Minden évben többezer – prekaritásos helyzetű - európai (uniós) állampolgárt utasítanak ki
Belgiumból. Azzal vádolják őket, hogy nem találva munkát maguknak túl nagy
terhet jelentenek az ország pénzügyi helyzete szempontjából. (Közöttük olyanokat is, akik világéletükben csak
itt éltek, családjuk, otthonuk itt van, itt dolgoztak évtizedeket, olykor még a
lábukat sem tették ki soha Belgiumból)
Meglepő intézkedés, mivel az Európai Unió úgymond garantálja a javak és személyek szabad mozgását.
2013-ban, a válságellenes politika jegyében 2712 európai
állampolgárságú személy kapott kiutasítási parancsot. A számuk azóta is emelkedik,
holott 2010-ben «csupán» 343 európai uniós állampolgárt érintett a kérdés.
Belgium egy 2004-es
európai direktívát követ: «el kell kerülni, hogy a tartózkodási engedéllyel
rendelkező személy a fogadó tagállam szociális hálója számára oktalan teherré
váljon a tartózkodás első periódusa alatt».
A kiutasítás azokra a külföldi állampolgárságú
személyekre vonatkozik, akik több, mint három hónapja munkanélküli járandóságot
vagy (a CPAS-tól, szociális
központoktól) kapnak segítséget – ekként éppen a népességnek pontosan azon
szeletére, akik a legnagyobb bajban vannak. De bizonyos dolgozók is célponttá válnak.
A leginkább érintettek a román,
bolgár és spanyol állampolgárok.
A francia Stéphanie Chauvin 37 éves, 4 gyermek anyja a
múlt év novemberében kapta meg a kiutasitási végzést La Louvière-ben. A
közigazgatás személyi igazolványát bevonta, 30 napos határidőt kapott családjával
együtt az ország elhagyására. Holott
Stéphanie egy, a CPAS által fenntartott állami nyugdíjasotthonban dolgozott heti
38 órában, de az Idegenrendészeti Hivatal úgy itélte meg, hogy «ez nem reális
gazdasági tevékenység, hanem állami szubvenció».
Az
intézkedéseket kommentálva a Hivatal pontosít, hogy «ez csak a tartózkodási
engedély visszavonása, erőszakos kiutasítás soha nem volt még. Belgium szociális
hálója az egyik legfejlettebb, amely a bevándorlók privilegizált célpontja».
(De olyanokat is kiutasítanak, akik
Belgiumban olasz állanpolgárként élték le egész életüket, itt végezték tanulmányaikat,
ide nősültek, itt élnek szüleik, gyerekeik, itt dolgoztak évtizedeket és itt
zárták be az üzemet is, hogy munkanélkülivé legyenek…)
A drasztikus
politika megerősítése a liberális Maggie de Block nevéhez fűződik (menekültügyi
és migrációs államtitkár, egyébként – orvos). 2011-ben a legnépszerűbb
politikusok között tartották számon. Szóvivője, Else Cleemput aláhúzza, hogy «a
minisztérium csak az európai törvényeket tartja be» és «minden dossziét egyedileg tanulmányozunk
avégett, hogy felbecsüljük minden személy esélyét az élhető munkahely megtalálása
szempontjából ».
Philip
Cordery, a Beneluxban élő francia képviselő: «az EU direktívája homályos,
alkalmazása túl kemény. Módosítani szeretnénk, hogy a helyzet világosabb legyen».
(…)
Zoé Genot, belga ökológus,
képviselő: «Európa – kettős mércével bír.
A szabad európai mozgás csak bizonyos európaiakra érvényes, a gazdagokra. Tárt
karral várjuk azokat, akik pénzügyi könnyítések végett jönnek az országba és
elutasítjuk a prekaritásos helyzetben levőket».
Silvia Guerra Brüsszelben élő olasz zenész szintén
a 60-as cikkelyre hivatkozással kapta meg a kiutasitási parancsot, amely
kimondja, hogy Silvia hároméves belgiumi tartózkodása «nem elegendő
beilleszkedéséhez». Térjen vissza hazájába hétéves fiával együtt, mégha utóbbi
Franciországban is született és soha nem élt Olaszországban. «Magamat európainak gondoltam, de az EU nem véd
meg. A döntések gazdasági jellegűek, semmit nem tesznek a népért». Most már
nem dolgozhat, nincs jövedelme.
A kiutasítottak nehezen élik meg ezt a helyzetet, «depresszióba esnek, szégyenkeznek, elrejtőznek, jövedelem hiányában csöveznek, feketén
dolgoznak néhány euróért».
(…)
A
közelmúltban az Egyesült Királyság is csökkentette területén az európai uniós
származásúak számára a szociális segítséghez való hozzáférést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.