Ukrajna

Kelettől Nyugatig: a donbasszi háború elutasítása

(az Informations Ouvrières – Munkásinformációk – szeptember 12-i száma)

 

 

 

 

Meddig tart az ukrán kormány és a «szeparatista» milicisták közötti szept. 5-én orosz javaslatra aláírt fegyverszünet a Donbasszban?

 

Egy dolog bizonyos, mindazoknak, akik a május 25-én választott elnököt, Petro Porosenkot és kormányát «antiterrorista» akciókra biztogatták, óriási a felelősségük a pusztításban: az amerikai kormánynak, a NATO-nak, az Európai Uniónak. Még az ukrán kormány mellett kiálló sajtó is beismeri, hogy az okozott károk gigászi méretűek.

 

Luganszk például «halott város a kéthónapos bombázás következtében. A boltok zárva, az utcák üresek. Nincs víz, nincs üzemanyag, telefonvonal, a villany naponta néhány tíz percig működik», s «ebben a városban, ahol a béke idején 500 ezer ember élt, csak öt – menedéket nyújtó – iskola nyitotta meg kapuit (…). A bányákat és üzemeket is támadás érte, az infrastruktúrát, utakat, repülőteret, vasutat». Ugyanez a helyzet Donyeckben, Mariupolban… A Le Monde tudósítója: «a Donbasszban mindenütt ugyanazt látni, gyanakvást, bosszúvágyat az ukrán hadsereggel és főparancsnokával, Petro Porosenko elnökkel szemben».

De a Le Monde azt nem mondja ki, hogy a NATO által támogatott ukrán kormány kudarcának és a hadsereg szétesésének fő oka a lakosság növekvő elégedetlensége – keleten és nyugaton. Az Euromajdan szélsőjobbos félkatonai szervezeteket integráló Nemzeti Gárda csapatai és a dnyepropetrovszki régió oligarchája, Kolomojszkij magánhadseregén kívül a besorozottak és a tisztek, akiket Donbasszba küldtek, hátrálnak.

 

Az egész országban a tartalékosok, az anyák, a feleségek tiltakoznak. Odesszában többszáz tartalékost hurcoltak bíróság elé, mert visszautasították behívásukat. Tudjuk, hogy a déli kikötőváros körüli falvakban a lakosság elfoglalja a hadsereg irodáit. Az ország nyugati részében található Csernivciben, amely abszolút többségben ukrán, júliusban és augusztusban spontán mozgalmak indultak. Voloka faluban 50 férfit érintett a mozgósítás – jelenti a Navigator sajtóorgánum –, a tartalékosok asszonyai, édesanyái, nővérei napokon át blokkolták az autóutat. «Nem akarunk háborút, menjenek azok, akik a Majdanon ordítottak! Mi itt a faluban olyanok vagyunk, mint egy család, senkit nem hagyunk, hogy harcolni küldjék!», kiáltozták… olyannyira, hogy az OSCE (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) «megfigyelői» kénytelenek voltak elébe menni a környező falvakat fenyegető tűzvésznek…

 

Dnyepropetrovszkban – a kormány szövetségese, a maffiózó oligarcha Kolomojszkij befolyási övezetében – a katonanyák kezükben ukrán zászlóval, feliratokkal tüntetnek: «Adjátok vissza a gyerekeinket!», «Állítsátok le a vérfürdőt!». Okszana Sztecenko, az «Ukrajnai katonaanyák» szerveződés társelnöke augusztus végén országos szintű tömegakciót jelentett be, amely összeszámlálja a Donbasszban megölt vagy eltűnt katonákat, hogy «a hatóságokat a családok iránti kötelességük teljesítésére vegyék rá», ugyanis azok eltitkolják a veszteségeket.

 

A munkásosztály széles körben elutasítja a háborút. «Vonaton utaztam át Ukrajnán északtól délig a nyáron» – mondja a Rabocsije Izvesztyija levelezője –, «mély benyomást tett rám, ahogyan a vonat másodosztályú utasai és a vasutasok kifejezték a háborúval szembeni érzéseiket. Itt persze nincs egy sem a nacionalista értelmiség tagjaiból, akik a «terroristaellenes hadműveletet» védelmezik. Ellenkezőleg, a vasutasok hangosan káromkodva szidják a háborút».

Július végén a parlament szavazott a bérek hadiadójáról, amelyet az IMF «ajánlott» az Ukrajnával aláírt egyezség sokkterápiás intézkedéseként …

 

 

Putyin és Ukrajna

A tűzszünetet illetően Putyin – és az általa képviselt orosz maffiózó oligarchiaréteg – szempontja mindenekelőtt az, hogyan tudja megvédeni érdekeit a túl nagy katonai (a NATO) és az USA politikai és gazdasági nyomásával szemben a térségben. Innen származik a kelet-ukrajnai «szeparatisták» támogatása, ugyanakkor az ukrajnai elnökkel az egyezséget is keresve (Putyin elismerte az elnök legitimitását), amely lehetővé tenné egy «pufferzóna» megőrzését Oroszország és Ukrajna között. Annál is inkább, mert az európai és amerikai szankciók Oroszország elszigetelésére irányulnak, s Oroszország két alapvető szövetségese, Alekszandr Lukasenko és Nurszultan Nazarbajev, a belarusz és a kazah köztársaságok elnökei (mindkettő tagja a «vámszövetségnek» Oroszországgal együtt), máris nyilvánosan elhatárolódtak Moszkvától. Ami az orosz gazdaságot illeti, az erősen függ a tőkés világgazdaságtól, autóiparát ma pedig elbocsátási hullám jellemzi. A Reanult és a Nissan, a togliatti (volgai régió) volt óriásüzeme, az AVTOVAZ új tulajdonosai bejelentették, hogy 2020-ig 25 ezer dolgozót bocsátanak el a jelenlegi 55 ezerből. Öt éve még 110 ezren dolgoztak itt…

Egy dolog bizonyos: akármilyen is legyen az orosz rezsim természete, tagadjuk Obama, Hollande, Merkel és Cameron azon jogát, hogy beavatkozzanak, «szankcionáljanak», és «demokráciából» leckét adjanak az egész világnak.

 

Dominique Ferré