, hogy beavatkozzon egy bírósági döntésbe. Az a tény, hogy a «Védelmi alap – jogi információk és tanácsok» belefolyik az ügybe, nagy reményt kelt. Hát, ez történt Algír óta.

Kérdés: A Mumiát érő «durva és embertelen bánásmódról» beszéltél, miközben az USA leckét ad az egész világnak a demokráciáról és az emberi jogokról. Elmondanád-e, milyen körülmények között tartják Mumiát még a kivégzés közvetlen veszélyének elmúlása után is?

S.R.: Gyakorlatilag 30 éve van a siralomházban. Már 27 éve, hogy elítélték. Elismert újságíró volt, intelligens és pacifista. Két gyermeke van, nagyon jó apa volt. A Black Panthers Party (Fekete Párducok Párt) egyik vezetőjeként megbecsült nem csak Philadelphiában. Mint újságíró a philadelphiai Black Panthers kommunikációs szolgálatát irányította. Írásaiban, beszédében világos, erősen vonzotta az embereket.

Egy ilyen embert mutattak be azután szörnyként, rendőrgyilkosként – és nem csak olyat, mint aki megölt egy rendőrt, hanem aki rendőröket akart legyilkolni! Még nemrég is így kezelték, olyanként, aki már az anyja hasában is csak rendőrgyilkosságról álmodott.

Mindez igazolja számukra, hogy ne emberi lényként kezeljék, hanem magányosan, egy apró cellában, s talán ha két telefont engedélyeznek neki hetente. Emberekkel nincs fizikai kontaktusa, feleségét, gyerekeit, unokáit csak üveg mögött láthatja. Egészen eddig, ha valakit fogadhatott, testi motozásnak vetették alá, a látogatója előtt megbilincselve, láncon kellett megjelennie.
Csak attól kezdve, hogy a dél-afrikai érsek, Desmond Tutu találkozott vele és tiltakozott, mondván, hogy egy embertől, aki az üveg mögött van, nem kell félni, kap emberhez méltó bánásmódot, a láncokat levették és fogadhatja látogatóit nélkülük.

El sem lehet képzelni, hogy mit jelent neki a szabadság hiánya. Minden méltánytalanság, erőszak ellenére ez az ember őrzi humanitását, mindenki mással szembeni tiszteletét. Csak azt akarom aláhúzni, hogy saját magát adja minden cikkében. Minden alkalommal, ha jönnek hozzá, érdeklődik a helyzet, a személyek iránt, az első kérdése: «hogy van?».

Az emberi jogokról beszélve, az USA megpróbálja igazolni invázióját a világ minden részében… De nem tudok elképzelni olyan országot, mely nem tenne annyi erőszakot az emberi jogokon, az emberiségen, mint amennyit az Egyesült Államokban tesznek.

Az USA nem beszélhetne az emberi jogokról, nincs hozzá joga, ha azt teszi saját állampolgáraival, amit Mumia Abu Jamallal és szerte a világon annyi más emberrel.

Semmi, de semmi értelme nincs annak, hogy komolyan vegyük, amit Hilary Clinton vagy Bill Clinton mesél az emberi jogokról akárhol is, mert ennek az országnak nincs hozzá joga, bizonyítja és be is mutatja.

Kérdés: Algírban azt mondtad, ha Mumia még életben van, az a nemzetközi szolidaritásnak köszönhető.

S.R.: Valóban így van. Az egész világban emberek milliói kísérik figyelemmel sorsát, aggódnak érte és azért, amit ő testesít meg, harcolnak, hogy életben maradjon és szabad legyen.

Meg akarták ölni. «Rajtuk» azt értem, amit az állam képvisel: minden állami intézmény megpróbálta megölni, az igazázságügyi minisztérium, mely elhárítja, ami történt, az elnők, aki nem hallgatja meg a világ minden részéből érkező kérvényeket, Pennnsylvania állam, a rendőrség, a bíróságok. Nincs igazságszolgáltatás Mumia részére.

Az USA bíróságai – ezt nyilatkozták nemrég az ügyvédek – jogi szempontból, de az igazság legszűkebben vett értelmében sem szolgáltattak igazságot Muniának. Csak ölni akartak. Az egyetlen ok, amiért még él, az az, hogy az emberek tisztán értik az ügyét és nem fogadják el, hogy megöljék. Az egész világ felügyelt. Amikor eljött a nap a philadelphiai feljebbviteli bíróságon, az utcák tele voltak emberekkel és mindenütt a világon tüntetéseket tartottak. Üzenetek jöttek: veletek vagyunk, az oldalatokon állunk. Londontól kezdve tiltakoztak az egész világon. Ezért van Mumia életben.

Csak annyit kérünk Tőletek, legyetek továbbra is éberek, folytassátok a felügyeletet, mi is ugyanígy szolidárisak vagyunk veletek, minden jelenleg is folyó küzdelmetekkel.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein