Kína – levél

Kína – információs levél 428.sz.

 2014. szept. 1.

 

Bizonytalanság

A nyáron a megfigyelők nyugtalankodtak: meddig tarthat ez a helyzet? Az ipari termelés, a feldolgozóipar befektetései, még az elektronikai cikkek exportja is csökkent az első félév alatt az előző évhez képest a hivatalos ügynökség a China News szerint (aug.22.). Mennyi munkahely szünt meg? Senki nem beszél erről…

Ha az ipari és a feldolgozóipari aktivitás júliusban két éve nem látott szintre is emelkedett, úgy tűnik, augusztusban ismét lecsökkent a kis- és közepes vállalatoknál és a feldolgozóiparban. Egy elemző megfigyelése: «eléggé heterogén helyzet (…), a növekedés egy kicsit előretörhet a harmadik negyedévben és elég lehet, hogy megakadályozza a munkanélküliség emelkedését, és a vele járó a társadalmi nyugtalanságot». Ez az, ami a hatalmat is foglalkoztatja...

 

A reform?

«Tőrdöfésekkel és töltött puskákkal is előbbre kell vinni», foglalták össze az ország vezetői aug. 18-i ülésükön. Milyen reformot? Például minden eszközt megadni a magánszektornak, hogy versenyezzen az államival, vagy ebbe beléphessen.  A gond az, ahogyan egy tanulmány kimutatja, hogy a magánszektor munkáltatóinak 60 %-a nem akarja ezt, 90 %-uk pedig deklarálta, hogy «várakozik még, majd meglátja» (China Review News, aug.13.). A magánszektor a számtalanszor leírt embertelen kizsákmányolás színtere, amelynek tragikus illusztrációja a Sanghai melletti speciális zónában bekövetkezett aug. 2-i robbanás. A profit utáni hajsza, a termelés árának mérséklése csak a munkaügyi törvények megsértését, s elsősorban a bérek állandó csökkentését vonhatja maga után.

A kínai dolgozók ellenállnak kizsákmányolásuknak, amelyet jól mutat, hogy saját szakszervezetet akarnak saját védelmükre. Itt aztán más problémák merülnek fel, ahogyan a japán Sumida üzem munkásai előtt is: hogyan lehet szakszervezetet létrehozni, ha maguk a (hivatalos) szakszervezeti felettesek opponálnak?

 

Feszültség Honkongban

1997-ban a volt brit gyarmat a Kínai Népköztársasághoz speciális adminisztratív régió státusza mellett – az «egy ország, két rendszer» formula alapján – visszacsatlakozott.  Ami annyit jelent, megmaradt a magántulajdon, szűk határokon belüli demokráciával. A brit korona nem adott általános választójogot, de szakszervezetet lehetett létrehozni, és volt valami sajtószabadság is…

2017-ben a honkongi állampolgárok az általános választójog alapján elvileg megválaszthatják a végrehajtó hatalom fejét (2020-től pedig képviselőiket).  Az «Occupy Central» állampolgári engedetlenségi mozgalom szervezte jún. végi nem hivatalos szavazásán a 3,2 millió választóból 800 000 állampolgár ezt a választást preferálta. A júliusi hagyományos demokratikus tüntetés után ennek ellenakciójaként néhány tízezren a helyi kormányt támogatva az «Occupy Central» elleni tüntetésen vettek részt.

A nagy honkongi napilap, az «Apple Daily» arról számol be, hogy a kínai néphadsereg legalább 4 szállítójárművét látták aznap hajnalban… Három nappal később pedig a kínai parlament bejelentette, hogy Hongkong számára 2-3 képviselőt tud biztosítani, azokat is egy Peking által kinevezett 1200 tagú bizottságnak kell jóváhagynia. El lehet képzelni a feszültséget. Peking számára tehát a jelölés szabadsága nem fér bele az általános választójogba.  És ez a demokrácia. Már ennek bejelentésekor összegyűlt mintegy 5000 személy a kormány székhelye előtt, másnap a rendőrség 19 embert kihallgatott, mert a Pekingből idesiető és magyarázkodó Li Feit kipfújolták. Utóbbi óvatosan azt nyilatkozta, nincs kizárva, hogy módosul még a törvény a «honkongi realitások» szerint.  Hogy mit ért ezalatt? Peking megerősítette, hogy támogatja a munkáltatók szövetségeit, és az egészen bizonyos, hogy nem ezek fogják kivívni a jelöltállítás szabadságát sztrájkot szervezve az üzleti negyedben!

Honkong kormányának is a közeljövőben kell tartania népi konzultációt a politikai reformról, amit aztán be kell mutatnia a helyi parlamentnek, hogy ott a 70 képviselő kétharmadának jóváhagyását megkapja. A Demokrata Párt, amely a nagyobb demokrácia híve, 27 hellyel bír.

Ebben a stádiumban senki nem tudja megmondani, hová fejlődhetnek a dolgok, de az bizonyos, hogy se a Kínai Kommunista Párt, se a honkongi különleges régió adminisztráció nem tolerálja a szabad képviselőjelölt-választást.

 

Borzalmas munkahelyi katasztrófa

 

Bűncselekményr, ami ebben a tajvani fémüzemben történt, amit el lehetett és el kellett volna kerülni: 75 munkásnak vette el az életét, 185-en pedig súlyosan megsebesültek. A 2013 júniusi baromfivágóhídi tűzvésszel (123 halott) ez a legszörnyűbb katasztrófák egyike. Aug. 2-án reggel Sanghaitól 50 km-re, Kunshan speciális zónájában, egy polírozóüzemben történt.

A polírozás mindig a fémpor koncentrációjával jár, amely robbanást idézhet elő, de az üzem igazgatása és a munkabiztonsági szervek ezzel nem foglalkoztak. Munkásjogok védői tettek közzé egy nyílt levelet, amelyben leírták, a port nem távolították el, nem volt ventilláció, a por koncentációját nem mérték, nem volt védőfelszerelés. Itt van a vállalati vezetés bűnügyi felelőssége.

A bűnösöknek vannak cinkosaik is: júl. 16-tól 25-ig a helyhatóság biztonsági ellenőrzést végzett az egész városban. Semmi abnormálist nem talált, egyetlen vállalatnál sem! A szombati robbanás reggelén pedig a munkások zöme túlórázott, holott napi 14-15 órát már dolgoztak a héten.

A nyílt levél követeli, hogy a szakszervezetek olyan mechanizmust alkalmazzanak, amely a dolgozókat hatalmazza fel a munkahelyi biztonság ellenőrzésére.

 

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Egy üzemi szakszervezet és küldöttei története …

Shenzhenben a QLT-üzem golflabdákat gyárt. A dolgozók júniusban demokratikus módon küldötteket választottak, hogy tárgyaljanak az igazgatósággal, amely hallani sem akart a dolgozók utáni társadalmi terhek fizetéséről, sem pedig a garantált bérekről, belső rendelkezésekről, szakszervezeti választásokról. Júl. 21-én 200 dolgozó sztrájkba lépett. Az alkalmazottak számához viszonyítva (2 ezer) ugyan kisebbségben voltak, mégis sikerült a vezetést megszorongatniuk: a sztrájk második napján a tárgyalásokon már majdnem minden kérdésben engedett. Ji Jiansheng küldött: «Jogunk van a sztrájkra és jogunk van arra is, hogy jogos követeléseinket figyelembe vegyék. Akcióink törvényesek és nagyon helyes, hogy az igazgatóság leült velünk tárgyalni». Ugyanakkor megmaradt az új szakszervezeti választások feladata és a társadalmi hozzájárulások fizetésének részletes kidolgozása.

Kantonban egy japán üzem, az elektronikus cikkeket gyártó Sumida 5300 dolgozójának ezentúl van már szakszervezete. Nem volt könnyű! Áprilisban a hivatalos szakszervezet, az ACFTU járási irodájába mentek a dolgozók ennek alapítása végett, de a bürokraták megalázták és elküldték őket. Májusban egy internetes blogot indítottak és panasszal fordultak az ACFTU felsőbb szerveihez. Jún. 9-én a Sumida 10 küldöttét meghívták a hivatalos szakszervezet egy magas szintű gyűlésére, ahol elmondták panaszukat. A következő hónapra már be jelentették hivatalosan a «demokratikus szakszervezeti választásokat».

A 5300 dolgozó megválasztotta 267 küldöttét, hogy bizottságot alkosson, amely egy 25 tagú végrehajtó szervet és elnököt választ. Választások ugyan voltak, de demokrácia? Nyomással, manőverekkel elérték, hogy a szakszervezet létrehozásáért küzdő munkások többségét eltávolítsák. Ugyanúgy, ahogyan a foshani Honda Nanhai 2010 májusi nagy sztrájkjánál.

Duan Yi jogász és a munkásjogok védője: «Annyi probléma nehezedett ennek a szakszervezetnek a születésére, hogy a létrehozásában résztvevő munkások és aktivisták csak biztató jelként értelmezhetik, hogy mégis létrejött. Ők a bázisról kezdeményezett szakszervezeti építkezés élgárdája  és remélem, hogy ez a magatartásformát az ACFTU bátorítani fogja». Han Dongfang, a China Labour Bulletin igazgatója megjegyzi: «Az, hogy az ACFTU eldöntötte a szakszervezeti választások megszervezését – a dolgozók kérésére válaszul –, nagyon fontos előrelépés. De ez csak a kezdete a változások felé vivő hosszú útnak. A következő lépés még fontosabb, az lesz, hogy a szakszervezet és a választottak a dolgozók képviselői legyenek, tárgyaljanak a javukra szóló bérekről és juttatásokról».

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Xinjiangban az erőszak megduplázódik. A ramadan vége előtt már összecsapások robbantak ki ebben a tartományban, ahol a népesség többsége muzulmán. A hivatalos kínai sajtó arról beszél, hogy egy késsel felfegyverzett banda támadt egy rendőrségi épületre és más hivatalra júl. 28-án hajnalban és hozzáteszi, hogy a rendőrség leszámolt a tucatnyi támadóval! Az Ujgur Világkongresszus nevű németországi bázisú szervezet a maga részéről pedig megerősíti, hogy «az összecsapás mintegy száz halott és sebesült áldozattal járt» és denunciálja a «fegyveres erők túlzott használatát», reklamálva a független vizsgálatot».

Később egy hivatalos ügynökség 59 «terrorista» és 37 civil haláláról számolt be, valamint 215 személy letartóztatásáról. A terrortámadás «egyszerre volt belsőleg és külsőleg megszervezett és előre eltervezett» és egy olyan férfi szította, akinek «szoros kapcsolatai voltak» a kelet-turkesztáni iszlám mozgalommal (ETIM). Az ujgur világkongresszus a maga részéről: «Bizonyítékaink vannak arra, hogy az Elishku kantonban legalább kétezer ujgurt öltek meg a kínai biztonsági erők az incidens első napján, a tűzszünetet követő napon pedig a falvakat «tisztogatták» a holttestek eltakarítása végett».

Júl. 30-án a legnagyobb kínai mecset imámját Xinjiangban meggyilkolták. Aug. 1-én 9 terrorizmussal gyanusított személyt ölt meg a rendőrség.

 

A Nokia alkalmazottainak tüntetése. A pekingi Nokia központi kutatója és műhelyei 5000 alkalmazottjának 90 %-át el fogják bocsájtani, miután azt áprilisban megvette a Microsoft. Július végén és aug. elején többszázan demonstráltak a törvényes előírások megsértése miatt: «A munkahelyünket akarjuk!» («Global Times», aug. 4.).

 

10 000 kamionsofőr sztrájkol Ningbo kikötőjében. Még júl. 12-én 12 %-os béremelés kérése történt, de a szállítási cégek nagy része elutasította ennek teljesítését. A 8 év óta változatlan szállítási tarifák, és 3 sztrájkoló rendőrségi kihallgatása miatt demonstráltak aug. 20-án, melynek során összecsaptak a rendőrséggel.

 

Macao. 1999 óta Macao a Kínai Népköztársaság speciális igazgatású régiója. Aktivitása lényegében a szerencsejátékhoz fűződik, 2013-ban ez «hozott a konyhára» ötször többet, mint Las Vegasban. A kaszinók dolgozói azonban valósággal éheznek, bérük nem követi az infláció ütemét. 1500-an tüntettek aug. 28-án a közelmúltban megalakult szakszervezetük felhívására. «Nem zárjuk ki a sztrájkokat, de még az erőszakos akciókat sem, ha a munkáltatók nem akarnak meghallgatni bennünket», mondta egy fiatal szakszervezeti vezető (Bloomberg, szept.2.).