Önkormányzatok adósságcsapdában?

Az önkormányzatok állami adósságátvállalásakor nem vizsgálják, hogy egy adott település milyen célból vett fel hitelt, miért adósodott el - mondta Tállai András önkormányzati államtitkár.

Orbán Viktor miniszterelnök múlt szombaton jelentette jelentette be: az állam 612 milliárd forintnyi adósságot vesz át 1956 önkormányzattól úgy, hogy az ötezernél kevesebb lakosú települések adósságát teljes mértékben átvállalja. A nagyobb településeknél pedig az egy főre jutó adóbevételek alapján számolják ki az adósságátvállalást.

Tállai András kedden azt mondta: nem tesznek különbséget önkormányzat és önkormányzat között. Azért nem vizsgálják, hogy az önkormányzatok miért adósodtak el, mert akkor sosem érnének a végére, és a céljuk az, hogy januárban már adósság nélkül indulhassanak az önkormányzatok.

A politikus szerint az előző kormányok által szabott állami feladatokból adódó hitelek miatt adósodtak el az önkormányzatok, és tartozásuk a 2005-ös adósságukhoz képest megnégyszereződött. Közlése szerint az önkormányzatok adóssága hét éve 300 milliárd forint volt, jelenleg 1200 milliárd forint.

Az államtitkár kijelentette: "a jövő rendszere" nem fogja megengedni, hogy egy önkormányzat eladósodjon, túlköltekezzen, mert csak nevesített feladatokra kapnak állami támogatást, s a látványberuházásokat, egyéb fejlesztéseket csak saját adóbevételeikből finanszírozhatják.

• Forrás: MTI

- Bánjátok már, mi?

- Ja! Azon gondolkodom, mégiscsak fel kellett volna venni még kétmillárdot!

Így tréfálkozott egymással több fideszes polgármester a HVG.hu szerint.

„Nem ti tehettek róla” - így vezette fel az adósságátvállalás bejelentését Orbán Viktor szombaton az összesereglett fideszes polgármestereknek. A kormányfő szerint azok azért adósodtak el, mert már a nélkülözhetetlen dolgokat csak hitelből tudták finanszírozni, hiszen a szocialista kormányok folyamatosan csökkentették a támogatásaikat. Ezzel szemben 2006-tól Orbán Viktor személyesen buzdította hitelfelvételre a települések többségét irányító fideszes polgármestereket. Ezt alátámasztani látszik, hogy messze nem kizárólagosan, de a legeladósodottabb önkormányzatok többségében fideszesek.

Emellett közismert az is, hogy a kormányok (beleértve a 2010-ben felállt Orbán-kabinetet) folyamatosan és jelentősen csökkentették az önkormányzatok központi támogatását, miközben az önkormányzatoknak évről évre több feladatot kellett ellátniuk. Az önkormányzatok miután 2007-2008-ban eladósodtak, a pénz nagy részéhez egy-két évig nem nagyon nyúltak hozzá, hanem betétben tartalékolták. Eszerint középtávon messze nem volt szükségük annyi pénzre, amennyit felvettek.

A tartalék még mindig jelentősnek mondható, hiszen az önkormányzatok teljes adósságának közel harmada még mindig betétekben pihen. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint teljes tartozásuk 1293 milliárd forint volt június végén (ez az összeg nagymértékben változik a devizaárfolyamok elmozdulásával, ugyanis a tartozás nagy része svájci frankban jegyzett). Azonban eközben 365 milliárd forintjuk volt betétben. Ha ehhez egyéb befektetéseiket is hozzávesszük, akkor a tartalék teljes összege 4-500 milliárd között lehet. Ennek alapján a 612 milliárdos adósságkonszolidációval nem sok olyan adósság marad az önkormányzati rendszerben, amelynek ne lenne meg a fedezete.

Úgy tűnik, hogy a 612 milliárd forintos adósságátvétellel a kormány több terhet vállal, mint szükséges lenne - mondta a hvg.hu-nak Kovács Róbert, az önkormányzati rendszert monitorozó Helyi Obszervatórium ügyvezetője. A szakértő szerint a tervezett összegnek kevesebb mint a fele, nagyjából 200-250 milliárd forint lehet az, amit az önkormányzatok nem lennének képesek megújítani. Egy korábbi becslés szerint ugyanis a kistelepülések körülbelül 100 milliárd forint olyan adósságot (leginkább folyószámlahiteleket) görgetnek maguk előtt, amelyeket nem tudnának kiváltani új hitelekkel, és körülbelül 100-150 millárdra rúghat a városoknál a bedőlésre esélyes hitel- és kötvényállomány.

Az adósságok átvállalásával azok az önkormányzatok járnak a legjobban, amelyek nem a közvetlen működési kényszertől hajtva vettek fel arányaiban óriási összegeket, különösen ha azok egy jó része még el sincs költve, illetve eleve spekulációs céllal vették fel őket – mondta a hvg.hu-nak Atkári János, Budapest volt főpolgármester-helyettese, aki egy rövid ideig Tarlós István tanácsadója is volt. Az említett spekulációban például Lázár János jeleskedett, aki Hódmezővásárhely vezetőjeként teljes körű felhatalmazást kapott arra, hogy devizaspekulációra használja a város kötvényekből nyert pénzét.

Ha egy település 30 milliárd forint körüli adósságot gyűjtött (mint például Hódmezővásárhely), akkor akár 12 milliárd forinttól is megszabadulhat most (a leggazdagabb városnak járó legkisebb adósságátvállalással számolva).

Hódmezővásárhely példájánál maradva, amelyet az utóbbi tíz évben Lázár János jelenlegi államtitkár vezetett, milliárdokból új belváros jött létre, galériát, templomot, múzeumot újítottak fel és bővítettek, szökőkutak épültek, díszburkolatot kaptak a belvárosi utcák, és sétálóutcává alakult a 2002-ben elhunyt fideszes polgármester, Rapcsák András nevét viselő út. A város nagyobb létesítményeit, intézményeit összekapcsoló informatikai hálózatot is fejlesztettek, illetve rekonstruálták a város kórházát. További épületfejlesztések is lesznek még, emellett villamosvonalat építenek Hódmezővásárhely és Szeged között. (Hódmezővásárhely esete nem volt egyedi, a településeket a vezetés pártállásától függetlenül az elmúlt években bevételt nem termelő, de látványos szökőkutak tömege lepte el a felújított városközponttokkal együtt.)

A virágzás ára a megugró adósság volt, Hódmezővásárhely egy lakosára ma már 638 ezer forint tartozás esik. Ezt az összeget évtizedekig kellett volna fizetnie a településnek, és a városvezetés kénytelen lett volna meghúzni a nadrágszíjat, vagy vállalni az önkormányzat vagyonának felélését, esetleg a csőddel járó kellemetlenségeket. Azonban emiatt nem kell, hogy fájjon már a fejük, adósságuk tetemes részét magára veszi az ország egész lakossága. Fizetnek azoknak a városoknak a lakói is, akik nem kaptak jóléti presztízsberuházásokat, mert feszes gazdálkodást folytatott a városvezetésük. Aki az eladósodással csődközelbe sodort egy települést, most megdicsőülhet a választói szemében.

A települések eladósodását azzal is szokás magyarázni, hogy az uniós pályázatokhoz szükséges önerő hiánya miatt keletkezett lyukat próbálták hitelből betömni költségvetéseikben. A fejlesztés azonban az elmúlt években, különösen a válság kitörése után a fideszes városokban többet jelentett a szokásos uniós pályázásnál. 2008-ra az lett a Fidesz egyik központi üzenete, hogy a megszorító és a forrásokat elvonó szocialista kormánnyal szemben a fideszes önkormányzatok fejlesztésekkel indítják be a gazdaságot. Így 2008 végére fideszes önkormányzatok sora jelentette be, hogy növekedési programot indít, az eladósodás árán is. A "kaposvári mintaként" elhíresült program a helyi beruházások gyorsítását és az iparűzési adó csökkentését jelentette.

Kaposvár polgármestere, Szita Károly négy évvel a kaposvári minta születése után múlt szombaton udvariasan arra kérte „a miniszterelnök urat”, hogy segítse ki őket az adósságcsapdából. Mint Szita hazatérve elmondta, nem úri passzióból vették fel azt a sok kölcsönt, hanem a mindennapi élet működtetése érdekében volt szükség arra és a beruházások elindítására. Kérdés, hogyan kapcsolódnak ehhez az olyan látványberuházások, mint a kaposvári szökőkutak és a jégcsarnok építése, a fürdő felújítása, illetve az olyan jóléti intézkedések, mint az ingyenes szemétszállítás és a kismamák térítésmentes városi tömegközlekedése.

Azt még senki nem vizsgálta, hogy a fejlesztési célú beruházások valóban elérték-e a céljukat, és egy nehezebben, vagy egy olcsóbban fenntartható önkormányzati infrastruktúrát gazdagítottak-e. Az eladósodás árán finanszírozott beruházásokban kitűnt a mintegy 28 milliárdos adósságot felhalmozó Debrecen is, amelynek vezetője, Kósa Lajos szombaton Szita Károlyhoz hasonlóan ugyancsak mentőövet kért.

"Sztrájkhangulat a pedagógusok között"

Mendrey László, a PDSZ elnöke : a pedagógusok 2013. szeptember 1-jei béremelése elmarad, miközben a kormányzat a köznevelési törvény megemelt munkaterhekről szóló paragrafusát nem vonta vissza, tehát a tanárok órabére csökken.
Úgy fogalmazott: nem tudja értelmezni a kormánynak azt a mondatát, miszerint most nem tudják bevezetni a pedagógus-életpályamodellt, mert a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, de ha úgy alakulnak a mutatók, mindent megtesznek azért, hogy mégiscsak bevezessék.
Utalt arra: a hétfői az utolsó nap arra, hogy a kormányfő válaszoljon a négy pedagógus-szakszervezet által alakított sztrájkbizottság hivatalos levelére. Ebben azt követelték, hogy a közszféra bértáblájában 20 százalékos emelést hajtsanak végre január 1-jével, illetve halasszák el az iskolák államosítását és függesszék fel a pedagógus-életpályamodell bevezetését. Közlése szerint annak örülnének, ha "értelmes tárgyalás kezdődhetne" a megegyezésről.
Mendrey László azt mondta, az államnak presztízsberuházásokra van pénze, csak a pedagógusok béremelésére nincs. Az iskolák államosításáról szólva hozzátette: "erőltetetten hoznak létre egy új rendszert", ami "pénzkidobás". Kitért arra, hogy az értelmiségi átlagfizetésnél 70 ezer forinttal kevesebb a pedagógusok átlagosan bruttó 150 ezer forintos fizetése, miközben a legutóbbi PISA-felmérések szerint a diákok jobban teljesítettek a korábbinál, ami a pedagógusok érdeme.
Ercse Krisztina, a Szülői Hálózat tagja bejelentette: csatlakoznak a sztrájkbizottság követeléseihez, s a kormánytól azt kérik, hogy a pedagógusoknak teremtsen megfelelő munkafeltételeket. Azt szeretnék, hogy a kormány a gyerekekre költse azt a pénzt, amit az átalakításra fordítanak - mondta.

Félelem és reszketés Felcsúton

Ne sajnáljátok rá az időt!

http://www.noltv.hu/video/4325.html

Nyugaton a «szociális jogok tömege védi a proletariátust»?

Rekord munkanélküliség Spanyolországban

Szept. végén 25,02 % -os, ami 5.778.100 munkanélkülit jelent. A 16-24 éves fiatalok között 52,34%. Spanyolországnak, az eurózóna negyedik legerősebb gazdaságának 2012-14-re 150 milliárd eurót kell  «összekaparnia» (2013-ban 39 milliárdot) az adónövelésekből, az áfa emeléséből, a közszféra béreiből, a munkanélküli jövedelmek csökkentéséből, az egészségügy és közoktatás költségvetéséből. Az állami költségvetés hiánya pedig újra növekedni fog a bankoknak közpénzekből nyújtott talpraállítási segítség után… A tüntetések és sztrájkok megsokszorozódnak, minden héten ezrek és ezrek tiltakoznak a megszorítások ellen. «Az egész válság szélhámosság. Ez a bankok válsága», mondja egy iskolabusz sofőre, az 51 éves Pedro Flores. «A spanyol bankok persze helyeslik az intézkedéseket», teszi hozzá egy képviselő, Alberto Garzon. «Nem a nemzetek közötti konfliktusról van szó, a szegényeket éppen úgy érinti ez Németországban, Portugáliában, mint Spanyolországban.»

Általános sztrájk nov. 14-én az Ibériai-félszigeten és Görögországban.  

Római tüntetés a szigorítások ellen

Mario Monti politikája, az adóemelés, a közszféra kiadásainak csökkentése és a nyugdíjreform ellen ezrek vonultak az utcára két napja.

«Ugyanaz a politika mindenhol az Unióban, az, ami Görörországot fektette kétvállra, ami Európa felét, az egészségügyet, a közoktatást  tönkretette », mondja egy tüntető.

«Egyesülni kell a lázadó Európával. Szabaduljunk meg Montitól, a kormányától», olvassuk egy transzparensen.  

Múlt csütörtökön a képviselők a nyugdíjasok és rokkantnyugdíjasok 0,3 %-os adóemelését vezették be. 10 millió nyugdíjas fog 6,6 %-os adót fizetni 2013. áprilisától és 2,5 millió – alacsony jövedelme okán – kimarad belőle.  

1983-ban vezették be a betegek saját hozzájárulásának emelését kórházi tartózkodásukhoz, amely ma napi 18 euró. 

Franciaországban egyetemi hallgatók számolnak be arról, a tandíjak illegálisak, az új európai szerződés értelmében fogják később korrigálni (emelni), a diákoknak kiadandó szobák a piaci áraknál magasabbra emelkedtek, az oktatás privatizációja tovább folyik. A független munkáspárti-kommunista párti-baloldali frontos aktivisták által létrehozott bizottságok tovább folytatják a harcot az iskolai osztályok megszüntetése ellen, a küzdelmet az idős személyeknek nyújtott segítség megkurtításával szemben, az új európai szerződés megsemmisítéséért.

Munkaügyi közvetítő bevonásával keresné a megoldást a szakszervezet

A Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet közleménye – 2012. október 29.

Mivel a Malév GH vezetése több ponton is semmibe veszi az új Munka törvénykönyvének rendelkezéseit, és elzárkózik az egyeztetésektől, a szakszervezet munkaügyi közvetítő bevonására tett javaslatot. Így lehetne új lendületet adni a tárgyalásoknak, és elkerülni, hogy a munkaügyi vita elmérgesedjen.

A Malév Ground Handling Zrt. földi kiszolgáló vállalat, a légiközlekedési ágazat két utolsó magyar tulajdonban maradt cég egyikének vezetősége több mint egy hónapja igyekszik nyomásgyakorlással rávenni a dolgozókat, hogy „önként” mondjanak le fizetésük jelentős részéről. A vezetőség emellett év végi hatállyal felmondott minden kollektív szerződés (KSZ) értékű megállapodást, és a teljes cafetéria-rendszert. Mindez összesen nettó 30-50 ezer forinttal csökkentené a dolgozók havi fizetését.

A munkavállalók jelentős része nemet mondott a cégvezetés fenyegetéseire, azonban sokan aláírták a munkaszerződés módosítását. A korábban a KSZ-ben szabályozott, az elmaradt béremelések ellentételezéseként kiharcolt hó végi teljesítmény-pótlékok és jutalom egy része bekerült az ő munkaszerződésükbe, a jelentősen csökkentett alapbérekkel együtt.

Ez ellentmond az új Munka törvénykönyvének. A törvény 280. § (1), 13. § és 43. § (1-2.) szerint ugyanis a kollektív szerződés hatálya alatt semmilyen körülmények között sem lehet a munkavállaló kárára eltérni annak rendelkezéseitől. Erre a szakszervezet hiába figyelmeztette Limburger Lóránt vezérigazgatót.

Nem ez az egyetlen jogilag aggályos lépés a vezetőség részéről. A kollektív tárgyalásoktól, egyeztetésektől való elzárkózás, az információk visszatartása az üzemi tanács elől egyaránt jogszabályt sért, a LESZ álláspontja szerint. Épp ezért, hogy elkerülhető legyen a még súlyosabb munkaügyi konfliktus, vagy épp a munkabeszüntetés, a szakszervezet munkaügyi közvetítő bevonására tett javaslatot.

Az érdekképviselet várja Limburger Lóránt vezérigazgató válaszát. A dolgozói oldal meggyőződése, hogy csak a tárgyalás vezethet eredményre, ugyanis mind egy súlyos és elhúzódó munkaügyi konfliktus, mind a tervezett megszorítások nyomán beinduló munkavállalói exodus a cég megbénulásával fenyegetne.

* * *

A LESZ 2008 tavaszán, két szakszervezet összeolvadásával alakult. A hazai légiközlekedési ágazat legnagyobb érdekképviseleti szerve, a MAPLÉSZ (Magyar Polgári Légiszállítási Szövetség) tagja. A jelenleg több mint ezer tagot számláló szervezet több ferihegyi vállalatnál erős pozíciókkal bír. Távlati célja ágazati szintű, tehát országos kollektív szerződés kidolgozása és elfogadtatása.

További információ: Csorba Attila, a LESZ elnöke, 20/973-6290, www.lesz.org.hu

A kormány – az ellenzék – az Európai Unió

„Akármit csinálunk, sose elég” - fogalmazott Orbán Viktor az európai uniós állam- és kormányfők múlt heti tanácskozása után, arra reagálva, hogy az EU legfőbb döntés-előkészítő szerve, az Európai Bizottság (EB) jelezte, a brüsszeli ülés előtt bejelentett újabb, 367 milliárdos második Matolcsy-csomag még mindig nem elég. A miniszterelnök a sajtótájékoztatón arról beszélt, a csúcson tájékoztatták az EB álláspontjáról, mely szerint az újabb egyenlegjavító intézkedésekkel Magyarország „már majdnem” eleget tesz a kívánalmaknak.

A miniszterelnök már az első, közel 400 milliárdos, főleg bevételnövelést, adóemeléseket tartalmazó csomag után arról beszélt a Kossuth Rádió október 12-i reggeli műsorában, hogy az egyenlegjavító program Brüsszelnek szól, az Európai Bizottság ugyanis nem hiszi el, hogy 2013-ban 3 százalék alatti lesz a hiány. Matolcsy György szintén az EB-re hivatkozott az újabb, 367 milliárdos csomag bejelentésekor. Azt mondta, október 15-én kapták kézhez a bizottság levelét, melyben az EB jelezte: az első csomag kétharmadát tartja csak megalapozottnak, így számításaik szerint további lépések híján 3,7-3,9 százalék lenne a hiány 2013-ban.

Orbánék most az Európai Unió megpuhítását tartják szem előtt, az IMF-et másodrangú kérdésnek gondolják, a kormányfő most minden erejével azon van, hogy még az idén kikerüljünk az uniós pénzek elvesztésével fenyegető túlzottdeficit-eljárás alól.

Tehát a kormánynak nem a megszorító  intézkedésekkel, azok dolgozó-, nép- és munkásellenes jellegével van baja. Csak azon sopánkodik, hogy az Európai Bizottság nem hisz a kormány «szakértelmének», ezért nem lesznek elegendők a szigorítások (amelyekből sokat csakugyan nem hoztak meg az előző kormányok). Ne feledjük el, hogy a Fidesz által átalakított törvények: az Alaptörvény - az adósság állandó csökkentését bele kellett írni; a Munkatörvénykönyv – bérdömping, demokratikus jogok csökkentése; a nyugdíjtörvény – korhatáremelés, nyugdíjak megfaragása szintén az Európai Uniótól erednek, de nem újkeletetűek, ezeket az előző kormányok már megkezdték. Visszavonásuk teljesen jogos követelés – és a tagországokban mindenütt ezt is teszik a dolgozók!

Ügyetlenül, döcögve elkezdődött egy mozgalom a megszorító intézkedések ellen. Azt gondolom, nem azért, hogy a Fideszéhez hasonló, attól csak stílusban különböző kormányt ültessen a társadalom nyakára. Márpedig az Együtt 2014 (Haza és Haladás, Milla és Szolidaritás) programjából az utolsó, a 12. pont így szól: «Az EU alapértékei melletti határozott kiállást! Az európai integráció további elmélyítését szolgáló külpolitikát, kiszámítható gazdaságpolitikát!»

Mit jelent ez? Hűségesküt: «segítsetek megszabadulni ettől a tökéletlen Orbántól és együtt maradunk, megigérjük…». Az összes többi jól hangzó szólam, de csak porhintés. Az Európai Unió vezet a gazdasági katasztrófa felé, az EU kér állandóan több és több áldozatot, az Unió igényli a nyomorúságos béreket a kizsákmányolók és spekulánsok támogatására. Bajnai (és az MSZP) volt, amely a 3 évvel ezelőtti politikájával a Jobbik lába elé gurította a szőnyeget… Kimondja-e az Együtt 2014 programja, hogy pl. a nyugdíjak rendjét visszaállítja, a béreket emeli, a vállalatokat visszaállamosítja minden vívmánnyal együtt?

Ez a koalició, úgy tűnik, igényli a dolgozók támogatását. Hát akkor rajta, a dolgozóknak meg kell fogalmazni követeléseiket – nem általánosságban, hanem konkrétan! –, és kényszeríteni kell a vezetést ennek képviseletére!  

A lehetőség megvan arra, hogy akár ez a mozgalom visszaállítson egy demokratikusabb  rendszert, sőt, annál is tovább lépjen. Ehhez nem szabad, hogy biankócsekket adjunk: a tömegmozgalomnak állandóan ellenőrizni kell a vezetést, igényeit kell megfogalmaznia, számon kell kérnie és ha elégedetlen, azt le kell cserélje alkalmasabbra. Ebben a küzdelemben a magyar dolgozók nem lesznek egyedül, velük tartanak egész Európa népei.

Az ESZSZ (ETUC, Európai szakszervezetek Szövetsége)

 

Az ESZSZ (ETUC, Európai szakszervezetek Szövetsége) akciónapi felhívása nem véletlen, erre a napra a spanyol UGT és CCOO, a portugál UGT és számos szakszervezet hirdet általános sztrájkot. Az ESZSZ célja azonban más, még csak nem is célozgat az Ibériai-félsziget országaira, hanem «támogatva a költségvetések egyensúlyának célját, a végrehajtó bizottság szerint a recessziónak csak úgy lehet véget vetni, ha a költségvetési kívánalmakat és az egyensúlyt rontó elemek megszüntetését rugalmassá teszik.»

A «költségvetések egyensúlya» a trojka célja, amely mindnenütt Európában szigorítási programokra kötelez! Erre kell az akciónap?

Az ESZSZ nov. 14-i deklarációjának célkitűzése az «európai szociális szerződés». Mit is takar ez?

Az ESZSZ júniusban meghatározta új jelszavát: «társadalmi szerződést Európáért» eljutva a következő megállapításig: «(…) egy növekvő kiábrándulást figyelhetünk meg az európai projektet illetően. (…) Ez a tendencia az európai projekt teljes elvetéséhez vezethet, pedig azt az ESZSZ mindig támogatta. »

Mi az az európai projekt – amit az ESZSZ mindig támogatott?

Az európai szerződések együttese, amelynek nevében a trojka magának vindikálja Európa összes népének a szigorítások diktátumainak jogát.  

Ma csakugyan minden tagállamban emelkedik a harag eme politika ellen.

Messze attól, hogy megfelelő választ adjon a megszorítások visszavonásának követelésére, az ESZSZ nov. 14-én csak mederbe akarja terelni az elégedetlenséget, hogy azt az európai projekt támogatása keretébe visszakerüljön.

Ezt pedig egyetlen, szervezete függetlenségéhez kötődő szakszervezeti aktivista nem tudja elfogadni.   

Daniel Shapira

Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

97.sz. (466) –2012.nov.26.

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

Dél-Afrika - Azania

A Jacob Zuma  miniszterelnöknek írt nyílt levél

Állíttassa le azonnali a Julius Malema, Johannes Seoka Excellenciás

és Tiyani Lybon Mabasa elleni fenyegetéseket!

A lista aláírásának folytatása

(a levél és az első aláírók az ezt megelőző számunkban)

Németország: Heinz-Werner Schuster, az SPD düsseldorfi munkásbizottsága titkára; Beate Sieweke, az SPD munkásbizottsága titkárhelyettese.

Belgium: Marc Goblet, az FGTB Liège-Huy-Waremme elnöke; Kerckhove Marc.

Brazília: Joao Felicio, a CUT nemzetközi felelőse, titkár; Shakespeare Martins de Jesus, CUT végrehajtó bizottsági tag.

Kanada: B. Ross Ashley, St. Paul’s New Democratic Party, Toronto (személyes címen).

Cuba: Partido Socialista Revolucionario de Cuba.

Spanyolország: Jesús Béjar, CCOO Dél-Madrid végrehajtó bizottsági tag; Koldo Méndez, UPTA-UGT főtitkára, Euskadi ; José Almela, MCA-UGT főtitkára Millars-Plana Baixa-Paláncia; Pablo García Cano, a CCOO madridi ipari szövetsége végrehajtó bizottsága; Rafael Aguilera, FSP-UGT szövetségi tanács.

USA: Saladin Muhammad, Black Workers For Justice aktivistája; Betty Davis, Brooklyn New York; Robert Irminger, Inlandboatmen’s Union ILWU Chair, San Francisco; Dick Gregory, Washington, D.C.; Baba Jahahara Amen-RA Alkebulan-Ma’at, Coalition of Blacks for Reparations in America (N’COBRA) volt országos társelnöke; Julian Kunnie, Tucson, Arizona; Justin Harrison, Unit 1 President: CWA Local 13000, Philadelphie (személyes címen); Diana Bohn, AFT, Berkeley (személyes címen); Richard Rogers titkár, IWW, Philadelphie.

Franciaország: Pierre Picarreta, Caterpillar szaksz. felelős; Marc Riffaud, Haute-Vienne, kommunista tanácsos; Michel Deguy, vró, a Maison de Ecrivains tiszteletbeli elnöke; Christian Joly, volt nemzetkőzi sportoló, szaksz. aktivista; Marc Hébert, szaksz. felelős (Finistère); Roger Calvez, szaksz. felelős; Jean-Pierre Plisson, fotós; Jean-Paul Auxemery, író, fordító; Claude Lassare, demokrata, nyugdíjas; Dominique Guffroy, pedagógus szaksz. aktivista; Jean Claude Faivre, ped. szaksz. aktivista; Pierre Roy, a Fédération Nationale Laïque des Monuments pacifistes et républicains elnöke; Raphaël Porteilla, szaksz. aktivista, poltitikai tudományok tanára; Michèle Vincent, orvos; Serge Bloch, nyugdíjasok szaksz. felelőse; Claude Dubois, szaksz. felelős; Maurice Vial, nyugd. szaksz. felelős; Lysia-Monique Ménard, pedagógus; Lydia Dubucq, nyugd. szaksz. felelős; Christian Florentin, szaksz. felelős; Renée Laurent, szaksz. felelős; Francine Truong, szaksz. felelős; Pierre Garino, szaksz. felelős; Catherine Rossignuolo, szaksz. felelős; Jean Marc Bourcier, pedagógus; Olivier Robieu, politikai aktivista; Arlette Poli, politikai aktivista; Roland Brun, szaksz. felelős; Stéphane Cadier, szaksz. felelős; Marie Pierre David, szaksz. felelős; Olivier Saussac, szaksz. felelős; Philippe Vidal, kórházi szaksz. felelős; Alain Di Scala, kórházi szaksz. felelős; Chantal Urbaniak, szakszerv. tag; Pierre Vallin, zenész; Pierre Brossard; Martine Salagnac, szaksz. felelős.

Nagy-Britannia: Helen Peters, szaksz. felelős, pedagógus.

Magyarország: Albert Ivan, Szikra (munkásmagazin); Anyiszonyan Klara, Munkás Hirlap; Hajek Csaba, Rajtunk Múlik!-Munkásszövetség, Szikra; Somi Judit, Munkás Hirlap, Asztalos László személyes címen).

Olaszország: Beniamino Vicino, UIL vezető- pedagógus,Torino.

Libanon: Khadidje El Husaini, az Arab dolgozó nők bizottsága elnöke; Mouhamad Hachicho, a Népi Demokratikus Párt főtitkársági tagja; Affif Wehbe, a Népi Demokratikus Párt főtitkársági tagja; Ali Mehieddine, a szállítási szakszervezeti konföderáció főtitkára; Abdallah Khaled, a Demokratikus Dialógus Egyesület főtitkára; Linda Mattar, a libanoni Nők Joga Ligája volt elnöke; Ahlam Beydoun, jogtudományi egyetemi tanár; Mariam Hamoud, a dolgozó nők bizottság főtitkára; Youssef Hajj Hassan, mérnök.

Mali: Baba Dao, az E.D.M sa/ SYNACOM szakszerv. főtitkára.

Mexikó: Rosa María Becerril Quiroz, IEMS (SUTIEMS) szaksz. tömörülés kulturális titkára.

Pakisztán: Rashed Rahman, a Daily Times szerkesztője; Khurshid Ahmed, Pakistan Workers Confederation.

Portugália: Ana Sofia Cortes, CGTP szakszerv. küldötte; Eduardo Fidalgo (személyes címen), a Movimento Oeiras Vive (MOV) vezetője; Joaquim Pagarete (személyes címen), az SPGL nyugdíjas pedagógus koordináció tagja, az IR-USL (CGTP) vezetőségi tagja; Maria Isabel Pires (személyes címen), SPGL (CGTP) vezetője; António Chora (személyes címen, a Volkswagen-Autoeuropa dolgozói bizottsága koordinátora; António Avelãs (személyes címen), az SPGL (CGTP) vezetőségi tagja; José Baião, a Commission de TAP dolgozói bizottsága volt tagja.

Dominikai Kőztársaság: Evelio Santos

Svájc: Eric Voruz, a svájci födrális gyűlés képviselője; Valérie Borloz Schaller, USV kanton szakszerv. titkár.

Svédország: Marcus Carlstedt, pedagógusszakszervezet; Nima Djohari Taimori, Szociáldemokrata fiatalok (SSU) aktivistája.

Trinidad és Tobago: Ida Le Blanc, háztartási alkalmazottak szakszervezete (NUDE) főtitkára.

Tunézia: Sami Tahri, az UGTT szaksz. tömörülés főtitikárhelyettese; Sana Farhat, az UGTT végrehajtó bizottsági tagja.

A nemzetközi és a dél-afrikai sajtóból       

A sztrájkolók elbocsátásuk után is folytatják követeléseiket

AFP, okt. 9.: «A kormány képviselői és az Anglo American Platinum múlt héten elbocsátott bányászai között találkozóra került sor. A sztrájkolók béremelést követelnek annak ellenére, hogy 12 ezer munkást tett utcára az egyes számú platinatermelő bányacég. A munkásoknak egyáltalán nincs szándékukban felhagyni a harccal, (…), akciójukat folytatják.»

ZUMA “szociális csúcstalálkozót” hív össze… A dél-afrikai gazdasági és pénzügyi napilap, a Business Day jelezte okt. 12-én, hogy Zuma elnök «összejövetelre hívta az üzleti világ, a szakszervezetek és a civil társadalom képviselőit, hogy a gazdasági fejlődést veszélyeztető erőszakos sztrájkhullámra megoldást keressenek».

«Jacob Zuma a sztrájkokhoz fűződő erőszakkal szembefordult. Azt mondta, ha a munkabeszüntetés a dolgozók demokratikus joga, az emberekkel szembeni elleni gyilkos fellépés kultúrája a tulajdon tönkretételével kombinálva elfogadhatatlan.» Egy szó sincs természetesen a rendőri mészárlásról. A Business Day hozzátészi: «A Cosatu elnöke, S’dumo Dlamini azt nyilatkozta ezen a gyűlésen, hogy “a nemzetközi befektetők informálták őket a bányák jelenlegi állapotáról”. Hozzátette (…): “Felhívás történt az összes dél-afrikaihoz: igen, vannak gondjaink, de nem tesszük tönkre munkahelyeinket; világosan meg kell mutatni, hol vannak a nép igazi vezetői, veszélyes, hogy a dolgozók túl későn értik meg: Julius Malema hazudott nekik”.» A Business Day beszámol arról, hogy a Business Unity munkáltatói szövetség elnöke, Jabu Mabuza azt nyilatkozta, «(…) az elnök felhívása jókor jön, támogatni kell, jó volt azt hallani, hogy a sztrájkok erőszakos jellege elfogadhatatlan».

De a sztrájkok terjednek. Öt nappal a szociális csúcs után nyilvánvaló, hogy semmit nem oldott meg. A munkabeszüntetés gyökeret vert, százezer bányász vesz részt bennük. Zuma kénytelen lett a «szociális partnereknek» szóló felhívását megismételni. A The Sowetan (okt.17.) címe: «Zuma azt mondja a sztrájkolónak: “Vegyétek fel a munkát”». Felhívásának nincs visszhangja a sztrájkolókkal szemben alkalmazott erőszak ellenére. A Kumba vasbányában pl. a Mail and Guardian (okt. 16.) szerint  háromszáz dolgozó a termelés megszakításáról döntött. Azt követelték, hogy bérüket 15 000 randra emeljék és elfoglalták az épületeket. Mintegy kétszáz fő kommandó jelent meg (rendőrök, speciális erők és biztonsági őrök), 7 bányásznak okoztak komoly sérülést és negyvenet letartóztattak.

Munkabeszüntetés egy gyémántbányában. 2012. okt. 18-án egy dél-afrikai sajtóügynökség közölte, hogy a Petra gyémántbánya (Pretoria keleti részén), ahol kb. 1800 bányász dolgozik, ebből 1200 a NUM szakszervezet tagja, beszüntette a munkát 12 500 randot követelve. Sztrájkjuk «illegális» és a NUM nem támogatja őket, de a főtitkár szerint kénytelen a sztrájkolókat képviselni.

Más szektorokban… A konfliktus a bányaszektorra koncentrálódik, de átterjedt máshova is, pl. a kamionosokra, akik háromhetes sztrájk után jelentős béremelést értek el. Ahogyan a sajtó konstatálja, «a sebességéből vesztett Cosatu» kénytelen volt beleegyezni ezekbe a munkabeszüntetésekbe. Ez pl. Newcastle konfekcióipari dolgozói esete, akik eddig a legális minimálbér alatt voltak fizetve.

A COSATU vezetése támogatja Zumát. Miután Zuma megismételte felhívást a munka felvételére, a sajtóügynökségek okt. 18-án közölték, hogy «a Cosatu támogatni fogja Zuma, az ANC vezetője elnöki jelölését a második mandátumra is».

Sztrákjbizottsági küldöttek gyűlése: “Nem hátrálunk meg!” Ezt az összegzést a Financial Times (okt. 19.) vonja le több bánya küldötteinek összejöveteléből: «A résztvevők, a sztrájk által leginkább érintett platina- és aranybányák dolgozói küldöttei komoly figyelmezetést küldtek a bányatársaságoknak: a bányászok követeléseit teljesíteni kell, ennek hiányában az augusztusban kezdődött munkabeszüntetések még inkább terjedni fognak (…).»

Az ANGLOGOLD ASHANTI provokációja. Látványos eszkalációja: az Anglo Gold Ashanti, a világ harmadik aranykitermelőjének fel kellett fügesztenie minden munkát, mivel 35 ezer alkalmazottjától 24 ezer a múlt hónapban sztrájkba kezdett (Financial Times, okt. 19.). Okt. 22-én az «Anglo Gold Ashanti  (…) elbocsátátással fenyegette dolgozóit arra az esetre, ha szerdáig fel nem veszik a munkát» (AFP).

“Jogos védekezés”? Két hónappal a Marikana tragédiája után egyetlen rendőrnek sem kell nyugtalankodnia. A kormány által felálllított vizsgálóbizottság előtt a dél-afrikai rendőrség ügyvédje kifejezte sajnálkozását, de «jogos védelmet» bizonygat… Emlékeztetünk arraa, hogy 34 bányászt lőttek agyon, többeket a hátukon értek a golyók.

Részletek az Informations ouvrières (France) 223. számából 2012.okt.

Tunézia

Beszélgetés Sami Tahrival, az UGTT szakszervezeti tömörülés főtitkárhelyettesével

-      Tunéziában a helyzet ugyanolyan feszült, mint a forradalom időszakában?

-      A társadalmi válság szorosan kapcsolódik politikai-gazdasági válsághoz. Összevisszaság, provokációk, a demokratikus állampolgári jogokat megsértik a teljes büntetlenségben cselekvő miliciák, a kormány túllép saját jogosítványain, úgy tesz, mintha egyedül ő rendelkezne az összes hatalommal. A kormányban három párt van (Ennahda, Köztársaságért Kongresszus és Ettakatol), de az Ennahda mellett a másik kettő mintha nem is létezne. Minden magasrangú hivatalnokot az Ennahda szerájából neveznek ki, a televízióban, a sajtóban is, a nemzeti vállalatok és vámőrség élére. A másik két párt semmit nem kapott a «tortából».

-      Az átmeneti igazságügyi intézményről ezerszer hangoztatott követeléseket eltemették?

-       Igen. Viszont a Ben Ali alatt is létező, korrupt Legfelsőbb Bírósági Tanácsnak új életet adtak. De van egy olyan szektor, ahol az Ennahda súlyos helyzetet idéz elő a biztonság hiányával és erőszakkal, ez a rendőrség. Ezerszámra toboroznak, semmi pályázat, tanulmányi szint nem kell, elég, ha az Ennahda hívei vagy közel állnak hozzá. A válság látszik az Alkotmányozó Nemzetgyűlés berkeiben is, az összeütközések és az erőszak mindennapos. Tüntetések, mobilizációk, az aktivistákat érő támadások, letartóztatások – és miliciák, amelyek az erőszak minden formáját használják szabadon.

Mindennek hatása van a súlyosbodó gazdasági helyzetre. Jelzések érkeznek, hogy gazdasági katasztrófába rohanunk. Persze ennek hatása van a munkáltatókkal béremelésért folytatott tárgyalásainkra is. A munkahelyek helyzete egyre gyatrább – a kormány új munkahelyeket ígér, de ennek semmi realitása. Az UGTT kongresszusát a forradalomban hozott program platformján akarja megtartani. Ez a kongresszus az ország összes politikai erejét összefogásra hívja avégett, hogy a népakarat értelmében egészséges klíma jöjjön létre és a törvényhozói választásokra így készüljünk. De az Ennahda és a Köztársaságért Kongresszus hivatalosan is szakított evvel a kezdeményezéssel, az előre menekülést választották félve az UGTT-tól - ami nem sok jót ígér.

-      Nagy vonalakban milyen kezdeményezéseket tett az UGTT?

-    A cél egy olyan útvonal, amely a feladatokat határozza meg, az alkotmány szerkesztése, az igazságügy átmeneti tanácsának létrehozása, a legfelsőbb választási bizottságé, a választás dámumának meghatározása, a függetlenül informáló legfelsőbb bizottság megalkotása. Ugyanakkor olyan körülményeket is létre kell hozni, mely a hatalom elsinkófálását, annak egyedüli őrzését akadályozzák meg. Harmadszor pedig az összes párttal való párbeszéd keretében ez az átmeneti szakasz siessen az Alkotmányos Nemzetgyűlés munkájának támogatására.

-      Nem az Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek kellene e kimunkálás keretének lennie?

–     Szuverenitását már kezdetben elvesztette, mikor a kormány kezébe helyezett minden hatalmat, ez tette lehetőve, hogy a kormány saját programját erpltesse rá. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés nem a demokratikus viták szintere. Itt kap legtöbb fenyegetést az ellenzék, itt éri legnagyobb nyomás.

Fülöp-szigetek

Levelezőnk

A PALEA szakszervezet egyik tagja letartóztatásáról

A PALEA-hoz (Philippine Airlines Employees’ Association) tartozó dolgozóknak Ninoy Aquino nemzetközi repülőterén volt munkahelyi konfliktusuk a Philippine Airlines (PAL) légitársasággal, mely sztrájkkal végződött.  A szakszervezeti tagokat megtorlás fenyegeti.

Romeo Sayast, a PALEA tagját letartóztatták és Malvar börtönébe (Batangas tartomány) vitték. A batangasi PALEA és a Partido ng Manggagawa (PM) aktivistái azonnal odasiettek, azt mondják, Sayas jól van. A PALEA 38 másik tagját, köztük két nőt is az a veszély fenyeget, hogy börtönbe kerülnek mihelyt a pasay-i bíróság kiadja a parancsot.

Gerry Rivera, a PALEA elnöke és a PM alelnöke: «A PAL légitársaság vezetése zaklatásért és erőszakos cselekedetekért jelentette fel a szakszervezet sztrájkőrségének 39 tagját, akik az őket 2011. okt. 29-én megtámadókkal szemben védekeztek.»

A PALEA szakszervezet tiltakozik, és természetesen a letartóztatási parancs visszavonásának igényét jelentette be a bíróságon, a Munkaügyi és az Igazságügyi Minisztériumnak címezve mobilizál.

Ezen az ügyön kívül még két panasz van a bíróságon. Rivera a légitársaság új elnökéhez fordult azzal a kéréssel, hogy vonja vissza ezeket a hamis vádakat és keresse a munkahelyi konfliktus megoldását. Szólt arról, hogy a dolgozók ellen semmiféle panasz nem érkezhet a Munkaügyi Minisztérium beleegyezése nélkül.

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse