2013. október 25., péntek

A Budapesti Eötvös József Gimnázium tantestületének állásfoglalása






Gimnáziumok Országos Szövetsége
1122 Budapest, Városmajor u. 71
Tisztelt Dr. Szebedy Tas Elnök Úr!
A Budapesti Eötvös József Gimnázium tantestületének állásfoglalása
A nagy rendszerek átalakítása során óhatatlanul keletkeznek a változtatás szándékával ellentétes helyzetek is, melyek a rendszer működését zavarják. Ezeknek a kijavítása feltétlenül szükséges, és lehetséges is. Az oktatási rendszer átalakításával kapcsolatban a következőkre szeretnénk felhívni a figyelmet:
Az iskolák életében elengedhetetlen állandóság meggyengült, az igazgatók jogköre jelentősen csökkent, az „átvezényelhetőség” lehetősége, az intézményí önállóság megszűnése, az iskolák fenntartójának és működtetőjének szétválasztásából adódó napi működési zavarok az autonóm pedagógusműhelyek, a minőségi munka ellenében hatnak.
Rendszerszintű probléma jelentkezett a tankönyvellátásban, az oktatáshoz kapcsolódó taneszközök beszerzésében, de az iskola takarításában, a gyerekek ebédeltetésében is. A merev törvényi szabályozás sok adminisztrációs lépcsőt épített be a fent említett és más kérdések megoldásába, ez a hétköznapi működést és főként a legfontosabb célt, az eredményes pedagógiai munkát gátolja. (Október elején az ingyen tankönyvre jogosultak egy részének még mindig nincs könyve stb.) Ezekben a kérdésekben csak a törvényi változtatás segítene.
Az egyes tantárgyi kerettantervek a tantárgy rendelkezésére álló órakeret 90%-át fedik le, ez a tanári szabadság gyengüléséhez, a tanári kreativitás, önállóság megszüntetéséhez vezethet. Fontos, hogy a tanulócsoport képességeinek és előzetes tudásának függvényében a szaktanár ennél nagyobb mértékben térhessen el a kerettantervi követelményektől. Ez alapvető feltétele a normális működésnek és a sokszínű magyar iskolarendszer fenntartásának.
A diákokat érintő változtatások bevezethetőségét legalább 4 évre kell emelni, hogy a kimeneti szabályozás kapkodó, ad hoc jellege megszűnjön, és jobban átgondolt, megalapozott újítások kerüljenek be a rendszerbe. (Pl. a felsőoktatáshoz való csatlakozás, a felhasználható szakképzés, érettségi, vagy középiskolai felvételi stb. ügyében.)
Az utóbbi évtized többszöri óraszámemelései után a pedagógusok többsége heti 40 óránál többet dolgozik. A kötelező óraszám 22-nél tovább nem emelhető a minőség jelentős csökkenése nélkül.
A pedagógusok jövedelme az alapbérükön kívül a többlet és minőségi munkáért járó pótlékokból, illetve a fenntartótól korábban kapott bérkiegészítésből (pl. cafeteria) állt. Az utóbbiak megszüntével és a H-I-J fokozatok egyetlen P1 kategóriába sorolásával azon pedagógusok jövedelme egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben nőtt, akik az oktatásért a legtöbbet tettek. Ez a visszaminősítés egyik megnyilvánulása, erősen minőség-visszatartó intézkedés.
A minősítések és átsorolások idejének évekre való elnyújtásával méltatlan helyzetbe hozzák a legképzettebb és a pályán évtizedek óta kitartó tanárokat. A közvetlenül nyugdíj előtt álló, az átsorolás feltételeinek megfelelő pedagógusoknak esélyük sincs, hogy az őket megillető erkölcsi és anyagi elismerést megkapják.
Ezért javasoljuk, hogy:
a)    Előzetesen megszabott objektív mutatók (tanulmányi átlagok, egyetemi felvételi eredmények, nyelvvizsgák száma, versenyeredmények stb.) alapján a P2 besorolás külön eljárás nélkül illesse meg az átlagot jelentősen meghaladó teljesítmények mögött álló pedagógusokat. Javasoljuk, hogy az adott intézmények igazgatói a tankerületek vezetőivel közösen dönthessék el, mely kollégáik kerülhetnek - több évtizedes munkájuk elismeréseként  a P2 kategóriába külön minősítési eljárás nélkül!
b)    A minősítési eljárások és átsorolások kezdetének határidejét előre kell hozni és a befejezés (kezdéshez képest közeli) határidejét is meg kell határozni.
c)    Véleményünk szerint a minősítés alapját elsősorban az oktatási tevékenységnek kell képeznie, ezért helytelennek tartjuk, hogy a mestertanár csak szakvizsgával rendelkező, szakértői feladatokat ingyenesen ellátó pedagógus lehet, úgy gondoljuk, hogy a minősítésnél a szakvizsga kizárólagossága helyett figyelembe kellene venni az esetleges kitüntetéseket, címeket, egyéb szakképzéseket, plusz diplomákat, és nagyon szerencsétlen az oktatási feladatokat a szakértői feladatokkal összemosni.
d)    Fontosnak tartjuk, hogy a minősítést végző szakértők széleskörű tapasztalatokkal rendelkezzenek, különösen az olyan típusú oktatásban,  amelyben a minősített pedagógus dolgozik.
Az, hogy a kinevezési dokumentum átvételével a gyakorló pedagógusok automatikusan tagjaivá váltak a még meg sem alakult és így etikai kódexet sem alkotható Nemzeti Pedagógus Karnak, erős visszatetszést, negatív érzelmeket, bizonytalanságot keltett a már sok mindent megélt tanárokban.
AZ NPK szervezete által a későbbiekben kidolgozásra kerülő bármiféle normarendszer érvényességének megvan ugyan a törvényi háttere, de elfogadásának, betartásának és betartatásának csak a pedagógustársadalommal történő átfogó egyeztetés mellett lehet érdemi esélye.
A 62. életévüket betöltő kollégák nyugdíjazásának, az óraadóként továbbfoglalkoztatottak helyzetének kezelése méltatlan a pályán hosszú évtizedeket teljesített pedagógusokkal szemben.
Szakmai észrevételeinket azzal a szándékkal tesszük, hogy javítsuk az együttműködést, hogy a rendszer jobban működjön, hogy az oktatás minősége javuljon.
Üdvözlettel: a budapesti Eötvös József Gimnázium tantestülete
Budapest, 2013. okt. 16.
Megkapja:
Balog Zoltán
Csöváriné Gurubi Judit
Dr. Hoffmann Rózsa
Galló Istvánné
Marekné dr. Pintér Aranka
Mendrey László
Pokorni Zoltán





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.